Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-11 / 7. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ PER STANDARD Mahmúd Abbász választási győzelme esélyt ad a közel-keleti konfliktus „demilitarizálá- sára” - állapította meg hétfői kommentárjában a Der Standard című osztrák napilap. Da- úd Kuttab, a liberális újság vendégkommentátora - a.rámallá- hi egyetem modern médiával foglalkozó intézetének az igazgatója - egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az esély azonban csak akkor nyílik meg, ha izraeli oldalról is lemondanak az erőszakról, és nem marad üres szó a nemzetközi közösségnek az önálló palesztin állam megteremtése melletti kiállása. Az igazság pillanata címmel megjelentetett kommentár szerint az Izraellel folytatandó tárgyalásokon az lesz a legfontosabb programpont az új palesztin elnök számára, hogy megerősítést kapjon azokra a - nemzetközi porondon már többször is elhangzott - izraeli ígéretekre, miszerint a közeli jövő reális célja egy életképes palesztin állam létrejötte. Ha azonban a palesztinok és az izraeliek magukra maradnak, nagyon valószínű, hogy Palesztina függetlenségének célja elérheteüen távolságban marad. A nemzetközi közösségnek ezért az Egyesült Államok vezetésével komoly erőfeszítéseket kell tennie, és politikai tőkéjét is fel kell használnia ahhoz, hogy ez a cél megvalósuljon. A palesztinok már döntöttek, most a világnak is ugyanezt kell tennie - szögezte le a kommentátor. LA LIBRE BELGIQUE Nem volt történelmi dimenziója a hét végi palesztin elnök- választásnak, de világosan megmutatta a palesztin lakosság és vezetés politikai érettségét, amely az arab-muzulmán világban szinte egyedülálló - vélekedett hétfői kommentárjában a belga lap. Mahmud Abbász megválasztásával sikerült méltósággal végigvinni az Arafat halálával kezdődött politikai átmenetet. A kegyelmi állapot most véget ért, eljött az ideje, hogy szembenézzen a kihívásokkal. A konzervatív belga lap szerint Abbásznak jövendő döntésein keresztül bizonyítania kell szavahihetőségét, teljesítenie ígéreteit a palesztin felkelés leszereléséről és a korrupció elleni harcról. Teszt- időszak következik Izrael és az Egyesült Államok számára, is, amelyeknek szintén igazolniuk kell elkötelezettségüket a párbeszéd és a békefolyamat segítése iránt. „Most már ők sem bújhatnak Arafat madárijesztője mögé, hogy kitérjenek a felelősség elől”. THE TIMES Mahmud Abbász több szempontból is előnyös helyzetben láthat hozzá államfői tevékenységéhez; egyik fő előnye az, hogy ő nem Jasszer Arafat - írta elemzésében a londoni lap. A vezető konzervatív brit napilap szerint Abbásznak rövid miniszterelnöki időszaka is elég volt ahhoz, hogy jól megértse azt a felháborodást és dühöt, amelyet a palesztin közember érzett az Arafat rezsim- jére jellemző inkompetencia, burjánzó korrupció és átláthatatlanság miatt.- Kár, hogy az autónk nem fékez olyan jól, mint ahogy az SDKÚ fékezi a kisebbségekről szóló törvény elfogadását! (Peter Gossányi karikatúrája) Ami Kasza Józsefnél igaz, nem biztos, hogy a felvidékiek esetében is helytálló Rólunk, nélkülünk? A határon túli magyarság politikai képviselőinek szabadkai találkozójának befejeztével Bugár Béla, az MKP elnöke röviden csak annyit mondott a magyar kormány számlájára: rólunk, nélkülünk születnek újabb döntések. LOVÁSZ ATTILA Bugár egy olyan találkozó végén nyilatkozta ezt, amelynek végkicsengése - a részvevők akár különböző véleménye mellett - az volt, hogy a határon túli magyarság számára nincs más elfogadható megoldás, mint a kettős állam- polgárság intézménye. így a szlovákiai magyarság első számú politikai képviselőjének szavai olyan környezetben nyertek értelmezést, amelyben egyértelműen a Gyurcsány-kor- mány elképzelései ellen, alkupozíciót eleve kizárva, a nyomásgyakorlás eszközét ajánlották Budapestnek. Nem tudom, inkább feltételezem: Kasza Józsefnek van politikai mandátuma a kettős állam- polgárságért síkra szállni. Nem emlékszem azonban az MKP 2002-es választási programjában olyan fejezetre, amely a szlovákiai magyarság képviseletében a kettős állampolgárság intézményét csak megemlítette volná. Persze', ez nem jelenti azt, hogy az MKP tíz százaléknyi választóval a háta mögött hallgasson e kérdésben. Patrubány Miklósék kezdeményezése ugyanis olyan politikai kérdés lett, amelyben felelős magyar politikus nem hallgathat. Elmondhatja például, hogy a kettős állampolgárság maga a Kánaán. Elmondhatja azt is, hogy az útlevél nem a nemzeti hovatartozás szimbóluma, azokból van elég más. Elmondhatja azt is, hogy az állampolgár- ság=nemzeti hovatartozás képletének elfogadásával a nemzetállam eszméjét igazoljuk, amely viszont a környező nemzetek gyakorlatában egyenlő lenne a magyar határok mentén élő kisebbségek felszámolásával. S nemcsak azokéval. Mindezt egy felelős politikus elmondhatja, kampányolhat, pro és kontra érveket hangoztathat, de azokat a budapesti politikai osztályon kívül elsősorban saját választóinak kell elmondania. Mivel a választások előtt nem mondta, mert nem ez volt a téma. Azt viszont nem mondhatja, hogy a „kisebbségi magyarok számára a kettős állampolgárság az egyetlen elfogadható út.” Igaz, ezt Bugár nem is mondta. Csak Szabadkán nem figyelmeztette a sajtó munkatársait, hogy ami Kasza Józsefnél igaz, nem biztos, hogy a felvidékiek esetében is helytálló. Bugár sem tudhatja ugyanis, milyen a szlovákiai magyarok véleménye a kettős állam- polgárságról. Mivel 2002-ben a választásokon nem tudta meg, most legalább egy reprezentatív felmérésre volna szüksége, amelyből kiderülne választóinak ilyetén akarata, vagy annak hiánya, s akkor nem volna semmi baj a szlovákiai magyarok nevében történő nyilatkozattal. Van egy sanda gyanúm, hogy a szlovákiai magyarság az állampolgárság ügyében legalább olyan megosztott, mint a magyarországi, de kérem ezt kizárólag magánvéleményként kezelni. Addig csak olyan kérdésekben szabad a politikai képviselet első emberének teljes bizonyossággal nyilatkoznia, amelyekben vagy politikai mandátumot kapott (a választásokon), vagy olvasható adatokkal tudja igazolni szavait. Ellenkező esetben a legitim kisebbségi képviselet is nyilatkozhat „rólunk, nélkülünk”. Bugár Béla sem tudhatja a szlovákiai magyarok véleményét... Nyugati szomszédunknál karácsony előtt szerelt le az utolsó sorkatona Nők is behívhatok a cseh seregbe KOKES JÁNOS Csehországban mozgósítás esetén a nőket is behívják a hadseregbe. Ezt a rendelkezést az új cseh védelmi törvény tartalmazza, amely az idei év elején lépett életbe, miután megszűnt a sor- katonaság. A korábbi cseh védelmi törvény katonanőket „hivatalosan” nem ismert, s a gyengébb nem képviselői csupán mint egészségügyi nővérek, ápolónők vagy adminisztratív munkaerők dolgozhattak a hadseregben. Nem hivatalosan azonban - egy kormány- illetve miniszteri rendelet alapján - már a kilencvenes évek közepe óta egyre több katonanő szolgált a seregben. Kari Kühnl védelmi miniszter szerint jelenleg a cseh hadseregben mintegy 2000 nőkatona szolgál különféle tisztségekben. Cseh katonanők a külföldi bevetésekben is aktívan részt vállalnak. Csehországban egyébként karácsony előtt szerelt le az utolsó sorkatona, s január elsejétől az országnak hivatásos hadserege van. „A most életbe lépett védelmi törvény teljes egészében megszüntette a férfiak és a nők megkülönböztetését” - mondta újságíróknak René Kuchár, a tárca törvényalkotási osztályának munkatársa. A hadkötelezettség Csehország veszélyeztetettsége esetén a 18 és 60 év közti férfiakra és nőkre vonatkozik. Mozgósítás esetén először a már leszerelt hivatásos katonákat, majd korosztály szerint a férfiakat hívnák be, s csak azután következnének a nők. Az új cseh védelmi törvényt ugyanakkor többen bírálják, mert úgy vélik, hogy a nőket mozgósítás esetén sem kellene tömegesen behívni katonai szolgálatra. „Várandós, illetve kiskorú gyerekekről gondoskodó nőket természetesen mozgósítás esetén sem hívnának be” - pontosította az információt Kuchár. Mások viszont úgy vélik: a nemek egyenjogúságnak minden területen, így a hadseregben is érvényesülnie kell. KOMMENTÁR Szabadka és Mohács KOCUR LÁSZLÓ A határon túli magyar szervezetek szabadkai tanácskozását követően Adyval együtt mondhatjuk: „Nekünk Mohács kell.” A tanácskozás kezdeté előtt egy hónappal és egy nappal, december 5-én a magyarországi választópolgárok a határokon kívülre szorult nemzeti közösségek tudtára adták, mi a véleményük a kettős állampolgárság intézményéről. Hogy jó ötlet volt-e referendumban vizsgáim ezt a kérdést - meggyőződésem, hogy nem -, azt most már kár boncolgatni, a végeredmény önmagáért beszél. Ennek ellenére a szabadkai zárónyilatkozat 3. pontja így hangzik: „A határon túli magyar szervezetek saját közösségük igényét kifejezve, valamint az IGEN-szavazatok többségének alapján elváljak a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől, hogy haladéktalanul alkosson olyan törvényt, amely lehetővé teszi a határon túli magyarok számára, hogy amennyiben igénylik, szülőföldjük vagy állandó lakhelyük elhagyása nélkül rendelkezhessenek magyar állampolgársággal.” Megint a régi nóta. Elvárják, hogy miután a magyar(országi) nép úgy döntött, ahogy, a szintén általuk választott, legitim magyar törvényhozás törvényben szentesítse ellenvéleményüket. A szabadkai tanácskozás nem zöldfülűek és amatőr politikusok gyülekezete volt. Mégis úgy tettek, mintha nem hallották volna a súlyos nemet, s csak azért is követelték, amihez egy hónapja nem jutottak hozzá. Persze, ez is egy lehetséges tárgyalási taktika, kérdés, mennyire célravezető. Úgy tűnik, Gyurcsány Ferencnél a kérdés süket fülekre talál(t). A magyar miniszterelnök levélben fordult a Máért tagjaihoz, melyben azt ígérte: „Megfogalmazzuk és alkotmányos keretek közé illesztjük a határon túli magyarok közjogi státusát.” Ez az ő olvasatában bizonyosan nem a kettős állampolgárságot jelenti. Kérdés, hogy a határon túli magyarok beérik-e valami mással, ami nem szükségszerűen kevesebb a kettős állampolgárságnál, vagy foggal-körömmel ehhez ragaszkodnak. A szabadkai zárónyilatkozat egyelőre ez utóbbi irányába mutat. A külhoni magyarok egy részének bizonyosan imponál ez a karakán állásfoglalás. Csak arról nem szólt senki Szabadkán, hogyan szeretnék elérni céljukat, ha a magyar kormány ebben nem lesz partner. JEGYZET Azt gondolom BUCHLOVICS PÉTER Azt gondolom, a kettős állam- polgárságról nem kellett volna népszavazást kiírni. Azt gondolom, hogy a magyarországi rokonaimat és ismerőseimet nem vagyok hajlandó megutálni egyesek cinikus húzásai miatt, mint ahogy ők sem engem, még akkor sem, ha nemmel szavaztak volna. Azt gondolom, hogy pártpropagandát gyártani ebből; felér egy bűntettel. Azt gondolom, hogy fejlett demokráciákban az autonómia természetes, ugyanakkor autonómiaigény mindig ott jelentkezik, ahol az adott kisebbség „nem érzi jól magát”, s ahol nincsenek a gyakorlatban biztosítva az alkotmányos jogai. Azt is gondolom viszont, hogy a jelenlegi közép-európai helyzetben, a már csatlakozott EU-tagállamok esetében inkább nemzetközi és hazai jogalappal megerősített, átgondoltan működő eurorégi- ókra kell erősíteni. Van finn-svéd példa. Azt is gondolom: a magyar miniszterelnök felajánlása (nemzeti vízum, útlevél, az idegenrendészeti, bevándorlási, munkavállalási szabályok liberalizálása) méltányos, s ez segítene a vajdaságiakon, kárpátaljaiakon, s részben az erdélyieken is. Megígérte: minderről egyeztet majd az érintettekkel. Gondolom, betartja. Úgy vélem: minden jog és törvény annyit ér, amennyit meg lehet belőle élni. Meglátjuk, milyen lesz a puding próbája. De azt is gondolom: Erdély más szempontból is esélyt kapott, lásd az RMDSZ kormányzati szerepvállalását. Meg még azt is gondolom, hogy aki eddig - pláne az utóbbi időkben - Magyarországra települt, vagy ott munkát vállalt, az tudta, hogy ott munkahelye lesz, vagy a tudása által esélye lesz rá, rendelkezett némi kapcsolatokkal, és volt egy kis pénze is arra, hogy ott letelepedjen. Ha nem így volt, akkor lényegében a vakbizonytalanba ment, még akkor is, ha otthon sokkal rosszabb volt neki. Azt meg senki se várja a magyar munkapiacon se, hogy ő csak azért fog melót kapni, mert kisebbségi. Lényeg, hogy ne legiszlatív tortúrák, megalázó bürokratizmus, vacak beléptetési és ott-tartózkodási rendszer nehezítsen döntésemet. Azt is gondolom még, hogy ha valóban meg akarnak egyezni a felek, akkor ne a sértődöttség alapállásából, sajtón keresztül üzengessenek egymásnak. Hosszú távon és a jövőt nézve pedig teljes tévedésnek tartom azt, ha valaki azt hitte volna, hogy a kettős állampolgárság jóvátétel Trianonért és a II. világháború utáni helyzetért. Mindezt ugyanis nem a jelenlegi és az előző magyar kormánytól kell számon kérni. Végjük észre: 2005-öt írunk. Persze anyámnak és rég halott nagyapámnak is jót tenne, ha nemzetközi politikai szinten mindezekért az ocsmányságokért legalább annyit mondanának: bocsánat, de területi revízió mindennek - tehát a kettős állampolgárság - kapcsán is nevetséges, időszerűden és roppant felelőtlen. Ugyanakkor kikérem magamnak a Ki a jobb magyar? című demagóg társasjátékot, határokon innen és túl. Tőlem Kosztolányit, Gion Nándort, Szilágyi Domokost soha senki nem veheti el - nem vé- leüen az sem, hogy most épp őket soroltam. De ezt a sort folytathatnánk... Végezetül azt gondolom: próbáljunk meg normális emberek maradni.
