Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-18 / 64. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 18. TALLÓZÓ KRÓNIKA Romániának és Magyarországnak közös a sorsa Európában, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megbízható koalíciós partner, valamennyi nemzeti kisebbség számára támogatni kell a kulturális autonómiát - egyebek között ezeket a gondolatokat fejtette ki Traian Basescu román államelnök. Az erdélyi napilapnak adott exkluzív interjújában Basescu a román-magyar kapcsolatokat érintő kérdésre kifejtette: „Közös sorsunk van az EU-ban, predesztinálva vagyunk arra, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk, sőt arra is, hogy sok esetben gazdasági életünk egymástól függjön.” A lap emlékeztette az államfőt: a koalíciós pártok vezetői (beleértve az RMDSZ-t is) szembehelyezkednek az idő előtti választások Basescu által szorgalmazott gondolatával. Az elnök továbbra is tartja magát ahhoz a véleményéhez, hogy szükségessé válhatnak az előrehozott választások, de csak a miniszterelnökkel és a koalíciós pártok vezetőivel egyetértésben kerülhet sor rájuk. Az RMDSZ kormányzati szerepléséről szólva Basescu úgy véli: a magyarok szervezete a pontosság, a megbízhatóság megtestesítője mindenben, ezért nehéz lenne bármit is felróni a szervezetnek. Az államfő szerint szavatolni kell a kulturális autonómiát valamennyi nemzeti kisebbség számára. THE WASHINGTON POST Az amerikai védelmi minisztérium szuborbitális űrkapszulát szándékozik kifejleszteni, amellyel két órán belül a világ legtávolibb zugába is célba juttathatna hagyományos fegyvert. A tekintélyes lap az úgynevezett Falcon (Sólyom) programról közölt beszámolót. Értesülése szerint a CAV (Common Aero Vehicle) rövidítéssel is emlegetett, a hangsebesség ötszörösével repített űrkapszula 2010-re várható első nemzedéke ötszáz kilogrammnyi bomba vagy felderítési műszer vagy egyéb más rakomány befogadására lenne képes. Az űrkapszulát hordozó és újrafelhasználható űrjármű két változatát is kipróbálják az elkövetkező három évben. Az űrrepülőnek, űrsiklónak nevezett jármű szuborbitális pályán, 30 ezer kilométer magasan halad az űrkapszulával, amelyet a cél fölött kiold, majd pedig visszatér a kiinduló bázisra. FÁZ A német Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) a horvát uniós csatlakozási tárgyalások elhalasztásának okait vizsgálja. Az EU azzal indokolta ezt a döntést, hogy Horvátország nem működött együtt kellően a hágai nemzetközi törvényszékkel a háborús bűnökkel vádolt Ante Gotovina tábornok kiadatási ügyében. Elvileg örömmel kellene fogadni, hogy az unió megpróbál ragaszkodni döntéseihez, de vannak kétségek a halasztás okaival kapcsolatban. Ugyanis egy évvel ezelőtt a törvényszék főügyészének még semmilyen panasza nem volt Horvátország együttműködésével ösz- szefüggésben.- Kár, hogy nem olyan olcsó, mint a szlovák kötözött sonka Magyarországon (Peter Gossányi rajza) Spanyolországban rendkívül szoros a katolikus egyház és az állam kapcsolata Kisebbségi pap a kar élén Spanyolországban az elmúlt hét szenzációja volt, hogy a püsköki konferencia élére egy baszk nemzetiségű püspök, Ricardo Blásquez Pérez került. JUHÁSZ KATALIN A bilbaói püspök igazi reformegyházfiként ismert; elődje, Antonio Maria Rouco Varela madridi érsek a katolicizmus konzervatív irányvonalát képviseli. Blásquez váratlanul egyetlen szavazattal megelőzte a harmadszori