Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-30 / 300. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Újabb vezető távozik az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségtől (CIA), kedden az ügynökségnek az elemzési osztályért felelős igazgatóhelyettese jelentette be elhatározását. Jami Miseik 2005. február 4-én távozik a szervezettől. Hivatalos forrásból nem közölték, hogy Miseik önként mond- e le posztjáról, vagy felettese kérte fel távozásra. A napilap azt írta, hogy a szakértőnőt eltávolították. Jami Miseik előtt már több vezető beosztású munkatárs kényszerült távozni az ügynökségtől azóta, hogy szeptemberben Porter Goss, a képviselőház hírszerzési bizottságának volt elnöke vette át a botrányok miatt az utóbbi időben sokat bírált CIA irányítását. Miseik 2002-ben lett az elemzési osztályvezetője. (Szalay Zoltán rajza) A balatoni jégrianáshoz hasonló folyamat zajlott le az óceánon - persze sokkal nagyobb méretekben Kimozdult pályájáról a Föld? A vasárnapi pusztító földrengés után harmincegy heves utórengést rögzített az indiai meteorológiai intézet. Az utórengések nagysága a Richter-skála szerint legalább 5-ös fokozatú volt - jelentette a Times of India című újság. Közben arról jelentek meg híradások, hogy a térség szigetei elmozdultak. HÁTTÉR Az indonéziai Szumátra szigete mellett vasárnap történt földrengés olyan hatalmas erejű volt, hogy megingathatta a Földet keringési pályáján, és apró szigeteket eltolva módosította Ázsia térképét - vélik amerikai tudósok. Az MTI Ken Hudnut-ot, az amerikai geológiai intézet szakértőjét idézte, aki úgy vélekedett, hogy a Szumátra közelében a tengerfenéken bekövetkezett, Richter-skála szerinti 9-es erejű földrengés olyan hatalmas erőket szabadított fel, amelyek a Szumátrától délnyugatra fekvő legkisebb szigeteket több méterrel is eltolhatták délnyugati irányba. Szumátra északi csücske pedig ugyancsak elmozdulhatott délnyugati irányba. Stuart Sipkin, az amerikai szeizmológiai tájékoztató szolgálat kutatója egyetértett azzal, hogy szigetek mozdulhattak el a helyükről, ő azonban úgy véli, hogy a mozgás nem vízszintes, hanem függőleges irányú lehetett: a szigetek jobban kiemelkedtek a tengerből, miután az indiai kéreglemez a burmai kéreglemez alá csúszott, s ez utóbbi megemelkedett. A kutatók a Föld mozgásában észlelt „rezdülések” alapján feltételezik azt is, hogy a földrengéskor felszabaduló energia bolygónkat is megingathatta keringési pályáján. „A Föld egy kicsit imbolyoghatott, de nem fog a feje tetejére állni” - nyugtatta a kedélyeket Kerry Sieh, kaliforniai geológus. Tóth László szeizmológus, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet munkatársa szerint arra, hogy egy ilyen erejű földrengés a Föld forgástengelyére kimutatható hatást gyakorol, korábban is akadtak példák. Ennek azonban nem lesz a hétköznapokra ható következménye. Korábban ennél nagyobb földrengés is volt, még sem történt semmi rendkívüli. Lehet, hogy minimális mértékben módosul bolygónk pályája, de legfeljebb néhány centiméteres eltérés lehet. Az indiai és az eurázsiai lemezek évente átlagosan hat centiméterrel közelednek egymáshoz. Évtizedek alatt tehát látványos földrengések nélkül is jelentős a változás. Egy ilyen rengés jóval nagyobb, akár néhány tízméteres mozgást is hozhat, de nem mondhatjuk, hogy most már minden a helyére került. A továbbiakban is vándorolnak a lemezek, bármikor lehet egy újabb földrengés, ami újabb elmozdulást hozhat. Tóth László elképzelhetőnek tartja, hogy az érintett régióban akár ezer kilométeres repedés is lehet az óceán fenekén. A földrengést mindig egy kőzetlemez törése váltja ki, csak a nagyobb mélységben deformálódó lemez hatása nem mindig jut el a felszínre. A kaliforniai Szent András-törésvo- nal esetében a jelenség a felszínen is jól látható. Hasonló igaz a japán rengések zömére is. Ilyen felszíni törés következett be az óceán fenekén. A vízszintes elmozdulás mellett néhány méteres függőleges elmozdulás is volt - egyébként nem lett volna cunami. Tóth László szerint az óceán fenekén lényegében az történt, ami enyhe téli napokon a befagyott Balatonon. Az olvadó jég repedéséhez hasonló folyamat zajlott le az Indiai-óceánon - persze sokkal nagyobb méretekben. A természet hatalma „középkori dühvel” mutatta meg a modern világjáróknak: csak egy Föld van Külföldi lapok a cunami következményeiről MTI-FIGYELŐ Világméretű polgári védelem megszervezését és a harmadik világra jellemző elmaradottság felszámolását tartja szükségesnek az ázsiai katasztrófa kapcsán a nemzetközi sajtó, amely a természeti csapás lehetséges politikai következményeire és az arányaiban példátlan segélyezés buktatóira is felhívja a figyelmet. „Egy valóban világméretű polgári védelmi rendszer” megszervezése az ENSZ keretében. Ezt az ötletet vetette fel a Libération című baloldali-liberális francia újság, amely az egyik legnagyobb fenyegető csapdának a szervezetlen segélyezést tartja, amikor a juttatások elszivárognak a korrupt környezetben vagy végül politikai célokat szolgálnak. „A legnagyobb veszély a feladás és a felejtés, mihelyt a látvány keltette megrázkódtatás és a részvét hatása szertefoszlik” - figyelmeztetett szerdai számában az újság, amely a másik nagy kihívásnak az újjáépítést nevezte. Emlékeztetett arra, hogy az iráni Búmban bekövetkezett földrengés példája nem ad okot derűlátásra. „Irán alig egy százalékát kapta meg annak az egymilliárd dollárnak, amelyet a 30 ezer halott keltette nyomás alatt ígértek. A város egy évvel később még mindig az újjáépítésre vár” - írta a Libération. A konzervatív Le Figaro szerint a tragédia nagyságát a fejlődésbeli elmaradottság súlyosbítja, és a haladást ajánlja gyógyírként a természet tombolására. „A gazdag térségek bonyolult műszaki rendszert fejlesztettek ki a földrengés ellen, amit a szegények nem engedhetnek meg maguknak” - utalt a Csendes-óceán partvidékén működő előrejelző rendszerre. A történtek újabb okot adnak „az államok összefogására, hogy a kiotói jegyzőkönyvhöz hasonlóan megoldásokat találjanak az éghajlat felmelegedésével szemben. Egy okkal több arra is, hogy fokozzák a segélyezést, valamint a párbeszédet Észak és Dél között. Nem lesz elfogadott és elfogadható globalizáció a jólét és a haladás elterjesztése nélkül” - vélekedett a Le Figaro. A milánói Corriere della Sera a természeti csapások politikai von- zatait fejtegette. „Még ha érzéketlennek és előrángatottnak tűnhet is, fel kell tenni a kérdést, milyen következményei lesznek az ázsiai tengerpartot sújtó katasztrófának. Megkérdőjeleződnek-e az érintett országok kormányai? Felszítja-e a harmadik vüág országainak dühét a „kapitalista modell” miatt, amelyet sokan közülük átvettek? Megerősödnek-e ezekben a térségekben, ahol az iszlám egyébként is határozottan jelen van, az iszlám fundamentalizmus sejtjei? Nem követik-e globalizáció- és Nyugatellenes politikai hullámok a tenger rendellenes hullámait? - tette fel a kérdést az olasz újság. A torinói La Stampa szerint a mostani elemi csapás nem a kivételes természeti jelenség és az áldozatok hihetetlenül magas száma miatt tűnik másnak és felka- varóbbnak a többi szörnyű, mégis könnyen feledésbe merült katasztrófához képest, hanem ezért, mert modern életstílusunk egyik fejlődő aspektusát találta telibe: a globális idegenforgalmat, amely átugrik gazdasági és kulturális különbségeket. „Sokan bizonyára azt gondolták, hogy ezzel a turizmussal komolyan, talán döntően hozzájárulhatnak a világban lévő egyenlőtlenségek csökkentéséhez”. A barcelonai La Vanguardia azt emelte ki, hogy „a világ a legnagyobb segélyezési művelet előtt áll, amelyet egy természeti csapás után valaha el kellett végezni. Az ENSZ még soha nem találta szembe magát üyen feladattal. Most itt a nagy alkalom a vüágszervezet számára, hogy hatékonyságát bebizonyítsa”. A zürichi Tages-Anzeiger szerint a természet hatalma „középkori dühvei mutatta meg a modern világjáróknak: csak egy Föld van. A biztonság, a katasztrófa-előrejelzés és a szolidaritás mindenkit érint ezen a bolygón”. A Basler Zeitung című svájci újsághangsúlyozta: „ilyen természeti jelenségek a jövőben is be fognak következni, nagyobb vagy-kevésbé súlyos következményekkel, minden még felállítandó előrejelző rendszer ellenére is. A földi paradicsomokat nem az örökkévalóságnak építették.” KOMMENTÁR Autonómia-remények SZILVÁSSY JÓZSEF Ez azért nem semmi - mondtam magamban, nyilván sok Kárpát-medencei polgárhoz hasonlóan, amikor elolvastam az új román kormány programját ismertető tudósításokat. A doku- memtum célként határozza meg a központi hatalom lebontását, vagyis az önkormányzatiság, továbbá a nemzeti kisebbségek kulturális önigazgatásának meghonosítását. Akik fanyalognának, mert csak az etnikai és a területi autonómia azonnali hatályba helyezését tartják egyedül elfogadhatónak, nem feledhetik, hogy az öntörvénykezésnek ezt a formáját Nyugat-Európában sem máról holnapra léptették életbe, hanem viszonylag hosszú politikai küzdelem árán, amelyhez legalább két partner kellett és kell. A többségi nemzet demokratikus gondolkodásmódja, illetve az adott nemzetrész következetesen és kitartóan képviselt, az európai értékrendre támaszkodó, lehetőleg félreérthetetlen programja. Az előbbi feltétel töredékei most már Bukarestben is érzékelhetőek. Nyilván elsősorban annak köszönhető ez a pálfordulás, hogy Románia jelenlegi prioritása az uniós tagság, s abban a közösségben az autonómia különböző formája a kisebbségi joggyakorlat érvényesítésének egyik elfogadott és eredményes módja. Ott nem lehet e problémakör kapcsán radikalizmussal, irredentizmussal riogatni. A Tariceanu-kabinet most elfogadott programja szorgalmazza a kisebbségi törvény megalkotását is. Ezt a folyamatot kor- mányalelnökként főleg Markó Béla, de más erdélyi kormány- párti honatya is segítheti. Szlovákiában - Romániához képest - jóval előbbre tartunk a központi hatalom lebontásában, a kulturális önrendelkezés valóra váltásában. Ugyanakkor elsősorban Mikulás Dzurinda pártja vonakodik a kisebbségiek jogállását, kultúrájuk támogatását rögzítő jogszabály elfogadásától. Vagyis az MKP és az RMDSZ is - ebben az összefüggésben - ugyanolyan politikai küzdelem előtt áll, amelynek sikerében sokat segíthet a brüsszeli, különösen az ottani európai néppárti, de - főleg Románia esetében - a budapesti hátszél is. Hasznos lenne hát, ha a Máért jövő év elejére tervezett ülésén a kettős állampolgársággal kapcsolatos konszenzuskeresésen kívül a szlovákiai, a romániai, esetleg a szlovéniai regionális önkormányzatiság és a kulturális autonómia valóra váltásának időszerű helyzetét, esélyeit, valamint a célirányos tennivalókat is áttekintenék. Nyilván minden országban alapvetően a többségi nemzettel kell szót értenie az ottani nemzetrészünknek. Tőlük kell kicsikarni azt, velük kell egyezségre jutni abban, ami a régebbi uniós tagállamokban természetes állampolgári és közösségben is gyakorolható jog. A tartalmas tapasztalatcsere és a sikeres stratégiaegyeztetés azonban újabb - és nem is kis - lépés lehet autonómia-reményeink és törekvéseink megerősítésében. JEGYZET A T. Ház és az óesztendő POLÁK LÁSZLÓ Az esztendőből már csak órák vannak hátra, és szinte biztos, hogy a kormánykoalíció különösebb sérülés nélkül huppan át az új évbe. Amely a választások évét megelőző esztendő lesz, ha minden halad a maga útján, és ha már nem lesz óhaj ezt a koalíciót leváltani. Az okos politológusok immár azt mondják, hogy bizony nem. Hogy 2006-ig most már csak kormányozzon a négyes fogat, most már csak vigye el úgymond a balhét. 2004 a szlovák parlamentarizmus történetének meglehetősen érdekes éve, hisz egy kisebbségi kormány irányította az országot, és lényeges törvényeket volt képes jóváhagyni. A sokpilléres nyugdíj- meg az egészségügyi reform olyan teljesítmény, amelyre egy többségi kormány is méltán lehetne büszke. Érdekes dolog ez a parlamenti matematika. A négyes fogat ebben az esztendőben csupán egy mandátumot cserkészett be magának, de az egykori HZDS-es Elsnerrel is csupán 69 szavazata van. Ez még mindig azt jelenti, hogy kisebbségi. Ehhez képest a koalíció legnagyobb sikere az, hogy az ellenzéktől sikerült eloroznia kereken kilenc mandátumot, lényegében azokat, amelyekkel a függetlenek rendelkeztek. Akik az ellenzékhez tartoztak mindaddig, amíg szét nem esett a frakciójuk.* Ettől kezdve aztán az ellenzéknek már csupán hatvan szavazata maradt, ami ugyan soknak tűnik, de ahhoz bizony kevés, hogy idő előtt a zuhany alá küldje Dzurindát és csapatát. Azt mondják, az új évben már nagy, csoportos átülések nem lesznek a szlovák törvényhozásban. A sok független közül csupán majd azok keresik a helyüket a parlamenti padsorokban, a pártok közt, akik továbbra is az úri huncutság nevű sportot kívánják művelni. Szóval, az ellenzék vérmes reményei arról, hogy a parlamenti erőviszonyokat matematikai úton megváltoztatja, szertefoszlóban van. És akkor még nem is szóltunk Sevc elvtársék szándékáról, akiket a sok átülés szerfelett idegesít. Ezért aztán javasolni fogják az imperativ parlamenti mandátum bevezetését, illetve parlamenti megszavazását, amely egyszer s mindenkorra véget vetne a parlamenti ide-oda szaladgálásoknak. Erre mondták Sevcék- nek, hogy az ötlet nem új, mert az magától Lenintől származik, s újrabevezetése felesleges. Miután kipróbáltuk, tudjuk: nem vált be.
