Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-11 / 286. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 11. 28 Egészségünkre A jól mozgó ember nem szédül, elkerülheti a háztartási baleseteket, könnyebben teljesít a munkahelyén vagy az iskolában, mivel szellemileg is frissebb Az egyensúlyérzék fejlesztése - otthon Kétségtelen, az egyensúlyérzék fejlesztése gyermekkorunkban alapozódik meg, azonban felnőttkorban sem hanyagolható el. MOZGÁS Jól összerendezett mozgással elkerülhetők a háztartási balesetek, ráadásul az alábbi gyakorlatok elvégzése után testünk-lel- künk felfrissülhet. Mai életformánk különösen igényli a mozgást. Ellenkező esetben szervezetünkben lerakódnak a salakanyagok, testszerte elme- szesedhetnek az érfalak. Egyensúlyi állapotban megváltozik a szervezet vérellátása, ez hat az anyagcserére, a vegetatív idegrendszerre, a hormonrendszerre tehát az egész test szabályozására. A koordinált izommozgáshoz az izomrendszert egyensúlyban, edzésben kell tartani. Az idegtónus fokozása hat az izomtónusra, a keletkező vérbőség a keringési rendszert javítja. Ha nem megfelelő az izomtónusunk, rossz a vérkeringésünk, ennek gyakori következményei a végtagfájdalom és különféle mozgászavarok. Ettől pedig rossz lehet a közérzetünk. Kutatók megfigyelték, hogy a figyelemzavar szoros összefüggésben van az egyensúlyrendszerrel. A jól mozgó ember nem szédül, elkerülheti a háztartási baleseteket, könnyebben teljesít a munkahelyén vagy az iskolában, mivel szellemileg is frissebb. Kísérletekkel igazolták: a kisgyerekeknek nemcsak az észjárásuk fürge, ezzel együtt a fejmozgásuk is intenzívebb, mint a felnőtteké. Egyszerű a magyarázat: a mozgástól jobb az agy érellátása, ez pedig fokozza a szellemi teljesítőképességet. Sok felnőtt főleg negyvenen túl szeretné, ha több dologra futná energiájából, teljesítőképességéből. Alábbi tornánkkal ez is elérhető. Az egyensúlyérzék fejlesztésére szolgáló gyakorlatok két nagy csoportját különböztetjük meg: dinamikus és statikus mozgássorokat. Az előbbibe tartoznak a forgások, futások, pörgések, nagyobb teret igénylő helyváltoztató mozgások. Az utóbbiak közé pedig az úgynevezett tartásos gyakorlatok, amikor egy pozíciót kell hosszabb ideig tartani, így a tornához kisebb tér is elegendő. Lehetőleg reggel tornázzunk, így egész napra garantált a jó közérzetünk, frissességünk. Ruhánk legyen kényelmes, szükség esetén lazítható. Naponta tíz percet érdemes rászánni a tornára, amelyet célszerű változatosan összeállítani. Az itt leírt gyakorlatok előtt feltétlenül melegítsünk be, ennek az a célja, hogy pulzusszámunk megemelkedjen. Fussunk helyben, szökdeljünk, csináljunk néhány lábemelést, fejkörzést. A megadott feladatsor végén pedig ne feledkezzünk meg a levezetésről, erre kiválóak a légzőgyakorlatok. 6 Helyezkedjünk térdelőtámaszba, bal karunkat • emeljük előre, jobb lábunkat pedig hátra. Tartsuk addig, amíg lassan nyolcig számolunk. Utána csináljuk meg ellentétesen, illetve oldalra is. A csípőnket lehetőleg ne engedjük oldalra elmozdulni. 3x 2 Álljunk egyenes törzzsel, legfeljebb • csípőszélességű terpeszben, kezünket tegyük lazán a testünk mellé. Dőljünk előre úgy, hogy a sarkunk ne emelkedjen fel, a testsúlyunk nehezedjen a lábujjunkra. Ugyanezt csináljuk meg hátra ekkor a testsúlyunk a sarkunkra nehezedik, majd jobbra és balra is. Egy-egy helyzetet háromig számolva tartsunk ki. Ügyeljünk arra, hogy a hátunk legyen egyenes, és csak bokából mozogjunk. Ez a gyakorlat nemcsak az egyensúlyérzékünket fejleszti, az ízületeinkre is jótékonyan hat. Minden irányba 2x. 7 Emelkedjünk fel bal térdelő állásba, jobb lábunkat derékszögben hajlít- • suk. A kezünket tegyük magas tartásba, dőljünk előre, a súlypontunkat amennyire lehet, helyezzük a jobb sarkunk fölé. Közben nézzünk fel a kezünkre. Kezünk, könyökünk, karunk a vállunk vonalában legyen. Üljünk rá a bal sarkunkra, és a törzsünkkel hajoljunk át a jobb lábunkra. Tartsuk három másodpercig. Csináljuk meg a gyakorlatot ellenkező oldalra is. 3x 8 Feküdjünk a bal oldalunkra úgy, hogy fölfelé nyújtott karunkkal közrefogjuk • a fejünket. A csípőnk maradjon a talajon, úgy emeljük a törzsünket és nyújtott lábainkat egyszerre, lehetőleg párhuzamosan, majd tegyük vissza a talajra. Törekedjünk arra, hogy ne dülöngéljünk oldalirányba. 4x 3 Egyenes törzzsel álljunk bal lábra, • jobb lábunkat emeljük a medencénk elé, tartsuk két kézzel legalább három másodpercig. Majd ne engedjük le a lábunkat, hanem húzzuk hátra a sarkunkat, szorítsuk a fenekünkhöz. Lehetőleg mindkét combunk legyen egy vonalban. Ezt is tartsuk három másodpercig. Ezután a törzsünkkel lassan dőljünk előre, a lábunkat emeljük jól hátra. Csináljuk meg mindkét oldalra 2x. 1 Feküdjünk ha- J. V/ • nyatt, hajlítsuk térdeinket, majd kulcsoljuk át, és húzzuk a mellkasunkhoz. Törzsünk enyhe emelésével ringassuk magunkat jobbra-balra, majd előre-hátra. lOx (sz) 9 Ugyanez a kiindu- • ló helyzet. Emeljük egyszerre az alul lévő bal karunkat és a felül lévő jobb lábunkat úgy, hogy félúton találkozzanak. 6x 4 Szökdeljünk helyben háromszor, negye- • dikre forduljunk él 90 fokkal, utána körbe oda-vissza mindkét irányba, majd ugyanezt csináljuk meg 180, illetve 360 fokos fordulattal is. 90 fokos fordulattal lx 180 fokos fordulattal 2x 360 fokos fordulattal 3x 1 Válasszunk ki egy egye- J. • nes vonalat a talajon (például kőburkolat szélét, szőnyegmintát, vagy ha nincs, tegyünk a földre spárgát), azon menjünk végig tyúklépésben, emelt fejjel, oda-visz- sza, majd ugyanezt csináljuk meg becsukott szemmel. 2x Üljünk le, nyújtott ülésben legyen • magas tartásban a kezünk. Fél lebegő ülésben emeljük egyszerre a bal lábat és a bal kart nyújtva, majd jobb lábbal és karral vissza, lendületesen. Majd ugyanezt csináljuk meg ellentétes karral és lábbal is, ügyeljünk arra, hogy a saját testsíkunkban maradjunk, a kezünket és a lábunkat mozgassuk párhuzamosan. Minden irányba 3x.
