Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-08 / 5. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 8. Riport 15 A nagymegyeri családban megromlott a viszony; anya és gyermeke egy hónapnyi időt kapott, hogy ügyvédeik segítségével rendezzék a helyzetet Ezúttal nem a maffia, hanem a saját fia az ellenfele Csaknem tíz évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba a Vlcsko családdal, amikor az akkori nagymegyeri maffia néhány tagja sze­met vetett házukra. Feltűnt, hogy az édesanya és a fia nem is az otthonu­kat, hanem elsősorban egymás életét féltették. PÉTERFI SZONYA Nem hagyták magukat megfé­lemlíteni, s bár a bírósági eljárás a tettesek eltűnése, illetve halála mi­att á mai napig nem zárult le, Vlcsko Irén maradt a háztulajdo­nos. Néhány év eltelt, s most újra harcolni kell otthonáért, nyugal­máért. Ezúttal saját fia az ellenfele. Újra harcolni kell- Nagyon jól megvoltunk egy­mással, soha sértő, hangos szó nem hangzott el közöttünk. Akkor sem, amikor Robinak huzamo­sabb ideig nem sikerült munkát találnia. A megtakarított pén­zemből tartottam el, s hogy elvált feleségétől elhozhassa kislányát, a benzinre valót is tőlem kapta. Nem hánytorgatom fel, hiszen a ház, a kert körüli munkákból ki­vette a részét. Szépen éltünk, bé­kében, Robi nem kocsmázott, nem csavargón. Amikor 1996-ban el­helyezkedett, boldogok voltunk mindketten. Persze, továbbra k> támogattam, azt akartam, vigye valamire. Nem is tudom, mi kész­tetett arra, hogy 1999-ben oda­ajándékozzam neki a házunkat. Az idősebb fiamat Robi helyett én fizettem ki, neki ugyanis nem volt 160 ezer koronája - választja ki a hivatalos iratok közül az ajándé­kozási szerződést. Ez azt is rögzíti, hogy az ajándékozónak joga van korlátozás nélkül, élete végéig használni a házat, de azt is, hogy az ajándékozó, ha a megajándéko­zott vét a jó erkölcsök ellen, visszakövetelheti az ajándékot. Minden megváltozott Az édesanya 2000 júniusában szembesült a könyörtelen való­sággal: szeretett fia viselkedése megváltozott. - Soha nem avat­koztam bele abba, kivel barátko­zik, a lányismerőseiről sem mondtam véleményt. Ha látoga­tót hozott, visszavonultam a hátsó lakrészbe. Csak amikor kiskorú barátnőjét szállásolta el nálunk, figyelmeztettem, hogy ez bizony nincs rendjén. Rákérdeztem, va­jon mit szólnak ehhez a gyerek­lány szülei?! A fiam azt állította, tudja mit miért tesz, én csak tanít- gassam főzni. Bennem meg is volt a hajlandóság, a lányban viszont nem. Nem kérdezett, de ha elron­totta az ételt, Robinak az állította, hogy én tájékoztattam félre. A fia­mat ellenem uszította, pedig én nem bántottam. A fiatalok gyak­ran vitatkoztak, s amikor a fiam egyszer kezet akart a lányra emel­ni, megvédtem. Engem talált el - sírta el magát az anya. A fiatalember nemsokára haza­küldte barátnőjét, de ahelyett, hogy igyekezett volna kiengesz­telnie mamáját, durváskodni kez­dett vele. - Minden ok nélkül sér­tegetett, önkívületben üvöltve azt kérdezte, mikor döglök meg. Ma­gamban mentegetni próbáltam, mert hiszen ittas volt. Csak ami­kor újra meg újra pocskondiázott, tudattam vele, hogy az én ke­zemből nem eszik többet. Nem főztem neki. Abban az időben csak aludni járt haza. Robi és barátnője augusztus­ban visszaköltöztek a házba, de ezúttal a fürdővendégeknek kia­lakított lakrészbe. Amikor Irén asszony el akarta onnan vinni a saját edényeit, a fia basebal­lütővel fenyegette meg. Annyira megijedt, hogy rosszul lett. Félel­mében feljelentette Robit, de később a beadványt visszavonta. Nem akart a világ csúfjára peres­kedni a saját fiával. Bízott abban, csak észhez tér... Ám kapcsolatuk a fagyponton maradt, 2001-ben a fiatalok a lány szüleihez költöz­tek, majd össze is házasodtak. Vi­szont a vendégszobákból a ma­mát kizárták. A szóbeli sérelme­zések folytatódtak, a fia büntette azzal is, hogy az első házasságá­ból született lányát eltiltotta a nagymamától. - Még amikor rö­vid ideig a hátsó lakrészben éltek, és Robi éjszakás volt, az unokám nálam tért nyugovóra. Késő este nagy kiabálás közepette hirtelen megjelent, felrázta az alvó gyere­ket és a barátnőjénél fektette le. Felmondott szerződés Vlcsko Irén ügyvédi segédlettel 2002-ben felmondta az ajándéko­zási szerződést. Fia nem vette ko­molyan édesanyja döntését, s egy évvel később nekilátott a mama pénzéből fedezett garázs lebontá­sába és egy kis ház építésébe. Nem volt építkezési engedélye, és édesanyja beleegyezését sem kér­te. - Amikor tudtára adtam nem­tetszésemet, a feleségét utasítot­ta, üssön meg. Szerencsére, ott volt az idősebb fiam, ő kelt a vé­delmemre. Az engedély nélküli építkezésre figyelmeztettem a vá­rosi hivatal illetékeseit, akik 2003 szeptemberében, majd 2004 má­jusában is a munkálatok leállítá­sára utasították a fiamat. A felszó­lításnak nem tett eleget, ma a ga­rázs helyén egy kis ház áll, amely­re utólag valahogy megszerezte az építkezési engedélyt is. Fiamék újabban azzal fenyegetnek, hogy hamarosan beköltöznek a kis ház­ba, s akkor majd meglátom... Vlcsko Irén fia szintén ügyvédet fogadott, hiszen nem egyezik bele az ajándékozási szerződés fel­mondásába. Úgy véli, nem szegte meg a szerződésbe foglaltakat, nem igaz, amit az ajándékozó ál­lít. Szerinte a veszekedéseket mindig a mama provokálta ki amiatt, hogy nem tetszett neki a menye. Az írásos véleményezés­ben ügyvédnője azzal érvelt: ha tényleg megfenyegette és durvás- kodott volna, az édesanya nem vonta volna vissza a fia ellen tett feljelentést! Agyonfirkált vagyonlap Az ajándékozási szerződés ér­telmében a tulajdonváltást a ka­taszterben is bejegyezték. Miután 2002-ben Vlcsko Irén felbontotta az ajándékozási szerződést, az in­gatlant újra a nevére írták. Ám fia ügyvédnője hivatalos eljárást in­dítványozott, és ismét ügyfelére íratta. Indoklásként felhozta, hogy bár a mama egyedül lakik a házban, a rezsiköltséget a fia térí­ti. - Ez persze nem igaz. Mivel a fiam adja bérbe a vendégszobá­kat, nem voltam hajlandó fizetni a tetemes gázszámlát. Egy évvel ezelőtt intézkedtem, külön gázó­rám van. A gázfogyasztásra havi 2400 korona előleget fizetek, 760 a villany, 200 a tévé. Az egyedüli luxus a telefon, de erre szüksé­gem van. A ház biztosítását kizá­rólag én fizetem, a kertadót is, ho­lott a kertbe be sem tehetem a lá­bam. A nyugdíjamból 1500 koro­nám marad a megélhetésre. A megtakarított pénzemet a ház, és a vendégszobák berendezésébe, ,Nagy lelki teher abban a tudatban élni, hogy igyekezetem ellenére a gyermekem elfordult tőlem „Ma már tudom, nem lett volna szabad gondolkodás nélkül a fiamnak adnom mindent. Félek a jövőtől. ” (Somogyi Tibor felvételei) korszerűsítésébe fektettem, de ebből nekem egy fillér hasznom nem származik, a vendégek a fi­amnak fizetnek. Ő pedig még azt a 160 ezer koronát sem adta vissza, amit helyette fizettem a bátyjának. Eszébe sem jut, hogy 2000 februárjában 49 ezer koro­nát kért, mert lízingre autót akart vásárolni. Szívesen segítettem ne­ki, hiszen a kocsiért havi 6400 ko­ronát fizetett, a gyerektartás 900 korona