Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-02 / 26. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 2._____________________________________________________ _________________________________________________________________________________________Digitália 13 A konyhában eddig az a szerkezet mutatta a legtöbb intelligenciát, amely a fogyókúránkra emlékeztetve ránk rivalít: „Megint eszel?! Dagadt leszel!” A jövőben ünnepi ebédet is programozhatunk A jövő hűtőszekrénye (Képarchívum) Amikor az elmúlt húsz év során szélesebb körben használatba vettük a számí­tógépeket, aligha gondol­tuk volna, hogy a munkánk után a civil életünket is tel­jesen át fogják alakítani. Csak jókat vigyorogtunk, amikor a tévés rajzfilmso­rozatban a Jetson család programozott magának négy adag rántott csirkét. Pedig ha tudtuk volna... DIGITÁLIS JÖVŐ­A konyhában mostanáig az a szerkezet mutatta a legtöbb intelli­genciát, amely a hűtőszekrény ajta­jának kinyitásakor a fogyókúránk­ra emlékeztetve ránk rivalít: „Me­gint eszel?! Dagadt leszel!” Aztán egy számítástechnika iránt ér­deklődő séf, vagy talán egy hobbi­szakács computerfejlesztő rájött, hogy az informatika előnyeit a konyhában is kamatoztatni lehet­ne. Legelőször a sütők mechanikus óráit cserélték ki digitálisra, aztán a mosogatógépeket meg a mikrókat tették programozhatóvá, a végén pedig elkezdtek mindenhová chi- peket dugdosni, aminek eredmé­nyeként ma már olyan főzőlapokat terveznek, amelyek üvegfelületére a számítógép kivetíti az ajánlott menüt, s a receptet is, hogy a házi­asszonynak ne kelljen a szakács- könyvekkel bíbelődni. Ha ez van otthon, el lehet képzelni, hogy mi a helyzet az éttermek konyháiban. Ma már nem lehetetlen 70 má­sodperc alatt pizzát sütni, vagy halételt készíteni 3 perc alatt. Az amerikai Maytab cég által fejlesz­tett gyorsfőző rendszer hétszer gyorsabban dolgozik, mint a ha­gyományos edények. Ezt a mikro­hullámú energia és a keringetett forrólevegő kombinálásával éri el. Az éttermek számára a gyorsfőzé­si technológia lehetővé teszi, hogy valóban friss ételt szolgálja­nak fel, s ne kelljen tartogatni a kitálalt menüt, majd esetenként kidobni. A gyorsfőzés világrekordjára hajtanak Egy másik gyorsfőző rendszer a FrashBake sütő, amely „fényse­bességgel” főz. De legalábbis a fény energiáját használja fel az ételek elkészítésére. A sütőedény tetejébe és aljába halogénégőket szereltek, amely igen gyors sütést tesz lehetővé. A Vucan-Hart Flas- Bake pedig ennek tetejébe még mikrohullámokat is használ, ami a szakácsok szerint kiváló minő­ségű ételt eredményez. A gyorsfőzés egy másik le­hetősége az elektromágneses energia felhasználása. Egy chica­gói cég, a CookTek például olyan edényeket gyárt, amelynek aljá­ban egy rejtett indukciós tekercs van, s ha az edényt befedik, ké­szen áll, hogy mágneses indukció­val melegítse fel a belé helyezett alapanyagokat. Az a szerkezet egy gallon vizet (3,785 liter) öt perc alatt forral fel. Az indukciós főzés igazi előnyei azonban akkor de­rülnek ki, amikor egy munkapult­ba építve alkalmazzák. A tekercs ugyanis csak ott melegít, ahol kell, körülötte a munkafelület­ként használt üveglap hűvös ma­rad. Ezt a szakácsok imádják. A látványkonyhákban pedig a ven­dégek is közelről nézhetik a műveleteket a megégés veszélye nélkül. Mivel nincs láng és a kör­nyező felület is hideg, ez a megol­dás tűzbiztonsági szempontból is jelentős előnyöket mutat. A konyhai eszközöket gyártó cégek nem csupán a fentebb emlí­tett új technológiákat igyekeznek bevezetni, hanem a készülékeiket okosabbá is teszik. Egyre több konyhai gép, például a sütők már képesek emlékezni rá, hogy egy- egy fogást hogyan készítettek el. Ez az éttermek esetében többek között azért fontos, mert egyre kevésbé lehet megfelelő színvona­lú szakképzett munkaerőt találni. Az éttermek a szolgáltatóiparban dolgoznak, ahol a sikert mindig a technológiai fejlődés és az emberi tudás megfelelő kombinációja ál­lította elő. Éppen ezért az étter­mekben sohasem fognak csak ro­botok főzni, az ember ugyanis nélkülözhetetlen. Sőt még az is kérdéses, hogy a robotok az étter­mek széles körében elterjednek-e. Okos szerkentyűk a buta szaká­csok helyett? Ezzel szemben azok az eszkö­zök, amelyek olyan számítógép- chipeket tartalmaznak, amelyek tudják, hogy ezt vagy azt az ételt hogyan kell elkészíteni, nagyon is népszerűek lehetnek. A mikro- sütők például lehetővé teszik, hogy ugyanazt a főzési műveletet akárhányszor meg lehessen ismé­telni. Vagy az elektromágneses energiával és a gőzzel való főzést kombináló eszközök is pontosan tudják, mennyi hőre és gőzre van szükség egy-egy étel elkészítésé­hez. Csak a menüből kell kiválasz­tani az étel nevét és megnyomni egy gombot. Ráadásul ezek az eszközök soknyelvűek is, ami a vendéglátóiparban, ahol egy vá­rosban akár több tucat nemzet ételeit is készítik az adott orszá­gokból érkezett szakácsok, igen fontos követelmény. Jó példa erre a már említett Vulcan-Hart FlashBake sütő, amelynek van egy kijelzője és egy hozzá tartozó billentyűzete, amely segítségével ki lehet válasz­tani a kívánt ételt, például a piz­zát. Ezután már csak azt kell meg­határozni, hogy hány darabra van szükség. Az ilyen eszközök csök­kentik az éttermek létszámszük­ségletét, ami különösen a nagy ét­teremláncok számára jelent előnyöket, mert nemcsak munka­bért, hanem igen tetemes képzési költségeket is megtakaríthatnak. Persze, ezek az eszközök nem he­lyettesítik a képzett séfeket. Már csak azért sem, mert akik értenek a szakácsművészethez, azok bár­mi mást megtennének, mint hogy egy gombot nyomkodjanak főzés címén. A következő nagy ugrás az lesz, ha az eszközök a szóban adott utasításokra is képesek lesz­nek reagálni. A General Electric már kifejlesztette azt az eszközét, amely hangutasításokat követ. A sütő nem professzionális, hanem otthoni felhasználóknak készül majd. Elég megmondani a gép­nek, hogy milyen ételt kívánunk főzni. Erre ktiválódik az a funkció, amely egy kijelzőn pontos utasí­tásokat ad, hogy mi kell az étel­hez, milyen fokozatokban készül az étel, s mennyi energiára és sü­tési időre van szükség az elkészí­téséhez. Értenek a szóból Egy másik fejlesztési elképzelés szerint készülő okos konyhai esz­közök felismerik, hogy milyen alapanyagokat helyeznek be­léjük, s a főzési paramétereket en­nek megfelelően választják ki. Minden alapanyagnak van vagy lesz ugyanis valamifajta jelzése (vonalkód, RFID chip, stb.), ami­nek alapján a készülék szkenneré, vevőegysége képes azonosítani a terméket. Kérdés persze, hogy mi­képpen lehet így brassóit főzni, ha a gép mindenáron cigánypecse­nyét akar ránk erőltetni? Az iga­zán intelligens konyhák a jövőben nem csupán egy nagy halom fel­okosított eszköz lelőhelyét jelen­tik majd, hanem ezek együttmű­ködő rendszerét. Az egyik ameri­kai konyhatechnológiai szoftvere­ket fejlesztő cég, a Nafem szakem­berei úgy vélik, hogy minden va­lószínűség szerint a konyhát egy központi számítógép fogja fel­ügyelni (talán az, amely a háztar­tás, vagy a cég többi digitális esz­közét is kontrollálja), s annak irá­nyítópultjáról lesz vezérelhető az egész gépezet. Ez a központi egy­ség adja és veszi az információkat a hálózaton belül, s szoftvere se­gítségével elemzi is azokat. Az ét­termekben, ahol igen sok ilyen egység lehet, ez határozott előnyöket jelent, hiszen nem kell mindegyiket külön-külön el­lenőrizni. A számítógép kijelzőjén ugyanis pontosan látszik, hogy a hűtőszekrények miből és mennyit tárolnak, ezek szavatossági ideje hogyan áll, az egyes sütőkben az ételek milyen készültségi állapot­ban vannak, a különböző asztalok rendelései mikor készülnek el, stb. A már említett HACCP szab­vány betartásához szükséges pa­raméterek ellenőrzése ezáltal ugyanúgy ellenőrizhetővé válik, mint az elektromos fogyasztás kézbentartása. Leon@ardo nyelve Az olasz Merloni cég egy ottho­ni felhasználásra szánt (Le- on@ardo nevű) számítógépet fej­lesztett ki, amely képes az elekt­romos eszközökkel való kommu­nikációra. Persze azokkal, ame­lyek értik azt a nyelvet, amelyet a Leon@ardo beszél. És pillanatnyi­lag ez a nyelv a legnagyobb aka­dály a további fejlesztések előtt. Olyan a helyzet ma, mintha adott zenei CD-ket csak egy gyártó ké­szülékén lehetne lejátszani, a töb- bién nem, és viszont. A nemzetkö­zileg is elfogadott szabvány meg­alkotására már csak azért is szük­ség van, mert ezek az eszközök nemcsak a helyi hálózatokon, ha­nem az interneten keresztül na­gyobb hálózatokban is összekap­csolódhatnak. Ez ugyanis alapkö­vetelménye lenne a nagy étterem­láncoknál a szoftverkarbantartás­nak (például új receptek feltölté­sének), vagy az igény szerinti ételkészítésnek, amikor az inter­neten megrendelt fogást a rend­szer rögzíti és a legközelebbi sza­bad sütőben el is készítteti, ahonnan aztán kiszállítják. Per­sze már most is vannak olyan eszközök, amelyek az internetet használják. A Sharp mikrosütője például 400 receptet képes letöl­teni az internetről. A GE pedig a piacra készül azzal a hűtőszek­rénnyel, amely szintén lehetővé teszi a vásárlóknak, hogy elérjék a webet, s online szerezzenek be például élelmiszereket. MP3 a frigóból Mostanában azonban leginkább a hűtőgépek kerültek a fejlesztők és a designerek érdeklődésének középpontjába. Rájöttek ugyanis, hogy a fridzsider központi szere­pet játszhat konyhai életünkben. Ha egy számítógépet és egy nagy­méretű LCD-kijelzőt szerelnek az ajtajába, akkor tévézhetünk rajta, MP3 zenéket játszhatunk le vele, az üzletek kínálatából digitális ké­peket tölthetünk le, üzenő felület­nek használhatjuk a család többi tagjával való kommunikációhoz és szörfözhetünk segítségével a weben. Ráadásul a gép mindig lel­tárt készít, hogy melyik polcon mi­ből mennyi (a szokásos fogyasz­tást figyelembe véve hány napra való) van és mikor jár le az élelmi­szerek szavatossága. Ráadásul még arra is képes lehet, hogy a ház vagy lakás riasztórendszerét is vezérelje. Vannak gyártók, ame­lyek megfizettetik ezeket az extrá­kat, de az Elektrolux például ban­ner hirdetéseket küld a frigó ké­pernyőjére, s ezzel alacsonyan tartja a készülék árát. Az interneten keresztül a gépek kommunikálhatnak a szervizekkel is, amelyek pontosan tudják, me­lyik készülék milyen állapotban van, s a szervizperiódusa mikor következik el. Ezzel - mondják a javítóipari szakemberek - elér­hető, hogy már az első kiszállás­kor képesek legyenek kijavítani a hibát, ami mind a készülék tulaj­donosának, mind a szervizcégnek jelentős költségmegtakarítással jár. Mások, például a Miele ter­vezői azt hangsúlyozzák, hogy a funkcionális design, a könnyű ke­zelhetőség és az alacsony üzemel­tetési költségek határozzák meg a jövő konyhájának fejlődését. Erre jó példa az Elektrolux Alu-Design sorozata, amely azonban nemcsak feltűnő high-tech külsejével akar hódítani, hanem cserélhető számí­tógépes panelje lehetővé teszi, hogy az adott felhasználó igényei­nek leginkább megfelelő paramé­terekkel szállíthassák le, ha úgy tetszik, testre szabják. Sok szak­ember úgy látja, hogy ez nemcsak a hűtőgépek, hanem minden más elektromos eszköz esetében ha­marosan elterjedt lesz. Design, praktikum, olcsóság A szakemberek végső soron a szédületes technikai fejlődés el­lenére sem várják, hogy a digitális technológia robbanásszerű válto­zásokat okoz a konyhában. Egy­részt szerintük sohasem lesz olyan korszerű kenyérpirító, amit érdemes lenne az internetre kap­csolni, másrészt a mikrohullámú sütőt is kifejlesztették már a 40-es években, de igazán csak 40 év múlva terjedt el. (hvg.hu) Mindenben segítségünkre lesz a viruális lány DIGITALIA A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitalia@ujszo.com , Levélcím: Digitália, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom