Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-05 / 53. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ BBC Nincs napirenden a külső katonai beavatkozás Libanonban, de Szíriának önszántából ki kell vonnia haderejét, ha nem akar teljesen elszigetelődni - mondta a brit külügyminiszter, aki szerint a szír erőket ENSZ-békefenn- tartók válthatnák fel. -Jack Straw a BBC rádiónak adott interjúban azt mondta: az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai nem hivatalosan már tárgyalnak ENSZ-erők libanoni telepítésének lehetőségéről a szír kivonulás után. Megjegyezte, hogy Libanon déli részén már állomásoznak ENSZ-békefenntartók, és lehetségesnek nevezte, hogy a Szíriái erők távozása után létszámukat növelik.- Tudod, komám, ha a választások bármit is megváltoztatnának, már rég betiltották volna! s (Sulci Gábor rajza) HÉTVÉG(R)E Béla, az orvosszakértő Ez a hét is Amerika jegyében telt, de nem került annyi pénzünkbe, mint az előző. Hétfőre virradóra az Oscar-gálán a hátukat mutogató dívákat figyelhettük nyálcsorgatva. Melanie Griffith ruhakölteményét látva bizonyára sok férfitársam szeretett volna Antonio Banderas lenni, legalább egy kis időre... KOCUR LÁSZLÓ A tegnapi lapokban pedig Steve Fossettről olvashattunk, aki 3 nap alatt repülte körül a Földet. Nesze neked, Verne Gyula! Miközben Amerika - és vele a világ - önfeledten ünnepelt, idehaza csupa tré dolog történt. Zátonyra futottak a magyar-magyar szakértői tárgyalások, a kettős állampolgárság helyetti pótmegoldások frontján éppen úgy, mint az évek óta húzódó Bős-Nagymaros- ügyben. Az előbbiről már-már szólni sem érdemes, legfeljebb a 24. oldalon, a Napi vicc rovatban; az utóbbival kapcsolatban a két főtárgyaló eredményként értékelte, hogy az álláspontok nem távolodtak egymástól. A (cseh) szlovák-magyar diplomácia 85 éves története során sokszor kellett - a szükségből erényt kovácsolva - a semmit eredményként beállítani. Mindazonáltal jó volna, ha ennek a nemes hagyománynak vége szakadna, mert a Dunával nem lehet viccelni, az évtizedes töketlenke- dés meg fogja bosszulni magát, uraim, tessék dolgozni! Vegyenek példát az országos rendőrfőkapitány első helyetteséről! Ő bezzeg nem unatkozott a héten, gondolt egyet, és lefejezte a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatalt. Jaroslav Spišiak javaslatára Vladimír Palkó belügyminiszter leváltott hét rendőri középvezetőt. Nem gondoltam volna, hogy a sajtó részéről ezt ekkora érdeklődés fogja övezni, kommentálta a történteket a tárcavezető. Nem? Na ne tessék már viccelni, miniszter úr, ha ezt nem, akkor mit? Nyilván ez a hét fazon volt felelős azért, hogy míg a pénzügyőrség, a Nemzeti Drogellenes Egység, és a szervezett bűnözéssel foglalkozó hivatal külön-külön szervezeti egységként 377 ügyet göngyölített fel egy év alatt, addig az újonnan létrejött Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal csak 156-ot. Nem csoda, hogy Magda Krasulová, a főkapitányság szóvivője - egyike a legkészségesebbeknek a hazai szóvivők mezőnyében - is csomagol: én is elhúznék, ha ezzel az esettel kapcsolatban nekem kéne logikus magyarázattal szolgálnom a sajtó számára. Bár nem gondolom, hogy az ANO szóvivőjeként könnyebb dolga lesz. Ha beírjuk a Google internetes keresőbe, hogy Bugár Béla, 7000 találatot ad ki. Béla Bugár változatban pedig 4990-et. Ez elég sok. Ám az MKP elnöke keményen meg is dolgozik ezért a népszerűségért, az