volt, és persze a benzint sem adták ingyen. Arcátlanság azt állítani, hogy ő térítette a ház költségeit... Sajnos, jogi úton kell rendezni ezt az ügyet. Hiába sze­retném mielőbb lezárni, tehetet­len vagyok. A fiam és ügyvédnője húzzák az időt, nem jelentek meg a november 16-ai tárgyaláson, s a december 7-re kitűzöttet az ügy­védnő szabadsága miatt napolták el január 4-re. Majd meglátjuk, milyen lesz az ítélet. Ma már tu­dom, nem lett volna szabad gon­dolkodás nélkül a fiamnak adnom mindent. Félek a jövőtől... Per helyett meghallgatás A Dunaszerdahelyi Járásbírósá­gon ezúttal ügyvédeik kíséreté­ben a felek megjelentek, ám a bí­rónő úgy gondolta, esetleg peren kívüli megegyezéssel elejét lehet venni a hosszadalmas és drága el­járásnak. Ezért csak a két ügyvéd­hez intézte kérdéseit, majd rámu­tatott arra: Vlcsko Irénnek joga volt felbontani a szerződést, s az ingatlant visszaíratni a nevére. Ki­fogásolta és nem értette, miképp történhetett meg, hogy a katasz­teri hivatal (a másik fél kezdemé­nyezte eljárással) a házat újra Vlcsko Róbert tulajdonába adta. A bírónő rezzenéstelen arccal hall­gatta, ahogy az ügyfele nevében nyilatkozó ügyvédnő hangsúlyoz­ta, hogy bár a ház Vlcsko Róbertét illeti, az ingatlant egyedül Irén asszony használja. (Pedig a csalá­dot - a maffiaügy óta - jól ismerő ügyvédnőnek biztosan tudomása van arról, hogy a vendégszobákat Róbert adja ki, tehát a bevétel is az övé - a szerk. megj.) Elismerte viszont, hogy ez a keserves és szo­morú ügy nem vagyon-, hanem inkább családjogi kérdés. A bírónő is ezen a véleményen lehetett, ugyanis a peres feleknek egy hónapnyi gondolkodási időt adott arra, hogy ügyvédeik segít­ségével keressék a helyzet rende­zésének módját, lehetőleg meg­egyezéssel. Mély ellentétek Vlcsko Róbert a tárgyalást kö­vető telefonbeszélgetés során elis­merte, előfordult, hogy felindult- ságban kiabált az anyjával, de ta­gadta a durváskodást és azt is, hogy kezet emelt rá.- Ezeket csak kitalálja, nincs bi­zonyítéka sem. Másban keresi a hibát, holott benne van, nem bírja elviselni, ha nem akarata szerint történnek a dolgok. Anyám az összeférhetetlen, az első házassá­gom is miatta ment tönkre. (Fel­vetésemre, hogy a válást követően mégis miért élt az édesanyjával, munkanélküliként miért hagyta magát eltartani, s akkoriban mi­ért nem voltak nézeteltéréseik, Vlcsko Róbert nem válaszolt.)- Soha nem kértem, hogy a há­zat a nevemre írassa, ő jött az öt­lettel. Nem értem, mi lett a baja. De azt, ugye, elismeri, hogy lak­nom kell valahol? Amikor láttam, hogy egy fedél alatt nem boldo­gulunk, inkább elköltöztem, pe­dig a két kezem munkája benne van a házban. A költségek rám eső részét mindig is fedeztem, a kényszer vitt rá, hogy a garázs helyén lakrészt építsek magunk­nak. Anyám nem olyan, mint amilyennek kiadja magát - mondta Róbert.- Elképzelni sem tudom, mi­képp lehetne úgy használni a kö­zös ingatlant, hogy ne találkoz­zunk. A fiam belegyezésem nélkül bontotta le a garázst és a bele­egyezésem nélkül építkezett. Nem hiszem, hogy esetleges oda- költözésük után ne folyatódik majd a durváskodás, a veszeke­dés. Talán rám is támadnak. Ha nem is a lakrészemben, de az ud­varon, a kertben, amelyből kitil­tottak. Nagy lelki teher abban a tudatban élni, hogy igyekezetem ellenére a gyermekem elfordult tőlem. Nem volt oka rá, hiszen mindig mindenben mellette áll­tam. Szívbeteg vagyok, nem aka­rom rettegésben leélni a még hát­ralévő éveimet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom