Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-12 / 59. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 12. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Érik a gyümölcs JOHN STEINBECK (Regényrészlet) Szép a tavasz Kaliforniában. A völgyekben rózsaszín virágú gyü­mölcsfák, a sekély tenger vize fe­héren csillog. Az első szőlőindák kinyúlnak az öreg, görcsös tőkék­ből, s vízesés módjára borítják el. A zöld dombok gömbölyűek és puhák, mint a női kebel. A síksá­gon mérföldnyi sorokban nő a halványzöld saláta, a gömbölyű kis karfiol, a különös, szürkészöld articsóka. Aztán kibomlanak a fák levelei, a gyümölcsfákról lehullanak a vi­rágszirmok, a rózsaszín és fehér szőnyeggel borítják be a földet. A virágok közepe elkezd duzzadni, nőni, színesedni: cseresznye meg alma lesz belőlük, barack meg körte, s füge, amelynek gyümöl­cse magába zárja a virágot. Egész Kalifornia a termés terhét hordoz­za, nehéz kezd lenni a gyümölcs, az ágak lassan úgy meghajolnak, hogy kis mankókkal kell feltámo­gatni őket. A bőséges termés mögött értel­mes, tudós, ügyes emberek rejtőz­nek, akik magokkal kísérleteznek, s vég nélkül fejlesztik annak a technikáját, hogyan kell a nö­vényt még nagyobb termésre sar­kallni, hogyan kell megvédelmez­ni millió ellenségtől; penésztől, rovartól, rozsdától, ragyától. Gondosan és vég nélkül dolgoz­nak ezek az emberek, hogy a ma­gokat, a gyökereket tökéletesít­sék. Aztán ott vannak a vegyé­szek, akik mindenféle betegség el­len bepermetezik a fákat, kénezik a szőlőt, kiirtják a betegséget, a rothadást. A betegséget megelőző orvosok, a határokon álló embe­rek kutatják a gyümölcsférget, a japán bogarat: vesztegzár alá ve­szik a beteg fákat, kiirtják, elége­tik. Tudós emberek. De legkülön- bek azok, akik az ifjú csemetéket, a fiatal tőkéket oltják be, mert ők a sebész gyöngéd és kényes mun­káját végzik; szükségük van a se­bész kezére és szívére, amikor fel­hasítják a kérget, beillesztik az ol­tógallyat, bekötik a sebet, és el­zárják a levegőtől. Ezek nagy em­berek. Gépekék húzzák a barázdákat, feltépik a tavaszi füvet, befelé for­dítják, hogy a földet termékennyé tegye, feltörik a földet, hogy meg­tartsa a vizet, közel a felszínéhez; kis öntözőcsatornákat húznak, s elpusztítják a burján gyökerét, amely elinná a vizet a fák elől. S közben egyre duzzad, nő a gyümölcs, s a szőlőtőkéken hosz- szú fürtökben pattan ki a virág. Az év haladtával nő a meleg, sö­tétzöld színűre válnak a levelek. A szilva hosszabbodni kezd, mint valami kis zöld madártojás, s a felkarózott ágak lekonyulnak a gyümölcs súlya alatt. Formálódni kezd a kemény kis körte is, las­sacskán pihésedik a barack. A sző­lővirág apró szirmai elhullanak, s kemény kis gyöngyszemek zöld gombbá változnak, s a gombok súlyosodnak, növekednek. A föl­deken dolgozó émberek, a kis gyümölcsöskertek gazdái figyel­nek és számolgatnak. Nagy ter­més lesz az idén. S az emberek büszkék, mert tudományukkal termékennyé tudták tenni az esz­tendőt. Tudományukkal átalakí­tották a világot. A kurta, vékony búzaszálat megnövelték, termé­sét megszaporították. Apró, sava­nyú almák nagyra nőttek, meg- édesedtek, s az a régifajta szőlő, amely a fák közt nőtt, s a madara­kat táplálta apró szemeivel, ezer­nyi változatot, vöröset és feketét, zöldet és halvány rózsaszínt, bí­bort és sárgát hozott a világra; mindegyik változatnak megvan a maga sajátos zamatja. A kísérleti gazdaságokban dolgozó emberek új gyümölcsöket teremtettek: nektarint és negyvenfajta szilvát, papírhéjú diót. S még egyre dol­goznak, válogatnak, oltanak, vál­toztatnak, hajszolják magukat, hajszolják a földet, hogy többet teremjen. Elsőnek a cseresznye érik meg. Fontja másfél cent. Ördögbe is, ennyiért leszedni sem érdemes. Fekete cseresznye, piros cseresz­Fényes Adolf: Napszámos nye, kemény húsú és édes, s min­den szemnek felét megeszik a ma­darak, s a madárcsőr vágta lyu­kon bemászik a darázs. A mag le­hull a földre, ott szárad el, s fekete foszlányok lógnak róla. A bíborszínű szilva megpuhul, megédesedik. Uramisten, nem tudják leszedni, megaszalni, meg- kénezni. Nem fizethetünk bért, semmiféle bért. És a földet bíbor szilvaszőnyeg borítja. Először a héja ráncosodik meg egy kicsit, legyek raja lakomázik rajta, s az egész völgy eltelik a rothadás édes szagával. A gyümölcs húsa megfeketedik, s az egész termés összeaszalódik a földön. Aztán megsárgul, megpuhul a körte. Tonnája öt dollár. Öt dollár - negyven darab ötvenfontos lá­dáért. A fákat nyesni, permetezni, a kertet művelni, a gyümölcsöt le­szedni, ládába rakni, teherkocsira tenni, beszállítani a konzervgyár­ba - negyven ládát öt dollárért. Nem lehet. És a sárga gyümölcs súlyos koppanással hull a földre, és szétlottyan. A darázs belémá- szik puha húsába, s érzik az erje­dés, a rothadás szaga. Aztán a szőlő. Nem tudunk jó bort csinálni. Jó borra nincs vevő. Csak szakítsd a fürtöket a tőkéről, jó fürtöt, rothadt fürtöt, darázs szúrta fürtöt. Préseld közé a szá­rát, a piszkot, a rothadást. De hi­szen a kádakban penész és han­gyasav van. Tégy hozzá ként és csersavat. Az erjedés szaga nem a bornak dús illata, hanem a rotha­dásnak s a vegyszereknek a szaga. Eh, mindegy. Alkohol azért van benne. Le lehet részegedni tőle. A kisgazdák csak nézték, hogy kúszik feléjük az adósság, mint a tenger dagálya. Permetezték a fá­kat, s nem adták el a termést, nyestek, oltottak, és nem tudták leszedni a termést. A tudós embe­rek dolgoztak, s a gyümölcs a föl­dön rothadt el, s a mustos kádak­ban bűzlő keverék megmérgezi a levegőt. És kóstold meg a bort: nincs szőlőzamatja, csak kén ér­zik rajta, meg csersav meg alko­hol. Ez a kis gyümölcsös jövőre már egy nagybirtokhoz tartozik majd, mert a tulajdonosát addigra meg­fojtja az adósság. Ez a kis szőlő a banké lesz. Csupán a nagybirto­kosok maradnak fenn, mert ők a gazdái a konzervgyáraknak is, és négy szem körte meghámozva, kettévágva, befőzve és dobozba rakva még mindig tizenöt centbe kerül. S a konzervkörte nem rom­lik el. Évekig eláll. A rothadás terjed az egész ál­lamban, s édes szaga nagy bánat a föld népének. Azok az emberek, akik megnemesítették a fákat, s termékennyé tették a földet, nem tudják megtalálni a módját an­nak, hogy az éhező nép megegye, amit termelt. Azok az emberek, akik újfajta gyümölcsöket terem­tettek a világnak, nem tudnak olyan világrendet teremteni, hogy el is lehessen fogyasztani a gyü­mölcsöket. És törekvéseik bukása gyászba borítja az államot. A szőlőtőkék, a gyümölcsfák termését el kell pusztítani, hogy az árakat tartani lehessen, s ez a legszomorúbb, legkeservesebb dolog az egészben. Kocsiszámra borítják ki a narancsot a földre. Az emberek mérföldekről jönnek el érte, de nem szedhetik föl. Bol­dogan vásárolnának narancsot, tucatját húsz centért, ha kikocsi- kázhatnának érte, s fölszedhet­nék a földről, de a gumitömlős emberek petróleummal locsolják a narancsot, s mert haragosak a bűn miatt, haragszanak a népre, amely ide jött, hogy fölszedje a gyümölcsöt. Millió éhes ember áhítozik a gyümölcsre, s az arany­dombokat petróleummal öntik le. S az ország megtelik a rothadás szagával. A kávé: hajók fűtőanyaga. A ku­koricával lakásokat fűtenek, jó meleget ad. Krumplit öntenek a folyókba, s őröket állítanak a partra, hogy az éhes nép ki ne ha­lássza. Leölik a disznókat és elás­sák, s a bűzös lé leszivárog a föld­be. Olyan bűn ez, amelyre nem ta­lál szót a vád. Olyan bánat, ame­lyet nem jelképezhet a sírás. Olyan bukás, amely minden sike­rünket fölülmúlja. Termékeny föld, egyenes fasorok, zömök tő­kék, érett gyümölcsök. És pellag­ras gyermekek sorban halnak meg, mert a narancsot nem lehet haszonnal eladni. És halottké­mek írják a bizonyítványokat: Meghalt elégtelen táplálkozás miatt - mert az ennivalónak el kell rothadnia, az ennivalót el kell rothasztani. Az emberek hálóval jönnek, hogy krumplit halásszanak ki a folyóból, s az őrök visszakergetik őket; zörgő kocsikon jönnek a ki­borított narancsért, de már le van locsolva petróleummal. S az emberek ott állnak, nézik az el­úszó krumplit, hallgatják a disz­nók visítását, amelyeket árokban szúrnak le, s oltott mésszel te­metnek be: nézik a narancsdom­bokat, amelyek bűzös iszappá roska’dnak össze; s az emberek szemében ott izzik minden törek­vésnek a bukása; s az éhezők sze­mében ott izzik a növekvő harag. Az emberek lelkében nőnek és nehezednek s várják a szüretet a harag gyümölcsei. CSALÁDI KVÍZ Március 5-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3b, 4b, 5c. A Lilium Aurum ajándékát özv. Fráter Katalin, ladmóci kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küld­je be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó aján­dékát is megnyerheti. Beküldési határidő: március 16. 1. Hány kapocs tartja össze az ideális párkapcsolatot? a) egy b) kettő c) három 2. Melyik az a férfias erény, mely mindig a gyöngébbet illeti meg? a) a lovagiasság b) az udvariasság c) a segítőkészség 4. Mivel kezdjük a ta­vaszi nagytakarí­tást? a) a portalanítással b) az ablakmosással c) a szekrényekkel 5. Miért nem szedhették fel az emberek a kiöntögetett naran­csot? a) mert megromlott b) mert őrizték c) mert lelocsolták petróle­ummal 3. Hány új óvodást Pereden? a) 11 b) 13 c) 35 írattak be A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kötött gyapjúkabátok Könnyen elvesztik eredeti for­májukat, kinyúlnak és elferdül­nek. Ezen úgy segíthetünk, hogy a vállvarrásra a nyaktól a karig és a karkivágás varrására, valamint oldalvarrásokra belülről 2-3 cm széles batiszt vagy köpperszala- got varrunk. Ezzel az egyszerű és olcsó eljárással megmentjük a ka­bátot az elformátlanodástól. Kötszer Sterilizált kötszert, gézt és vat­tát mindig tartsunk odahaza ké­szenlétben. Sohasem tudhatjuk, mikor lesz rá szükség, mikor óv­hatjuk meg magunkat ezáltal a nagyobb bajtól. A kötszer mellett mindig le­gyen csipesz és olló is. Krémek Így nevezzük a legfinomabb legsűrűbb likőröket, melyeknek meghatározott cukortartalmuk van. Krémfélék kibontása Ha krém nem akar kijönni a for­mából, mártsuk egy pillanatra forró vízbe, akkor kijön. Krémsajt készítése Különösen vidéki háziasszo­nyok a kedvelt krémsajtot jó tej­fölből otthon is elkészíthetik. 1 li­ter jó minőségű tejfelt kissé meg­sózva, habverővel jól összekeve­rünk és porcelán vagy üvegedény­ben 24 óráig állni hagyjuk. Más­nap a kissé megalvadt tejfelt szű­rőruhára töltjük, zsineggel össze­kötve felakasztjuk, alája edényt teszünk, hogy abba a savó lecsu­rogjon. Ezután a ruhában levő tej­felt egy ferdén fekvő tiszta desz­kalapra fektetjük, lapos tányérral lebontjuk, a tányérra pedig egy 3 kg-os súlyt helyezünk. így lepré­selve ismét 24 óráig állni hagyjuk. Ekkor a krémsajtot a ruhából ki­vesszük, összegyúrjuk, és haszná­latig porcelánedényben tartjuk. Egyszerre keveset készítünk, mert a krémsajt nem áll el sokáig. Kristályüveg tisztítása Kristályüvegféléket ammóniákos vízzel mossuk meg kívül-belül. Kül­sejét puha kefével dörzsöljük le, hogy a mélyedésekbe behatolhas­sunk. A kefét ajánlatos munka köz­ben fűrészporba mártogatni, ad­dig, amíg az üveg csillogóan fényes és tiszta lesz. Krómacél Krómacélból készül újabban az eszközök nagy része. A krómacél­ból készült evőeszközöknek igen nagy előnye az, hogy se rozsda, se sav és semmiféle folt meg nem tá­madja. Ezáltal a háziasszonynak munka- és erőkímélést, amellett megtakarítást jelent a krómacél evőeszközök használata. Higiéni­kusak, tiszták, egyszerű lemosás után állandóan csillogóan fénye­sek. Ma már a régi evőeszközöket is lehet krómoztatni, és ezáltal a sa­vak és rozsda ellen megóvni. A kró­mozott evőeszközöknél smirglit so­ha nem kell használni. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KÖR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom