Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-08 / 5. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 8. Riport 15 A nagymegyeri családban megromlott a viszony; anya és gyermeke egy hónapnyi időt kapott, hogy ügyvédeik segítségével rendezzék a helyzetet Ezúttal nem a maffia, hanem a saját fia az ellenfele Csaknem tíz évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba a Vlcsko családdal, amikor az akkori nagymegyeri maffia néhány tagja szemet vetett házukra. Feltűnt, hogy az édesanya és a fia nem is az otthonukat, hanem elsősorban egymás életét féltették. PÉTERFI SZONYA Nem hagyták magukat megfélemlíteni, s bár a bírósági eljárás a tettesek eltűnése, illetve halála miatt á mai napig nem zárult le, Vlcsko Irén maradt a háztulajdonos. Néhány év eltelt, s most újra harcolni kell otthonáért, nyugalmáért. Ezúttal saját fia az ellenfele. Újra harcolni kell- Nagyon jól megvoltunk egymással, soha sértő, hangos szó nem hangzott el közöttünk. Akkor sem, amikor Robinak huzamosabb ideig nem sikerült munkát találnia. A megtakarított pénzemből tartottam el, s hogy elvált feleségétől elhozhassa kislányát, a benzinre valót is tőlem kapta. Nem hánytorgatom fel, hiszen a ház, a kert körüli munkákból kivette a részét. Szépen éltünk, békében, Robi nem kocsmázott, nem csavargón. Amikor 1996-ban elhelyezkedett, boldogok voltunk mindketten. Persze, továbbra k> támogattam, azt akartam, vigye valamire. Nem is tudom, mi késztetett arra, hogy 1999-ben odaajándékozzam neki a házunkat. Az idősebb fiamat Robi helyett én fizettem ki, neki ugyanis nem volt 160 ezer koronája - választja ki a hivatalos iratok közül az ajándékozási szerződést. Ez azt is rögzíti, hogy az ajándékozónak joga van korlátozás nélkül, élete végéig használni a házat, de azt is, hogy az ajándékozó, ha a megajándékozott vét a jó erkölcsök ellen, visszakövetelheti az ajándékot. Minden megváltozott Az édesanya 2000 júniusában szembesült a könyörtelen valósággal: szeretett fia viselkedése megváltozott. - Soha nem avatkoztam bele abba, kivel barátkozik, a lányismerőseiről sem mondtam véleményt. Ha látogatót hozott, visszavonultam a hátsó lakrészbe. Csak amikor kiskorú barátnőjét szállásolta el nálunk, figyelmeztettem, hogy ez bizony nincs rendjén. Rákérdeztem, vajon mit szólnak ehhez a gyereklány szülei?! A fiam azt állította, tudja mit miért tesz, én csak tanít- gassam főzni. Bennem meg is volt a hajlandóság, a lányban viszont nem. Nem kérdezett, de ha elrontotta az ételt, Robinak az állította, hogy én tájékoztattam félre. A fiamat ellenem uszította, pedig én nem bántottam. A fiatalok gyakran vitatkoztak, s amikor a fiam egyszer kezet akart a lányra emelni, megvédtem. Engem talált el - sírta el magát az anya. A fiatalember nemsokára hazaküldte barátnőjét, de ahelyett, hogy igyekezett volna kiengesztelnie mamáját, durváskodni kezdett vele. - Minden ok nélkül sértegetett, önkívületben üvöltve azt kérdezte, mikor döglök meg. Magamban mentegetni próbáltam, mert hiszen ittas volt. Csak amikor újra meg újra pocskondiázott, tudattam vele, hogy az én kezemből nem eszik többet. Nem főztem neki. Abban az időben csak aludni járt haza. Robi és barátnője augusztusban visszaköltöztek a házba, de ezúttal a fürdővendégeknek kialakított lakrészbe. Amikor Irén asszony el akarta onnan vinni a saját edényeit, a fia baseballütővel fenyegette meg. Annyira megijedt, hogy rosszul lett. Félelmében feljelentette Robit, de később a beadványt visszavonta. Nem akart a világ csúfjára pereskedni a saját fiával. Bízott abban, csak észhez tér... Ám kapcsolatuk a fagyponton maradt, 2001-ben a fiatalok a lány szüleihez költöztek, majd össze is házasodtak. Viszont a vendégszobákból a mamát kizárták. A szóbeli sérelmezések folytatódtak, a fia büntette azzal is, hogy az első házasságából született lányát eltiltotta a nagymamától. - Még amikor rövid ideig a hátsó lakrészben éltek, és Robi éjszakás volt, az unokám nálam tért nyugovóra. Késő este nagy kiabálás közepette hirtelen megjelent, felrázta az alvó gyereket és a barátnőjénél fektette le. Felmondott szerződés Vlcsko Irén ügyvédi segédlettel 2002-ben felmondta az ajándékozási szerződést. Fia nem vette komolyan édesanyja döntését, s egy évvel később nekilátott a mama pénzéből fedezett garázs lebontásába és egy kis ház építésébe. Nem volt építkezési engedélye, és édesanyja beleegyezését sem kérte. - Amikor tudtára adtam nemtetszésemet, a feleségét utasította, üssön meg. Szerencsére, ott volt az idősebb fiam, ő kelt a védelmemre. Az engedély nélküli építkezésre figyelmeztettem a városi hivatal illetékeseit, akik 2003 szeptemberében, majd 2004 májusában is a munkálatok leállítására utasították a fiamat. A felszólításnak nem tett eleget, ma a garázs helyén egy kis ház áll, amelyre utólag valahogy megszerezte az építkezési engedélyt is. Fiamék újabban azzal fenyegetnek, hogy hamarosan beköltöznek a kis házba, s akkor majd meglátom... Vlcsko Irén fia szintén ügyvédet fogadott, hiszen nem egyezik bele az ajándékozási szerződés felmondásába. Úgy véli, nem szegte meg a szerződésbe foglaltakat, nem igaz, amit az ajándékozó állít. Szerinte a veszekedéseket mindig a mama provokálta ki amiatt, hogy nem tetszett neki a menye. Az írásos véleményezésben ügyvédnője azzal érvelt: ha tényleg megfenyegette és durvás- kodott volna, az édesanya nem vonta volna vissza a fia ellen tett feljelentést! Agyonfirkált vagyonlap Az ajándékozási szerződés értelmében a tulajdonváltást a kataszterben is bejegyezték. Miután 2002-ben Vlcsko Irén felbontotta az ajándékozási szerződést, az ingatlant újra a nevére írták. Ám fia ügyvédnője hivatalos eljárást indítványozott, és ismét ügyfelére íratta. Indoklásként felhozta, hogy bár a mama egyedül lakik a házban, a rezsiköltséget a fia téríti. - Ez persze nem igaz. Mivel a fiam adja bérbe a vendégszobákat, nem voltam hajlandó fizetni a tetemes gázszámlát. Egy évvel ezelőtt intézkedtem, külön gázórám van. A gázfogyasztásra havi 2400 korona előleget fizetek, 760 a villany, 200 a tévé. Az egyedüli luxus a telefon, de erre szükségem van. A ház biztosítását kizárólag én fizetem, a kertadót is, holott a kertbe be sem tehetem a lábam. A nyugdíjamból 1500 koronám marad a megélhetésre. A megtakarított pénzemet a ház, és a vendégszobák berendezésébe, ,Nagy lelki teher abban a tudatban élni, hogy igyekezetem ellenére a gyermekem elfordult tőlem „Ma már tudom, nem lett volna szabad gondolkodás nélkül a fiamnak adnom mindent. Félek a jövőtől. ” (Somogyi Tibor felvételei) korszerűsítésébe fektettem, de ebből nekem egy fillér hasznom nem származik, a vendégek a fiamnak fizetnek. Ő pedig még azt a 160 ezer koronát sem adta vissza, amit helyette fizettem a bátyjának. Eszébe sem jut, hogy 2000 februárjában 49 ezer koronát kért, mert lízingre autót akart vásárolni. Szívesen segítettem neki, hiszen a kocsiért havi 6400 koronát fizetett, a gyerektartás 900 korona volt, és persze a benzint sem adták ingyen. Arcátlanság azt állítani, hogy ő térítette a ház költségeit... Sajnos, jogi úton kell rendezni ezt az ügyet. Hiába szeretném mielőbb lezárni, tehetetlen vagyok. A fiam és ügyvédnője húzzák az időt, nem jelentek meg a november 16-ai tárgyaláson, s a december 7-re kitűzöttet az ügyvédnő szabadsága miatt napolták el január 4-re. Majd meglátjuk, milyen lesz az ítélet. Ma már tudom, nem lett volna szabad gondolkodás nélkül a fiamnak adnom mindent. Félek a jövőtől... Per helyett meghallgatás A Dunaszerdahelyi Járásbíróságon ezúttal ügyvédeik kíséretében a felek megjelentek, ám a bírónő úgy gondolta, esetleg peren kívüli megegyezéssel elejét lehet venni a hosszadalmas és drága eljárásnak. Ezért csak a két ügyvédhez intézte kérdéseit, majd rámutatott arra: Vlcsko Irénnek joga volt felbontani a szerződést, s az ingatlant visszaíratni a nevére. Kifogásolta és nem értette, miképp történhetett meg, hogy a kataszteri hivatal (a másik fél kezdeményezte eljárással) a házat újra Vlcsko Róbert tulajdonába adta. A bírónő rezzenéstelen arccal hallgatta, ahogy az ügyfele nevében nyilatkozó ügyvédnő hangsúlyozta, hogy bár a ház Vlcsko Róbertét illeti, az ingatlant egyedül Irén asszony használja. (Pedig a családot - a maffiaügy óta - jól ismerő ügyvédnőnek biztosan tudomása van arról, hogy a vendégszobákat Róbert adja ki, tehát a bevétel is az övé - a szerk. megj.) Elismerte viszont, hogy ez a keserves és szomorú ügy nem vagyon-, hanem inkább családjogi kérdés. A bírónő is ezen a véleményen lehetett, ugyanis a peres feleknek egy hónapnyi gondolkodási időt adott arra, hogy ügyvédeik segítségével keressék a helyzet rendezésének módját, lehetőleg megegyezéssel. Mély ellentétek Vlcsko Róbert a tárgyalást követő telefonbeszélgetés során elismerte, előfordult, hogy felindult- ságban kiabált az anyjával, de tagadta a durváskodást és azt is, hogy kezet emelt rá.- Ezeket csak kitalálja, nincs bizonyítéka sem. Másban keresi a hibát, holott benne van, nem bírja elviselni, ha nem akarata szerint történnek a dolgok. Anyám az összeférhetetlen, az első házasságom is miatta ment tönkre. (Felvetésemre, hogy a válást követően mégis miért élt az édesanyjával, munkanélküliként miért hagyta magát eltartani, s akkoriban miért nem voltak nézeteltéréseik, Vlcsko Róbert nem válaszolt.)- Soha nem kértem, hogy a házat a nevemre írassa, ő jött az ötlettel. Nem értem, mi lett a baja. De azt, ugye, elismeri, hogy laknom kell valahol? Amikor láttam, hogy egy fedél alatt nem boldogulunk, inkább elköltöztem, pedig a két kezem munkája benne van a házban. A költségek rám eső részét mindig is fedeztem, a kényszer vitt rá, hogy a garázs helyén lakrészt építsek magunknak. Anyám nem olyan, mint amilyennek kiadja magát - mondta Róbert.- Elképzelni sem tudom, miképp lehetne úgy használni a közös ingatlant, hogy ne találkozzunk. A fiam belegyezésem nélkül bontotta le a garázst és a beleegyezésem nélkül építkezett. Nem hiszem, hogy esetleges oda- költözésük után ne folyatódik majd a durváskodás, a veszekedés. Talán rám is támadnak. Ha nem is a lakrészemben, de az udvaron, a kertben, amelyből kitiltottak. Nagy lelki teher abban a tudatban élni, hogy igyekezetem ellenére a gyermekem elfordult tőlem. Nem volt oka rá, hiszen mindig mindenben mellette álltam. Szívbeteg vagyok, nem akarom rettegésben leélni a még hátralévő éveimet.