is lehet, hogy a végén még törvényszék elé fogják állítani. A héten pártunk eleje azt találta mondani, hogy Vladimír Mečiar biztosan lázas, azért mondta, hogy az MKP tárgyalt Fi- cóval az autonómiáról. (Ez az, csak keményen, mint ajég verése, azt szereti a nép!) Erre a HZDS vezére nem volt rest, és megüzente a mi Bélánknak, kérjen bocsánatot vagy beperli őt; nem hagy- mázas önkívületében mondta ezt, nagyon is tudta, mit beszél. Lám így járhat egy gépészmérnök, ha orvosi babérokra tör. Én nem tudom, hogy a HZDS Vladója volt-e lázas, vagy a mi Bélánk vetette el a sulykot, mindenesetre arra a tárgyalásra szívesen beülnék, ahol Bugár Ficóval az autonómiáról tárgyal, a közismerten magyarbarát Čaplovič alelnök űr meg tarthatná a mikrofont. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes felbátorodott pártbéli elöljárója üzengetési potenciálja láttán, üzent egy jót az Egyesült Államoknak; a hét második felében meg végre előállt a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvénnyel. Ha jól számolom, ez lesz a negyedik nekifutás. A tervezetet megcsócsálja majd a Koalíciós Tanács, s lehet, hogy már itt elakad az SDKÚ kekeckedése miatt. Láttuk, hogy Ivan Mikloš pénzügyminiszter mekkora fesztivált rendezett a Környezetvédelmi Alap körül. Gondolom, most is lelkes lenne. Ha a Koalíciós Tanács mégis továbbpöccintené, és a kormány is rábólintana, akkor már csak a parlamentnek kéne elfogadni. A jelenlegi felállásban ez különösen sikergyanúsnak tűnik. HETI GAZDA(G)SÁG Délibáb vagy valóban karnyújtásnyira az euro? TUBA LAJOS Ötvenegy perc egy hamburgerért. Aki az ízetlen tömegkészítmény miatt lemond egy disznósültről, meg is érdemli, hogy majd egy órát dolgozzon érte. De csak akkor, ha pozsonyi, hiszen tudva lévő, hogy az ottani átlagfizetés lassan a duplája az ország más részein szokásosnak. Ráadásul a pozsonyiak még így is rosszul keresnek, hiszen több mint tíz perccel többet kell dolgozniuk a Big Macért a prágaiaknál vagy a pestieknél. Persze az is lehet, hogy a hamburgert Pozsonyban drágábban adják, mint másutt, tekintettel arra, hogy fővárosunkban szerencsére még kevés az ilyen gyorsétterem. Ez meg abba a képbe illene bele, hogy a jegybank ugyan kézzel- lábbal hadakozik a korona erősödése ellen, csak éppen az árfolyam javulását nem tapasztaljuk az importtermékek árainak alakulásában. Hiába, minden időszaknak megvannak a nyertesei, miért éppen ennek ne lennének. A héten egy európai szak- szervezeti szövetség is megállapította, hogy a kontinens rosszul kereső országai közé tartozunk. Ezúttal legalább az vigasztalhat bennünket, hogy bár a magyarok és a csehek kevesebbet kénytelenek dolgozni egy hamburgerért, a dánokhoz képest szinte ugyanolyan keveset keresnek, mint mi. A tény, hogy az átlagember nálunk a dán szint 11 százalékát kapja átlagos órabérként - mindenképpen elszomorító. Csak a plasztikusabb kép kedvéért említjük meg, hogy az osztrákok ebben a rangsorban 54 százalékkal szerepelnek. Mielőtt azonban nagyon elszomorodnánk, vessünk egy pillantást a hét harmadik elemzésére. A Világbank szerint a Földön ötmilliárd ember rosszabbul keres, mint mi. Az persze senkit sem vigasztal, 'hogy a bangladesieknél többet tudunk a tejbe aprítani. A paritásos alapon számolt vásárlóerő (ez tekinthető a legjobb összehasonlítási alapnak) nálunk napi 36,8 dollár. Ezzel már csak néhány centre vagyunk Magyarországtól (37,8 dollár), jócskán lemaradunk a csehektől (42,9 dollár), de legalább többet költhetünk, mint a lengyelek (31,4 dollár). A héten a pénzpiacokon elterjedt, hogy a jövő év helyett már idén fixáljuk a korona árfolyamát, így már 2008-ban vezetjük be az eurót. Az illetékesek mindent cáfoltak, szerintük a banki elemzők korai következtetéseket vonnak le a padlóra került kamatokból, az euróhoz még sok mindent teljesíteni kell. Furcsa is lenne a 2008-as átállás, már csak azért is, mert a legújabb hírek szerint a schengeni határ bevezetésére sem számíthatunk az eredetileg tervezett 2007- ben. így azután 2008-ban lenne ugyan eurónk, de mellé határőreink is, akik pedig a magyar-szlovák határon az elmúlt hónapokban elégszer bizonyították, hogy az Európai Unión belül is lehet packázni az utassal. Közben pedig lassan, de feltartóztathatatlanul közeledik az idő, amikor az előbb említett viták egy csapásra történelemmé válhatnak. Az egyik lap összefoglalta a héten a közel 30 százalékos támogatottsággal rendelkező Robert Fico eddigi választási ígéreteit. Ezek ismétlésére kár pazarolni a papírt, elegendő annyit mondani, hogy az ifjú titán választási sikere esetén azonmód megváltozna a helyzet. Míg most mi dohogunk, hogy a visegrádi négyek többi országa nem bírja velünk a tempót, addig 2007 első felében talán kérni fogjuk, ne hagyjanak már bennünket egyedül a koronánkkal. Ezzel legalább Václav Klausnak szereznénk örömet, aki az egykori radikális reformerből államfő lett, és olyan nehezen viseli a szlovákiai változásokat, hogy rendszeresen megenged magának egy-egy fanyar megjegyzést a túlságosan nagy rohanás káros voltáról. VENDÉGKOMMENTÁR Ruskóék buzgólkodása KÖVESDI KÁROLY Szeretem a makacs embereket, akik nem nyugszanak addig, amíg be nem bizonyítják az igazukat. Pavol Rusko miniszter úr és csapata is ilyen. Addig-addig tüsténkednek, amíg rá nem kényszerítik az egyházakat, hogy vegyék lajstromba vagyonukat. Hogy mi célból, rejtély. Arról nem nyilatkozik Eva Černá, az ANO egyik frontembere, aki magáévá tette az ügyet. S mivel az egyházak nem hajlandók engedelmeskedni, most kitalálták, törvényt kell alkotni, amely kényszerítő erővel bír és megregulázza a rakoncátlan papokat. Elképzelésük szerint a parlament már a márciusi ülésén foglalkozhat az akut, halasztást nem tűrő üggyel. A dolognak több szépséghibája van. Egyrészt az egyházak négy évtizedes használat után kapták vissza ingatlanjaikat, és a kommunista korszakban lerohasztott épületek felújítása hatalmas áldozatokat kíván, miközben a hívek igen szerény „egyházadót” fizetnek. Mégiscsak felháborító, állítja az ANO, hogy az állam évente egymilliárddal támogatja az egyházakat, és semmit nem kap vissza. Ez az érvelés is sántít, hiszen nem egymilliárdot, hanem kb. 850 milliót fordít az állam főleg a papok bérére, másrészt az egyházakra is vonatkozik az ingatlanadó, ami, ha mindenütt behajtják, legalább hatvan milliárdos bevételt jelent az államnak. (Vagy a megyéknek és az önkormányzatoknak, ami a lényeget tekintve ugyanaz; ennyi tehertől mentesül a központi költségvetés.) Valószínűleg innen fúj a szél: Ruskóék szeretnék tudni, mennyivel lehet megpumpolni az egyházakat. Az egész buzgólkodás meglehetősen erkölcstelen, mert a társadalomban még mindig élénken élő egyházellenességre épül. Az erre rájátszó, naponta elhangzó nyilatkozatok az ötvenes évek gyakorlatát idézik, amikor a „zsíros papokat”, a kommunista önkényuralom ellenlábasait ki kellett vonni a forgalomból. De erkölcstelen azért is, mert „célirányos” törvényt javasol, ami egy jogállamnak nem válik díszére. Szerencsére úgy tűnik, Ruskóék magukra maradnak a nagy igyekezetükkel, mert a KDH és az MKP támogatására nem számíthatnak, és a HZDS is jelezte, hogy nem támogat ilyen elképzelést. Még a kommunisták sem siettek (érthető okokból) sűrű bólogatással ministrálni ehhez az aktushoz. Persze, az is elképzelhető, hogy az ideológiák és világnézetek tyúkpörének látszó, a KDH felé lövöldözött mérgezett nyilak mögött az az egyszerű szándék munkál, hogy az ANO szavazatokat szerezzen a magát katolikusnak tartó, ám sikeresen hitetlenné züllesztett társadalom polgáraitól, hiszen a közvélemény-kutatások szerint az ANO igencsak a parlamenti küszöb tájékán lavíroz. Mindenesetre üdvösebb lenne, ha a liberális kispárt az állam és az egyház szétválasztását szorgalmazná ekkora vehemenciával, hiszen másfél évtized alatt ez ügyben nem történt semmi. JEGYZET Dramatizált romajogok MOLNÁR NORBERT Igaza van Csáky Pálnak, mit pofázik bele az USA abba, hogyan bánunk a romáinkkal. Mi tudjuk, mi kell nekik, nem pedig a tengerentúlon. Hétezer kilométerről diktálni, azt tudnak, de mi élünk itt, nekünk ne magyarázzanak. Nagyjából ennyit lehetett leszűrni a miniszterelnök-helyettes, pontosabban a kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes reakciójából az amerikai külügyminisztérium éves jelentésére az emberi jogok helyzetéről a világban. Az amik azt vetették Pozsony szemére, hogy a romák átlagban 17 évvel korábban halnak, mint a nem romák, hogy az újszülöttek halandósága háromszorosa a nem romákénak, hogy diszkriminálják őket az oktatásban, az egészségügyben, a rendőri eljárások során és a munka- vállalásban (erre egy eklatáns magyarországi példa: a kínai vállalkozó azért nem vette fel a meghirdetett feltételeknek tökéletesen megfelelő sofőrt, mert roma; de ne dugjuk homokba a fejünket, ilyesmi bármikor megtörténhet nálunk is). Nem kell a jelentést dramatizálni - mondja Csáky. Sőt azt is mondja, hogy meggyőződése, Szlovákia ötmillió négyszázezer lakója jobban ismeri a romák helyzetét, mint az amerikai külügy bármelyik szakembere. Stimmel. Saját bőrén jobban tapasztal az ember, mint bármiféle jelentésekből. Csáky Pálnak igaza van. De. Emlékezzünk csak vissza az 1998 előtti időszakra. A Mečiar-kormányok idején a legkisebb magyarellenes intézkedés miatt is Washingtonba és Brüsszelbe rohantak a magyar politikusok - nagyon helyesen. Ha pedig jött egy amerikai vagy uniós figyelmeztetés Mečiaréknak, mindenki elégedetten mutogatta, hogy lám, minket bizony itten elnyomnak. Most sem történt semmi más, csak figyelmeztetés jött Pozsonynak. Éppen ezért kétélű fegyver Csáky mondata. A fene se tudja, hogy ki alkotja a következő kormánykoalíciót. Nem zárhatjuk ki, hogy a következő kulturális minisztert a HZDS adja és Dušan Jatjabek- nek fogják hívni, az oktatásit a Smer adja és Dušan Čaplo- vičnak hívják. Két magyarza- báló, akiktől bármi kitelik. Aztán rohanunk Brüsszelbe, meg Washingtonba, ahonnan esetleg figyelmeztetik őket, amire az lesz a rövid pozsonyi válasz, hogy mondhat bárki bármit, mi jobban tudjuk, hogy mi itt a helyzet, mint bármilyen önjelölt szakértő több ezer kilométerről. Eduard Kukán külügyminiszter a jelentésről csak annyit mondott, sokkal kedvezőbb Szlovákiára nézve, mint eddig bármikor. Milyen egyszerű mondat és milyen igaz.
