Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-12 / 59. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 12. Családi kör 13 Felmérések szerint a háztartások kilencven százalékában a tavaszi nagytakarítást a húsvéti ünnepek előtt végzik » » » Tavasz a háztartásban Mögöttünk a sötét téli hónapok, eljövőben a tavasz. A háziasszonyokra minden új évszak más-más munkát ró amellett, hogy a főzés, mosás, vasalás, takarítás körforgása napirenden marad. Tavasszal a lakás felfrissítése, a télen lerakodott por, az ablakokra szállt füst és korom eltávolítása, a téli ruhanemű kiszellőztetése, mosása, elte- vése, az éléskamra rendben tartása, a balkonok és teraszok kitakarítása vár a családokra. MÉRI MAGDOLNA A rendcsinálást kezdjük el a tavaszi nagytakarítással. Ha mindent gondosan ki akarunk tisztítani, a szekrényeket fertőtleníteni, molytalanítani, a könyvespolc minden egyes kötetét leporolni, elmozdítani, bizony, igencsak hosszadalmas munka vár ránk. Kezdjük először is a szekrényekkel. Sokszor elhatározzuk, hogy a jövőben ügyesebben rakodunk el a szekrényekben. A nagytakarításnál megvalósíthatjuk átrendezési terveinket, ám mindig gondoljunk arra, hogy az egymáshoz tartozó dolgok lehetőleg egymáshoz kerüljenek közel. Ha a szekrények belsejét kitöröljük, elrakhatjuk a portalanított, kimosott téli ruhákat, a cipőkrémmel (vagy Indulonával) jól bekent téli csizmákat. A kabátok zsebébe levendulát vagy erős illatú pipereszappant is tehetünk a molyok ellen. A szobák takarítása a falak le- porolásával kezdődik. Letöröljük a szekrények tetejét, portalanítjuk a könyvespolcokat, majd pedig megtisztítjuk az ablakokat. A keretek mosóvizébe zsíroldó tisztítószert is tegyünk. A mosószeres víz után tisztával mossuk át őket, majd töröljük meg tiszta vízben kicsavart ronggyal. Az ablaküveg mosóvizébe pár csepp ecetet is tegyünk, és ezzel mossuk. Gyorsan töröljük át puha ronggyal vagy speciális ablaktörlő kendővel. Kiporszívózzuk a szőnyeget, majd szőnyegtisztítóval, esetleg ecetes vízzel élénkítjük a színét. Nagytakarításkor a bútorokat is áttörölhetjük nedves ronggyal, de utána használjunk valamilyen bútorfényezőt, gondosan olvassuk el a használati utasítást. A takarítás utolsó fázisában kitisztítjuk a kárpitokat, letöröljük a képkereteket, menet közben kimossuk a függönyöket, a hímzett térítőkét, melyeket nedvesen kezdünk el vasalni. Az apró dísztárgyakat letöröljük a portól, s ha kell, kifényesítjük. Ha pedig minden a helyén áll, és még bírjuk szusszal, léphetünk egyet a kamra vagy tetszés szerint, a mellékhelyiségek felé. Akinek pedig kamrája van, jól tudja, hogy egy tél folyamán mennyi lom, jó lesz még valamire holmi gyűlik össze. Ezeket tavasz- szal kíméledenül ki kell dobni. A polcokat lemossuk, átnézzük a befőtteket, nem romlott-e meg valamelyik, és a többi, ott tárolt élelmiszert is alaposan átvizsgáljuk. Tavasszal a szobanövények földjét is felfrissíthetjük. Ezt általában az erkélyen végezzük. Utána jöhet a balkon takarítása. Ha kevés holmit tárolunk itt, nem lesz igazán sok dolgunk. Leporoljuk a falat, megtisztítjuk a pókhálótól, felmossuk a talajt, lemossuk a székeket és a kis asztalkát, ha van az erkélyen. Ha pedig végeztünk a nagytakarítással, jöhet az ünnepi sütésfőzés. A háztartások kilencven százalékában ugyanis a felmérések szerint a tavaszi nagytakarítást a húsvéti ünnepek előtt végzik el. (Képek: Archívum) Tavaszi nagytakarítás, megtisztulás A tavaszi napéjegyenlőség az újrakezdés ideje. Ilyenkor kezdődik a magvetés, a palántázás. Ideje rendbe szedni kertünket. Ideje nagytakarítást rendezni lakóhelyünk, életünk minden területén, hogy megtisztulva fogadjuk a beköszöntő új időszakot. A tavaszi nagytakarítás sokkal többet jelent egyszerű fizikai munkánál. Szabaduljunk meg minden fölöslegesen felgyűlt tehertől, szeny- nyeződéstől, az elmúlt hónapok negatív lerakódásaitól. A megtisztulás után képessé válunk az új, a friss, a pozitív, a termékenyítő befogadására. Amikor a tavaszi verőfény besüt az ablakunkon, kényelmetlenül érezhetjük magunkat, minden porszem szembetűnőbbé válik. Elszánjuk magunkat, hogy felszámoljuk a télen összegyűlt fölösleges lomokat, hogy tisztaságot teremtsünk. Takarítás közben pl. füstölhetünk tömjént és szantálfát. Ha módunk van rá, legjobb faszénparázson füstölni, nyitott ajtók és ablakok mellett, hogy a negatív energiákat valóban kifüstölhessük a házból. A szemetet soha ne söpörjük ki a házból, hanem középre, és ott szedjük össze lapáttal. Sok lány élvezi a locsolkodást, és már jó előre beszerzi az öntözőknek járó hímes vagy csoki tojásokat Locsolók, figyelem, nem mindegy, milyen a szagos víz PÉTERFI SZONYA I A húsvét a tavaszköszöntés igazi nagy ünnepe. Sokak számára előbb a nagytakarítást, majd a családi összejöveteleket, a napokig tartó evés-ivást, de persze a locsolkodást _ is jelenti. Mindenki másképp ünne- w pel, mindenki másképp tölti a sza- £ ' badnapokat. Főleg a húsvéthétfőt. A városi lányok legtöbbször bezárkóznak vagy elmenekülnek a lo- W csolkodók hada elől, a vidéken élők viszont beletörődnek abba, hogy a délelőtt folyamán többször kell átöltözködniük. Akadnak persze, akik élvezik ezt a termékenységi szertartást, és már jó előre beszerzik a locsolóknak járó hímes vagy csoki tojásokat. Manapság már nem mindegy, milyen szagos vízzel érkeznek a locsolók, a lányok-asz- szonyok zöme kizárólag finom ü- lattal engedi megöntözni magát. A Családi Körrel most három gavallér megnyerheti e finom ülatok egyikét, vigaszdíjnak meg álljon itt egy locsolóvers, húsvéthétfőig mindenki megtanulhatja: Tündérek kútjából szagos vizet hoztam, van egy kislány a háznál, meglocsolom mostan. Fáradozásomért egyedül azt kérem, tulipiros tojás, legyen az én bérem. NYERŐ Egy kérdés, három nyertes Tippünk mindazoknak szól, akik a meglocsoltaknak örömet akarnak szerezni. A nők a friss és a tavaszt idéző illatok szerelmesei. Az életörömei jelképező vidám zöld flakonba zárt Mexx Spring Edipon Woman kölniből citrom- és málna-, valamint virágillat árad. Az érzékekre a ffézia romantikus aromája hat, a boldog beteljesülés az értékes szantálfa, ámbra és a fehér pézsma keverékének köszönhető. Azok közül, akik helyesen válaszolnak kérdésünkre, hárman kis szerencsével már ezzel a finom illattal öntözhetik meg hölgyeiket. A kölni mely összetevője hat az érzékekre? SZÓ MI SZÓ A megtűrtekről VAJKAI MIKLÓS Oláh Ibolya sorsa akár tipikusnak is fogható. Ő az a lány, aki egy Tisza menti kisváros gyermekotthonából az első Megasztár döntőjébe bekerült. Nos, akinek hasonló élmény jutott osztályrészéül, jól tudja, az adott társadalom mély világában gyakran nem is az ember tehetsége számít. A nem sok vizet zavaró középszerűség társadalmi szempontból inkább üdvösebb. Nevekről, kiváló alkotókról emlékezhetnék meg, akiket izgató mivoltuk s könyörtelen és igazságos útkeresésük miatt pályaszélen tartottak mindhalálig. Embereket említhetnénk, akikkel előbb vagy később mindig baj volt. Való igaz: kivétel nélkül besorolhatatlanok, tetten érhetetlenek voltak. A társadalom pedig rendet óhajt a maga számára. Nyugalmat. Békés egyhangúságot. S ha ennek a végeérheteden egykedvűségnek ára van, ám legyen! Száztíz-százhúsz esztendeje kontinensünk társadalmai akadémisták (!) és, persze, neurotikusán érzékenyek. így aztán nélkülözhetetlenül szükséges, hogy a gondolkodó és az adott gondolat időben be legyen sorolva. A társadalom ebben az önfeledt önzésében egyre csak töményül, és megteremtette a maga számára a kordában tartó eszközöket is, amelyek látszatra humánusak. És időnként, ha színre lép egy-egy önmagáról is megfeledkező, és csakis az alkotás hittevésében élő tehetség, az akadémista társadalom rendreutasítja őket. Hát, igen. A falak. A társadalmat védő rekeszek, melyeknek sok évezredes hagyományuk van. Az alkotó ember, ha csupán a szívére hallgat, az ösztöneinek tiszta igazában bízik és fennen mondja: „Fénynek kell itt lennie, ha erre ólálkodom!” Fénynek, ami eseüeg másokat bosszant, hangnak, ami mások számára elfogadhataüan. Az Erő pedig a túloldalon, azaz az emberen kívül van. Lám, ez az a bizonyos szakadás, amelyet éppen az utóbbi százhúsz esztendőben sikerült összefércelgetni - és megszületett a közbülső megoldás, a megtűrt alkotók kategóriája! A pályaszélre ebrudalt végezheti önfeltárásait. De az akadémistává előlépett társadalom diktátumába nem szólhat bele: a festő festhet, a költő verselhet, az énekes énekelhet. Ám, a hatáskörét maga az akadémista társadalom határozza meg. Alkotók, akik előtt kismillió akadály tornyosul. S akik majd elcsigázódnak, tán... Idők előtt elkopnak, s mint az adott társadalom majd kimondja: önmaguk áldozataivá váltak. A hittétel, mely szerint a ma civilizációjának színes és eredeti tehetségekre van szüksége, téves... Abugyután körmölő háziszolgákból, csadósokból, károgó keljfeljancsikbói sosem lesz elegendő. S a súlyt, az értéket is mindig-mindig odaát, a honi térfélen mérik majd. így aztán a Balaton partján festegető cigány fiút vihetik Hollandiába a tehetős pártfogók, és nyerhet röpke néhány esztendő alatt két díjat is a képzőművészeti vüágkiállításokon, Magyarhonban megmarad cigánynak, esztendőkön át névtelennek, s a kép szóljon bármiről, legyen bárminő értéke is: „egyelőre a ceglédi kul- túrházban esetleg kiállítható is!” így volt ez akkor, a hetvenes években, s így lesz újabb hetven év elmúltával is, mert az igazi értéket az értéken túlival mérik, méricskélik. Az első Megasztárt még sok-sok hasonló show-műsor követi majd, azzal a különbséggel, hogy döntőbe aligha jutnak Oláh Ibolyához hasonló sorsú tehetségek... Mert megint minden oly távoli, oly bizonytalan, oly megfoghataüan lenne az adott társadalom és a hűségesen szolgáló, megbízható mediális eszközök számára. Jobb a kevesebb, de a könnyen felismerhető! Jobb a jelentéktelenebb, de érzéseket-gondolatokat nem kavaró! A társadalom mindig a szótlan többségé. S hogy intoleráns? Ugyan, hát milyennek is kellene lennie egy társadalomnak? Különben is: az intoleranciának is megvannak a maga előnyei. S a vakvágá- nyos eljárások mindig többek attól, mint amit a mindenkori emberi tudat befogadhat. ÍRÓ OLVASÓK Judit néni szeretete NAGY ERIKA Fiatalabb koromban irigykedve néztem az idős embereket, hogy ilyen szép kort megéltek. Ma már, idősebb lévén rájöttem arra, mit is jelent az öregség. Az idős ember hosszú élete során sok keserűséget volt kénytelen átélni. Elveszítem azokat, akiket a legjobban szerettünk, rettenetes fájdalommal jár. Ma már annyira nem irigykedem, hogy ha lehetne egy kívánságom, azt kérném, soha ne öregedjek meg. Évekkel ezelőtt szerencsém volt a főváros egyik kórházában pár napot Judit nénivel tölteni. Közel volt a küencvenhez, de szellemüeg csodálatra méltóan friss. Búslakodott, mert a betegség elhatalmasodott fáradt, megtört testén, de örült a nyugdíjasotthonban lévő szobácskájá- nak, melyet fiával közösen rendeztek be saját, szívéhez nőtt bútoraival. Boldog volt, ha meglátogatták ismerősei, minden apróságot értékelt. Szerencsésnek tartom magam, hogy megismerhettem őt, a művelt, rendkívül intelligens törékeny asszonyt, akitől bizony volt mit tanulnom bőven. Rengeteg szeretet és megértés sugárzott belőle. Én még nem láttam, s nem hallottam embert olyan szeretettel és tisztelettel beszélni szüleiről, mint ahogyan ő beszélt. Mert azt nem volt elég hallani, látni kellett, látni, ahogy a ráncok kisimultak az arcán, a szeme felragyogott, s karjával, mintha magához ölelte volna valamennyijüket. Valami olyan különleges varázs sugárzott belőle, hogy engem is magával ragadott. Az az ötvenegy év, ami közöttünk tátongott, pillanatok alatt szertefoszlott, én segítettem a test erőtlenségének, s cserében rengeteg szeretetet, lelki erőt kaptam. Ma már ugyan nem irigylem az idős embereket, de rendkívül tisztelem őket. És ha lehetne még egy kívánságom, ha mégis megöregednék, azt kérném, legyen olyan lelki tartásom, mint Judit néninek.
