Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-29 / 71. szám, kedd
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 29. Táncművek a Művészetek Palotájában Budapest. Monumentális, látványos táncbemutatókat ígér tavaszra az újjáalakult Magyar Táncművészek Szövetsége és a Nemzeti Táncszínház a Művészetek Palotájában. Még áprilisban bemutatják a Steel - a fém legendája című művet, amelyet Román Sándor társulata állít színpadra. Ugyancsak áprilisban kerül színre az Egri csillagok táncváltozata, amelyet közös produkcióban jegyez a Honvéd Együttes és a Budapest Táncegyüttes. Májusban Juronics Tamás Szegedi Kortárs Balettje mutatja be a Tybaltot, amely Shakespeare Rómeó és Júliájának feldolgozása. Novemberben az Alice Csodaországban című mesejátékot láthatja a publikum a Budapesti Táncszínház koreográfiájában. Vendégül látják Markó Ivánt a Magyar Fesztivál Balettel, akárcsak az Állami Népi Együttest vagy a Győri Balettet. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülbe 19 MOZI POZSONY MLADOSŤ: 5x2 (francia) 16, 18, 20 MÚZEUM: Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 19.30 AUPARK - PALACE: Robotok (amerikai) 11.30, 12, 12.40, 13.30, 14, 14.40, 15.30, 16, 16.40, 17.30,18,18.40, 20.40 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (amerikai) 12.10, 14.30 Közelebb! (amerikai) 16.50, 19.10, 21.20 Bújócska (amerikai) 11.20, 13.40, 16.10, 18.20, 19.30, 20.30, 21.50 Szeretők és gyilkosok (cseh) 12.50 5x2 (francia) 17.50 Penge: Szentháromság (amerikai) 15.20, 20.20 Ráy (amerikai) 20 Vejedre ütök (amerikai) 14.10, 16.30, 19, 21.30 Snowboardozók (cseh) 16.20, 18.30, 20.50 Átok - The Grudge (japán-amerikai-német) 15.40,17.40,19.40, 21.40 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 15.50,18.10 Aviator (amerikai) 20.10 A nemzet aranya (amerikai) 14.20,17,19.50 A hihetetlen család (amerikai) 16.10 Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz (koreai) 18.50, 21 PÓLUS - METROPOLIS: Bújócska (amerikai) 13.30, 14.30, 15.45, 16.30, 17.45, 18.30, 19.45, 20.30, 21.40 Vejedre ütök (amerikai) 13.50, 16.10, 18.35, 21 Robotok (amerikai) 13.15, 14.25, 15, 15.4, 16.15,17.25, 18, 18.45, 20.15 Snowboardozók (cseh) 13.10,15.15,19.10 Közelebb! (amerikai) 17.15,19.20, 21.25 Aviator (amerikai) 14.20,17.35, 20.50 Szeretők és gyilkosok (cseh) 21.10 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (amerikai) 13.40 Double zéró (francia) 16.45 Az operaház fantomja (amerikai) 20.40 JMHHHHHHR KASSA DRUŽBA: A Maszk fia (amerikai) 19 CAPITOL: Bújócska (amerikai) 16, 18, 20 TATRA: Wicker Park (amerikai) 17.30 ÚSMEV: Robotok (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia) 16.15,19.15 DÉL-szLOvÁKiA 9HHHH9HHÍ SZENC - MIER: A lélek mint kaviár (cseh) 18 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Vejedre ütök (amerikai) 16.30,19.30 GYŐR PLAZA: Átok - The Grudge (japán-amerikai-német) 14, 16.15, 18.30, 20.30 Csak lazán! (amerikai) 13, 15, 19.30 Le a fejjel! (magyar) 14.15, 16, 17.45 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (amerikai) 13,15.15 Millió dolláros bébi (amerikai) 14.30, 17.15 Az operaház fantomja (amerikai) 15, 17.45, 20.30 Penge: Szentháromság (amerikai) 19.30 A randiguru (amerikai) 13.30, 15.45,18, 20.15 Robotok (amerikai) 14,16,18, 20 AZ MKKI HÍREI Irodalmi est Kalász Mártonnal Pozsony. Irodalmi estre