Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-29 / 23. szám, szombat

8 Kultúra színház POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A kalóz szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté sz. 19 Cyrano de Bergerac va­sárnap 19 KIS SZÍNPAD: Végre szabadon! sz. 19 A tudatlan és az őrült v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: My Fair Lady sz. 19 MOZI HVIEZDA: A holnap világa (am.) sz., v. 16, 18, 20 MLADOSŤ: Rossz nevelés (sp.) sz., v. 16, 18 Elátkozott Argentína (am.) sz., v. 20 MÚZEUM: 21 gramm (am.) sz., v. 19.30 AUPARK - PALACE: A nemzet aranya (am.) sz., v. 10.40, 11.20, 13.20, 14.10,16.20,17,19, 20 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) sz., v. 14.40, 16.40 Wicker Park (am.) sz., v. 12, 18.40, 21.10 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 10.30, 12.40, 13.50, 16, 17.10, 18.20, 19.40, 20.30 Bajos csajok (am.) sz., v. 11.40, 14.30, 17.20 Kerülőutak (am.) sz., v. 19.30 A holnap világa (am.) sz., v. 14.20,15.40,16.50,18.10, 20.50 A hihetetlen csa­lád (am.) sz., v. 15.30 Rossz nevelés (sp.) sz., v. 18,20.20 Polar Expressz (am.) sz., v. 14.20, 16.20 Kóristák (fr.) sz., v. 21.40 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz., v. 15.20, 17.50, 20.40 Szüzet szüntess (am.) sz., v. 15.50 Bridget Jones: Mind­járt megőrülök! (ang.) sz., v. 18.30, 21 Elátkozott Argentína (am.) sz., v. 19.10, 21.30 PÓLUS - METROPOLIS: A nemzet aranya (am.) sz., v. 13, 13.50, 15.30, 16.25, 18.05, 19, 20.40, 21.35 A holnap világa (am.) sz., v. 13.45, 16.05, 17, 18.15, 19.10, 20.25 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 14.30, 16.35,17.45,19.50, 21 Kaptár2.-Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) sz., v. 14.25, 21.20 A hihetetlen család (am.) sz., v. 13.05, 15.35, 18 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 20.30 Elátkozott Argentína (am.) sz., v. 14.50 DRUŽBA: Post coitum (cseh) sz., v. 17, 20 CAPITOL: A nemzet aranya (am.) sz., v. 16,18.15,20.30 TATRA: Nagy Sándor, a hó­dító (am.-ang.) 16.15,19.30 ÚSMEV: A holnap világa (am.) sz., v. 16,18,20 IMPULZ: Dirty Dancing 2. (am.) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - VMK: Tapló Télapó (am.) sz., v. 18 GALÁNTA - VMK: Életeken át (am.) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY - LUX: Cápa­mese (am.) sz., v. 17, 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A tűzből nincs kiút (am.) sz., v. 17, 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: János evangéliuma (kan.) sz., v. 19 VÁGSELLYE - VMK: A hi­hetetlen család (am.) sz., v. 17.30 Én és a hercegem (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Szüzet szüntess (am.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Apja lánya (am.) sz., v. 14.30, 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.- ang.) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Alfie (ang.-am.) sz., v. 19.45 Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) sz., v. 14.45,17.15 A bukás - Hitler utolsó napjai (ném.) sz., v. 14.45,17.30,20.15 Csudafilm (magy.) sz., v. 13.45,15.45, 17.45.19.30 Az ifjú Churchill kalandjai (ang.) sz., v. 13 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) sz., v. 14,16,18, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 17, 20.15 Nagy zűr Korzikán (fr.) sz., v. 12.45,15.15,19.45 A nemzet aranya (am.) sz., v. 15,17.30,20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz., v. 17.45,20.15Az utol­só gyémántrablás (am.) sz., v. 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Váló­társak (am.-ném.) sz., v. 14.15,16.15,18.15,20.15 80 nap alatt a Föld körül (am.) sz., v. 12.15,14.30 A pápa az ellene elkövetett merényletről is beszámol II. János Pál memoárja MTI-HÍR Néhány hét múlva megjelenik a katolikus egyházfő új önéletrajzi írása. A 400 oldalas, angolul Me­mory and Identity (Emlék és azo­nosság) címet viselő, a hétfői The Times által a pápa „utolsó testa­mentumának” nevezett könyv megírására II. János Pált a neves brit kiadó, Lord Weidenfeld vette rá, 15 évi kitartó munkával. A brit főrend a The Timesnak elmondta: „diszkrét módon” igyekezett kipu­hatolni, hogy „nem lehetne-e szó egy könyvről”. Aztán „egyszer csak a Vatikán sajtóhivatalának igazgatója szólt, hogy örömmel vennék az ötletet”. A pápa a könyvben - most először - az ellene elkövetett me­rényletről is beszámol. Lord Wei­denfeld szerint az „igen megindí­tó utolsó fejezet” részletesen leírja a Szent Péter téren történteket, azt, ahogy II. János Pál „hirtelen megérezte a halál jelenlétét”, ami­kor a török Mehmed Ali Agca rálőtt és súlyosan megsebesítette. A brit lap szerint az írás - éppen azért, mert ritka betekintési le­hetőséget enged a pápa személyes gondolataiba - az utóbbi idők leg­fontosabb vallási jellegű alkotása lesz. A könyv lengyelül és olaszul íródott, de már lefordították an­golra, és a Weidenfeld and Nicol- son kiadó gondozásában márci­usban jelenik meg az angolszász piacon. Hivatalos leírása szerint a mű „a 20. század borzalmai­nak, valamint a pápa által az új évezredbe vetett reményeknek az önéletrajzi, filozófiai és törté­nelmi ihletésű feldolgozása”, olyan jelenségek feltárásával, mint a társadalomban tenyésző gonosz, a kommunizmus és a kapitalizmus konfliktusa, Euró­pa evangelizációja és a modern demokrácia. ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 29. Másfél évszázados romantikus balett ősbemutatója zajlik ma este a Szlovák Nemzeti Színházban Ritka balettcsemegék A jövő évben keletkezésének 150. évfordulójához érkező Kalóz a ze­nei átdolgozások és a koreográfiái felújítások valóságos tárháza. Megmaradásáért a legtöbbet Marius Petipa (1822-1910) tett, a szentpétervári színház zseniális francia koreográfusa. A felújítók azóta is az ő koreográfiáját veszik alapul. (Képarchívum) Örvendetes, hogy a Szlo­vák Nemzeti Színház egyre inkább kezd szokásaiban hasonlítani a nagy nyugati operaházakhoz, és a be­mutatás előtt álló operák ismertetése után bevezette a baletteket ismertető ma­tinékat is. Immár harma­dik alkalommal lehetünk tanúi ilyen rendezvény­nek, ezúttal a Kalóz apro­póján. VOJTEK KATALIN Hatvan koronáért - annyiért, amennyiért ma már egy moziba sem engedik be az embert - az ér­deklődők megismerhetik a darab szerzőit, tartalmát, keletkezésé­nek körülményeit, és szót kapnak azok is, akik mostani színrevitelé- nél bábáskodnak: a betanító kore­ográfus, a balettmester, a díszlet- és a jelmeztervező. Természete­sen a táncosokat is láthatjuk, fő­leg filmfelvételről, de élőben is, néhány részlet eltáncolásának erejéig. Az egész rendezvénynek ez a legizgalmasabb pontja: látni, hogyan alakul az előadás a próba­teremtől a színpadig. A filmfelvé­teleken olyan „kulisszatitkok”, technikai részletek is láthatóvá válnak, amelyek a nézőtéren ülők előtt rejtve maradnak: főleg a fan­tasztikus koncentrációt igénylő, verejtékeztetően