újraválasztásában bizakodó madridi Va- relát, így a püspöki konferencia munkájában minden bizonnyal nagy változások várhatóak. A katolikus egyház és az állam szoros kapcsolatát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Valera köztudottan Jósé Maria Aznar volt miniszterelnök „embere” volt, Blásquez pedig a mostani kormányfő, Jósé Luis Rodriguez Zapatero szimpátiáját élvezi. Az sem mellékes, hogy nemcsak a baszk, hanem a katalán egyházi méltóságok is Blásquez mellett tették le voksukat. A katolikus egyház „nemzeti kisebbségi szárnya” autokrata elnöknek tartotta Varelát, ráadásul a Baszkföldön tevékenykedő püspökök két évvel ezelőtt nyílt vitába keveredtek madridi kollégáikkal, azt állítva, hogy a fővárosi egyházfiak, élükön Valerával, nem képesek megérteni a két autonóm köztársaságban, Baszkföldön és Katalóniában élők kulturális és nyelvi hátteréből adódó „másságát”. A spanyol püspöki kar ugyanis egy olyan állásfoglalást adott ki, amelyben az állt, hogy a nacionalizmus a terrorizmus melegágya. A baszkföldi püspökök ezt leplezetlen célzásnak vették, és pásztorlevélben hívták fel a figyelmet a békés egymás mellett élés fontosságára, párbeszédet sürgetve a baszk konfliktus megoldása érdekében. Blásquez szintén aláírta a pásztorlevelet, és Varela leváltását szorgalmazta. „Valera rideg, szigorú spanyol hazafi, akiből hiányzik a tolerancia és a megértés, és aki számára nem léteznek nemzeti kisebbségek. Azt hangoztatja, hogy isten előtt mindenki egyenlő, ám nem titkolja, hogy a spanyol katolikus egyház számára a spanyol ajkúak egyenlőbbek” - véli Carles Puigdemont, a Catalonia Today című hetilap elemzője, aki szerint már önmagában az is nagy dolog, hogy Valerát nem választották újra. Az, hogy épp egy baszk püspök ütötte ki őt a nyeregből, csak hab a tortán. „Nem tudni, mit lép Blásquez, ám az biztos, hogy a perifériára szorult püspökök voksoltak rá, akik úgy érezték, nincs szavuk a testületben. A változás pont akkor következett be, amikor a nagypolitikában is egyre több esély mutatkozik Baszkföld és Katalónia jogállásának demokratikus rendezésére” -jegyzi meg az elemző. A teljességhez hozzátartozik, hogy a katolikus egyház a tulajdonosa az egyik legbefolyásosabb spanyol nyelvű sajtóorgánumnak, a COPE rádiócsatornának, amely jelenleg meglehetősen negatív képet fest a baszkokról és katalánokról, örökké elégedetlen nacionalistákként állítva be őket. A kommentátorok és műsorvezetők egyesek szerint egyenesen polgárháborús hangulatot keltenek. Ha Blásquez valóban tenni akar a toleranciáért és a békés egymás mellett élésért, első dolga az lesz, hogy lecseréli a csatorna vezetését. Blásquez is aláírta a pásztorlevelet, és Varela leváltását szorgalmazta. Csehország: a lakosság mintegy 55-60 százaléka támogatja az uniós alkotmányt Még nem tudják, ki és mikor dönt KOKES JÁNOS Továbbra sem tudják a csehek, hogy az európai alkotmányról a parlament vagy népszavazás dönte. A 25 uniós tagállam között egyébként Csehország az utolsó, amely ezt a kérdést még nem döntötte el. Négy állam - köztük Magyarország is - az európai uniós alkotmányt már meg is szavazta. A cseh kormány szerdai ülésén, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, ugyanis csak arról született határozat, hogy az alkotmánnyal kapcsolatos kampányt Stanislav Gross szociáldemokrata kormányfő vezeti. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt ezt azonnal felelőtlen lépésnek minősítette. „Az európai politika témájának összekötése egy olyan hitelét vesztett személyiséggel, mint amilyen Gross kormányfő, a közvélemény szemében egyet jelent az európai integráció lejáratásával” - állítja a párt, amely elnökségi nyilatkozatban reagált a kormány döntésére. „A kommunikációs stratégia meghatározása belügy és a kormányhivatalnak vannak a legjobb lehetőségei az egyes tárcák tevékenységének az összehangolására” - indokolta a döntést Jindrich Marek, a kormány sajtóosztályának munkatársa. S leszögezte: az alkotmány elfogadása olyan fontos dolog, hogy abból az egész kormánynak részt kell vállalnia. A kormány már korábban úgy döntött, a kampányra 218 millió koronát különít el a jövő évi költségvetésből. A kormány azt szeretné, ha az alkotmányról referendum döntene. A nagy probléma azonban az, hogy Csehországban nincs népszavazási törvény, így minden esetleges népszavazási ügyben külön-külön kell döntenie a parlamentnek. A kabinet ugyan már benyújtotta a szükséges törvényjavaslatot, de elfogadása a polgári demokraták ellenkezése miatt nagyon bizonytalan. A miniszterelnök azt javasolta, hogy az uniós alkotmányról szóló népszavazást a jövő júniusban esedékes képviselőházi választással együtt tartsák meg. A Polgári Demokratikus Párt ezt is hevesen ellenzi, de a koalícióban sincs teljes egyetértés ebben a kérdésben. A legutóbbi felmérések szerint a cseh lakosság mintegy 55-60 százaléka támogatja az európai alkotmányt. Ami a pártokat illeti, a kormánykoalíció tagjai támogatják, az ellenzék elutasítja. KOMMENTÁR Hisztérikus egy nemzet MOLNÁR NORBERT Nem fogadta el Erdélyi Géza református püspök a Magyar Köz- társasági Érdemrend Középkeresztjét. Lelke rajta. Eleve, kinek juthatott eszébe, hogy reformátusnak keresztet ajándékozzon? Ám, sajnos, a probléma ennél sokkal összetettebb. Az indoklás szerint a visszautasítás oka a december ötödiki, kettős állampolgárságról szóló népszavazás „nem”-je. A döntés finoman belesimul abba a hisztérikus reakciófolyamba, ahogy a határon túlon leülepedett egy szabad ország szabad népének döntése. Le kellene cserélni a nemzetet? Valahol mélyen érthetőek a vajdasági és a kárpátaljai reakciók, hiszen nekik nem babra ment a játék, de az erdélyi és a felvidéki heveny túlreagálás egyenesen nevetséges. A hisztériakeltéshez tevékenyen hozzájárultak a szlovákiai magyar politikusok is, pedig a szolidaritásnak semmi köze az érzelmi túlhevültséghez. Most pedig a református egyház vezére állt be a sorba ahelyett, hogy hideg fejet vételezett volna. Igaz, neki jó például szolgált az MKP elnöke, aki még a kettős állam- polgárságról szóló népszavazás előtt jóval visszautasította a magyar állami kitüntetést, mert Draskovics pénzügyminiszter shortcut csomagja érintette a komáromi magyar egyetem költségvetését is. Ha igazán karakán figurák lennének, visszautasítanák azt a pénzt is, amit a magyar adófizetők zsetonjaiból dobnak át a határon túlra. De az túl nagy összeg ahhoz, hogy csak úgy visszaadódjék. És miért nem adjuk vissza az oktatási-nevelési támogatásokat is, ha nem járnak együtt kettős állampolgársággal? Elvhűéknél ez így szokás. Kertész Imre miért fogadta el a Sorbonne díszdoktoriját, ha a franciák nem adtak neki állampolgárságot? Tudom, mert megalkuvó az öreg. Kérdem én: változott valami azáltal, hogy nem lettünk magyar állampolgárok? Nem vettem észre. A következő röhejes momentum, amikor azt az érvet használják a Trianonon túliak, hogy a magyar kormány túsznak használt fel bennünket a népszavazás idején. Döbbenjünk már rá, ugyanúgy túszok vagyunk a jelenlegi ellenzék kezében is, sőt, talán még inkább. Már ha létezik tú- szabb kategória. A korábbi kormánynak miért nem jutott eszébe, hogy kettős állampolgárságot adjon a szerencsétlen határon túli- aknak? Mert nem gondolta komolyan. Most pedig arra voltunk jók, hogy mint kukacos csontot odavessenek a kormánykoalíció elé, hogy fanyalogjon. Attól pedig egyenesen a kardomba dőlök, amikor azzal jönnek, hogy az ő kormányzási időszakukban nem volt megfelelő alkalom a kettős állampolgárság tömeges odaado- mányozására. Most, hogy úgy tűnik, a következő magyar kormány Fidesz-dominanciájú lesz, kíváncsi vagyok, lesz-e tömeges kettősállampolgárság-osztás. Megkockáztatom, nem. (Ha jobban belegondolok: akarok én annak az országnak az állampolgára lenni, ahol a közszolgálati televízióban főműsoridőben a NÉV- showR nyomul?) így a végére álljon itt egy idézet Cserhalmi György színművésztől: „Én magyar vagyok, de nem úgy, hogy tépem a számat, pofázok népről, nemzetről, hazáról, hanem, hogy szíven üt, ha népzenét hallok, igézve nézem, ha látok igazi magyar táncot, hogy értem József Attilát, akinek ezerféle nemzet kavargóit szívében, és magaménak érzem Radnótit.” Mocskos liberális, gebedjen meg reggelig. Ugye? JEGYZET Nyúlcipőt húzott Zajac? PÉTERFI SZONYA Kedvenc egészségügyi miniszterünk a napokban állítólag egy ausztriai kórházban kezeltette magát. Személyiségi jogokra hivatkozva a tárca szóvivője azt nyilatkozta, főnöke szabadását tölti, tehát azt tesz, amit akar. Nem erősítette meg, de nem is cáfolta a szárnyra kapott információkat, lojális alkalmazottként pedig kifejtette: lehet, hogy csak baráti látogatást tett a kórházban. Nem értem, miért kell felháborodni azon, ha betegként a miniszter nem mer befeküdni hazai, még állami intézeteink valamelyikébe. Főleg ezekben a napokban, amikor azt szorgalmazza, hogy csökkenjen a gyógyszerforgalmazók és a patikusok árrése, amikor aszerint minősíti az orvosokat, ki mennyire gyógyít költségtakarékosán, vagyis olcsóbb orvosságokkal, eljárásokkal. Amikor kifogásolja az amúgy sem sokat kereső egészségügyi dolgozók bérkategóriák szerinti fizetését, és utasítja a kórházigazgatókat - közvetlenül a tárca felügyelete alá tartozókat, de közvetve a többieket is -, hogy érdem szerint jutalmazzák őket. Sőt mi több, bekéreti a munkáltató és a szakszervezet által megkötött kollektív szerződéseket is, ellenőrzés céljából. Az érdem szerinti bérezés nem volna elvetendő akkor, ha az egészségügyi dolgozók biztosak lehetnének abban, hogy nem haveri, komasógor alapon, pofa szerint jutalmaznák őket feletteseik. Talán okkal félnek attól is - nem egy példa van rá -, hogy a kórházigazgatók az alulfinanszírozást épp a dolgozók bérének csökkentésével orvosolják. Ilyen előzmények után igazán nem csoda, hogy ha bármi baja van az egészségügyi miniszternek, nyúlcipőt húz, és átugrik az osztrák sógorékhoz. Meg aztán ne feledjük: nem is olyan régen, pártfőnöke - bár Rudolf Zajac nem tagja a pártnak, csupán csapattag - ugyancsak nem vette igénybe a hazai egészségügy szolgáltatásait, hanem euróért gyógyíttat- ta magát. Őt biztosan a volt köztársasági elnök, esetleg a kassai vasmű néhai ura inspirálta, egyikük sem bízta életét a szlovákiai orvosokra.
