Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-15 / 61. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 15. A Szőttes sikere Budapest. Rimóci táncok című kompozíciójával második helye­zést ért el a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes a VII. Molnár István Országos Koreográfiái Fórumon, amely e hét végén zajlott a ma­gyar fővárosban. A koreográfiát Szabó Szilárd, az együttes művé­szeti vezetője készítette, (ú) Hernádi Judit a Deja vu klubban Pozsony. A Magyar Intézet és a Diákhálózat közös klubestjének e havi vendége Hernádi Judit színművésznő lesz. A holnap 18 óra­kor kezdődő est helyszíne immár hagyományosan a Hlava XXII (Bazová 9.) étterem. Hernádi Judit beszélgetőtársa Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója lesz. A beszélgetés után a nép­szerű színésznő a házigazda Deja vu zenekar kíséretében énekel majd a közönségnek, (e) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Caligula 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ház az óceán felett 19 KIS SZÍNPAD: Jekatyerina 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József 11 Mese a halott cárkisasszonyról 19 MOZI ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■i HVIEZDA: A belső tenger (sp.) 17.30, 20 MLADOSŤ: Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (fr.) 18 A belső tenger (sp.) 15.30, 20 AUPARK - PALACE: Vejedre ütök (am.) 11.30, 12.30, 14, 15, 16.30, 17.30, 19, 20, 21.30 A hihetetlen család (am.) 13, 15.30 Végállomás (szí.) 18, 20.10 Snowboardozók (cseh) 12, 14.10, 16.20, 18.30 Közelebb! (am.) 13, 15.10, 17.20, 19.30, 21.40 Szeretők és gyilkosok (cseh) 19.50 A nemzet aranya (am.) 16.10, 18.40, 21.20 Aviator (am.) 17.10, 20.30 Penge: Szentháromság (am.) 14.50,17.20,19.40, 21.50 Lemony Snic- ket - A balszerencse áradása (am.) 14.30, 16.50 Ray (am.) 19.20 Kalandférgek (am.) 16.10, 18.20, 20.20 Monsieur Ibra­him és a Korán virágai (fr.) 14.20 Az utolsó gyémántrablás (am.) 16.40,18.50 Hosszú jegyesség (fr.-am.) 21 ■■■■■■■■Hl KASSA ■■■■■■■■■■ DRUŽBA: Double zero (fr.) 19 CAPITOL: Vejedre ütök (am.) 16, 18.15, 20.30 TATRA: Hosszú jegyesség (fr.-am.) 18.30 ÚS­MEV: Aviator (am.) 16, 19 IMPULZ: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (ff.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Double zero (fr.) 17,19.30 PÁRKÁNY- DANUBIUS: A lélek mint kaviár (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: A lélek mint kaviár (cseh) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A nemzet aranya (am.) 16.30,19.15 GYŐR PLAZA: Átok-TheGrudge (jap.-am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 Aviator (am.) 17.15, 20.30 Bújócska (am.) 18.15, 20.15 Csuda­film (magy.) 15.45 Közelebb! (am.) 17.45 Le a fejjel! (magy.) 14.15,16,18, 20 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) 15.15.17.30.19.45 Penge: Szentháromság (am.) 15,17.15,19.30 A randiguru (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Sorstalanság (magy.) 14.30.17.19.45 Vejedre ütök (am.) 13.15,15.30,17.45, 20 PEGAZUS ALKOTÓ PÁLYÁZAT Védnökök: Grendel Lajos Kos- suth-díjas író és Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő A Szlovákiai Magyar írók Tár­sasága idén is meghirdeti irodal­mi alkotópályázatát középiskolás korú alkotók részére az alábbi ka­tegóriákban: I. kategória: vers II. kategória: próza III. kategória: tanulmány, kritika Beküldési határidő: 2005. május 15. Pályázhatnak szlovákiai, itthon vagy Magyarországon tanuló kö­zépiskolások magyar nyelvű alko­tásokkal. A pályázat jeligés. A nevet és cí­met, valamint a látogatott középis­kola megnevezését, elérhetőségeit kérjük lezárt borítékban mellékel­ni, amelyre csak a jeligét kell ráír­ni. A jelige az oldalszámokkal ellá­tott kézirat minden oldalán szere­peljen! Egy pályázó több alkotással is pályázhat. A pályaműveket há­rom példányban kérjük postázni. Az értékelésről szakmai zsűri gondoskodik. A zsűri elnöke Ba­rak László Forbáth Imre-díjas költő, tagjai pedig Balázs F. Attila és Szászi Zoltán költők. A díjak, mindhárom kategóriá­ban: 1. díj: 3000 korona és értékes könyvcsomag 2. díj: 2000 korona és értékes könyvcsomag 3. díj: 1000 korona és értékes könyvcsomag A vers és próza kategóriákban egy-egy védnöki különdíjat (1500 korona és értékes könyvcsomag) is kiosztunk, illetve mindhárom kategóriában egyéb különdíjakat. Az ünnepélyes eredményhirde­tés és díjkiosztás Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múze­umában, 2005. június 10-én lesz. Cím: SMSS / SZMÍT, Laurinská 2,815 08 Bratislava 1 A szabad embert nem kísérti a múlt, nem szegődik mellé a kitaszítottság és a sorstalanság Gondolatok a szabadságról (Képarchívum) Százötvenhét év telt el az­óta, hogy a forradalom zászlaját magyar földön is magasba emelték. Emberi léptékkel mérve nagy idő, de a történelemben szinte csak egy pillanat. Arra mindenesetre elég, hogy feltegyük a kérdést: mennyivel lettünk szaba­dabbak az 1848 márciusá­nak idusa óta eltelt öt-hat emberöltőnyi időszakban? LÖR1NCZ ADRIÁN Ember és eszme Mondják: az ember által ismert és érzékelt térnek és időnek van­nak olyan csomópontjai, melyek eleve azért keletkeznek, hogy va­lami új és szokaüan fakadjon be­lőlük. Valami, ami felfordítja az addig elfogadottnak és egyetlen lehetségesnek vélt világrendet. A szkeptikusok a véletlennek tulaj­donítják az ilyen gócpontok létre­jöttét, a misztikusok meg azzal magyarázzák, hogy a Föld - vala­mint az emberi tudat - ismét a hét arkangyal valamelyikének az uralma alá kerül. A felvilágosult ember viszont tudja: egyszerűen csak megérett az idő a társadalmi változásra. Bárkinek legyen is igaza, tény, hogy minden változást egy esz­me születése és diadalmenete előz meg. Az eszmének nem kell sem jónak, sem rossznak lennie ahhoz, hogy az emberek elfogad­ják; egyszerűen csak a megléte fontos. Hogy helyes volt-e vagy káros, általában évtizedek-évszá- zadok múltán derül ki; de ennek alig van jelentősége. Ekkor már történelmi tapasztalatnak neve­zik, melyből akár okulni is lehet - bár ez nem jellemző. Ha ilyentájt, március idusán a szabadság eszméjéről esik szó, egy dolog nem kerülheti el a fi­gyelmünket - az, hogy talán ez az egyetlen olyan eszme, mely az embert tudatra ébredése óta vé­gigkísérte az évezredeken. Ma már lehetetlen eldönteni, hogy az ember álmodott-e magának sza­badságot, avagy az eszme érvé­nyesülni akarása teremtette meg a neki megfelelő embert. Úgy ren­deltetett, hogy a kettő egymás nélkül ne létezhessen. A forradalom „lélektana” Tudjuk, mert még nemrég is ta­nították velünk, hogy az olyan esz­mék térhódítása, melyek egy adott társadalom számára az addiginál minőségileg jobb, magasabb rendű létet biztosítanak, forradalom ki­robbanásához vezetnek. Ezeket ne­vezzük forradalmi eszméknek. Bár a forradalom intézménye A Pozsonyi Országgyűlés egyidős a civilizációval, igazából a magát modernnek nevező társa­dalomban teljesedett ki az elmúlt másfél-két évszázad során. Ennek okát talán abban kell keresnünk, hogy olyan létfontosságú - ugyanakkor önpusztításra hajla­mos - erőket szabadít fel a társa­dalomban, melyek a szabadság, a függetlenség érzetét keltik, exta- tikus magaslatokba emelve az ad­dig bezárt, szorongó lelket. Nem volt ez másképp 1848-ban sem, amikor Európa évszázadokon át kordában tartott népei az utcákra tódultak, az abszolút hatalommal rendelkező uralkodók fejeit köve­telve, és ugyanezt élhettük át 1989 novemberében is, amikor az öröknek kikiáltott szocialista rendszer összeomlott. Az alap­vető különbség mindössze az, hogy míg a 19. század közepének véres forradalmait véres megtor­lások követték, a 20. század végé­nek gyengéd forradalmait az élet- színvonal bukórepülése, ellent­mondásos, megtorpanásoktól, vargabetűktől, sőt nálunk még a visszarendeződés elemeitől sem mentes politikai fejlődés. A törté­nelmi tapasztalatnak - miszerint a forradalmakat sötét korszakok követik - valamilyen formában ér­vényesülnie kellett. Az ember, aki a forradalmat „csi­nálja”, sosem tudja előre, hogy ez a korszak óhatatlanul bekövetkezik. Ez a szerencse; ha előre tisztában volna azzal, hogy a világ gyökere­sen nem, csak részleteiben változ­tatható meg, történelmünk tele lenne „meg nem született” forra­dalmakkal, a világ pedig olyan né­pekkel és nemzetekkel, melyeknek minden gondolatát a mások, illetve önmaguk elpusztítására irányuló tehetetlen düh uralná. A forradalom ugyanis - még az eleve sikertelenségre ítélt is - esély az újjászületésre. Gyakran véráldozattal jár; aki ezt mereven elutasítja, és minden körülmé­nyek között ragaszkodik ahhoz, hogy forradalmárként is „ágyban, párnák közt” végezze, nem érti a legmagasabb rendű, a nem ember által alkotott törvények üzenetét. Szabadság, szerelem... „Az ember dolga, hogy szabad legyen, s ez a dolguk a nemzetek­nek is” - olvastam nemrég az egyik hazai lapban Kovács László tanár úr tollából. Megvallom, meglepett ennek a gondolatnak a tisztasága, egy­szerűsége, és az, hogy minden, amit a szabadság eszméje és a for­radalom kapcsán el lehet monda­ni, milyen briliáns módon van összesűrítve ebben az egy mon­datban. Mert mit is jelent szabad­nak lenni? Félelem nélkül szeretni - a tal­palatnyi földet, a hazát, mely böl­cső, s majdan sír is, „mely ápol s eltakar”. Szabad az ember, ha tudja, hogy a jog nem csupán annak esz­köze, hogy az egyenlők közt is egyenlőbbek érdekeit védje és szolgálja. Szabad az, aki nem létbizonyta­lanságban él, nem fél a holnaptól; aki nem a szegénységi küszöb alatt él, mert a szegénység a sza­badságától fosztja meg az embert. A szabad embert nem kísérti, hanem bátorítja, előre viszi a múlt; nem szegődik mellé árnyékként a kitaszítottság és a sorstalanság. Szabad, akinek a szülőföldje a hazája. Epilógus helyett Nézem a pozsonyi szállót, melynek teraszáról 1848 márciu­sában Kossuth Lajos intézett be­szédet a tömeghez, bemutatva az ország első miniszterelnökét, Batthyányi. Mellette a későbbi vértanú, Rázga Pál áll, és németre fordítja szavait... Az „istenadta nép” issza a szó­nok szavait, és ahogy emelkedik az ünnepi hangulat, úgy nő a tö­megben is a tudat, hogy ők most együvé tartoznak, és együtt kell végigcsinálniuk azt a forradal­mat, mely Pesten és Bécsben is tombol már. Estébe hajlik lassan az idő, előkerülnek a fáklyák, és a forradalmi hangulattól megré- szegült tömeg végigvonul a vá­roson. Másnap az első magyar kor­mány gőzhajóra ül, és Pestre hajó­zik, hogy átvegye a hatalmat a márciusi ifjaktól. Pozsony fővá­ros-szerepe ezzel meg is szűnik, a diéták korszaka eltűnik a történe­lem süllyesztőjében. Csakúgy, mint a forradalmárok - ki a csata­téren, ki bitón, ki meg emigráció­ban végzi. Némelyikük sorsa be­teljesedik, másoké soha... Nézem az egykori Zöldfa Szál­lót, vagyis a mostani Carltont, amely három ház összeépítéséből született, s amelynek a hajdani Zöldfa épülete is része. Sárga csil­lagokkal díszített kék zászlót len­get rajta a szél. Meg más lobogó­kat is. Talán éppen e helyütt ál­modta meg Kossuth a Duna menti népek unióját. Az álom akkor szertefoszlott. Szertefoszlott, de a szabadság eszméje - melynek rendkívüli jelentőségét Petőfi 1848 című versében érzékletesen láttatja - mély gyökeret vert a tár­sadalomban: „Nagy idők. Beteljesült az írás Jósolatja: egy nyáj, egy akol. Egy vallás van a földön: sza­badság! Aki mást vall, rettentőn lakói.” Egy év se telt el a vers megírása után, és a szabadság vallásának hívei közül is sokan „rettentően lakol”-tak. Az ő áldozatuk azon­ban nem volt hiábavaló. A Batthyány-kormány Petőfi a népfelkelőket buzdítja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom