Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-02 / 50. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR • 7 TALLÓZÓ THE INDEPENDENT A londoni lap szinte teljes címlapját egy hatalmas vértócsa fényképe foglalja el. Majdnem pontosan egy hónappal az iraki választások után történt a hillai robbantás. A célpont egy csoportnyi fiatal volt, aki sorban állt egy rendelő előtt, hogy megkapja munkaalkalmassági igazolását. Miután az összeégett, megfeketedett testeket eltávolították, az utcát továbbra is testrészek borították. Azoké, akiket • széttépett a bomba. „Hogy teheti ezt bárki is élő emberekkel?” - fordult az újság bagdadi tudósítóihoz egy sokkolt férfi. A robbanás ereje a pokolgépet szállító autó darabjait berepítette a közeli, nyüzsgő zöldségpiacra.-Semmi pánik, apus, én csak a nagy szlovák koalíció ellen próbálok lobbizni! (Szalay Zoltán rajza) Belgrádnak nincs koncepciója a megoldásra - Európában hármas államszövetséget képzelnek el Kettévágják a koszovói csomót? Az utóbbi hetekben a szerbiai sajtóban elszaporodtak a Koszovóval kapcsolatos információk és fejtegetések, miután mindenki számára világos, az idén valószínűsíthetően végleges döntés születik Szerbia déli tartományának sorsáról. SINKOVITS PÉTER Belgrádi politikai körök közben továbbra is igyekeznek fenntartani annak látszatát, hogy minden rendben van, hiszen Koszovó jövőjéről az érdemi tárgyalások még el sem kezdődtek, ám ennek éppen az ellenkezője az igaz. A szerb politika tagadhatatlanul lépéshátrányba került, mindössze egyetlenegy tervezettel állt elő, azt azonban a nemzetközi tényezők elvetették. Mint ismeretes, egy évvel ezelőtt szerbellenes pogrom vonult végig Koszovó területén, ennek nyomán Vojiszlav Kostunica miniszterelnök olyan javaslatot fogalmazott meg, mely szerint a 90 százalékban albánok lakta tartomány öt körzetében a szerbeket területi autonómia illetné meg, ugyanakkor a szerb autonómia nem képezne összefüggő területet, az enklávékat úgynevezett biztonságos utak kötnék össze. Ebben az elképzelésben az albánok a területi feldarabolás veszélyét vélték felismerni, ők mást indítványoztak, nevezetesen a decentralizáció jegyében helyi önkormányzatok létrehozatalát, ezen belül olyan községek kialakulását, amelyekben egy-egy nemzeti kisebbség többséget képezne. E községek autonómiáját azonban nem ruháznák fel eleve nemzeti jelleggel. A szerbek és albánok gyűlölködése közismert, ez 1999-ben csúcsosodott ki, mikor Szlobodan Milosevics a szerb katonaságra, rendőrségre és félkatonai alakulatokra támaszkodva több százezer albánt próbált elüldözni a térségből. Ezt követte a nemzetközi katonai intervenció, azóta Koszovó ENSZ-felügyelet alatt áll, a protektorátus élén Kofi Annan főmegbízottja ellenőrzi a koszovói ideiglenes kormány tevékenységét. Az eltelt közel hat esztendő alatt azonban puszta álom maradt a multietnikus közösség kiépítése, az ott élő szerbek és más kisebbségek helyzete pedig nem rendeződött. A hirtelen jött szabadságot az albánok nem aknázták ki kellőképpen a demokratikus reformok megvalósítására, a szerbek viszont - belgrádi beintésre - általában a bojkott formáját választva eleve kirekesztették magukat' a közügyek intézéséből. Úgyszintén, a nemzetközi közösség többszöri erélyes inszisztálása ellenére, Belgrád és Pristina között nem jött létre érdemi párbeszéd. „Koszovóban a helyzet egyre vészjós- lóbb, fennáll a tömeges zavargások, sőt a háború veszélye is, az egyedüli megoldás, amely ezt megakadályozhatja, Koszovó függetlensége” - vélekedett a minap a Nemzetközi Válságcsoport (ICG). Ez nagyjából egyezik az albánság törekvésével, amely számára egyedül a függetlenség a lehetséges opció. Borisz Tadics Szerbia elnökeként azonnal elítélte ezeket az elképzeléseket, mondván: Koszovó függetlenné válása ingataggá tenné az egész Nyugat-Balkánt, hovatovább az önálló Koszovónak saját hadserege lenne, amely magától értetődően ellenséges lenne Szerbiával szemben. Belgrádban abból indulnak ki, hogy Koszovó tartomány Szerbia része, s annak is kell maradnia. A hogyanra azonban képletük nincs, s ez arra kényszeríti az ettől eddig vonakodó nemzetközi közösséget, hogy önálló elképzelésekkel rukkoljon elő, lehetőleg olyanokkal, amelyek kompromisszumok révén elfogadhatóak mind a szer- bek, mind az albánok számára. Bő egy hete az Európai Unió külügyminiszterei egyetértettek abban, meg kell akadályozni, hogy a tartomány az 1999 előtti helyzetbe kerüljön, elemezésében az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig arra a megállapításra jutott, hogy a koszovói szerbeknek aktívan be kell kapcsolódniuk a közélet alakításába, Belgrádnak és Pristinának pedig hozzá kell kezdenie a párbeszédhez. Közben kiszivárgott az is, hogy számos európai politikus a kérdést Szerbia, Montenegró és Koszovó hármas államszövetségének létrehozásával képzelné el. E modell szerint tehát a jelenlegi déli tartomány még a laza konföderáció tagja, ám már nem Szerbia részeként, hanem gyakorlatilag szinte független államként. A helyzetet persze bonyolítja, hogy most került zárószakaszába Szerbia új alkotmányának megfogalmazása, s az persze nem irányoz elő ilyen megoldást. Ám azt már Vük Draskovics külügyminiszter is kénytelen volt bejelenteni, hogy „Koszovó státusa több lesz, mint autonómia, de kevesebb, mint önállóság”. A kérdés a továbbiakban azonban azért is különösen érzékeny, mert a belső gondokkal küszködő Szerbiában egyre erősödőben a Szerb Radikális Párt, Koszovó esetleges leválása pedig tovább növelné a soviniszta és Európa-ellenes radikálisok táborát. Tény viszont - s ezt a józanabb szerb politikusok világosan látják -, hogy Koszovó ügyének megoldatlanságával Szerbia nem léphet előbbre. Csupán az a kérdés, hogy a jelenlegi kormánynak e lépéshez lesz-e elegendő készsége és bátorsága. A szerző újvidéki munkatársunk El kell kerülni, hogy újra az 1999 előtti helyzet alakuljon ki. A finnugor népek képviselőinek és barátainak felhívása az oroszországi mari kisebbség védelmében Már több ezren írták alá az internetes petíciót MTI-HÁTTÉR Mintegy öt és fél ezren csatlakoztak már a http://ugri.info/ internetes portálon közzétett felhíváshoz, amelyet számos különféle nemzetiségű politikai személyiség és vezető értelmiségi intézett a finnugor népek képviselőinek és barátainak nevében Oroszországhoz a mari kisebbség jogainak védelmében. A múlt hétfőn a világhálóra került felhívás kéri a nemzetközi emberi jogi szervezeteket, segítsenek a Mari El Köztársaság demokratikus ellenzékével szembeni támadások megfékezésében. A felhívás kiváltó oka egy finnugor folyóirat szerkesztője ellen intézett brutális támadás volt. „Az utóbbi hónapokban a Mari El Köztársaság kormánya semmit sem tett a mari nép elleni diszkrimináció és támadások megfékezéséért, azt a benyomást keltve, hogy támogatja ezeket a támadásokat, vagy netán ő áll mögöttük. Sajnálattal kell megállapítanunk: a hatóságok nem tettek semmit azért, hogy felderítsék azok kilétét, akik e hónap elején megtámadták és kis híján agyonverték Vlagyimir Kozlovot, a Kudo+Kodu finnugor folyóirat főszerkesztőjét és a Mer Kanash nevű összoroszországi mari mozgalom vezetőjét” - áll a felhívásban. A marik fontos részét képezik a finnugor világnak. Az oroszországi hatóságoknak Moszkvában és Mari Elben minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy megszüntessék a mari nép jogainak csorbítását - írják a felhívás megfogalmazói. Az öt és fél ezer aláíró között vannak egykori vezető államférfiak, politikusok, nemzetközi szervek képviselői, kutatók, újságírók, egyetemi oktatók és hallgatók, valamint számos más értelmiségi foglalkozás képviselői a világ megannyi államából, köztük Magyarországról, Finnországból, a három balti köztársaságból, az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Belgiumból, Portugáliából, Svédországból, Ukrajnából, Németországból és Csehországból. A magyar aláírók között van Jávorszky Béla, Magyarország egykori finnországi és észtországi nagykövete is. Too- mas Hendrik lives, az Európai Parlament külügyi bizottságának alel- nöke, Lennart Meri, Észtország volt elnöke, Toomas Savi, az észt parlament volt elnöke, Vytautas Lands- bergis volt litván elnök is szerepel az aláírók között. További csatlakozásokra is lehetőség van még. Az internetes dokumentum angol, magyar, finn, észt és orosz nyelven jelent meg a világhálón. A magyar nyelvű változat a http ://www. ugri. info/mari/in- dex.hu.html oldalon olvasható. KOMMENTÁR Önmérséklet MALINÁK ISTVÁN A péntek éjszakai tel-avivi diszkómerénylet és a libanoni kormány hétfő délutáni lemondása közötti nem egész három nap alatt alaposan összekuszálódott a közel-keleti helyzet. Az eddiginél is képlékenyebbé vált, de van rá esély, hogy az elmozdulás ne a rosszabbik irányba történjen. Ennek az esélynek a kulcsszava: önmérséklet. Hétfőn véres merénylet történt az iraki Hillában. Ez egyrészt azért mérföldkő, mert egyetlen robbantás még sosem követelt ennyi áldozatot, másrészt azért, mert jelzi: a politikai sikerként elkönyvelt választások óta fikarcnyit sem javult a biztonsági helyzet, harmadrészt pedig azért, mert talán ráébreszti az iraki politika szereplőit, hogy a politikai félhomály csak felbátorítja a zavarosban halászni akaró terrorszervezeteket. Ez utóbbiaktól hiú ábránd lenne elvárni az önmérsékletet, az egymással marakodó politikai csoportosulásoktól viszont igen: egy hónappal a választások után illene végre megállapodni az új iraki kormány összetételében, és a teljesen nyilvánvaló feladatokra összpontosítani. Megakaszthatja az izraeli-palesztin békefolyamatot a tel-avivi merénylet, nem véletlenül szólította fel az USA is, az EU is a feleket e folyamat folytatására. Amire van is akarat, amit jelez: Saronék természetesen ismét azzal vádolták a palesztin vezetést, hogy nem lép fel elég határozottan a szélsőséges csoportok ellen, de az izraeliek most főleg Szíriát okolják. Két légy egy csapásra: a tényleg megállapodni akaró Abbász szabadabban lélegezhet, miközben kemény offenzívát indított a zsidó diplomácia Damaszkusz ellen, katonai válaszcsapást is kilátásba helyezve. Az érv: a merényletet a damaszkuszi székhelyű Iszlám Dzsi- hád követte el. De: akárcsak a palesztinok irányában, itt is számítani lehet az izraeli önmérsékletre; Simon Peresz azt mondta, az USA-ra kell bízni az ügyet, mármint Szíriáét. Rafik Hariri február 14-i meggyilkolását Amerika arra használta ki, hogy újabb frontot nyisson Szíria ellen, amelyet eddig is az Irakba beszivárgó terroristák támogatásával vádolt. Washington, ebben az egy dologban Párizzsal egyetértésben azt követeli, hogy a szír csapatok azonnal távozzanak Libanonból. Aszad elnök az ENSZ, az EU és különösen az amerikai-francia nyomásra már kénytelen volt erre hajlandóságot mutatni. A Szíria-barát libanoni kormány hétfőn délután a tömegek nyomásának engedve lemondott, ami valószínűsíti: a Szíriái katonák kivonásának üteme és módja nem az eredeti szíriai elképzelések szerint fog történni - ezt kívánja a józan ész. Ha Damaszkusz nem tanúsít önmérsékletet, az ismét lángra lobbanthatja Libanonban a polgárháborút. Egy megfigyelő forradalminak nevezte a Hariri halála utáni libanoni közhangulatot: a lakosság többsége Szíria kivonulását követeli, és most történt meg először, hogy Libanonban együtt tüntettek a különböző iszlám csoportok, a keresztények, a drúzok. Szíriának tehát a májusi libanoni választásokig el kellene hagynia az országot. A libanoni erőknek pedig nagy önmérsékletet tanúsítva valamiféle egységkormányban kellene megállapodniuk, s úgy megvalósítani a szír politikai befolyástól mentes, szabad választásokat. És akkor Libanon ismét híd volna a két világ között, megint a Közel-Kelet Svájca lehetne, Hariri programjának szellemében. JEGYZET Érdem szerint PÉTERFI SZONYA Jutalomban részesültek a Szociális Biztosító vezetői. Pontosabban az intézet öt igazgatója. Ugyanis közreműködtek abban, hogy jelentős mértékben megemelkedett a társadalom- biztosítási illetéket befizetők száma, átértékelték 50 ezer rokkantnyugdíjas járadékjogosultságát, és bevezették az elektronikus kommunikációs rendszert is. A dolog azért is érthetetlen, mert tavaly a biztosítót bírálat érte, mert a tervezettnél alacsonyabb bevételei, viszont magasabb kiadásai voltak, s a nyugdíjra jogosultak is hangosan szidták, hiszen a hosszadalmas ügyintézés miatt hónapokig juttatás nélkül maradtak. Ha nem akartak éhen halni, vagy hogy kilakoltassák őket, esetleg „csak” villany nélkül maradjanak, kölcsönkértek, ha volt kitől. És hiába kértek előleget a nyugdíjukra, a vezetőkkel folytatott kommunikáció többnyire eredménytelennek bizonyult. A portáig jutottak csak el. A helyzet ma sem jobb, az ügyintézés hosszadalmas. Ajól elvégzett munkáért járó megérdemelt jutalmat - ha a lakosság bizonyos rétege nem is, - a rokkantnyugdíjasok egészen biztosan helyzetük kicsúfolásaként fogják fel. Hiszen többük havi járandóságát megkurtították, esetenként teljesen megvonták. Igaz, temérdek pénzt megtakarítva ezzel az államkasszának. Az egészségkárosodottak sem jártak jól, az öt igazgató vezette intézet hivatalnokai országszerte mindent megtettek, hogy a betegek is minél később és lehetőleg minél kevesebbet kapjanak. (Azt azért meg kell jegyezni, hogy a szociális törvényeket nem ők alkották, csupán végrehajtották a parlament által elfogadottakat.) A biztosító vezetői teljesen jogszerűnek tartják az „erőn felüli” teljesítmény díjazását, bár szerintem az igazgatók bére magába foglalja ezt a tételt is. Mivel mások szabták meg fizetésüket, nem róható fel nekik, hogy havonta majdnem annyit keresnek, mint a rokkantnyugdíjasok egész évben. Tegyük fel, hogy az igazgatók rengeteg milliót takarítottak meg. Talán az lenne az igazi, ha azon fáradoznának, hogyan lehetne ezt a pénz visszajuttatni azoknak, akik a törvény szigora miatt élhetetlen életet kénytelenek élni.
