Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-09 / 32. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 LEVÉLBONTÁS Fogy a lakosság Tornagörgőn Kelet-Szlovákiában, a Kas­sát Rozsnyóval összekötő főútvonaltól északra, a Felső­hegy déli lejtőin a Torna-pa­takba ömlő Fej-patak két ol­dalán elterülő falu sorsa azért érdekel egy kicsit mé­lyebben, mert 52 esztendő­vel ezelőtt ott volt az első munkahelyem. A községi is­kolában kezdtem tanítani. Akkor még az alsó tagoza­tos osztályokban a létszám évfolyamonként harminc­harminc körül mozgott. Az ottani működésem hét esz­tendejében az évente szüle­tett gyermekek száma min­dig meghaladta a húszat. A közelmúltban találkoz­tam több volt tanítványom­mal, valamint ismerősökkel is. A község jelenéről nagyon elszomorítóan nyilatkoztak. A helyi földműves-szövetke­zet nagyon gyengén műkö­dik. Az ott dolgozók zömét elbocsátották. De a megma­radtak is rendszertelenül kapják nevetségesen ala­csony bérüket. A földtulajdo­nosok sem elégedettek a bér­leti díjjal. Több mint 400 hektár mezőgazdasági terü­letet igényeltek vissza a szö­vetkezettől, és ennek na­gyobb részét a szomszédos tornaújfalusi szövetkezetnek adták bérbe. A helyi szövet­kezetnek ősszel csak annyi pénze volt, hogy alig néhány hektáron vetett el valamit. Őszi szántást és egyéb mun­kálatokat nem tudtak végez­ni, mert még üzemanyagra- sem tudták összehozni a pénzt. A lakosság zöme - ha sze­rencséje van - a községen kí­vül talál munkát. Főleg Kas­sán, Szepsiben és Rozsnyón. A családot alapítók ott is te­remtenek otthont, elköltöz­nek. Ennek következtében sok az üres, eladásra kínált ház. Több fiatal külföldön, Ausztriában, Csehországban, Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban, esetleg más országokban ta­lált kereseti lehetőséget. Ké­sőn vagy egyáltalán nem nősülnek, nem mennek férj­hez az itteniek. A község szomorú helyze­tét legkézenfekvőbben bizo­nyítja, hogy a 2004-es évben két gyermek született és 15 személyt temettek el. Köteles Gábor — Szepsi- Miniszter úr, érdekes, hogy a jó makrogazdasági mutatók nálunk nem érzékelhetők! (Szalay Zoltán rajza) Az elnyomó rezsimek bérenceinél nincsenek galádabb, megátalkodottabb emberek Agyonhallgatott bűnösök Hosszú hetek óta szellőzte­tett témára csapott le a mi­nap a magyarországi sajtó. Szita Károly, Kaposvár fi- deszes polgármestere III/II-es besúgó volt. A Kra- kus Péter álnéven dolgozó spicli iratait egy MSZP-s önkormányzati képviselő tárta a sajtó elé. PETHEŐ ATTILA Idehaza a parlament 1996. már­cius 27-én fogadott el törvényt, amelyben elítéli a kommunizmust és tényleges kiszolgálóit. Megjegy­zendő, azok a képviselők, akik a fenti jogszabályt kezdeményezték, annak a kormánynak szolgáltak, amelynek tagjai közül sokan ma­guk is exkommunisták voltak. Ugyanezekkel a volt kom­munista apparatcsikokkal a hátunkon léptünk be a NATO-ba, valamint lett az ország az Európai Unió tagja. Manapság a legtöbb szlovákiai politikai párt ve­zető tisztségeiben ott van­nak az egykori diktatúra kiszolgá­lói. Annak a kommunista rezsim­nek a zászlóvivői, amely 1948 és 1989 között kivégeztetett, halálba kergetett legalább 700 polgárt, el­nyomó törvényeivel több mint 70 ezer embert ítélt el. A kommunista Csehszlovákia diktatórikus mód­szereivel mintegy 16 ezer polgárát fosztotta meg otthonától pusztán politikai okokból. A politikai meggyőződése vagy társadalmi ho­vatartozása miatt csaknem 14 ezer embert ítélt kényszermunkára. En­nek a diktatúrának rémtetteit hall­gatjuk agyon, és ennek a rendszer­nek az éltetőit próbálja a médiu­mok egy része tetteiket megbánt elsőáldozóként feltüntetni. Felnő egy nemzedék, amelynek már divatöt jelent vörös csillagot, sarlót, kalapácsot a ruhán hordani. Felnőtt néhány generáció, amelyet megtanítottak félni saját, ki nem mondott gondolataitól, lehajtott fővel járni, a gyermeket titokban keresztelni. 1999-ben Ján Čarnogurský ak­kori igazságügyi miniszter kezde­ményezte a kommunizmus rémtet­teit dokumentáló hivatal felállítá­sát. A hivatal működését az állami költségvetésből finanszírozták vol­na. A törvényt nem fogadták el. Csehországban a belügyminisz­tériumon belül működik egy hiva­tal (csaknem 100 embert foglalkoz­tat), amely a kommunizmus tetteit hivatott vizsgálni. Az ő munkáját Úgy hiszik, el lehet majd ezt is mismásolni, mint annyi mást. dicséri, hogy a csehek már több tu­cat, volt magas rangú kommunista tisztségviselőt és ŠtB-s tisztet állí­tottak bíróság elé. Csehországban az 1996/140-es törvénnyel tette le­hetővé a parlament, hogy betekin­tést nyerhessenek az érintett ér­deklődők az ŠtB-s aktákba, és hogy hozzáférjenek a megfigyeltek az őket besúgók jelentéseihez, így pontos képet kapjanak a ténykedé­sükről. Idehaza néhány hónap kér­dése, és fény derül az igazságra: nyilvánosságra kerül az összes kommunista besúgó adata a parla­ment által elfogadott 2002/553-as törvénynek köszönhetően. Ezek az emberek köztünk élnek. Az egykori kommunista diktatúra kiszolgálóiként működő titkosszol­gálati besúgók veszélyesek társa­dalmunkra. Helyesen látta ezt meg a Szlovákiai Református Keresz­tyén Egyház Zsinati Tanácsa, amely arra szólította fel műiden érintett tisztségviselőjét, hogy mondjon le minden választott funkciójáról, és jobb híján húzza meg magát a gyülekezete szolgála­tában. Erre mondhatnánk: egy fecske nem csinál nyarat, hiszen is- metjük a nem hivatalos, ügynö­kökről készült listát, amelyben több, a felvidéki közéletben vezető beosztásban regnáló egyén neve szerepel. Őket azonban mindez egyelőre nem zavarja, hiszen úgy hiszik, el lehet majd ezt is mismá­solni, mint annyi mást. Felnőtt egy új nemzedék, amely már a rendszerváltozás után szoci­alizálódott, s amelynek tagjai nem kívánják elnézni az apák ellen elkö­vetett gusztustalanságokat. Nem­régiben az auschwitzi rettenetre emlékezett a világ. A sokadszor le­vetített képsorok újra világossá tet­ték a jóérzésű emberek számára, végleg le kell számolnunk a dikta­túrákkal, és ezzel együtt azokkal is, akik kiszolgálóik, haszonélvezőik voltak. Itt az idő", hogy az általános iskolától az egyetemig, az oktatás minden szintjén arra neveljük a jövő generációit, hogy az elnyomó rezsimek bérenceinél nincsenek galádabb, megátalkodottabb em­berek, hogy a diktatúrák ránk, ki­sebbségekre nézve a legrettenete­sebbek. A szerző tanár Csehországi képviselők és szenátorok fordultak az alkotmánybírósághoz a restitúció meghosszabbításáért Tiltakozás a földvisszaigénylések lezárása ellen KOKES JÁNOS Az 1948. februári csehszlovákiai kommunista rendszerváltás után államosított földek visszaigénylé­sének lehetőségét lezáró törvény megsemmisítését követelik az al­kotmánybíróságtól csehországi parlamenti képviselők és szenáto­rok. A tavaly elfogadott törvény szerint a lehetőség ez év végével le­zárulna. A beadványt, amely azt követeli, hogy az említett jogsza­bályt helyezzék hatályon kívül, és az elvett földek visszaigénylésére 2005. december 31-e után is le­gyen lehetőség, 24 jobboldali és független szenátor, valamint 57 képviselő írta alá. A beadvány szerzői azt állítják, hogy az állami földalap az év végéig nem képes ki­elégíteni az igényeket, s ráadásul a közvélemény nagy része nem is tudja, hogy kárpótlási követeléseit csak 2005 végéig érvényesítheti. Kárpótlásra a hatályos törvények szerint Csehországban csak cseh ál­lampolgár volt jogosult. „A föld­alaptól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a törvény által meghatározott időben csak a követelések mintegy felét tudják rendezni” - nyilatkozta Jitka Seitlová szenátor. A honatyák egybehangzóan állítják, a cseh ál­lamnak teljesítenie kellene nemzet­közi kötelezettségvállalásait, s ha valakinek adósa, akkor adósságát vissza kellene fizetnie. A beadvány szerzői szerint a földalapnak mint­egy 60 ezer hektárról kellene az év végéig döntenie, s ez a gyakorlat­ban lehetetlen. Ugyanis nem min­den esetben lehet egy az egyben visszaadni a korábban elvett földet, s ilyenkor az alapnak kell ajánlatot tennie, pótlólagos megoldást talál­nia, ami egyáltalán nem egyszerű. A visszaigényelt földek értéke mintegy 2,7 milliárd korona. A res- titúciós ügyek többsége igen bo­nyolult, s nehéz megoldást találni rájuk. A földalap az utóbbi években szinte nem is foglalkozott ezekkel az ügyekkel, ezért félő, hogy rende­zésük tovább húzódik, esetleg a jövőben szinte lehetetlenné válik. Néhány kárpótlásra jogosult tavaly beperelte az alapot, a minden eset­ben nekik adtak igazat. A politiku­sok kezdeményezésének célja, hogy a kárpótlásra jogosultak előtt ne záruljanak le az év végén a tör­vényes lehetőségek követeléseik ér­vényesítésére. Michal Spáéü, az al­kotmánybíróság szóvivője közölte: egyelőre nincs döntés arról, hogy a 13 tagú testület mikor foglalkozik a beadvánnyal. KOMMENTÁR Atompóker MALINÁK ISTVÁN Határozottan javultak az USA pozíciói - a Bush-adminisztráció szóhasználatával élve - az úgynevezett tágabb Közel-Kelet térsé­gében. Egyrészt az amerikai sikernek is számító iraki választá­soknak, másrészt az izraeli-palesztin békekötés lehetőségének köszönhetően. Konkrét támogatások ígéretével párosuló ameri­kai gesztusok sorozatát tette a napokban a térségben Rice kül­ügyminiszter, kezdve a Bush által a palesztinoknak felajánlott 350 millió dolláros - ebből 40 milliónyi azonnali - segéllyel, egé­szen a Sáron mellett Abbásznak is átadott fehér házi meghívóig. Oslo összeomlása óta nem volt olyan reményteljes az önálló pa­lesztin államiság megteremtéséhez elvezető folyamat kiteljese­désének lehetősége, mint most, s ebben a szakaszban Washing­ton meghatározó szerepet játszhat - azt kell játszania. A másfelől a tapasztalat azt mutatja, a tágabb Közel-Kelet bár­mely pillanatban képes ki- és újratermelni a világpolitikai prob­lémává terebélyesedő feszültségeket, amire az iráni atomprob­léma a legmarkánsabb példa. Az egyik oldalon igaz az, itt há­borús retorikával nem lehet tüzet oltani, volt már rá példa, hogy az ilyen retorika tényleg háborúhoz vezetett. Pillanatnyi­lag patthelyzet alakult ki. Azt Európa is elismeri, az iráni urán­dúsítási program révén Teherán hamarosan képes lehet saját atomfegyver előállítására, ami nemcsak a szűkebb térség, ezen belül főleg Izrael, hanem Európa számára is elviselhetetlen kockázatokat jelentene. Az uniós trojka, vagyis Párizs, Berlin és London már két tárgyalási fordulót is lebonyolított ez ügyben Teheránnal, de az eredmény a nullához közelít. Teherán ra­gaszkodik ahhoz, hogy programja békés célú, csupán az ener­giaipari gondjait akarja megoldani, ugyanakkor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szakértői előtt kénytelen volt beismer­ni például, hogy tizennyolc éven keresztül még bejelentési kö­telezettségének sem tett eleget. Hivatalosan mindenki azt mondja, a katonai beavatkozás ideje nem jött el, az USA nem tervez Irán elleni csapást, amit már az iraki helyzet sem tenne számára lehetővé. Bush azért a napok­ban ezt a lehetőséget is nyitva hagyta. David Kay, aki tavaly tava­szig vezette az Irakban tiltott fegyverek után kutakodó gárdát, ezért figyelmeztetett: a retorika kísértetiesen hasonlít az iraki há­borút megelőző szóhasználathoz. A csalódott EU-trojka, Rice és Izrael is azt mondja, a diplomáciai megoldást kell előtérbe he­lyezni. De a diplomácia lehetőségei korlátozottak, ha az ügy az ENSZ elé kerülne, a BT-ben egyrészt az akarat sem lenne egysé­ges, másrészt az időhúzás nagymesterei ülnek ott. Irán pontosan erre számít. Látja ezt a washingtoni éles hangnemet elutasító EU-trojka is, amely hamarosan ismét tárgyalóasztalhoz ül Tehe­ránnal, s újfent felajánlja: majd az EU leszállítja az atom­erőművekhez szükséges dúsított uránt. Az újabb kudarc hihetet­lenül kiélezné a feszültséget, nem hagyna sok választási le­hetőséget. Egy szárazföldi amerikai katonai beavatkozás ilyen iraki háttérrel tényleg elképzelhetetlen. De Izrael - amely a pa­lesztinokkal való kiegyezéssel sokat javítana nemzetközi presztí­zsén - már hajtott végre korlátozott légicsapást külföldi atom­erőmű ellen. Éppen Irakban, 1981-ben. JEGYZET Ez itt nem a reklám helye RÁCZ VINCE Bizonyára megfigyelték már, hogy a különféle műsorszá­mok és a filmek hovatovább csupán a reklámok közti idősávok kitöltésére szolgál­nak. Sőt a kereskedelmi tévék fékezett habzású műsorszer­vezői és reklámmenedzserei odáig vetemednek, hogy az általuk vetített, tartalmas C kategóriás művészfilmeket is reklámtömbökkel szakítják meg. A jelenség kétségkívül sokakat bosszant. De mit te­het az egyszerű honpolgár, akinek már elege van a felejt­hető reklámarcokból, az idét­len szlogenekből, a rövid életű sztárocskák angol kiejté­séből, tudják: kolor necsörelsz és társai. Hát például kikap­csolhatja a televíziót, taná­csolhatnánk, de az sem meg­oldás, hiszen úton-útfélen reklámokba ütközik az ember. Egyáltalán nem könnyű elbúj­ni a hirdetések elől. A reklá­mok nemcsak azért bosszan­tóak, mert hívatlan vendégek­ként már-már megkeserítik mindennapjainkat, hanem mert sokszor hazudnak is. Ha valaki nincs résen, még a vé­gén kettőt fizet, egyet kap. Számos esetben állapítható meg például jogsértés a kü­lönleges ajánlatok és az árfel­tüntetés szabálytalanságai mi­att. Sokszor az apró betűs részt gondosan elfedő, öles betűkkel rótt szlogen is meg­tévesztő lehet. Régebben még úgy tartották, jó bornak nem kell cégér, vagy­is ha valami - legyen az ter­mék, szolgáltatás, ne adj’ isten gondolat - reklámra szorul, ha rá kell tukmálni az emberekre, az biztosan bóvli. Ma már - há­la a reklámhadjáratok mosó­poroknál is intelligensebb ki­ötlőinek - egyre kevesebben gondolják így. Norman Mailer, a Meztele­nek és holtak világhírű szerzője a Washington Post- ban nemrégiben kategoriku­san kijelentette, a gyermekek érdekében meg kell szüntet­ni a televíziós reklámokat. Az író úgy véli, reklámok nélkül a gyermekek többet olvasnának, kevésbé hízná­nak el és nem lennének olyannyira hiperaktívak. Ne feledjék, reklámok nélkül is lehet élni, és tévét sem kell fel­tétlenül nézni. Mert megérde­melnénk. Én befejeztem, Off.

Next

/
Oldalképek
Tartalom