nehéz fizikai munka, amelyből mit sem szabad észrevenni az előadáson, ott már csak a bravúros könnyedség, a gravitáció törvényeinek fittyet há­nyó szárnyalás és lebegés engedé­lyezett. Jó, hogy a nagy klasszikus ba­lettek - amelyek mind egy-egy fontos mérföldkövet jelentettek a műfaj történetében - végre a po­zsonyi színházban sem minősül­nek többé „naftalinos régiségek­nek”, ugyanis volt idő, nem is olyan régen, amikor nálunk így emlegették őket. Talán a rend­szerváltást követő nagy mozgás­nak, a volt Szovjetunióból kiraj­zott és hozzánk is eljutott koreog­ráfusoknak, táncosoknak köszön­E: hető ez a szemléletváltozás, vagy valami másnak? Tény, hogy a Ka­lóz bemutatását már pár évvel ez­előtt tervbe vette a Szlovák Nem­zeti Színház balettegyüttesének akkori vezetése, de a vezetőváltás miatt nem került rá sor. Úgy tűnt, továbbra is csak a bravúros variá­cióit láthatjuk olykor-olykor, a té­vében nagy ritkán sugárzott kül­földi balettgálákon, ám szeren­csére nem így történt. Emil Bartko, a balettegyüttes igazgató­ja és a matiné műsorvezetője sze­rint a darab repertoárba iktatása elsősorban annak köszönhető, hogy a fiatal szólistákkal megerő­södött balettgárda alkalmassá vált a technikailag és színészileg egyaránt rendkívül igényes darab sikerre vitelére. Hogy valóban al­kalmas, már tavaly bebizonyította egy másik régi nagy klasszikus mű, Minkusz-Petipa Bajadérjának előadásával. Azt is mondhatnánk, hogy a Szlovák Nemzeti Színház már tör­leszti az adósságát. Kezd egésszé válni a kép, amelynek egyik mo­zaikkockája A rosszul őrzött lány volt. Aztán - egészen tavalyig, a Bajadér színpadra állításáig - ha­talmas, több évtizedes szünet kö­vetkezett a tánctörténet legrégibb klasszikusainak bemutatásában. Igaz, hogy A rosszul őrzött lány - amely 67 évvel régibb, mint a Ka­lóz - kilóg a sorból. Óriási sikerét - amely 1789-től napjainkig töret­len - ellenállhatatlan komikumá­nak köszönheti, a vidám, mulat­ságos történetnek, rendkívül há­lás, bővérű komédiázásra lehető­séget nyújtó szerepeinek. Egy ba­lett, amelyen kacagni lehet - ez olyasmi, amit érdemes bemutat­ni, mert biztos, hogy bejön rá a közönség. A Byron elbeszélő köl­teménye nyomán készült Kalóz - akárcsak a Bajadér - egészen más. De hogy ez is a műfaj kiemelkedő állomásainak egyike, tartós érté­kek hordozója, bizonyítja folyto­nos újjáéledése. Hol itt, hol ott bukkan fel, s ahol állandóan jelen van, az a balettversenyek műsora. Mert mércét jelent a variációit, pás de deux-it eltáncolni. Etalon, ugyanaz, mint az operában a bel canto: lényege a salaktalan, töké­letes technika eredményezte szépség. Még időben is egybeesik az első nagy klasszikus balettek és a nagy bel canto-operák keletke­zése, ami a Kalóz esetében is ki­mutatható: Byron 1814-ben írt el­beszélő költeményének első vissz­hangja Bellini 1827-ben bemuta­tott operája. Bár nem Byron nyo­mán íródott, Romani, a librettista az angol lord elbeszélő költemé­nyéből is felhasznált bizonyos ele­meket. A már teljes egészében By­ron műve inspirálta első balettet 1837-ben mutatták be London­ban, utána ismét operaváltozata következett - egyben Verdi legna­gyobb bukása 1848-ban -, majd Párizsban 1856-ban ismét balett, az a Kalóz, amelyet épp ma láthat első ízben a hazai közönség. A jö­vő évben keletkezésének 150. év­fordulójához érkező mű szlováki­ai ősbemutatója zajlik tehát, és ennek megfelelő a szereposztás is -valóságos sztárparádé. Már csak ezért is érdemes, látni. S hogy nem holmi szalmaláng- szerű fellobbanásról, hanem tu­datos műsorpolitikáról van szó, bizonyítja, hogy a színház még az idén egy harmadik régi nagy klasszikust is repertoárjába iktat: A szilfidet, azt a legendás művet, amely egy csapásra meghozta a világsikert a 19- századi romanti­ka legnagyobb táncosnőjének, Maria Taglioninak. A romantikus balett kedvelői tehát olyan ritka csemegékben gazdag választék­nak örülhetnek az idén, amelynek nincs párja a Szlovák Nemzeti Színház eddigi történetében. Múzeumi Szalon címmel új társalgósorozat indul A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában Dráfi Mátyás színművész lesz az első vendég MISLAY EDIT Kétéves fennállása óta A Szlo­vákiai Magyar Kultúra Múzeuma többször bizonyította, hogy nem csupán „néma tér” szeretne len­ni, amelynek falai között egyedül kiállításaik tárgyai dominálnak. Tartottak már a Brámer-kúriában könyvbemutatót, író-olvasó ta­lálkozót egyaránt. Napokon belül pedig egy új társalgósorozatot indítanak útjára Múzeumi Sza­lon címmel. Erről kérdeztük Jarábik Gabriellát, az intézmény igazgatóját. Hogyan született meg a ren­dezvénysorozat ötlete? Egy évvel ezelőtt múzeumunk munkatársa, Lakatos Krisztina vetette fel, hogy jó lenne egy be­szélgetéssorozatot indítani, de mivel tavaly annyira alacsony volt a költségvetésünk, hogy még a legszükségesebbekre sem mindig futotta, lemondtunk a megvalósításról. Tavaly decem­berben újra elkezdtünk foglal­kozni az ötlettel, de mivel Krisz­tina azóta anyasági szabadságra ment, Miklósi Pétert kértük fel az együttműködésre, aki újra­gondolta az egész tervezetet. Az ő javaslata nyomán döntöttünk úgy, hogy az elképzelések sze­rint havi rendszerességgel je­lentkező Múzeumi Szalonba olyan személyiségeket hívunk meg vendégként, akik meghatá­rozó egyéniségei a szlovákiai magyar kultúra, tudomány és közélet egy-egy szeletének, va­gyis munkájuk, pályafutásuk so­rán sok mindent „letettek az asz­talra”. A vendégszékben ülők be­szélgetőtársa Miklósi Péter lesz. Izgalmas és tanulságos „ember­meséket” szeretnénk kínálni a közönségnek a Múzeumi Szalon­ban, szórakoztató formában. Az intézménynek a helyszín biztosításán kívül milyen sze­rep jut a Múzeumi Szalonban? A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kettős célt tűzött ki maga elé: egyrészt film- és hang­felvételt készítünk az estekről, ezek révén szeretnénk dokumen­tálni a meghívott személyiségek munkásságát, életét. Ez a doku­mentumanyag a képtárunkban kutatás céljából is hozzáférhető­vé válik majd. Később, ha anyagi­akat tudunk rá szerezni, a beszél­getéseket könyv alakban is meg­jelentetjük. Megemlíteném még, hogy a társalgósorozat nem csu­pán a Brámer-kúriában zajlik majd: ebben az évben lesz kihe­lyezett Múzeumi Szalon Alsó- sztregován és Kassán is. A nyitórendezvény február 1-jén, kedden 16.30-kor kez­dődik a Brámer-kúriában, a vendégszékben Dráfi Mátyás foglal helyet. Dráfi Mátyás a szlovákiai ma­gyar színjátszás egyik meghatá­rozó egyénisége, s mivel a múze­um a MATESZ megalakulásának 50. évfordulójára egy kiállítást is rendezett, úgy gondoltuk, jó len­ne, ha ennek a kiállításnak a té­máját folytatva az első vendé­Jarábik Gabriella (Könözsi István felvétele) günk színházi ember lenne. Aki ezúttal nem a színpadon áll majd, hanem életéről, élményeiről, ta­pasztalatairól mesél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom