Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-13 / 287. szám, hétfő
2004. december 13., hétfő 8. évfolyam 48. szám A hazai piacon máig népszerű autócsalád dízelmotoros alapmodellje viszonylag kevés pénzért vásárolható meg, és örvendetesen bővíti a választás lehetőségét Renault Thalia 1.5 dCi Authentique: „Olajos” alapfok A Thalia néhány évvel ezelőtt bombaként robbant be a hazai piacra, és meg sem állt az eladási listák második helyéig. Nem csoda: 309 000 koronával és 510 literes kofferrel rajtolt. Nos, a koffer azóta is változatlan, az induló árat pedig csak a jobban felszerelt második nemzedék emelte meg valamelyest. TESZT A műanyagok kopogósak, a volán viszont vastag és kellemes fogású Ekkor, tehát a második generáció érkeztével bővült a motorskála is, egyebek között két takarékos turbódízellel. Hengerűrtartalmuk azonos, teljesítményük viszont különböző; mi a gyengébbikkel teszteltük az autót, a legalacsonyabb szereltségi fokozattal párosítva. Külalak, besorolás A Thalia tulajdonképpen „elöl Clio, hátul koffer”, de minden monumentalitása ellenére B- szegmensbeli kisautó. Nyílt titok, hogy elsősorban a kelet-közép-eu- rópai országok piacára tervezték, az ottani autóvásárlási szokások és lehetőségek figyelembe vételével. Ezt éppen az impozáns csomagtartó, plusz a mélyről induló szerelt- ség illusztrálja a legjobban. Kompromisszumok szülték ä kocsi sokat vitatott külsejét is: a középső karosszériaoszlopig Clio, minden bájával együtt, de aztán jön a hátsó oszlopot helyettesítő széles bádogmező, valamint a furcsa formájú- dőlésszögű szélvédő... A lámpatestek viszont jól mutatnak, a diszkréten megtört csomagtartófedél sem csúnya, úgyhogy alighanem erre mondják: minden jó, hajó a vége. Akinek erről mégis más a véleménye, azt újfent emlékeztetjük: kompromisszumok szülte autóról van szó. Komfort, szereltség, térkínálat Bár a Thalia jóval hosszúbb a Cliónál, a többletet nem az utastérben érezni igazán. Ez tipikusan alsó középkategóriás maradt: elöl semmi gond, hátul viszont már akadhat, főleg ha az elöl ülők jócskán hátratolatnak. Maguk az ülések elöl-hátul a lehető legátlagosabbak, sem dicsérni-, sem kritizál- nivaló nincs rajtuk. A felhasznált anyagok a kocsi árkategóriáját tükrözik: sok a kopogós műanyag, pontosabban szinte minden ebből készült. Üde színfolt ellenben a kétszínű műszerfal, érezhetően barátságosabbá varázsolja a kocsi belsejét. A kesztyűtartó elfogadható méretű, de rajta kívül csak a volántól balra egy kulcstartónyi fiók, illetve a műszerfal tetején kialakított hor- pasz váija apróbb holmijainkat. Hiánycikk a pohártartó, hátul pedig sem ajtórekeszek, sem térképzsebek nincsenek. Sokadszor kell viszont megdicsérnünk az autó csomagtartóját, mivel éppen itt használták fel a dióhoz viszonyított több mint 34 centimétemyi hosz- szúságtöbbletet. Az eredmény? Fél köbmétert meghaladó űrtartalom, amely két osztállyal feljebb sem számít mindennaposnak. A koffer külön előnye, hogy padlójában egy mélyedést alakítottak ki, amelyben - menet közbeni röpködésüket megakadályozandó - gond nélkül elfér például a vöröskeresztes ládi- kó és a tartalékégő-készlet. Hátránya, hogy viszonylag sekély - bár ez a lépcsőshátúakra általában jellemző -, másrészt szűkös a bejárata és magas a küszöbe. Ez persze már szőrszálhasogatás, mert a fehér hollónál is ritkább az olyan szállíta- nivaló, amely ekkora lyukon ne férNem erőnyerő, de keveset fogyaszt Az autónak ezt a részét vitatták a legtöbbet; maradjunk annyiban, hogy ízlés dolga... (A szerző felvételei) A középső oszlopig Clio, vagyis egy elegáns, jól megformált kisautó ne be, vagy amit valóban gond lenne üyen magasra felemelni. Ami pedig a szereltséget illeti, a legalacsonyabbnak számító Authentique fokozattól csak a minimumot várhattuk, és azt is kaptunk. Belefért azonban a két frondégzsák, sőt dízelmotoros típusról lévén szó a kormányrásegítő is. A volán és a vezetőülés magassága viszont nem állítható, központi zár sincs, a tükrök/ablakok kézi vezérlésűek, a képeinken látható rádió, illetve ködfényszórók-könnyűfém keréktárcsák pedig az opciós listáról származnak. A teljesség kedvéért tesszük hozzá, hogy magasabb szereltségi szinteken az említett holmik többsége már standard tartozék, sőt a csúcsmodellnél az ABS is. Motor, meghajtás, menettulajdonságok A dióban megismert 1,5-ös dízelmotor gyengébbik és erősebbik változatát igazságosan elosztották a Thalia 3 szereltségi szintje között. Az alapfokhoz természetesen csak a gyengébbik jár, amely a maga szerény paramétereivel nemigen tesz lehetővé többet annál, amit normális közlekedésnek nevezünk. Még szerencse, hogy a kocsi önsúlya az egy tonnát sem éri el; így optimális fordulatszámon a gázra lépve mégiscsak megérezzük a „dízel- nyomatékot”, ha nem is présel bennünket az ülésbe. A kis olajkályha e tulajdonságát ügyesen kihasználva tulajdonképpen elfogadható tempóban autózhatunk, sőt az előzésektől sem kell félnünk. Csodát, esetünkben sportos temperamentumot azonban ne váljunk, ez a motor elsősorban helyváltoztatásra való. Azt viszont kifejezetten takarékosan teszi, ami bőven kárpótolhat a visszafogottabb vezetési élményért. Zárszó helyett A Renault Thalia olcsó, univerzális családhordozóként érkezett a piacra, és lényegében a mai napig annak számít. Az ismertetett legalacsonyabb szereltségben azoknak ajánlható, akik a viszonylag kevés pénzért cserébe valóban beérik egy autó alapszolgáltatásaival. Dízelmotoros változata örvendetesen bővíti a választás lehetőségét; más kérdés, hogy a gázolaj hazai árának alakulása következtében hányán élnek ezzel a lehetőséggel. Vas Gyula Hengerűrtartalom: 1461cmJ legnagyobb teljesítmény: 48 kW (65 LE)/4000min' legnagyobb forgatónyomaték: 160 Nm/2000min1 Sebességváltó: ötfokozatú kézi Legnagyobb sebesség: 162 km/óra Gyorsulás 0-100 km/óra: 15 s Menetkész tömeg: 945 kg Méretek (h/sz/m): 4171x1639x1437 mm A csomagtér űrtartalma: 5101 Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 6,0/4,0/4,71/100 km Az üzemanyagtartály űrtartalma: 501 Ár: 412 900 korona A benzinmotoros alaptípus ára: 325 900 korona Ötszáztíz liter, picit magas küszöbbel Az ülőlapok hosszúak, de a lábtér erősen kompromisszumfüggő AUTO-MOTOR
