Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-02 / 50. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZŐ 2005. MÁRCIUS 2. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A csók 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: Horror az erészházban 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: My Fair Lady (vendégjáték Érsekújváron) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Bajos csajok (am.) 18 Hosszú jegyesség (fr.-am.) 20 MLADOSŤ: Aviator (am.) 17, 20 AUPARK - PALACE: Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) 15, 16.20, 17.20,18.30, 20.50 Az utolsó gyémántrablás (am.) 18.50, 21.10 A lélek mint kaviár (cseh) 15.40 Az operaház fantomja (am.) 19.40 Snow- bordozók (cseh) 16, 19, 21.40 Ray (am.) 17.50 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 14.30, 20.40 A nemzet aranya (am.) 16.10,18.40, 21.20 Közelebb! (am.) 15.30,17.40, 20 Aviator (am.) 17.10, 20.20 Blade: Trinity (am.) 14.40, 17, 19.20, 21.50 Kalandférgek (am.) 15.20, 17.30,19.30, 21.30 Hosszú jegyesség (ff.-am.) 18, 21 PÓLUS - METROPOLIS: Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) 15.30, 16.25, 17.30, 18.30, 19.35, 20.35 Snowbordozók (cseh) 16.35, 19, 21.25 Közelebb! (am.) 17.10,19.15, 21.35 Aviator (am.) 14,17.15, 20.30 Kalandférgek (am.) 16.55,17.55,18.45,19.45, 21.45 A nemzet aranya (am.) 15.40,18.15,20.50 Az utolsó gyémántrablás (am.) 15.10, 21.20 Az operaház fantomja (am.) 20.40 Ray (amerikai) 14.05 KASSA DRUŽBA: Snowboardozók (cseh) 17, 20 CAPITOL: Aviator (am.) 16,19 TATRA: A lélek mint kaviár (cseh) 18 A holnap világa (am.) 20 ÚSMEV: Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Elátkozott Argentína (am.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Rossz nevelés (sp.) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A tűzből nincs kiút (am.) 16.30, 19 GYŐR PLAZA: Aviator (am.) 16.15,19.30 Bújócska (am.) 14,16,18,20 A bukás - Hitler utolsó napjai (ném.) 14.45,17.30, 20.15 Csudafilm (magy.) 15.45, 17.45, 19.45 Hosszú jegyesség (ff.-am.) 16 Hölgyválasz (am.) 15.15, 17.30, 19.45 Közelebb! (am.) 18.30, 20.30 Micimackó és a Zelefánt (am.) 14.30,16.15,18.15 Sorsta- lanság (magy.) 17.15, 20 Vejedre ütök (am.) 15.45,18, 20.15 Karikatúrakiállítás a Deja vu szervezésében Zene görbe tükörben Dobos László Földönfutók című regényének színpadi változata a kassai Thália Színházban A kisebbségi sors drámája Pólós Árpád, Manases István és Várady Béla a Földönfutókban (Fotó: a színház képarchívumából) ELŐZETES Pozsony. Zene görbe tükörben címmel nyílik kiállítás holnap 20 órakor a ligetfalusi Zrkadlový háj művelődési központban, a rendezvény szervezője a Deja vu polgári társulás. A társulás által indított Koffer Galéria első kiállítása a Jazz + Foto címet viselte, és zenei témájú fényképeket mutatott be, ezúttal pedig, amint arra a cím is utal, karikatúrákat láthatnak az érdeklődők. A nemzetközi tárlat négy ország neves karikaturistáinak zenészek és zene által ihletett Az Irodalmi Jelen irodalmi havilap pályázatot hirdet magyar regény megírására. A pályázatra, témától függetlenül, minden magyar nyelven írt regény benyújtható, amely még nem jelent meg nyomtatásban, és közlési jogával más intézmény nem rendelkezik. A beküldött pályamű terjedelme legfeljebb 600 ezer karakter (leütés) lehet. Beküldési határidő: 2005. november 30. (a postabélyegző dátuma) I. díj: 20 000 USA dollár, II. díj: 10 000 USA dollár, III. díj: 5 000 USA dollár. A fentieken kívül három pályázati mű egyenként 1666 USA dolláros különdíjban részesül. A díjazott művek kizárólagos publikálási joga 8 évig az Irodalmi Jelent illeti meg, amely azokat az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelenteti meg. A beérkezett pályaműveket neves megbízott munkáiból ad ízelítőt. Szlovákiát többek között Ivan Kováčik, Ľubomír Kotrha, Oliver Solga és a fiatal, tehetséges Matrka Simon képviseli, Magyarországot Békési Joe József és Tóth Attila, Lengyelországot Viktor Czura és Henrik Ce- bula, Csehországot pedig Jozef Blecha és Roman Kubec. Az ünnepélyes megnyitón a házigazda Deja vu zenekar muzsikál, ezenkívül az est vendége lesz Peter Car- darelli amerikai szaxofonos, Silvia Josifoská, az egyik legtehetségesebb szlovák blues-jazz énekesnő és Berco Balogh énekes is. (sd) irodalmárok bírálják el, 2006. április 30-ig. Ezután kerül sor a jeligék feloldására és a hivatalos eredményhirdetésre. A díjakat ünnepélyes keretek között 2006. májusában adják át Aradon. A pályázat jeligés: az író nevét, címét, elérhetőségeit külön lezárt borítékban kell a pályaműhöz mellékelni. A jogi félreértések elkerülése végett a pályázónak ugyanebben a borítékban mellékelnie kell az Irodalmi Jelen honlapjáról ( www.ij.nyugatijelen.com ) letölthető, aláírt nyilatkozatot is. A pályamunkákat kizárólag „Regénypályázat” feliratú postai küldeményként lehet az Irodalmi Jelen címére (310085 Arad, str. Emines- cu nr. 55-57., Románia) eljuttatni. A művet CD-re rögzítve (Word formátumban) fogadjuk el, amelyhez mellékelni kell a 2 példányban kinyomtatott szöveget is. Földönfutónak azt az embert nevezzük, akinek nincs állandó otthona vagy hazájából menekülni kényszerül. A fogalom többes számban általában kisebb embercsoportokra vonatkozik. Arra ritkábban kínál példát a történelem, hogy egész etnikai közösségek váljanak földönfutóvá. KOZSÁR ZSUZSANNA A huszadik században azonban az ilyen esetek is megszaporodnak. A második világháború befejezését követően például Csehszlovákia magyarságát is teljes jogfosztott- ságra ítélték. Az üldöztetés történeti és politikai hátterének tudományos feltárására, a konkrét események forrásanyagokra épülő rekonstruálására csupán a rendszerváltást követően teremtődtek meg a feltételek, számos olyan irodalmi mű született azonban korábban is, amelynek témája a szlovákiai magyarság háború utáni méltadan meghurcoltatása. A számkivetettség időszakának egyik legjellemzőbb irodalmi reflexiója Dobos László Földönfutók című regénye, amely 1967-ben jelent meg. A szerző, mint az események személyes tanúja, a rendszer- váltások, az örökösen más hatalomhoz való alkalmazkodás éveiről vall könyvében. A mű alapvonása a jelen és az emlékek révén felidézett Dobos László a darab próbáján Z. NÉMETH ISTVÁN Néztem a dobozt. „A film azonnal kezdődik - szólt a testetlen hang. A kívül lévők várják meg a következő előadást. Lassan, unottan mentünk a terembe. Hatalmas volt és néma. Ahogy elsötétült, a hang folytatta: A mai műsor nem újdonság. Láttak már ilyet eleget. Láttak születést, életet, halált. A többit ismerik. Egy jó világba haltak bele. Érdemes megfilmesíteni?” A regények első mondatáról már szó esett e rovatban, a fentiek ezúttal egy film első mondatai. Akár találós kérdés is lehetne, melyikéi. A filmet harmadszor láttam, és még párszor megnézem majd, ha tehetem. Egy zenekarról szól, amely az amerikai álom söté- tebbik oldalát testesítette meg a hatvanas évek végén. Nem érdekel, hogy a rendező, Oliver Stone mennyire hű a valósághoz, amikor Jim Morrison figuráját, a Doors zenekart vagy a rockzene fénykorának atmoszféráját mutatja be Amerikában. Természetesen Jim múlt ütköztetése, az egyéni és közösségi (kisebbségi) sors párhuzamba állítása. Az idősíkok változtatásával létrehozott regényben különböző jellemek, magatartás- formák sorjáznak, becsületes és becstelen emberek, szembeszegülök és megalkuvók, kivárok és cselekvők, talpnyalók és ellenállók, akik a történelmi helyzetekben, sorsfordító, rendszert és hatalmat váltó időkben mutatják meg igazi énjüket. A Földönfutók egyszerre történelmi krónika, történelmi riport és a szlovákiai magyarság identitásproblémáit feszegető kisebbségi regény. A kassai Thália Színház törekvései közé tartozik, hogy kortárs írók műveit is színre viszi. Különösen igaz ez a szűkebb térség íróira. Mivel a dráma mindig is mostoha- gyermeknek számított a szlovákiai magyar irodalomban, időnként sor kerül prózai művek színpadi adaptációjára is. A Dobos-regény feldolgozása a rendező, Beke Sándor személyes választása. „Egy művet akkor érdemes színpadra vinni, ha a benne feldolgozott múlt a térség sajátja - indokolta választását. - Ez a regény ráadásul meghatározó élményem is volt, ezért úgy éreztem, életrajza vagy az együttesről megjelent könyvek jobban ragaszkodnak a fényekhez, pontosabb arcéleket rajzolnak. Most a színekre, a képekre, a művészi megjelenítésre vagyok (ismét) kíváncsi. A film hangulatára, amely percről percre együtt változik a zenével. A legjobban talán a nyitó képsorok ragadnak magukkal: az indián az első közeli, a nyitókép pedig tisztelgés az American Prayer előtt. Ez volt Jim utolsó albuma, amelyen a legbelsőbb érzéseit írta meg. Az 1970 decemberében készült hangfelvételeken egyedül van, nincs zene, nincs a Doors, végtelenül magányos. Fantasztikusak a szövegek, ez maga volt Jim. A további jelenetek is felejthetetlenek. Az énekesre nagy hatással volt egy gyerekkori élmény, amikor a szüleivel keresztülautózták a sivatagot, látott egy autóbalesetet, ahol indiánok haltak meg. Később gyakran mondogatta, hogy a lelkűk belé költözött. (A dobokkal is az indián hatást akarta érzékeltetni a zenéjében, a dakotai sziú indiánok használtak lelki adósság marad számomra mindaddig, amíg színpadra nem viszem, és így meg nem osztom a nézőkkel.” Az epikus alkotás dramatizálása csaknem egy évet vett igénybe, mivel szükséges volt a figurák színpa-' di terét kiszélesíteni, bizonyos esetekben megalkotni az elő- és a lehetséges utóéletüket. Ezek az információk szintén beépültek a drámába, ezért a színpadi változat sok mindenben különbözik regénytől. A könyvben szereplő lírai részeket keretjáték formájában mentették át a színpadi változatba, ezek a jelenetek úgy is értelmezhetők, mint a valóságtól, a megmásíthatatlan tényéktől való menekülés. A szereplők is nagy átalakuláson mentek át, némelyiküket több eredeti regényfigurából gyúrták össze, és szükséges volt megszemélyesíteni magát az írót is, akire a színpadi adaptációban narratív funkciót ruháztak. Az írói munkálatokat Dobos László és Beke Sándor együtt végezte, illetőleg az író epikában megírt kiegészítéseit a rendező alakította dialógussá, színpadi szituációvá. A színpad önmagában azonban nem volna elég ennek a komplikált ilyen dobokat a szertartásaikon.) Jim Morrisont amúgy is kiskora óta foglalkoztatta a téma, a dalszövegeiben is újra és újra megjelenik a halál gondolata. Sok költő visszatérő témája ez, Jim leginkább a francia költőre, Arthur Rimbaud-ra emlékeztet, aki gyakran írt arról, mennyire ámulatba ejti az elmúlás. Sok fiatalon elhunyt költőnél (Shelley, Byron, Keats) megvannak az utalások a kérlelhetetlen kaszásra. Sokad- szorra is megborzongató végigkövetni a folyamatot, amint ez az ember látomásos költészetével és hipnotikus színpadi egyéniségével híressé válik, majd a szesz és a drog néhány év alatt önmaga szánalmas karikatúrájává teszi őt. Nézem a dobozt, és egy újabb „bizarr utazás” vár rám, ezúttal egy Sárga tengeralattjáró segítségével. A filmet már láttam egyszer gyermekkoromban, de természetesen akkor még nem nagyon értettem, hogy a felnőtteket miért bűvöli el a zene, és miért csodálják annyira ezeket a rajzolt jeleneteket. Persze a film sem pont az a fűm, amiért regénynek a méltó megjelenítéséhez, ezért az előadásba egy harmincperces filmbejátszást is beépítettek. A történelmi helyzet megértésében ezen kívül is sok háttér-információ segít majd, így a mű értelmezése - remélhetőleg - nem okoz gondot azoknak a generációknak sem, melyeknek nincs közvetlen élményük a világháborút követő nehéz évekről. Dobos László a dramaturgiai munkálatokon kívül a próbafolyamatot is figyelemmel kísérte. Érdekes élmény volt viszontlátnia a saját gondolatait, a regényben megfogalmazott valóságot, mely a színpadon sűrítve jelenik meg, és egyszerre zuhan a nézőre. Az eredeti műben nem maradt egyeden értékes gondolat sem, melyet ne találnánk meg valamilyen formában a drámában is, mely többletértékei folytán sokkal inkább új műnek tekinthető, mint adaptációnak. A darabban a társulat mostani tagjain kívül az összes nyugdíjas színész is szerepel. A színház büszke rá, hogy régi tagjainak is méltó szerepet tudott juttatni ebben a lírai játékban, melynek bemutatója március 4-én, pénteken 19 órai kezdettel lesz a Thália Színházban. évtizedekkel ezelőtt hatalmas sorok kígyóztak a mozik előtt. Szebb lett és hosszabb: a filmet kockáról kockára retusálták és digitalizálták, a hangot az eredeti, meglévő hangsávok alapján dolby sztereo minőségben újrakeverték, és ami a lényeg: egy új jelenettel egészítették ki. A Hey, Mr. Bulldog című dalhoz tartozó jelenet ugyanis hiányzott az eddigi kópiákból, mostantól azonban végre a helyére került. Néhány éve teljessé vált az eredetileg * 1969-ben megjelent album is: a di: gitálisan felújított változat a filmben elhangzó mind a tizenöt dalt tartalmazza. A rajongók azóta augusztus 30-át a Sárga tengeralattjáró napjának nyilvánították. Azon gondolkodom, vajon a Scotland Yard elég nagy példányszámban nyomtatta-e ki járőröző rendőrei számára azt a körlevelet, amelyben felkészíti őket, mit kell válaszolniuk, ha valaki az utcán ezt súgja a fülükbe: „Biztos úr, elhinné, ha azt mondanám, egy sárga tengeralattjáró üldöz?” Ez ugyanis Ringó Starr első mondata a filmben. REGÉNYPÁLYÁZAT NÉZEM A DOBOZT Indián lelkek, amerikai imák, bizarr utazások
