Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-09 / 32. szám, szerda

8

Kultúra

ÚJ SZŐ 2005. FEBRUÁR 9.

Vámbéry-ünnepségsorozat

Dunaszerdahely. 2005. március 17-18-án lesz ismét Vámbéry városában a rá emlékező ünnepségsorozat, egyezett meg tegnap a Vámbéry Polgári Társulás vezetősége. A kétnapos megemlékezés idén is a Vámbéry Irodalmi Kávéházban indul a Dobrovits Mihály budapesti Vámbéry-kutató összeállításában napvilágot látó A kísérlet folytatódik című tanulmánykötet bemutatójával. Másnap a kisebbeket a Vámbéry Ármin Magyar Tannyelvű Alapiskolában emlékverseny, a nagyobbakat pedig többféle történés várja: az irodalmi kávéház elől indul a kalandos, több országot átívelő Vámbéry Ármin Emléktúra (Bújna Zoltán kerékpáros vállalkozásában), amelynek végcélja Teherán, majd megkoszorúzzák a neves Keletkutató szobrát, később pedig a gyerekek versenyét értékelik a kávéházban. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt, (na)

Igor Boháč fotográfiái

Pozsony. Igor Boháč fotográfiáiból kínál válogatást az a kiállítás, amely mától február 20-áig látható az Open Gallery (Baštová 5.) kiállítótermében. A fényképész, akinek felvételeivel különböző hazai folyóiratok hasábjain is találkozhat az olvasó, három témakörbe csoportosította a kiállításon látható, az elmúlt négy évben született alkotásait: Fából készült falu, Impressziók (tájkompozíciók) és Test (műtermi felvételek). Boháč elsősorban a fény játékait és az egyszeri, soha vissza nem térő pillanatokat igyekszik megörökíteni fotóin, (m)

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Giselle 19 KIS SZÍNPAD: Šuster doktor 19 KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József 11

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: A holnap világa (am.) 16,18, 20 MLADOSŤ: A lélek mint kaviár (cseh) 16, 18, 20 MÚZEUM: Unalom Brünnben (cseh) 19.30 AUPARK - PALACE: A nemzet aranya (am.) 11.50, 13, 14.30, 15.40, 17.10, 18.20, 19.50, 21 A hihetetlen család (am.) 12.20,15 Kerülőutak (am.) 18, 20.40 A holnap világa (am.) 11.20, 13.40, 16.40, 19.30, 21.50 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 12.40,14.50,17,19.10,21.20 Bajos csajok (am.) 15.30, 17.40 A belső tenger (sp.) 12.50, 20.10 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 16.10, 18.10, 19.40 Polar Expressz (am.) 14.50, 16.50 Rossz nevelés (sp.) 18.50, 21.10 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.50, 21.40 Wicker Park (am.) 15.20, 17.50 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 20.20 A lélek mint kaviár (cseh) 14.10, 16.20, 18.30,

20.50 PÓLUS - METROPOLIS: Az utolsó gyémántrablás (am.)

13.20.17.35.19.30, 21.30 20 A lélek mint kaviár (cseh) 14.35,

16.30, 21 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 14.25, 19.20, 21.25 A nemzet aranya (am.) 13, 13.50, 15.30, 16.25, 18.05, 19, 20.40, 21.35 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.)

14.30.16.35.17.45.19.50 Kerülőutak (am.) 15.20,18.35

KASSA

DRUŽBA: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang,) 19 CAPITOL: A nemzet aranya (am.) 16,18.15, 20.30 TATRA: Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 16 Az utolsó gyémántrablás (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: A holnap világa (am.) 16,18, 20

DÉL-SZLOVÁKIA

GALÁNTA - VMK: A tűzből nincs kiút (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kóristák (fr.) 17,19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Kaptár 2. - Apokalipszis (ném) 19 LÉVA - JUNIOR: A tűzben edzett férfi (am.) 16.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mobil (am.) 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Alfie (ang.-am.) 15.30 Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) 13, 15.15 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45 A bukás - Hitler utolsó napjai (ném.) 14.45,17.30, 20.15 Cápamese (am.) 11.15 Csudafilm (magy.) 13, 15.45, 17.45, 19.30 Fűrész (am.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 A hihetetlen család (am.) 13.30 Hosszú jegyesség (fr.-am.) 14.45, 17.15, 19.45 Lucky Luke és a Daltonok (fr.-ném.-sp.) 14.15, 16,18, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 17 A nemzet aranya (am.) 17.30, 20 Ray (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Az utolsó gyémántrablás (am.) 18.15, 20.15 Válótársak (am.-ném.) 15.30,17.45

VERSENYFELHÍVÁS A 42. JÓKAI NAPOKRA

A Pódium Színházi Társaság, a Csemadok Országos Választmánya, Komárom városa, a Komáromi Városi Művelődési Központ és a Csemadok Komáromi Területi Választmánya ezennel meghirdeti a 42. Jókai Napokat, a szlovákiai magyar amatőr színjátszók, kisszínpa- dok és diákszínpadok országos fesztiválját. A fesztivál 2005. június 13-19 között kerül megrendezésre

Komáromban. Jelentkezni kizárólag írásban lehet 2005. március 31- ig a következő címen: Pódium Színházi Társaság, Vár út 1 (Hradná 1), 945 01 Komárom. Kérjük, hogy a jelentkezés tartalmazza a csoport vezetőjének nevét, címét és telefonszámát. További információk a 035/7713-550, 7713-547-es telefonszámokon Kiss Péntek Józsefnél és Csenge! Mónikánál.

Az Art Flexum Művészeti Társaság tagjainak alkotásaiból nyílott tárlat Dunaszerdahelyen

Képek a folyó kanyarulatából

Az Art Flexum dunaszerdahelyi tárlatának részlete (Somogyi Tibor felvétele)

A Kortárs Magyar Galéria idei első kiállításának anyaga a mosonmagyaróvári nemzetközi művésztelep résztvevőinek műveiből állt össze a maga heterogenitásában is egységes egésszé. Az április 4-éig nyitva tartó tárlaton tizennégy képzőművész negyvennyolc alkotását tekintheti meg a közönség.

HIZSNYAI ZOLTÁN

Már első pillantásra megállapítható, hogy a kiállításon szereplő festmények, grafikák, fotók és egyéb falra függeszthető vizuális munkák többsége között nem érdemes sem stiláris, sem pedig szemléleti kötelékeket keresnünk. Alkotóik sem csupán Mosonmagyaróváriak, s habár többségük azért Győr-Moson-Sopron megyéből származik, van közöttük három szlovákiai illetőségű is.

„Alkotótáborunkban pár évvel ezelőtt ott volt Almási Róbert dunaszerdahelyi képzőművész, rajta keresztül jött létre az a kapcsolat, amelynek révén ez a mostani kiállítás is megvalósulhatott” - mondta a tárlat megnyitóján Mosonmagyaróvár alpolgármestere, Szent- kuti Károly - aki egyébként a Hansági Múzeum igazgatói tisztjét is betölti -, aztán a művésztelep talányos nevének eredetéről világosította fel a jelenlevőket: „Mosonmagyaróvár római kori neve Ad Flexum, azaz: »a folyó kanyarulatánál«. Ezt az elnevezést alakítottuk mi át nyári képzőművészeti alkotótáborunk számára Art Flexummá. A művésztelep 1998 óta minden év nyarán tíz napon keresztül működik, és a hazai alkotókon kívül meghívunk a környező országokból is képzőművészeket. A rendszeres résztvevők 2003-ban úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy művészeti társaságot, azzal a céllal, hogy közös erővel próbálják régiónk művészetének rangját emelni. Természetesen ez a társaság is az Art Flexum nevet viseli.”

Az Art Flexum ötéves termését

bemutató 2003-as mosonmagyaróvári retrospektív kiállítás katalógusa is a bemutatott művek sokféleségének tényét rögzíti legelőször. Kövesdi Mónika művészettörténész szerint az anyag „nem egy szorosan, tartósan együtt dolgozó, közös célokkal és alapelvekkel működő művészcsoport, hanem egy időszakos alkotóközösség munkája, szuverén művészi világok találkozásának termése”, habár bizonyos jelenségekben már „érzékelhető a közös gondolkodás- mód, s így megvan az alkotótelep műhellyé válásának lehetősége”. S hogy minek köszönhető ez a fokozatos összehangolódás? Az előszóíró így látja: „Az itt született munkák tekintélyes része a szigetközi táj ihletésére született. A táj óhatatlanul megérinti azokat az alkotókat is, akik hagyományosan nem a tájfestészetben fejezik ki magukat.” Ami a szerdahelyi tárlatot illeti, a magam részéről sem a szigetközi táj egyetemes hatását, sem az összehangolódás biztató jeleit nem tapasztaltam, de ez éppúgy leírható képzőművészeti képzetlenségem, mint a most kiállított válogatás számlájára. Egyébként korántsem hiszem, hogy egy monotematikusságra törekvő válogatás izgalmasabb és nívósabb lett (vagy lehetett) volna, mint a jelenlegi, amely nyilvánvalóan éppen a sokszínűség felmutatására törekszik. Mégpedig minden tekintetben.

A mosonmagyaróvári Varga György barnás alapon fehér-hal- ványpiros árnyalatú jelekkel telirótt (-festett) vásznai és Karczagi Endre színgazdag, groteszkbe hajló, expresszív figurális festményei éppúgy nehezen hozhatóak közös nevezőre, mint a győri Kurcsis László filozófiai kérdéseket feszegető, fekete-fehér grafikai sorozata (Faust Doktor emlékezete I—III.) és a szlovák Peter Augustovič rikító (sárga alapon kék és kék alapon vörös) színekben pompázó, plasztikussá mintázott csillagokat ábrázoló vásznai. Nehéz lenne kapcsolatot találni Almási Róbert szinte már domborműként ható négyrészes aktsorozata és a szintén szlovákiai magyar Dolán György homok felhasználásával készült két absztrakt kompozíciója között is, nem is beszélve Vecsei László Ezé- kiel erős színekkel festett, dekoratív alakzatairól és Szálkái Károly vásznairól, amelyen égetett cserép színét és állagát idéző vastag homokrétegben elvont, minimalista rajzolatok jelennek meg. És hol keressük az analógiát Tolnay Imre sötét tónusú, laza eleganciával vastagon felhordott, erősen abszt- rahált formákat alkotó festékrétegei és Kelemen Jenő Benjámin merített papíron erős kontrasztot alkotva megjelenő precíz betűjelnyomatai és igencsak elvont ceruza- és tusrajzai között. Vagy miben lássuk a párhuzamot Borbély Károly bibliai ihletésű, a hatást tépésekkel is erősítő színes litográfiái és Ölveczky Gábor kalligráfiákat, rozsdás szögesdrótot, műszaki- rajz-imitációt, kottát és viaszpecsétet egyként alkalmazó munkái között? És ráadásul még a két kiváló fotós, Moldoványi Géza és Végh Béla nagy műgonddal megalkotott képei is gyökeresen eltérő szemléletmódról tanúskodnak.

De hát miért is tanúskodnának valami másról?!

A sok színvonalas munkát felvonultató, gazdag és sokrétű kiállítás megnyitóját - amely a Kortárs Magyar Galéria hagyományaihoz híven most is nagyszámú közönség előtt zajlott - Pusztai Antal Herbert von Karajan-díjas gitárművész játéka tette még emlékezetesebbé.

NÉZEM A DOBOZT

Eszmélet, Téli éjszaka, Altató

Z. NÉMETH ISTVÁN

Néztem a dobozt, s örömmel ismertem fel a képernyőn az „újságírás fenegyerekeit”, akik hosszú téli szünet után tértek vissza ismét a Gangra. Bár témaleső sasszemük körül mintha sokasodnának a szarkalábak, s a borotválkozás kényes reggeli procedúrája egyre inkább nem tartozik a kedvenc reggeli elfoglaltságaik közé, vitakedvük most is csillapíthatatlannak bizonyult, s véleményüket nem rejtették holmi kódolt szájzárak mögé. Az egy-egy kisfilmmel felvezetett témák mindegyike egyaránt érdekes kérdéseket feszegetett. Ilyen volt például az internetes fájlcsere és a zeneszámok ingyenes és szabad letölthetőségének problémája, amely mintha a műsor egyik kedvenc, időről időre visszalopakadó témája is lenne. Bennem Fáy Miklós kis- filmje, s az azt követő vita maradt meg leginkább.

A történet úgy kezdődött, hogy egy svájci kiadónál dolgozó magyar lány, aki egyébként 56-os menekültként került oda, gyakran emlegette és idézte József Attilát, mígnem annyira felkeltette a kiadó kíváncsiságát, hogy az úgy határozott, megjelenteti a költő verseit németül. A filmbejátszásban Báthori Csaba költő, műfordító beszélt a fordítás nehézségeiről, koncepciójáról: „Úgy gondolom, hogy nem konkrét szöveghelyeknek az átvételét kell egymáshoz mérni, hanem egy kiváló költő életművének, mondanivalójának, költői beszédének, tónusának a lényegét kell elsősorban átültetni. Bizonyos helyeken és szövegpontokon a német nyelv sokkal szögletesebb, nehézkesebb, főleg az igehasználatban sokkal bőbeszédűbb, terjengősebh, mint a magyar, viszont pont ez válhat József Attila javára: a konkrétság és az elvontság, a játékosság és a komolyság, valamint egyéb ambivalenciák pontosan a német nyelvben fejezhetők ki leginkább, szemben például a franciával vagy az angollal.”

A műsorvezető szerint Petőfi Sándor után József Attila a leginkább életrajzával „terhelt” költőnk, hiszen nem is annyira a ránk hagyott életmű, mint inkább a tragikus sors foglalkoztat bennünket. No de érthető-e a költő, ha nem ismerjük a nyelvét és az életrajzát? Lefordítható-e József Attila költészete németre, főleg egy olyan ember által, aki német nyelven nem költő, s emiatt a könyvet is például fordítói álnéven fogja jegyezni? Ennél a pontnál kisebb vita alakult ki. Természetesen szóba került, sőt egy rövid részlet is elhangzott a Szabad ötletek jegyzékéből, amelynél enyhén szólva vitatható a közzététel jogossága, hiszen - bár irodalmi értéke tagadhatatlanul van a „műnek” -, a költő eredetileg a pszichoterapeutája kérésére írta, tehát nem közlésre szánta.

A műsorvezető ezekkel a szavakkal zárta az új műfordítás kapcsán kialakult beszélgetést: „Személy szerint én József Attilát az eddig élt legnagyobb magyar

költőnek tartom, és nagyon sajnálom, hogy épp az imént említett versei, mint például az Eszmélet, a Dunánál, vagy a Téli éjszaka nem tartoznak a leggyakrabban olvasottak közé. A kezdeményezés azonban - attól tartok - mégiscsak pusztába kiáltott szó lesz, mert ha a klímakatasztrófa véletlenül nem törölné el az emberiséget, vagy annak egy részét, de legalábbis a könyveket a Föld színéről, a magyarság valószínűleg ötszáz vagy ezer év múlva akkor is ki fog halni, és csak egyetemi tanszékek speciális oktatói fognak tudni arról, hogy élt valaha egy költő, akit úgy hívtak, hogy József Attila.” (

Azt hiszem, a jövő titkainak kutatását ezúttal másokra hagyhatnánk, hogy jobban tudjunk összpontosítani a költő századik születésnapjának méltó megünneplésére. Reményeink szerint ehhez hozzájárul majd az a német nyelvű verseskötet is, amelynek a bemutatója 2005. február 28-án lesz a Goethe Intézetben.