Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-17 / 63. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 17. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Földönfutók 14, 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Gazdag szegények (vendégjáték Dunaszer- dahelyen) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 18, 20 MLA­DOSŤ: Kerülőutak (amerikai) 15.15, 20 Ray (amerikai) 17.30 MÚZEUM: A belső tenger (spanyol) 19.30 AUPARK - PALACE: Robotok (amerikai) 11,11.30,12,13,13.30,14,15,15.30,16,17, 17.30, 18, 19, 20 Átok - The Grudge (japán-amerikai-német) 10.30.12.30.14.30.16.30.18.30, 20.30, 21.10 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (amerikai) 12.40,15.10 Közelebb! (ame­rikai) 17.20,19.40 Double zéró (francia) 12.20,14.50 Szeretőkés gyilkosok (cseh) 21 5x2 (francia) 16.50,18.50 Aviator (amerikai) 19.30 Vejedre ütök (amerikai) 14.20, 16.40, 19.20, 21.50 Snow- boardozók (cseh) 15.40, 18.20, 20.40 A nemzet aranya (ameri­kai) 16.10, 18.40, 21.30 Ray (amerikai) 20.10 Penge: Szenthá­romság (amerikai) 15.20,17.40, 20.20 A hihetetlen család (ame­rikai) 14.30 Végállomás (szlovák) 17.10, 19.10, 21.20 PÓLUS - METROPOLIS: Robotok (amerikai) 13.30, 14.30, 15.15, 15.45, 16.15, 17,17.30, 18, 18.45, 20.30 Vejedre ütök (amerikai) 13.50, 16.10, 18.35, 21 Snowboardozók (cseh) 13.20, 15.20, 17.20, 19.20, 21.20 Közelebb! (amerikai) 16.50,19,21.05 Aviator (ame­rikai) 14, 17.15, 20.30 Szeretők és gyilkosok (cseh) 19.15, 21.25 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 13.10, 15 Lemony Snic­ket - A balszerencse áradása (amerikai) 13.30 KASSA DRUŽBA: Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 19 TATRA: Double zéró (francia) 18, 20 ÚSMEV: Vejedre ütök (amerikai) 17 Ray (amerikai) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 18 ÉR­SEKÚJVÁR - MIER: Penge: Szentháromság (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A belső tenger (spanyol) 20 PÁR­KÁNY - DANUBIUS: A nemzet aranya (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (amerikai) 16.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Aviator (amerikai) 16.30, 19.30 GYŐR PLAZA: Átok - The Grudge (japán-amerikai-német) 13.45, 18.30, 20.30 Aviator (amerikai) 15, 19.45 Bújócska (amerikai) 18.15.20.30 A bukás - Hitler utolsó napjai (német) 15.45 Csuda­film (magyar) 13, 15 Le a fejjel! (magyar) 14.15, 16, 18, 20 Le­mony Snicket - A balszerencse áradása (amerikai) 13, 15.15, 17.30 Micimackó és a Zelefánt (amerikai) 13.30 Az operaház fan­tomja (amerikai) 14.15, 17.15, 20.15 Penge: Szentháromság (amerikai) 15,17.15,19.30 Dvorák Rusalkája a Szlovák Nemzeti Színházban Boszorkák Oltcitban A pozsonyi „lourdes-i” barlang hatvan méter hosszú falán közel kétezernégyszáz kegytábla található Kőbe vésett üzenetek Gróf Szapáry Béláné 1881- ben rendkívül mély benyo­másokkal tért haza Po­zsonyba az első magyar lo­urdes-i zarándoklatról. 