várja holnap 17 órára a közönséget székházába a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. Az este vendége Kalász Márton József Attila-díjas költő, a Magyar írószövetség elnöke lesz. A beszélgetést Grendel Lajos Kossuth-díjas író, valamint Németh Zoltán irodalomkritikus vezeti. Találkozás Gyarmathy Líviával Pozsony. Gyarmathy Lívia filmrendezővel beszélget filmjeiről, hivatásáról, életéről, alkotásairól Szabó G. László csütörtökön a Pozsonyi Casinóban (Klarissza u. 7.) A filmvetítéssel egybekötött beszélgetés 17 órakor kezdődik. Gyarmathy Lívia azon filmalkotók közé tartozik, akik tavaly megkapták a Magyar Mozgókép Mestere művészeti díjat. A díjban, amelyet 2004-ben első ízben osztottak ki, tíz Kossuth-díjas, hatvanötödik életévét betöltött alkotó (rendező, operatőr, vágó, díszlettervező) részesült. A díjazottak körét évente bővítik. (Képarchívum ) Százhúsz éve született Kosztolányi Dezső, a múlt század egyik legnagyobb hatású magyar költője Az érzéki és érzékletes teremtő Kosztolányi Dezső 1934-ben Nemeskosztolányban (Képarchívum) Kosztolányi Dezső annak a költőnemzedéknek a tagja, akik Adyt követően, de korántsem Ady-követőként léptek a magyar líra élvonalába. És akik vele együtt az elmúlt századelő legnagyobb irodalmi vállalkozásának, a Nyugat folyóiratnak a meghatározó lírikusai voltak. Ha valahol a Kaukázus vidékén születik, akár még élhetne is. Ma lenne százhúsz éves. HIZSNYAI ZOLTÁN Százhúsz év... - még kimondani is szörnyű. Bármelyik pályatársáról - Babitsról, Juhász Gyuláról, Tóth Árpádról - hihetőbb, hogy aggastyánkorba lépett, nem is beszélve Füst Milánról, aki már húszévesen is ősöreg lélekkel rótta hosszan kanyargó versmondatait. Nem azért hihetetlen azonban ez a százhúsz esztendő, mert A szegény kisgyermek panaszainak íróját már a kezdetektől sokan gyermeteg lélekként könyvelik el, akinek sohasem nő be annyira a feje lágya, hogy a súlyos nemzeti sorskérdéseket - a magyar irodalom hagyományaihoz híven - fennkölt váteszi pózba merevedve verselje meg. Aki fintorogva elfordítja tekintetét a magyar rögvalóságtól, sőt kényesen tartózkodik a direkt közéleti mondanivalótól is, hogy az esztétizmus elefántcsonttornyába visszavonulva holmi színes tintákról álmodozzon, s űzze infantilis l’art pour l’art játékát a szavakkal. Nem, nem! Épp ellenkezőleg: Kosztolányi a nagy világégések véresen infantilis korában a kevesek közé tartozott, aki mert és tudott felnőtté válni, aki a gyermeteg világmegváltó eszmék nagy zsibvá- sárán is mindig csak a humanitás, az emberi szolidaritás kevésbé látványos, de minden időben egyedül érvényes ideáját követte. És nem csupán lelki alkatából adódóan, hanem felnőtthöz méltón: nagyon is tudatosan. Három évvel halála előtt, 1933-ban úja: „Tudom, hogy az esztétika - az aisztheszisz, mely ősi értelemben az észrevevést jelenti, az érzéki és érzékletes szemlélődést - gúnyszóvá lett ebben a csodálatosan elvakult és csodálatosan alacsony században, mely tulajdon szellemtelenségét és lelketlenségét gyűlöli benne, s az esztéta, aki mindenkor az érzéki és érzékletes teremtő volt, szintén csúfhév, egy pu- hánynak, egy kákabélű, nyálas félkegyelműnek a csúfneve. Tüdőm, hogy a világon és az emberi dolgokon való öntelen elrévülést szavakkal való játéknak minősítik a tett szélhámosai, a népszerűség kis vámszedői, mintha szavakkal játszani nem annyi volna, mint magával az élettel játszani, s mintha a szavak nem volnának oroszlánok, melyek már óriásokat is széttéptek. Semmi okom sincs megtagadni hitemet ezekben a mostoha időkben. Az elefántcsonttorony még mindig emberibb és tisztább hely, mint egy pártiroda.” Lám, lám. Mintha a fönti sorok megírása óta nem is telt volna el hetvenkét év. Kosztolányi százhúsz éve is épp ezért hihetetlen számomra. Hihetetlen, mert kortársamnak - ,játszótársam”-nak - érzem, holott jövőre lesz hetven éve, hogy nmcs közöttünk. Fiatalon ment el, de terjedelmes életműve olyan friss maradt, mintha csak tegnap tette volna ki az utolsó pontot. Még a nyelve sem kopott meg igazán. Csak egy kis patinát kapott. Direkt jót tesz neki. Jó néhány verse akárha ma született volna, s csak jó modorból lenne rámímelve a patina. Költészetét - verseléstechni- káját, dikcióját, hangulatait - éppen a kortárs magyar líra egyik legerőteljesebb vonulata álmodja újjá. A lírikus Kosztolányi mellett persze ott él a prózaíró is. A „mellett” úgy értendő: vele együtt. Szimbiózisban, szétválaszthatatlanul. Az Édes Anna, a Pacsirta, az Aranysárkány és a Néró, a véres költő írója lélektani éleslátása és érzékletessé- ge révén maradt mindmáig kortársunk, mivelhogy a lélek mélyebb rétegei szerencsére nem követik naprakészen a kordivatot. A novellák Esti Kornélja pedig versben is megjelenik, de hiába, hogy a Kosz- tolányi-széppróza és a Kosztolányi- líra békésen, egymást erősítve él együtt tudatunkban, a világirodalomban csak a prózaíró kapott helyet (A Néró...-ról például Thomas Mann is elragadtatottan ír; hátha még eredetiben olvashatta volna!). Nagy kár, hiszen „verselése” - Krúdy Gyula szavaival - „zongora- művész játéka”. Ha figyelembe vesszük, hogy még a kottát sem lehet kétszer ugyanúgy lejátszani, nincs mit csodálkozni a hozzá méltó fordítások hiányán. A vers pedig ráadásul nem kotta, legfeljebb választott formája lehet némüeg hasonlatos ahhoz, de idegen nyelven egy-egy költeménynek még a hang- zásvüága sem adható vissza maradéktalanul, és akkor hol van még a többi! Verset fordítani nem, valójában csak újraírni lehet. Ehhez pedig Kosztolányi-formátumú és típusú költőnek kell lenni, valamint merni kell felvállalni az átköltés kockázatát. Ó is jól tudta ezt, nem is zsenírozta magát: rengeteg költőt magyarra kosztolányiasított. Sajnos, neki nem volt ilyen szerencséje a viszontgesztussal. Költőként tehát megmaradt nekünk. Immár százhúsz évesen. Örökké fiatalon. Száz éve született Piszkos Fred és Fülig Jimmy figuráinak megalkotója és a légiós történetek felejthetetlen írója A legnagyobb irodalmi iparművész RÁCZ VINCE Ül egy ember az Andrássy úti Japán kávéház teraszán, papír fölé görnyedve körmöli a sorokat, ki- hörpinti kávéja maradékát, felnéz és zavartan mosolyog. Tekintetével a pincért keresi, „fizetek főúr, volt egy feketém”, azaz csak fizetne, mert pénze az nincs, mint rendesen. Nem csügged mégsem, a sűrűsödő soroktól mindjobban feketéllő papiros, mint már annyiszor, jó fizetség lesz most is, hisz ismerik már, neve jól cseng. Készülő regényének kéziratából letép pár sornyi szöveget, szemtelen, mégis kedves arckifejezéssel átnyújtja az odasiető, cseppet sem csodálkozó pincérnek. Az pedig azonnal szalad vele a sugárút túlsó oldalán található, kalandos regényeket megjelentető Nova könyvkiadóba, hogy leadja a kézirattöredéket. Pár perc és kezében a papírfecniért cserébe kapott összeg. Jattostul. Hiába, a mindig kongó pénztárcájú, különös vendég által írt sorok jól fizetnek. Nem mondja, mondja ő, kezdetben csodálkozott a furcsa fiatalember ajánlata hallatán, nem is hitte igazán, hogy pénzre válthatók a betűk, de a Nova kiadó igazgatójának lelkesedése meggyőzte. Most már mindig elfogadja a különös fizetséget. A kávétól és a tintafoltos tollvég nyaldosásától keserű ízzel torkában, a nyurga, magas homlokú, noch dazu kopasz, csokornyakkendős férfi, szájszegletében idült mosollyal feláll a kávéházi asztaltól, hóna alá kapva a kéziratköteget, elindul a megálló felé, hogy ha nem is egy tizennégy karátos autóval, de legalább egy háromcsillagos sárga villamossal kizötyögjön Lipótmező- re, bekopogjon egy ház kapuján, mely jó ideje otthona, és bevackolja magát szobájába. A ház homlokzatán öles betűk hirdetik: Tébolyda. Rejtő Jenő - mert tudták vagy sem, így hívják az elmegyógyintézetben szorongásos idegbetegséggel ápolt fiatalembert - álomra hajtja fejét. P. Howard, vagyis csak így magyarosan Péhovard számos olvasónak jelentett és jelent mindmáig boldog önfelejtődést és felhőtlen ki- kapcsolódást. Tévedés volna azt gondolni, Rejtő egyszerűen csak a legkiválóbb ponyvaregényíróink közé tartozik, sőt a legjobb mind közül. Korántsem. Rejtő a maga módján gúny tárgyává tette a filléres műfajt, ez adja egyedi színezetét művészetének, és ez biztosít számára megkülönböztetett helyet az irodalmi szórakoztatóiparban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azok, akik Rejtő könyveit falják, valódi ponyvát általában nem vesznek a kezükbe. Mondom, általában nem. Ha beszélhetünk iparművészetről az irodalomban, kétségkívül a legnagyobb irodalmi iparművészünket tisztelhetjük alakjában. Rejtő afféle parodista, a legjobb fajtából, teszem hozzá, mivel megnemesíti a bizonyos körökben olyannyira lenézett műfajt. Nem ponyvát ír, hanem úgy tesz, mintha ponyvát írna, mímeli egyszóval. Az eredmény sajátosan fanyar humor, némi bölcsesség, kalandos történetek tömkelegé és valami egyedi élmény, mely semmihez sem fogható. (Képarchívum) Kalandéhünknek nyújt szellemi táplálékot, ezért pedig olvasók százezrei, sőt, talán nem túlzás, milliói hálásak immáron több évtizede. A fanyalgóknak meg csak úgy odaverném, miért volna bűn, ha az ember pusztán azért, hogy megfeledkezzék, akárha időlegesen is a mindennapi gondokról, szórakoztató történetekkel vigasztalja magát. Nem tisztem boncolgatni művei színvonalát, sem feltárni művészetének eredetvidékét. Azt hiszem, felesleges is volna, könyvei önmagukért beszélnek, és rajongóit aligha érdekelné regényeinek behatóbb elemzése. Igen, ő az az író, akinek nem pusztán olvasói vannak, hanem rajongói is. Az ötvenes években csak a feketepiacon lehetett beszerezni könyveit, miután a korszak irodalompolitikája megbélyegezte művészetét, zugárusok árusították, persze fű alatt, busás haszonnal regényeit. Mikor engedélyezték újrakiadását, az elszánt feketézők megfenyegették a kiadó vezetőjét, lelövjk, ha elveszi kenyerüket. Hát igen, mintha maga Rejtő találta volna ki. Százéves volna, lapozzuk fel hát tiszteletére valamelyik felejthetetlen regényét, engedjük ki irodalmi vesztegzárából, hagyjuk mesélni, az utolsó utáni szó jogán.
