Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-02 / 26. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ TheW. S.Journal Koszovó függetlenné válását sürgette a The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadásában (WSJE) kedden Wesley Clark, aki a NATO 1999-es koszovói hadjárata idején a szövetséges erők európai főparancsnoka, s így e háború irányítója volt. Az immár nyugállományú amerikai tábornok szerint a hivatalosan Szerbiához tartozó, de ENSZ-igazgatás alatt álló tartományban minden egyes nappal nő a feszültség, ami a konfliktus ki- újulásával fenyeget. Mint hangsúlyozza, a nemzetközi közösségnek 2005-ben megoldást kell találnia Koszovó végleges státusára, máskülönben esetleg nem tudja majd megelőzni a tragédiát. Ha kell, havi egy-két törvényt minden gond nélkül visszaütök (Szalay Zoltán karikatúrája) Az SNS erősödése mögött talán Gyurcsány Ferenc legújabb autonómiajavaslata is ott lehet Miért növekszik Slotáék tábora? A politikusok népszerűségét, megbízhatóságát, illetve a politikai pártok preferenciáit több ügynökség is méri, ezek között akadnak megbízhatók és kevésbé megbízhatók, függetlenek és kevésbé függetlenek. KOCUR LÁSZLÓ Ezért talán érdemes a megbízhatónak ítélt Statisztikai Hivatal mellett működő közvélemény-kutató intézet adatait alapul vennünk. Ezek is a nemzeti párt preferenciáinak folyamatos növekedését mutatják. Júniusban 4,7, júliusban 5, augusztusban 4,9, szeptemberben 5,7, októberben 4,5, novemberben 6,8, decemberben 6,5, januárban pedig 5,8 százalékon álltak. Persze e politikai erő támogatottsága ennél alacsonyabb is lehet, hisz több nemzeti párt létezik, de a tendencia akkor is figyelemre méltó. Ugyanúgy, ahogy fegyelmezett szavazói bázisának stabilitása okán az MKP támogatottsága folyamatosan tíz százalék körül mozog; él az országban egy legalább ugyanennyire fegyelmezett csoport, mely - legalábbis a felmérések szerint - képes lehet arra, hogy ezt a nem feltétlenül toleranciájáról elhíresült politikai erőt bejuttassa a törvényhozásba. Persze a parlamenti választásokig még sok víz lefolyik a Dunán, de a jelenséget nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A növekvő támogatottság mögött nem lehet nem látni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „sikeres” PR-munkáját: az aútonó- miáról tett, a határon túli magyar vezetőkkel nem egyeztetett kijelentéseibe szinte mindegyik szlovák párt belekapaszkodott. Azóta Bu- gár Béla és Duray Miklós rendre járják a tévéstúdiókat - Bugár az egyik vasárnap mindjárt kettőt is bevállalt -, s hangsúlyozzák, az MKP nem akar autonómiát. Azonban a peoplemeteres felmérések szerint a vasárnap, ebédidő körül sugárzott politikai vitaműsorok nézettsége alacsony, így hatásfokuk nem bizonyosan elegendő ahhoz, hogy a magyar vezetők meggyőzzék a többségi nemzetet: tényleg nem törekednek Dél-Szlovákia elszakítására. Az ilyen nyilvánvaló blődségről kár is volna disputáim, de különösen nehéz kitérni a vita elől, ha a legnépszerűbb szlovák párt alelnöke határtalan magabiztossággal állítja, hogy a szlovákiai magyarok csak az Európai Unió összeomlására várnak, hogy népszavazás útján csatlakozhassanak Magyarországhoz... Emellett az IVÓ társadalomkutató intézet legutóbbi felmérésének ismeretében joggal tarthatunk attól, hogy a szlovák átlagszavazót úgy általában nem nagyon foglalkoztatja a politika. A különböző sajtóorgánumokból a felszínes olvasó számára legfeljebb annyi szivárog át, hogy a magyarok már megint akarnak valamit. És ennyi bőven elég ahhoz, hogy a lakosság egy részében - mint látjuk, 4-6 százalékában - zsigeri ösztönöket mozgósítson, érzelmi alapon történő szavazásra ösztökélve a polgárt. Európa legnagyobb kisebbségéről, a cigányságról Szófiában ma kezdődik egy nemzetközi konferencia Egy viruló csoport az öregedő Európában MTI-HÁTTÉR Pozsony/Szófia. A cigányság gyorsan növekvő kisebbséget alkot Kelet-Közép-Európában a nagyon dinamikus születési arányszámnak köszönhetően, míg az általuk lakott országok népessége ezzel ellentétben gyorsan öregszik. Szlovákiában a romák száma a 15 évvel ezelőtti mintegy 250 ezerről 400 ezerre emelkedett, vagy az összlakosság 4 százalékáról 7-re a szlovák népesedéskutató központ adatai szerint. A cigány kisebbség már csak azért is fiatalabb, mert alacsonyabb a várható életkora: Szlovákiában 3, Romániában 7 évvel rövidebb a lakosság többi részéhez képest. Egy 2004. novemberi tanulmány szerint Bulgáriában a romáknak csak 10,6 százaléka volt 60 évesnél idősebb, míg a nem cigányok körében 35,1 százalék volt ez az arány. Más etnikai csoportokhoz képest a romák vannak a legkedvezőbb demográfiai helyzetben, mert nincsenek kitéve a szláv bolgárokra jellemző tömeges elöregedésnek - kommentálta az adatokat a szófiai tanulmány. Magyarországon a 2001-es nép- számlálás adatai szerint a cigányok 36 százaléka volt 14 évesnél fiatalabb, míg a többségi lakosságnak csak 16 százaléka tartozott ehhez a korosztályhoz, és a magyar romáknak csak 4 százaléka volt 60 évesnél idősebb, szemben a nem romák 21,1 százalékával. A térség országaiban a romák 40-50 százaléka 20 évesnél fiatalabb. Boris Vaňo szlovák demográfus szerint a magas születési arányszám a cigány lakosság legszegényebb rétegeire jellemző. „A falvakban nagyon alacsony színvonalon élő népesség tipikusan úgy viselkedik, mint a fejlődő országok lakossága: magas a születési arányszám, magas a halandóság is, és alacsony életkorban hozzák világra az első gyermeket. Ezzel szemben nincs különbség a társadalomba beilleszkedett romák és a többségi lakosság között” - mondta a szlovák szakértő. A magas népszaporulat fokozza a szegénység és a diszkrimináció problémáját. Beiskolázáskor a roma gyermekek gyakran az iskola- rendszer peremére szorulnak. így például Csehországban a cigány gyerekek 75 százalékát az eredetileg fogyatékosok számára létesített kisegítő iskolába íratják be. Kelet-Közép-Európában mindenütt nehéz pontosan megállapítani a cigány kisebbség lé- lekszámát. Népszámláláskor a romák a legszívesebben elhallgatják etnikai hovatartozásukat, Szlovákiában például a 2001-es összeíráskor a lakosságnak mindössze 1,7 százaléka vallotta magát romának. A Romániában élő cigányok számát a hivatalos statisztika 535 ezerre teszi, de különféle szervezetek szerint valószínűleg legalább 1,5 millióan vannak, de lehet, hogy kétmillióan. Bulgáriában a legutóbbi népszámláláskor 370 ezren vallották magukat romának, de valódi számuk 700 ezerre becsülhető. Az Európai Unió egy 2004-ben közzétett jelentése 10, esetleg 12 millióra becsüli az Európában élő cigányok számát, akik így a kibővült unió összlakosságának mintegy 2 százalékát alkotják. A számadatok bizonytalansága ellenére nem kétséges, hogy az Európában élő cigányság összlétszá- ma jócskán meghaladja számos uniós tagállam teljes lélekszámát - kommentálta az adatokat az uniós jelentés. A térségbeli romapolitika radikális fordulatát ígéri a Roma Évtized 2005-2015 című program, amelyet ma indít el ünnepélyes keretek között Szófiában a leginkább érintett nyolc európai kormány vezetője, köztük Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A Roma Évtized programja az első közös nemzetközi erőfeszítés arra, hogy változást idézzen elő a romák életében, akik közül sokan kirívó szegénységben tengődnek Európa szívében - hangoztatja a szófiai találkozó alkalmából kiadott nyilatkozatában a Világbank, amely a Soros György-féle Nyílt Társadalom Intézettel együtt a kezdeményezés fő pénzügyi támogatója. Soros György arra figyelmeztetett, hogy noha a program radikális változást ígér, a problémák nem oldódnak meg egyik napról a másikra. A Világbank közleménye szerint a Bulgáriában, Romániában, Magyarországon és Szerbiában élő romák életszínvonala negye- de-tizede a többségi lakosságénak, a bolgár és a román cigányok közel 40 százaléka napi 2,15 dollárnál kevesebb jövedelemből kényszerül megélni. Hét-kilenc milliós lélekszámával a cigányság a legnagyobb kisebbség Európában, ám egyúttal a legszegényebb és a leggyorsabban növekvő is. A fiatal romák 70-80 százaléka még az általános iskolát sem fejezi be, 50-80 százalékuk a mentálisan vagy testileg fogyatékos gyermekek számára létesített iskolákba jár, ami csökkenti munkaerő-piaci esélyeiket - mutat rá a Világbank. „A Roma Évtized esélyt kínál a történelem menetének megfordítására és erősítheti a politikai akaratot a romák teljes jogú állampolgárként való beillesztésére az európai társadalmakba” - hangsúlyozta James Wolfenson, a Világbank elnöke. KOMMENTÁR f Uj kezdet Irakban MALINÁK ISTVÁN Lehet fanyalogni azon, hogy az iraki választások nem voltak teljesen demokratikusak a terrorfenyegetettség és az idegen katonaijelenlét miatt. Mindkettő igaz, de kérdés, hogy erre hivatkozva kétségbe vonható-e a választások nyomán alakuló új kormány legitimitása. A hatvan százalék körülire becsült részvételi arány hozzávetőleg megfelel a demokratikus országok gyakorlatának, azzal a különbséggel, hogy aki Irakban elment szavazni, az tényleg az életét kockáztatta. Ilyen terrorfenyegetettség közepette Európában vagy Amerikában mindenki otthon maradt volna. Jó másfél évtizede a Szovjetunió csatlósállamaiban, így nálunk is csak olyan választások voltak - ráadásul idegen katonai jelenlét mellett -, amelyeket a fejlett világ a demokrácia karikatúrájának tartott. A nemzetközi gyakorlatban akkoriban mégsem mondta senki, hogy a csehszlovák, bolgár, keletnémet stb. kormánnyal nem tárgyal, mert nem legitim. így az a frázisnak tűnő megállapítás, hogy az irakiak bizonyították: saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, akkor sem lenne frázis, ha kiderülne, hogy a részvétel csak 40 vagy 50 százalékos volt. Az más kérdés, hogy a vasárnapi választásokat a demokrácia győzelmeként értékelni túlzás. Irakban a demokrácia nem győzött, hanem elkezdődött. Talán. Ha minden jól alakul. Mert a veszélyek és kockázatok óriásiak. De még ezek előtt fontos megjegyezni: az iraki választások sikere lehetőség az európai-amerikai szembenállás csökkentésére is. Ha az iraki háborút ellenző európai hatalmak úgy döntenek, hogy a korábbi jó viszony helyreállítása érdekében segítenek Washingtonnak kimászni az iraki kátyúból, akkor ezt most arcvesztés nélkül megtehetik. Vitathatatlan, hogy az új kormány legitimebb lesz a mostani átmenetinél, Allávi kabinetjét nem minden ok nélkül tekintették bábkormánynak. De a demokrácia nemcsak a választásokból áll, hanem folyamat, s most az a kérdés, hogy ezt a folyamatot, a választások utánra kitűzött politikai menetrendet az ellenállóknak sikerül-e felrobbantaniuk vagy sem. Sikerül-e felállnia az új nemzetgyűlésnek, az elnöki tanácsnak és a kabinetnek, sikerül-e augusztus 15-ig kidolgozni az új alkotmányt, október 15-ig népszavazásra bocsátani és december 15-ig az új alkotmány alapján megtartani az új parlamenti választásokat. Mindez annak a függvénye, tud-e nagylelkű lenni a síita többség a hatalom korábbi birtokosaihoz, a szunnita kisebbséghez, amely bojkottálta a választásokat, de jelezte: részt akar venni a politikai folyamatokban. Ily módon éket lehetne verni a szunnita kisebbség és az eddig erre a közösségre támaszkodó szunnita- szaddámista felkelők meg külföldi fegyveresek-terroristák közé. Vagyis ez utóbbiak elvesztenék hátországukat, könnyebb lenne a felmorzsolásuk. Ha ez nem sikerül, akkor a lehető legrosszabb forgatókönyvek kaphatnak esélyt, beleértve a polgárháborút és az ország beláthatatlan következménnyel járó szakadását is. JEGYZET Táncoló figurák FORGÁCS MIKLÓS Ha honi magyar kulturális rendezvényre tévedünk, a levegőben mindig valami lóg. Nemzeti színekben pompázó papundekli feliratok, poliszti- rénből gondosan kinyesett számok, helyi tehetségek festői kísérletei. A kultúrházak színpadán görögnek a veretes gondolatok, de a fejek fölött ott lebegnek a kisebbségi magyarság szívmelengető szimbólumai, bensőséges üzenetei a világnak és önmagának. Búd Spencer elmesélte hajdan, hogyan tetszett meg neki egy, a jelentékeny termetéhez igazán illőnek tűnő behemót cipő. Habozás nélkül megvette, lábára húzta, s identitását végre megfelelően kifejező lábbelijének örvendve megindult négykézláb a kijárat felé. Ugyanis búvárcipőt vásárolt, többször tíz kiló súlyú mélytengeri mokaszint. Ám úgy gondolta, „ha látványként úgy tűnt, számomra termett a vízálló elegancia ólompapucsa, nem hátrálok meg egy kis testi kíntól sanyargatva”. A honi magyarság is viseli kisebbségi létének, szárnyalást nehezítő nemzetiségi búvárcipőjét, kötelességszerűen súlýnak érezve az önazonosságot, de ha időnként csak vánszorog is a létben és bukdácsol is a kultúrában, mer álmodni, és képes csillogó buborékokat küldeni a szlovákiai magyarság Mariana-árkának sötét vízből szőtt komor egéig. A feladat fennkölt nyűgét, a megmaradás rabságának nemesítő börtönét feledtetik a kisebbségi kultúrszentélyek nyugodt unalmába belelógó leleményes légi díszek. A legutóbbi, egyéni ízű, titkos kultúrszeánszon ott tündökölt a magasban egy patyolatszín ötvenes, egy igen sajátos látásmóddal megáldott szellem kiötlötte kéz és fáklya, a művészi szabadság enyhe fölismerhetetlenségébe burkolva, és valami érdekes. Fehér alapon hollófekete vonalak. A néhány fájnsméker összeta- nakodék, mi lehet ez? Sherlock Holmes alakja ködlött fel egyikőjük előtt, s egy fontos esete, a Táncoló figurák. Baljós üzenetek borzolták egy hölgy kedélyeit, hosszú papírcsíkra rótt táncoló figurák. Mint kiderült, titkosírásról volt szó, de milyen üzenet bomlik ki ennek a magyar alaknak a sámántáncából? Másvalaki úgy gondolta, csak a dekorativitás volt a cél, ezek az egymásba fonódó, elegánsan izgató vonalak egyszerűen szépek, s mint ilyenek, üdvözlendők. A dekódolás, a műélvezés, a dekadens merengés mocorgásaiba rebegett bele egyszer csak a legcsendesebb megfigyelő: „Hiszen ez a Cse- madok kínaiul?!”.