1892-ben arra az elhatáro­zásra jutott, hogy Pozsony­ban kifaragtatja a lourdes- i barlang mását. A kegy­hely ma is létezik a Kálvá­ria-hegyen álló katolikus templom alatt. BODNÁR EMESE A kis völgy falait mára szinte tel­jesen beborították a kegytáblák. Az első 1892-ből származik, a leg­újabbak 2004-ből valók. Nagyon sok hívő ember jár oda, hiszen a „lourdes-i” barlang máig Pozsony zarándokhelyeként él a köztudat­ban. Hal’ko József atya még kis- papként figyelt fel a táblákra és kezdte kutatni történetüket. „A legnagyobb tábla egy Marik nevű cseh építészé. Amikor 1923- ban több sikertelen terhesség után megszületett a fiuk, ezzel a táblával mondtak köszönetét - mondja Hal’ko József atya. - Fel­lelhetőek üzenetek a két világhá­borúból is. Feleségek, menyasszo­nyok, gyerekek kérik az édesapák visszatérését a frontról, a fogság­ból. Nagyon sok tábla található Pozsony bombázásának az ide­jéből. Öt-hat nagyméretű táblán tíz-tizenkét család köszönte meg, hogy a bombázás alatt a Szűz Má­ria megvédte őket. Mivel a neveik mellett a címeik is fel vannak tün­tetve, sikerült megtalálnom egy ilyen családot. Elmesélték, hogy a házukat bombatalálat érte, de a lakrészben, ahol különben min­den összetörött, a Szent Család képe sértetlen maradt.” Milyen nyelvű táblák a leggyakoribbak? Egyértelműen a magyar nyelvű­ek. 1900 körül még több a német, de aztán fokozatosan gyarapod­nak a magyar táblák. A hatvan mé­ter hosszú, három méter magas fa­A kegytáblákkal körberakott Mária-szobor CA szerző felvétele) Ion 2367 tábla található, ame­lyekből körülbelül ezer magyar, öt­száz szlovák, ötszáz német, a többi latin, olasz, francia vagy az olvas­hatatlanságuk miatt azonosítha­tatlan. Mindez egy történelmileg nagyon érdekes anyag, mert az adott korok társadalmának helyze­tét tükrözi. Érdekes például, hogy 1946-ban, amikor a magyar és a német iskolák nem működhettek, majdnem eltűnnek a magyar és a német nyelvű táblák is. Mit árulhat el egy tábla a ku­tatója számára? A táblák üzenete többrétegű. Elsősorban azt fejezik ki, hogy az imának igenis volt hatása. Annak, aki elhelyezte a táblát, biztosan jó oka volt rá: a Szűz Mária közben­járására kegyelmet, gyógyulást, erőt kapott a Jóistentől. Az is előfordult, hogy az emberek ma­gával a táblával kértek kegyelmet. Sokat elárul az a tény, hogy a má­sodik világháború alatt és közvet­lenül utána hatszáz tábla került ide. Az első világháború idején több csallóközi faluból állítottak táblát, azt kérve, hogy családtag­juk visszatérjen hozzájuk. Vagy éppen megköszönik, hogy vala­melyik hozzátartozójukat vissza­kapták. A kommunista diktatúra első éveiben eltűnt a név, a lak­hely megjelölése, és általában csak semleges köszönetek vagy kérések kerültek a táblákra. Jelenleg milyenek a táblaállí­tási szokások? Egyrészt kevesebb tábla kerül felhelyezésre, mint korábban. Hely lenne, most mégis kevesebben fe­jezik ki érzéseiket egy kőbe fara­gott felirattal. Érdekes viszont, hogy újabban megszaporodtak a gyógyulást kérők vagy az azért kö­szönetét mondók. Fellelhető sok különleges tábla is. Az egyik szlo­vák nyelvű szöveg például magya­rul így hangzik: „Szűz Mária, hall­gasd meg kéréseinket Kaszap Ist­ván közbenjárására!” Vagy ott van Mach Sándor táblája, aki a háború alatt a szlovák állam belügyminisz­tere volt, és 1947-ben halálra akar­ták ítélni, de végül kegyelmet ka­pott. A felesége, aki odajárt imád­kozni, hálából elhelyeztetett egy táblát. Számomra a legnagyobb meglepetés az volt, amikor egy bi­zonyos Korbuly Pál magyar nyelvű tábláját fedeztem fel. Korbuly ítélőbíró volt az ötvenes évek ele­jén, és ő ítélte el a ma már boldog­gá avatott Zdenka nővért is. Nem értettem, hogyan lehetséges ez. Meglátogattam a rokonait, és meg­tudtam, hogy megtért. Nagyon fáj­dalmas, katartikus folyamaton ment át, míg visszatalált Istenhez. Ebben segítségére volt az is, hogy maga is üldözötté vált. 1956-ban kapcsolatban volt a magyar papok­kal, és ellenezte a Magyarországon történteket. Levelei a titkosszolgá­lat kezébe jutottak, amiért kizár­ták a pártból, elvesztette bírói állá­sát, és plakátragasztó lett. A fia el­mesélte, hogy gyakran járt imád­kozni a kegyhely Szűz Mária-szob- ra elé, és visszaemlékezett arra is, amikor 1958 nyarán apjával el­ment megrendelni a kegytáblát. A Mária-szobrot egyébként 1946- ban készítette egy Gibala nevű szobrász. Ez is rendkívül meglepő, hiszen őt partizánábrázolásai és más, erősen elkötelezett plasztikái tették ismertté. Úgy tudom, kutatásait könyv­ben is összefoglalja... Már idén májusban szeretném bemutatni a könyvet magyarul és szlovákul. Ha lennének olyanok, akik új információkat vagy régi képeket tudnának adni ehhez az érdekes történeti anyaghoz, na­gyon szívesen fogadnám azokat. NÉZEM A DOBOZT Könyv, könyvebb, legkönyvebb ELŐZETES Pozsony. Szokatlan tálalásban kerül színre holnap Antonín Dvorak Rusalka című operája a Szlovák Nemzeti Színházban. „Ha Dvorak meglátná, megütné a guta. De ha kimenne az utcára vagy ne adj isten a természetbe, a ren­dezőnek adna igazat” - mondta Pe­ter Mikuláš, a kiváló basszista, a Ví­zimanó életre keltője, aki már több betanításban énekelte ezt a szere­pet, de olyanban, mint ez, még so­ha. A Herceget éneklő Miroslav Dvorský bevallotta, hogy a jelenle­gi koncepcióval egyelőre nem tu­dott teljesen azonosulni. „Vannak dolgok, amelyek zavaróan hatnak rám” - mondta. A hölgyek, Iveta Matyášová és Adriana Kohútková, akikre a címszerep vár, nem nyilat­koztak a rendezésről. Nem mond­tak véleményt a Boszorkány alakí­tói sem, mivel elfoglaltságuk miatt nem vehettek részt a holnapi be­mutatót megelőző sajtótájékozta­tón, pedig érdekes lett volna meg­tudni, mit szólnak ahhoz, hogy a tó fenekén, egy Oltcit márkájú autó­roncsban van a lakásuk. Mert erről szól a darab, a mesék világának és a reális emberi világ­nak a tragikus véget érő találkozá­sáról. A mesék birodalma alatt akár az érintetlen, csodás szépségű ter­mészetet is érthetjük, amelyet az ember érzékedenül és jóvátehetet­lenül tönkretesz - magyarázták a darab színpadra állítói, Jiri Nekva­sil rendező és Dániel Dvorák dísz­lettervező. Az előbbi a prágai Nem­zeti Színház operatársulatának művészeti vezetője, az utóbbi a pa­tinás intézmény igazgatója. Mint elmondták, a Rusalka két dologban markánsan elüt a meseoperák többségétől: remek librettójával és szimbolikus üzenetének mélységé­vel. Nagyon is korszerű ez az üze­net, nem belemagyarázás tehát az aktualizálás - állították. Arra a kér­désre, meddig mehet el az opera­rendező egy klasszikus mű aktuali­zálásában, hol a határ, Nekvasü el­mondta: alaposan mérlegelni kell, mit visel el a darab, és mit a közön­ség. És főleg - mivel operáról van szó -, mit bír el a partitúra. Nem le­het úgy rendezni, hogy a színpadon történtek ellentétbe kerüljenek a zenei mondanivalóval - hangsú­lyozta, és annak a reményének adott hangot, hogy az újszerű meg­oldásokat tetszéssel fogadják a nézők, (vojtek) Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt, az összes tá­nyérantennámat a legújabb őrület felé irányzóm, végre valami, amit nekem találtak ki, amiért kár, hogy nem én találtam ki. Igaz, ne­kem sohasem jutott volna eszem­be egy országot arról szavaztatni, melyik az 50 legjobb magyar és az 50 legjobb világirodalmi mű. A Nagy Könyv alapötlete Nagy- Britanniából származik, ahol ezt az olvasást népszerűsítő műsort a BBC indította útjára 2003-ban The Big Read címmel. Kitűnő ötlet: Nagy Könyv kontra Nagy Testvér. Az olvasásra bizony nálunk is, de a világ nyugatabbik felén is ráfér egy kis népszerűsítés. Hogy a vülák, a miiiák és a Tillák után valami el- gondolkodtatót is beengedjenek a pillák. A magyarországi program három intézmény, a Magyar Tele­vízió, a Nemzeti Kulturális Alap­program és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma együttmű­ködésében valósul meg, ebből adó­dóan a programhoz kapcsolódó té­véműsorokat az ml-es csatornán úsztatják le hozzánk. Mi pedig a magyarok istenére esküszünk, hogy olvasni fogunk és szavazni, sőt a híres emberek hálószobatit­kaiból is csupán az érdekel majd bennünket, hogy ott milyen köny­veket olvasnak esténként. A szava­zatok alapján 2005. április 23-ára megszületik a TOP 100-as lista, amely 50 magyar és 50 külföldi re­gényből áll majd össze, ezekből jú­nius 11-re elkészül a TOP 12, végül december 17-én megtudhatjuk, melyik regény a győztes. Ami vé­gül is mindegy. Addigra annyi kis­fiún, interjú, mozifilmrészlet hoz­za közelebb hozzánk a világiroda­lom nagyjait, hogy ha nem is csi­náljuk meg belőlük a kisdoktorit vagy a pótérettségit, egy-két eddig figyelmen kívül hagyott s polcon porosodó remekműre csak ki­erőszakolunk a mókuskeréknek egy kis megállót... A könyvszekrényem felől éjje­lente izgatott zizegés, mocorgás hallatszik. Reggelre vagy egy Kundera, vagy egy Hrabal, néha egy Esterházy vagy Joseph Heller mintha kissé kijjebb tolná a gerin­cét a sorból. Ha nem egy enyhébb földmozgás a ludas a dologban, akkor bizony a sok vászonba kö­töttjó barát szeretné jelezni, hogy velem sincs azért minden rend­ben, ami az olvasást, pontosab­ban annak gyakoriságát illeti... Szavazhatunk az interneten, postai levelezőlapon, telefonon és sms-ben is. Néhány dolognak azonban még nem néztem utána. Azt olvasom például a neten, hogy szavazatot leadni bármely Magyarországon megjelent re­gényre lehet. Ezek szerint az a magyar nyelvű regény, amely mondjuk Szlovákiában jelent meg, az nem magyar, hanem kül­földi? Sőt, még azt sem tudom, hogy aki nem magyar állampol­gár, az egyáltalán szavazhat-e. Mindenesetre új össznépi játék van kialakulóban. Hozd zavarba is­merőseidet, rokonaidat! Az új já­tékra hivatkozva kérdezd meg őket, ők melyik könyvekre szavaz­nának és miért? Melyik a kedvenc regényük, mikor és mit olvastak utoljára. Egy barátom mondta, aki az égjük budapesti könyváruházban dolgozik: „Nagyon sok könyvet vásárolnak az emberek, az év minden hónapjában nagyon sok könyvet adunk el. Fogynak a regé­nyek, a verseskötetek rendesen. Mégis olyan érzésem van, hogy miután lekerülnek a mi polcaink­ról, útközben hazafelé valahol eltűnnek. A lakásokba, vagy ami még fontosabb: a fejekbe, a szí­vekbe és a lelkekbe mintha nem érkeznének meg. Nyomuk vész, valahol felszívódnak... Sötétkam­rák rejtett, sűrűn lefüggönyözött polcain? Antikváriumokban? Vagy jól látható helyekre kerül­nek? Csak éppen olvasatlanul? Rejtély!?” Talán ilyesmikre is fény derül. Mindenesetre én máris találtam időt az olvasásra: a .szombat esti tityi-totyi kiszavazós macskaparti helyett kortárs magyar regénye­ket bújok. Az egyik ajánlás ugyan­is izgága kis bogarat ültetett a fü­lembe, és most minél hamarabb meg akarom tudni, hogy mi a cso­dát esznek rajta olyan sokan?! Most majd kiderül, ha kiderül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom