Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-08 / 5. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZŐ 2005. JANUÁR 8. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Az új én VAJKAI MIKLÓS Nem voltam hajlandó átlépni a küszöbüket. Sőt, ez a lehetőség fel sem merült bennem. Egyetlen igény és elszántság fűtött és hozta mozgásba a teremtői akaratomat. Mondom. Semmi ösztönzésféle, hogy a köreikbe lépjek. Ráadásul éppen sátoros ünnep volt. Közvetlenül ebéd utáni időpont. Falu. Házak, házak szétszórtan. Mindenfelé. Elázsiaiasodott kontinensünk vidékies változata. Szokványos képek. Képzelheted. Én meg becsengettem hozzájuk. Ő pedig lassan, szinte tántorin jött le a lépcsőkön. Én az új voltam, ő viszont a régi. Néhány lépés az utcaajtóig. Lába alatt színes kőlapok. Az alacsonyka kapun át nyújtotta a kezét. S eközben én a szokásos újesztendei jókívánságomat mondtam. Meg azt, hogy az új vagyok. Meg azt, hogy mi még sosem találkoztunk. Efféléket. Ő pedig: „Én vagyok az a csúnya... csúnya...!” - és ekkor egy nevet mondott. A nevét. Egy szépen, dallamosan csengő olasz név volt ez. A nevét ejtette ki. Meg azt mondta, hogy ő az a csúnya... csúnya..., de nem volt csúnya. Semmi furcsát nem láttam rajta. Éppen ellenkezőleg. Elragadó volt. Nagyon is nőies, vonzó teremtés. Pontosan a mai kor elvárásainak megfelelően öltözködött. Az arca kissé halovány. Az alkata könnyed. Törékeny. Egyszerűen így, ahogy mondom. Pontosan így! Ilyen volt. Egészen vonzó nő. S a korától - nyilván - fiatalabbnak látszott.- Bejön?! - kérdezte. Tagadóan intettem. Új voltam. Megszállottságomból eredő következetességem nem engedélyezte a kísértő lazulást. A kapunál maradtam. Az asz- szony pedig hozott egy kis újesztendei itókát. Ennyiből állt az egész. Az egész... Mármint ahogyan először kijött. Le a ház lépcsőin. Majd a röpke és tudatosan Puskás György: Pletyka félrevezető bemutatkozások. Kis eszmecsere. Újév. Meg hasonló csekélységek. Meg az, hogy a bejáratnál hagyott. És kisvártatva visszatért. Kezében világos színű tálca. A rövidital. Az egész eseményláncolat nem tarthatott tovább három percnél. Az ügy. Szóra sem érdemes. Csak így, utólagosan. Sok-sok esztendő elteltével..., de nem óhajtalak untatni vele. Ott, annál a kapunál, miközben azt mondta, hogy ő az a csúnya... csúnya..., és az a női név. Hát, igen, a dolgok önkényesen megharcolják a maguk kis háborúit - azt hiszem. Akkor, a bemutatkozásnál egy semmitmondó nevet használtam. Régen enyém volt az a név. Hozományul kaptam. De rég elfelejtődött. Az új nevem pedig a sorsommal és az életemmel, a személyes kiteljesedéssel párhuzamosan csiszolódott. Az a régirégi, elfeledett név! Álcázva önmagamat, azt a régi nevet használtam. Ő pedig erre azzal a sajátos intervencióval élt, hogy ő az a csúnya... csúnya...! Meg minden. Természetesen nem az alkatára értette. Inkább arra utalt ezzel, amit a faluban pusmogtak róla. De hát... Életet megharcolt férfiúként nem törődtem a szóbeszéddel. Maradtak - hát - a dolgok a sajátos medrükben. S az a kapu. Ő odabenn. A kapu és a kerítés határvonala mögött. Én pedig idekinn. S az a kézfogás. Meg az, hogy nem láttam rajta kivetnivalót. De amikor kiléptem e körletből, megborzongtam. Mert abban a nőben felismertem a saját létem teljességének tükröződését. Csak el, el innen! El, mesz- szire, a felmentő, lelket lazító távolságba! De többé nem tudtam kimozdulni, e varázskörből nem lehetett kiszakadni. Sosem lesz egymáshoz több közünk, mint az, hogy megfigyelésének tárgyává váltam. Semmi egyéb. Csakis ennyi. A megfigyelése alatt létezem. Egykor az elővigyázatlanságomból az életének színkörébe léptem. És ettől kezdve fogva tart. Nem nyúl értem. Nem érint meg. Nem befolyásol. Egyszerűen csak szemmel tart. .Nem tesz mást. Talán nem tehet is. Ez ő! Azzal az olasz névvel... S az a régi, régi kézfogás... S a gyámoltalan inkognitom... Olyan képességekkel van megáldva, hogy ha egy ismeretlen személy nevét kimondják előtte: ő már minden lényegeset tud arról az idegenről. A kezemet nyújtottam valaha. Ő pedig rögvest felismerte életem ötvenkét súlyos buktatóját. Azóta a fivére vagyok, platonikus szerelme, életének nomádja! Többet nem is óhajt. Mindössze az az elvárása, hogy a közelében legyek. S a megfigyelése alatt tartson. Semmi egyéb. Ami még számíthatna. A függőségem. Csakis ez az egyetlen, lényeges tény. Semmi egyéb. Megfigyel. De nincs részvétellel irántam. Nem vágyódik többre. De kevesebbre sem... CSALÁDI KÖNYVESPOLC Mindennapi kenyerünk GYEPES ARANKA Nem hivalkodó, mégis vonzza a szemet. Ha semmit sem tudnék róla, akkor is a kezembe venném, mert finom, szép kiállítású, szinte kínálja magát, hogy az ember megtapintsa. Kíváncsivá tesz. Ilyen a Lilium Aurum Kiadó és a Petit Press gondozásában karácsony előtt megjelent Mindennapi kenyerünk című könyvecske, amelynek tartalma és szerzői sem ismeredenek a Családi Kör olvasói számára. Ez pedig további ok arra, hogy az ember fellapozza. Teljesen mindegy, melyik végén, nincs esélye fordítva kinyitni a könyvet, mert - a szerkesztők leleményének jóvoltából - mindkét végén kezdődik. A címe is kifejező, a két cikkfüzér ugyanis bölcs rálátást kínál egy-egy olyan fonák élethelyzetre, kétes társadalmi jelenségre, amellyel naponta szembesülünk. A szerzők Édes Árpád és Haľko József, lévén felkészült, a különböző világnézetűek felé is nyitott, sokoldalú lelkészek, az egyházi év olvasmányrendje szerint az adott vasárnapra előírt bibliai (a református lelkész zömmel ószövetségi, a katolikus lelkipásztor újszövetségi) szövegekből vett idézeteket, példabeszédeket finom érzékkel állítják párhuzamba a modern ember életfölfogását tükröző jelenségekkel vagy a közvéleményt éppen foglalkoztató, időszerű eseményekkel. Az így feltárt összefüggések hitelét esetenként művelődéstörténetünk egy-egy közismert személyiségének élettanulsága, idevágó véleménye támasztja alá. Nem erőltetik rá senkire felfogásukat, de az olvasó előtt óhatatlanul kitágul a lét horizontja. Gondolkodásra készteti, esedeg fölkeld érdeklődését a könyvek könyve iránt, mert fölismeri, hogy a Biblia mint az emberi élet teljes foglalata az évezredek során semmit sem veszített aktualitásából. Önvizsgálatra indít többek között Jákob egy tál lencsén szerzett elsőszülöttségi jogának, illetve anyja, Rebeka ármánykodásának története, de a református lelkész intelme is, mely szerint: a győzelmét ünneplő ember nemcsak kakaskodni akar a maga kis szemétdombján, hanem előbb-utóbb zsarnokká válik. De a zsarnokoknak nem szoktak nyugodt éjszakáik lenni, s a béke is csupán látszat, amivel egyre szűkülő mozgásterüket leplezik.” A kilátástalannak tűnő, szorongatott helyzetben pedig vigaszt nyújt, adott esetben a zsoltár lírai soraival, Dávid király hálaénekével: „... az Úr az én vigaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsolt 18,19-20) Hal’ko atya mint a 20. századi modern egyháztörténet kutatója elmélkedéseiben találó történetek, hasonlatok segítségével, jól vagy kevésbé jól álcázott hazugságok leleplezésével mutat rá a kommunizmus világnézeti és társadalomszemléleti torzulásaira és azoknak a mába nyúló erkölcsi következményeire. Rávezet a felismerésre: Isten léte nem az én tudatom függvénye. Fontos szempont nála az esetek és állítások hitele, nem sajnálja a fáradságot, hogy a legapróbb részleteknek is utánajárjon. Példának okáért: a mai negyvenesek-ötvenesek közt aligha akad valaki, aki gyerekkorában ne olvasta volna Kari May ifjúsági kalandregényét. De vajon feltűnt-e valakinek, hogy a regény hazai kiadásában a fordító vagy a rendszerhű cenzor arra irányuló tragikomikus igyekezetében, hogy Isten nevének még az említését is ki- záija, olyan szavakat adott a haldokló főhős, Winnetou szájába, amelyeket a szerző soha le nem írt? Nos József atya vette a fáradságot, és bekopogtatott a pozsonyi Goethe Intézetbe, hogy leleplezze a csúsztatást... A történetről és annak tanulságairól a Mindennapi kenyerünk című könyv kereszttel jelzett felének 61. oldalán olvashatnak. (Mindennapi kenyerünk, Lilium Aurum-Petit Press 2004) Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum és kiadónk ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: január 12. 1. Melyik folyóval kapcsolatos a keresztelés? CSALÁDI KVÍZ a) Nílus b) Jordán c) Duna 2. Beíratás előtt mit kell megtanítani a gyerekkel? a) leírni a nevét b) számolni százig c) önállóságra nevelni 3. Mennyi az új rendelet szerint a személyenként kifogható ponty évente? a) 50 b) 100 c) 500 4. Mi szerint íródnak a Mindennapi kenyerünk egyes cikkei? a) az aktuális politikai események szerint b) az egyházi év olvasmányrendje szerint c) a két lelkész ízlése szerint December 18-ai nagy keresztrejtvényünk, a Családi Kör karácsonyfája megfejtői közt a nagy részvételi aránynak köszönhetően az ígért három könyvcsomag helyett négyet küldtünk el: Vámos Lászlónénak Királyhelmecre, Jankovics Zoltánnak Mátyócra, Pólya Gyulánénak Farnadra és Torma Andreának Vágsellyére. Ezenkívül 2-2 könyvet sorsoltunk ki még 10 szerencsés megfejtőnk közt, mégpedig a Lilium Aurum, a Méry Ratio, a Nap Kiadó és a Panta Rhei ajándékát: Bezúr Klára, Vága, Csicsman Éva, Deáki, Fuksz Mária, Ruszka, Futó Ernő, Ragyolc, Hosszú Valéria, Lakszakállas, Kondé Mihály, Nyárasd, Mezey Sarolta, Szilice, Nagy Erika, Nyárasd, Szabó Otília, Gúta, Veress Vilmos, Nyírágó. A december 4-ei NYERŐ helyes válaszáért a Henkel Vendel Elvirának Bátorkeszire, Veress Vilmosnak Nyírágóba és Németh Évának Pálfalára küldte el ajándékcsomagját. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Képek tisztítása Rézmetszeteket úgy tisztítunk, hogy a lap mindkét oldalát megmossuk lágy ecsettel, melyet az alábbi folyadékba mártunk: 1 liter vízhez 40 gr szénsavas ammóniu- mot adunk, jól összerázzuk, fél óráig állni hagyjuk, azután megint összerázzuk. Gyorsan, nagy ecsetvonásokkal mossuk, hogy a lap minden része lehetőleg egyszerre nedvesedjék át. Azután vízzel nedvesítjük meg a lapot, melybe kevés ecetet (egy liter vízbe 2 evőkanállal) öntöttünk. Tiszta vízzel öblítjük, melybe literenkint parányi klórmeszet tettünk. Friss levegőn, lehetőleg napon szárítjuk a lapokat. Tökéletesen megtisztulnak, anélkül, hogy a metszés szenvedne tőle. Az esetleges zsírfoltokat az eljárás előtt benzinnel kell eltávolítani. De nagyon értékes régi metszeteket adjunk inkább oda képretusá- lónak, ne kísérletezzünk vele otthon. Késeket és villákat ■ Nyelükbe vissza lehet erősíteni a következő eljárással: Keverjünk össze 45 rész terpentingyantát, 14 rész kénport és 41 rész finom homokot vagy téglaport. A nyél nyílást töltsük meg a keverékkel, a pengét tüzesítsük meg és nyomjuk erősen a nyélbe. Másik eljárás: 600 gr kolofónium, 150 gr kén és 250 gr vasforgács. A keveréket forrón öntjük a nyélbe, belenyomjuk az ugyancsak megmelegített pengét. Az előbbi kittel ragasztott pengéket nem szabad meleg vízbe mártani, az utóbbi bírja a meleg vizet. Kéz szagtalanítása Könnyebb esetekben egy kanál bórax vagy szalmiákszesz is segít. Ha ez nem elég, készítsünk mustárlisztből és vízből pépet, és ezzel dörzsöljük kezünket. Öblítjük és alaposan megtörölve valami krémmel bekenjük. Kéz finomítása munka után Először rendesen megmossuk, nem nagyon meleg vízben, kefével, azután erősen citromos vízben öblítjük, nem is töröljük egészen szárazra, hanem bekenjük tejkrémmel, azután töröljük egészen meg. Ez finomít és fehérít is. A citromos vízben hagyjuk kisé ázni kezünket. Levegőre csak tökéletesen megszárított, megtörölt kézzel menjünk. Kifakult selyemholmi színesítése Ha a fakulás egyenletesen történt, akkor könnyű dolgunk van. Ha azonban foltos az anyag, akkor előbb úgy kell kimosni, hogy egyenletesen kifakuljon, tehát olyan vízben, amelyben gombos- tűfejnyi klórmeszet oldottunk. Azután a kiöblített és megszárított, természetesen tisztára is mosott ruhát olyan meleg vízbe tesz- szük, amelybe színe szerinti festékanyagot oldottunk fel. Kékre fest a kék tinta (töltőtolltinta a legjobb) vagy erős kékítő, sárgára és barnára a kávé. Pirosra a piros tinta, rózsaszínre ugyanez, aszerint, hogy mennyit veszünk belőle. Zöldre spenót kifőzött leve. A színt előbb egy darabka anyagon próbáljuk ki. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 ■SEÜMSsIS Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
