Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-02 / 26. szám, szerda

2005. február 2., szerda 2. évfolyam 5. szám MOZIMUSTRA A csúcstartók: A Macskanő hét, a Nagy Sándor, a hódító hat kategóriában bizonyult a legrosszabbnak Az Aranymálna idei jelöltjeiről Apa és fia a Nagy Sándor-filmből: Val Kilmert a legrosszabb férfi mellékszereplő, Colin Farrellt a legrosszabb színész kategóriában jelölték (Képarchívum) DVD-SAROK A rózsa neve KOSSÁR LAJOS Minden rendező vágya, hogy sikeres és színvonalas regényt, történetet vigyen vászonra. A nyolcvanas években a majdnem ismeretlen Umberto Eco forma- és stílusbontó regénye, A rózsa neve pár hét alatt bestseller lett. A francia Jean-Jacques Annaud, aki magát bibliofilnek tartja, azon melegében megszerezte és elolvasta a könyvet, majd min­dent elkövetett azért, hogy ő ren­dezhesse a regény filmadaptáci­óját. Akkor még nem sejtette, milyen kemény fába is vágta a fejszéjét. Csak amikor már a ne­gyedik forgatókönyvírót is me­nesztette, döbbent rá arra, amit az Ecót imádó kritikusok később felróttak neki. Vagyis, hogy ezt a regényt teljességében sohasem lehet megfilmesíteni. Aki olvasta Eco briliáns módon megírt mű­vét, az a film megtekintése után valóban csalódottan távozott a moziból. Ahogy én is. Később tu­datosítottam, hogy a filmet nem szabad a könyvhöz hasonlítani. Igaz, hogy a forgatókönyv alap­jául Eco regénye szolgált, ám a film Annaud munkája és törté­nete. Talán a műfaji megnevezé­se ezért is: gótikus, történelmi krimi. A történet egyik hőse, Basker- ville-i Vilmos ferences szerzetes. A film bemutatásakor nagy port vert fel az alakja, akit az akkori­ban csak 007-es ügynökként is­mert James Bond, alias Sean Connery alakított. Utólag kide­rült, maga a rendező sem hitt ab­ban, hogy ezt a figurát képes lesz Umberto Eco szelleméhez hűen megtestesíteni. Minden kétely ellenére a kritika ovációval fo­gadta ezt az alakítását. Ugyan­csak érdekessége a filmnek, hogy itt játszotta első nagyobb szerepét az akkor tizenhat éves Christian Slater. A rózsa neve egyetlen nagyobb csillaga az ink- vizítort alakító F. Murray Ab­raham, aki Oscar-díjat kapott a Forman Amadeusában alakított Salieri szerepéért. A vak, sőt, el­vakult Jorge de Burgost pedig nem más, mint a több mint het­venéves ifjabb Feodor Chaliapin, a híres Fjodor Saljapin fia alakí­totta, amatőr beugróként. Az észak-olaszországi bencés kolostorban és könyvtárban ját­szódó krimi története jól ismert. Viszont a fent említett apróságok eddig ismeretlenek voltak. Talán ezért is jó, hogy néhány színvo­nalas filmalkotásnak idővel DVD-adaptációja is elkészül, ugyanis ahhoz extrák mellékelé­sére is lehetőség nyílik. A rózsa neve című film - amely 1986- ban készült olasz, német és fran­cia koprodukcióban - két leme­zen megjelent DVD változata már több érdekes extrát is tartal­maz. Nemcsak azokat a ténye­ket, amelyeket fentebb leírtam, hanem még sok nagyon érdekes kulisszatitkot tudhatunk meg magától a rendezőtől, aki nem­csak a forgatásról beszél, hanem a film elkészülésének viszontag­ságairól is, továbbá Umberto Eco regényéről, valamint arról a tör­ténelmi korról, melyben a film és a regény játszódik. A képgalériá­ban fényképes utazáson vehe­tünk részt Annaud vezetésével. A második lemezen pedig egy eddig be nem mutatott doku­mentumfilm lebbenti fel a fáty­lat erről a sokat kritizált, sokak számára mégis maradandó él­ményt jelentő alkotásról. Bár a film is nagyon jó minő­ségben és kiváló szinkronnal je­lenik meg a lemezen, én nagyon hálás vagyok ezekért az eddig nem látott és láthatott extrákért. Megkezdődött a 36. Magyar Filmszemle Filmek a képernyőn is A filmszakmában az értéke­lések időszakát éljük: ilyen­tájt jutalmazzák az elmúlt év filmtermésének legjavát. De nemcsak a legjavát! Az Aranymálna Díjat huszonöt évvel ezelőtt alapították, és azóta az Oscar-díjjal, vagyis az Amerikai Filmakadémia díjával együtt emlegetik. Az Oscarral a legjobb filmeket, a legjobb alakításokat isme­rik el, az Aranymálnával, vagyis a citromdíjjal a leg­pocsékabb filmeket, a leg­rosszabb rendezői, színészi teljesítményeket „értéke­lik”. TALLÓSI BÉLA Idén nagyon érdekes módon alakult az Aranymálnára - azaz a Razzie-díjra - „esélyes” filmek so­ra. A legtöbb jelölést A Macskanő kapta - hét kategóriában ítélték a legrosszabbnak. Eggyel kevesebb, vagyis hat jelölést kapott a Nagy Sándor, a hódító. Erős a gyanúm, hogy ez utóbbi döntést némi előí­télet is befolyásolta. Abban az Brad Pitt örülhet, a Trójáért nem pontozták le esetben is gyanakodnék, ha az esztendő másik nagy történelmi kalandfilmjét, a Tróját is jelölték volna. Mert ez is, az is inkább csak a látványra épít, a monumentális csatajelenetekre. Ez is, az is egy­könnyen felejthető, csak addig él mindkettő, amíg a moziban ülünk, aztán kifutnak a képek. Ezt is, azt is megelőzte a híre: a Trójával kapcsolatban a történészek „su­hogtatták kardjukat”, mivelhogy az Iliász szabad feldolgozásával a film meghamisítja a trójai törté­nelmet. Emezzel pedig a jogtudo­rok viaskodtak, amiért Oliver Stone rendező Nagy Sándort bi­szexuálisnak ábrázolja. Nagy való­színűséggel emiatt bukott a Stone- féle Nagy Sándor, s kapott jelölést egyebek közt a legrosszabb film kategóriában. Hát, nem tudom, akkor milyen kategóriába lehet besorolni például az Alien vs. Predator című abszurdumot - amely egyébként elég rendes né­zőszámmal szerepelt a nézettségi listán. Oliver Stone ugyanis vala­mit tud: letett már jó néhány le­gendás filmet az asztalra. A Viet­nammal foglalkozó Született júli­us 4-én című háborús filmdrámá­jáért a legjobb rendezésért járó Oscart vehette át. Korábban A sza­kasz című mozgóképe két Oscart is kasszírozott: a legjobb rendezé­sért és a legjobb filmért. Jó, mond­hatja valald, egyszer mindenkinek sikerülhet, még akár kétszer is, ez még nem jelent védjegyet. Vagy azt is lehet állítani, hogy a nagyok is megbotolhatnak, ám a Nagy Sándort azért mégsem kellene annyira püfölni, amennyire püfö- lik. Hogy még a világhódítót alakí­tó Colin Farrellt is Arany­málna Díjra jelölték a leg­rosszabb férfi főszereplő kategóriában! Az ő akro­batikája is van olyan jó, mint az Akhilleuszt alakító Brad Pitté a Trójában - mert nem igazán kell mást csinál­niuk, csak jól megülni a lovat, a mozgó célkereszt közepébe hajíta­ni a dárdát, és villogtatni gyantá- zott lábukat az ógörög-designos miniszoknyákban. Ez, ugye, még­sem A fülke című Joel Schuma- cher-thriller, amelyben Colin Far­rell azért megmutatta, hogy tud valamit onnan mélyről is felhozni, s libabőröztetni a nézőt, ha a szere­pe engedi. De hát egye fene: oda neki is a citromdíjat, hiszen Brad Pittnek is van egy-két „savanyú plecsnije” a vitrinben. A nagy sztá- rok/nagy fiaskók kategóriában a Ha eljön Joe Black című mozijáért a legunalmasabb film díjával ju­talmazták”. De Aranymálnája is van már: Tom Cruise-zal kapták közösen mint a legrosszabb duó az Interjú a vámpírral című vámpí- rosdiból. Csillaga ettől mégse hullt le egyiknek sem, másiknak sem, s filmet lehet velük eladni a mai na­pig (a sztárkultusz kérdését most ne boncolgassuk). Val Kilmer biztosan bekeményí­tett volna, s nem lett volna hajlan­dó a Top Gun-os imágóját rontani, valamint nem hagyta volna kiszú- ratni a szemét, ha előre sejtette volna, hogy még Aranymálna Díj is fenyegeti: Fülöp, azaz Nagy Sándor királyi atyja szerepében a legrosszabb mellékszereplő jelö­lést „vívta ki”. Ám nemcsak Oscar-díjas rende­zőkön verik a port, hanem Oscar- díjas sztárokon is. Halle Berry is megbánta már biztosan, hogy ma­gára húzta a macskabőrt, A Macs­kanő című akciófilmben. Hogy milyen volt, nem tudom, nem vol­tam hajlandó megnézni. Én már Luc Besson Nikita című thril- lerénél megrekedtem - valahogy nem bírja a gyomrom a női akció­hősöket, vagyis a feminátoros fil­meket, a férfi akcióhősöktől is kel­lőképpen émelygek. Enyhe vi­gasz, hogy aktív képviselőik, Stallone és Schwarzenegger sem az Oscar-verseny vizeit, zavarja, eddig inkább a Razzie-díj meze­jén rúgott labdába mindkettő - az utóbbit a 80 nap alatt a Föld körül című legújabb Verne-adaptáció­ban nyújtott alakításáért jelölték idén Málna Díjra a legrosszabb férfi mellékszereplő kategóriá­ban. Visszatérve Halle Berryhez, őt is sokkal szívesebben néztem Oscar-díjas szerepében, a Ször­nyek keringője című megrendítő drámában. Na, de Sharon Stone se tette keresztbe a lábát, amikor megtudta, hogy A Macskanő neki is Aranymálna-jelölést hozott a legrosszabb mellékszereplő kate­góriában. Ha előre tud a dolgok alakulásáról, valószínű, Angelina Jolié sem vállalkozott volna Nagy Sándor világra hozására. Hiszen már önmagában az nem akármi, hogy Colin Farrell anyját kell ala­kítania, hát még, hogy Aranymál­na Díjra is jelölték! Ben Affleck Matt Damonnal együtt üstökösként robbant be: forgatókönyvírókként megkapták a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart a Good Will Hunting című filmért. De Affleck színész­ként nem jutott ilyen magassá­gokba: ellenkezőleg, már a Pearl Harbor - Égi háború című mozgó­képpel is a Razzie-, vagyis az Aranymálna Díj közelébe került a leggyengébb férfi színész kategó­riában. Most ugyanerre „esélyes” az Apja lánya című romantikus vígjátékban nyújtott alakítása okán. Vigasz, hogy lepontozták már Málna Díjjal Madonnát, John Travoltát és Bruce Willist is, ám emiatt még nem kellett kivonul­niuk Hollywoodból. Sőt, Roberto Benígni is őrizhet az Oscarja mel­lett egy Málnát is - igaz, ez utób­bit nem rendezőként kapta, ha­nem a legrosszabb férfi főszerep­lőnek minősítették vele. A közelgő Razzie-díjátadáson egy minden bizonnyal nagy és meglehetősen lesújtó döntés is megszületik. Idén, mivel negyed- százados lett az Aranymálna, ar­ról is határoznak majd, ki volt az elmúlt huszonöt év legrosszabb színésze. Lehet, hogy nagyot né­zünk majd! FIGYELŐ Tegnap megkezdődött a magyar film nagy ünnepe, a 36. Magyar Filmszemle. Ez alkalomból kiosz­tották a Magyar Filmkritikusok Dí­jait. Az év filmjéért járó elismerést, a magyar filmkritikusok B. Nagy László díját a sikeres fiatal rende­ző, Fliegauf Benedek vehette át a rangos fesztiválokon díjazott De­aler című filmjéért. A fásult, egy­kedvű fiatalember, a dealer törté­netéből, aki kerékpárra pattan, és viszi a „felszabadító” anyagot an­nak, aki rászorul, egy tönkrement világ képe bomlik ki - a szuggesz- tív hangulatú és képi világú filmet hétfőn este vetítette az m2 csator­na. A Filmkritikusok Életműdíját Makk Károly kapta. A legjobb ren­dezés díját Török Ferencnek ítélték Szezon című munkájáért, amely három karcagi srác igen kemény mai története. A srácok a cukor­gyár helyett inkább a vendéglátó­zást választják, s elindulnak a „ma­gyar álmok” helyszínére, a Bala­tonra. A legjobb férfi főszereplő Gáspár Tibor Janisch Attila Más­nap című filmjéből - ezt a mozgó­képet ma este mutatja be a Duna Televízió, amely a filmszemle heté­ben több magyar mozgóképet is sugároz. A legnagyobb szakmai elisme­rést, a tavaly alapított Magyar Mozgókép Mestere címet idén Gaál István filmrendezőnek, va­lamint Sára Sándor operatőr-ren­dezőnek adományozták. Gaál István újító filmnyelvvel megszó­laló, a nemzedéki kérdéssel, a fi­atalok életvitelével, a közösség és az egyén felelősségével foglal­kozó Sodrásban című drámáját tegnap újra vetítette a Duna TV. Pénteken pedig Sára Sándor Tüs­ke a köröm alatt című, 1987-es filmjét tűzi műsorára, (tébé) Ha a Nagy Sándor, a hódító a legrosszabb filmek között van, akkor hova sorolhatjuk pl. az Alien vs. Predator-A halál a ragadozó ellen című borzalmas sci-fit? Ez utóbbi még sincs ajelöltek között Ezúttal kiderül az is, ki volt az elmúlt huszonöt év legrosszabb színésze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom