Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-08 / 283. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 8. Az EU-ban is csalnak? Több pénzügyi visszaélés Kilenc százalékkal több pénzügyi visszaélést jelentettek az EU csalásellenes hivatala számára az elmúlt évben, mint egy esztendővel korábban. Olaszország és Németország áll a lista élén. A csalásellenes hivatal, az OLAF ügykezelő rendszerében 637 új esetet jegyeztek fel 2003. július 1. és 2004. június 30. között, ami 9 százalékkal több, mint az előző 12 hónap során regisztrált 585 - közölte most kiadott éves jelentésében a hivatal. Az OLAF a növekményt a munkájával szembeni bizalom erősödéseként értékeli. A legtöbb csalásgyanús ügy továbbra is a mezőgazdaság területén fordul elő. A visszaélések listáját tavaly Olaszország vezette (96 új esettel), őt követi Németország 89 és Spanyolország (48 esettel). A legtisztább tagállam továbbra is Finnország, ahol csupán 4 új visszaélést regisztráltak. A tagjelöltek és az új tagállamok között a legtöbb gond Romániával van (33 új csalás), őt Lengyelország követi (22), majd Litvánia (10 üggyel). Magyarország viszonylag jó helyen áll: 6 új esetet regisztráltak. Az OLAF és elődje, az UCLAF által valaha is vizsgált ügyek egyébként összesen 5 milliárd eu- rónyi uniós pénz felhasználását érintik. Míg 1999-2000 során a vizsgálatok 18 százalékából született valamiféle elmarasztaló végzés, addig 2003-2004 során már 50 százalék fölé emelkedett ez az arány. (Gondola) 14 Európai unió (Illusztrációs felvétel) Mit adhat az EU a kisebbségeknek, és mit adhat Magyarország a határon túli nemzetrésznek - ha már a főkapun kattant a zár... Schengeni kiskapuk a kívülmaradottaknak Magyarország keleti és déli határán belátható időn belül nem válik ilyen egyszerűvé a határátlépés, mint Párkányban (Képarchívum) Magyarország EU-csatla- kozása után a magyar kisebbségek sorsát illetően nagy ugrásról álmodozni nem érdemes. Az utazás és a munkavállalás az unión belül könnyebb lett, és a státusztörvény bizonyos lehetőséget kínált az unión kívül rekedt magyarok számára, ám a schengeni határok kiszélesítésével újabb gondok merülnek fel. ÖSSZEFOGLALÓ A schengeni egyezmény végrehajtásáról szóló konvenció szerint azok, akik vízumkötelesek, turistaként hat hónap leforgása alatt összesen három hónapig tartózkodhatnak az unió területén - ez a korlátozás kezd fokozatosan közismertté válni. Az ebből adódó korlátokat például úgy lehet kiküszöbölni, hogy a tagállam a schengeni vízum lejárta után a hat hónapon belüli új beutazás esetén kiállíthat csak a saját területére érvényes vízumot - szögezi le e témában írott tanulmányában Gyertyánfy András, a Regio folyókat egyik szerzője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogtudományi karának tanára.. Ennek a konvenció nem szab semmilyen feltételt. A Magyarországot környező országok közül Ukrajna és Jugoszlávia állampolgárainak van vízumkötelezettsége. Az uniós vízum kiadásának fő feltétele az utazáshoz, tartózkodáshoz és visszautazáshoz szükséges anyagi fedezet igazolása. Ennek akadálya viszont, hogy sok tagállam szinte teljesíthetetlen anyagi és adminisztratív követeléseket támaszt a beutazni kívánókkal szemben. A schengeni vízum által okozott nehézségek elkerülésére elméletileg a következő lehetőségek mutatkoznak: A konvenció 5. cikke lehetővé teszi, hogy a tagállam egy általa kötött nemzetközi egyezmény alapján vagy „nemzeti érdekre” hivatkozva a közös schengeni feltételek nem teljesülése esetén olyan vízumot állítson ki, mely csak a saját területére érvényes. Ilyen nemzetközi egyezmények lehetnének a Magyarország által kötött vízummentességi és kishatár-egyezmények (például Romániával). Magyarország azonban a csatlakozási tárgyalások során megígérte, hogy a Schengennel össze nem egyeztethető szerződéseit a csatlakozás időpontjára megszünteti - mint közismert, ez meg is történt. Jugoszlávia esetében talán van remény a legtisztább megoldásra, vagyis arra, hogy az Unió belátható időn belül eltörli a vízumkötelezettséget. Ez a tagállamok közötti alku kérdése, amelyben ellentételezéseket is lehet vállalni. Portugália például annak fejében érte el a brazil állampolgárok mentesítését, hogy vállalta a többi tagállam területén jogellenesen tartózkodó brazilok visszafogadását portugál területre. Nehéz megmondani, hogy nemzeti érdekre hivatkozva lehet- e majd csak Magyarországra érvényes vízumokat kiállítani. Nagy tömegben ez valószínűtlennek tűnik, a portugál-brazil példa is azt mutatja, hogy az előbbi pontban ismertetett út könnyebben járható, mint ez. A tartós vízum kiállítása jelenleg sértetlen tagállami hatáskör - ezzel tehát az egész kérdést meg lehet kerülni. Nincsenek olyan korlátái az uniós polgárok más tagállamban történő munkavállalásának, mint amilyeneket általában minden állam a külföldiek munka- vállalása elé állít. Az uniós polgárok minden tekintetben egyenrangúak a tagállam saját állampolgáraival: nincs szükségük munkavállalási engedélyre, amiből következik, hogy sem időben, sem a hazai munkaerőpiac helyzete szerint, sem összlétszámúkban nincs korlátozva munkavállalásuk - összegez a szakértő. Munkafeltételek, díjazás, szociális és adókedvezmények terén, gyermekeik az oktatásban az állampolgárokkal azonos jogokat élveznek. Aki munkát keres, annak legalább hat hónapig feltéden joga van a tagállamban tartózkodnia. Az önálló vállalkozók a munkavállalókhoz hasonlóan a tagállam saját polgáraival egyenrangú bánásmódot élveznek. Ez elsősorban a Szlovákiában (és Szlovéniában) élő magyaroknak nagy könnyebbség, hiszen a szlovákiai magyarság döntő többségében a határ mentén él, az előnyöket határ menti munkavállalóként élvezhetik, anélkül, hogy átköltöznének Magyarországra. A szlovákiai magyarlakta területeken a munkanélküliség az egyébként is magas szlovákiai átlagot is meghaladja; nem véletlen, hogy az említett kétoldalú gyakornok- csere-egyezmény alapján a szlovákiaiak számára biztosított keret teljesen betelik, míg Magyarországról alig akad jelentkező szlovákiai munkára. Sőt, a mindkét oldali munkaerő-kereslet megteremtéséhez a határ menti együttműködés keretében uniós támogatást is igénybe lehet venni. A nem uniós polgárok unióbeli munkavállalása, három hónapnál hosszabb ideig tartó tartózkodása jelenleg alapvetően tagállami hatáskörbe tartozó kérdés. A tartózkodási vízumokat a tagállamok állítják ki, és azok csak a kiállító államra érvényesek, kiadásuk a most Brüsszelben forgó javaslatok elfogadása esetén is a tagállamok hatáskörében maradna, de az odaítélés módjának és a tartózkodási jogoknak egyes vonatkozásait közösségi irányelvek és a Európa Tanács éves iránymutatásai határoznák meg - állapítja meg Gyertyánfy. Mindazonáltal kérdés, hogy ezen a kényes területen van-e esély közös szabályok meghozatalára, ha azok mégoly „szelídek“ is lennének. Az Európai Bizottság öt év óta próbálkozik ezzel, 1997ben egy közös irányelv-javaslatba foglalta össze a munkavállalás, önálló vállalkozás, tanulás és egyéb célból történő tartózkodás, családegyesítés és a letelepedés szabályait, ez azonban időközben lekerült a napirendről. De ha ezek az irányelvek meg is valósulnának, a következő helyzet állna elő: munkavállalási engedélyt csak „munkaerő-piaci vizsgálat” után adhatna ki a tagállam nem uniós polgárnak. Továbbá a tagállamok éves keretszám erejéig fogadnának munkavállalási céllal érkező nem uniós állampolgárokat; a keretszám feltöltésénél nemzetiségi, nyelvi alapon nem lehetne hátrányosan megkülönböztetni senkit. A tervezet szerint a tagállamok által kötött kétoldalú szerződések kedvezőbb rendelkezései érvényben maradnának: ilyen szerződések a Romániával és Szlovákiával kötött „gyakornokcsere” és „szezonális munkavállalási” egyezmények, sőt az „Orbán-Nastase megállapodás” is. A szakirodalom az ismételt politikai szándéknyilatkozatok ellenére valószínűtlennek tartja, hogy egyhamar megegyezés szülessen a tartós migráció kérdéseiben, addig pedig a tagállami cselekvésnek gyakorlatilag nincs korlátja - állítja Gertyánfy András. (Kárpáti Igaz Szó) Az uniótól idegen a kisebbségvédelem Az a tény, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi normák az uniós jogalkotásban évtizedek óta a nem kötelező parlamenti ajánlások szintjén akadnak el, mutatja, hogy nem érdemes a nemzetközi kisebbségvédelmi normáknak a kötelező közösségi jogba való beemeléséről álmodozni. Bele kell törődni, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi szabályok az Európai Unió számára idegenek és alighanem azok is maradnak. Biztató viszont, hogy az uniós jognak vannak olyan „mellékhatásai”, amelyek a határon túli magyarok helyzetét érintik. Olyan uniós jogszabályokról van szó, amelyek nem foglalkoznak direkt módon az etnikai kisebbségek kérdésével, mégis érinti életviszonyaikat. A nyugdíjasoknak jogában áll eldönteni, hol kívánják igénybe venni nyugdíjukat, de a nyugdíj összegét az adott ország a saját jogszabályai alapján állapítja meg Nyugdíjasként az EU-ban EU-VONAL Az Európai Unióban-ban a tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációjára közösségi szociális biztonsági rendelkezéseket hoztak létre. Ehhez az Európai Gazdasági Térség néhány unión kívüli országa, mint Norvégia, Izland és Liechtenstein is csatlakozott. Minden tagállam maga dönti el, kik tartoznak társadalombiztosítási rendszerébe, milyen feltételekkel, milyen és mekkora juttatást kaphatnak, és mennyi hozzájárulást kell fizetniük. A rendelkezések legfőbb célja, hogy kiküszöböljék a más tagállamból érkező munkavállalókra és családtagjaikra háruló kedvezőtlen hatásokat. A nyugdíj- korhatárt és a nyugdíjhoz szükséges munkaévek számát az EU nem egységesítette, ezért a vonatkozó szabályok minden tagállamban eltérőek lehetnek. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy pl. 5 különböző tagállamban elő-fordulhat, hogy 5 eltérő időpontban nyílik meg a nyugdíjjogosultság, ugyanis mindegyik országban az ott érvényes nyugdíjkorhatárt kell alkalmazni. Az öregségi nyugdíj iránti igényét bárki bármely tagállamban benyújthatja, függedenül attól, hogy élete során hány és mely tagállamban dolgozott. Célszerű azonban azon tagállam illetékes hatóságait megkeresni, amelyben a kérelmező a nyugdíjkorhatárt elérte, ahol legutoljára állt alkalmazásban, illetve ahol a leghosszabb ideig dolgozott. A nyugdíjjogosultság megállapítása és a nyugdíj összegének kiszámítása az egyes tagállamokban eltöltött biztosítási és tartózkodási időszakok alapján történik, figyelembe véve mindazon tagállamok jogszabályait, amelyek hatálya alá munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tartozott. A nyugdíjat ezután bármely tagállamban felvehetjük. Tehát ahány államban dolgoztunk, annyi helyről igényelhetünk nyugdíjat. Nyugdíjkorhatár és a biztosítási időre vonatkozó követelmények EU- és EGT-országokban Tagállam Nők Férfiak Minimál biztosítási idő Ausztria 60 év (fokozatos emelés 2033-ig, 65 évre) 65 év 180 hónap járulékfizetés vagy 180 hónap biztosított hónap az utolsó 360 hónapon belül Belgium 62 év (fokozatos emelés 2009-ig, 65 évre) 65 év Nincs minimumkövetelmény Dánia 65 év (67 év azok esetében, akik 1999. július 1-ig betöltötték a 60. életévüket) Legalább 3 év helybenlakás 15-65 éves kor között (15-67-ig ha a 60. évét betöltötte 1999. júl. 1-jéig) Eqvesült Királvsáq 60 év (fokozatos emelés 2010-2020 65 év Legalább 11-12 év járulékfizetés között, 65 évre) Finnország 65 év 3 év helyben lakás a 16. életév betöltése után Franciaország 60 év Legalább 1/4 év járulékfizetés Görögország 60 év azl992. december 31.65 év 65 év Járulékfizetés legalább előtt biztosítottak esetében, ezt követően 4 500 munkanapra Hollandia 65 év Nincs minimumkövetelmény Írország 66 év Legalább 156 heti és legalább évente átlagosan 10 heti járulékfizetés Izland 67 év Legalább 3 év helybenlakás - 6-66 év között Liechtenstein 64 év 1 év biztosításban töltött idő Luxemburg 65 év 120 hónap tényleges biztosítás Németország 65 év 60 hónap biztosítási idő Norvégia 67 év Legalább 3 év helybenlakás 6-66 éves életkor között Olaszország 60 év 65 év 20 év, az új rendszerben (1996.1.1-től) 5 év járulékfizetés Portugália 65 év 15 év járulékfizetés, évente legalább 120 biztosított nappal Spanyolország 65 év Legalább 15 év járulékfizetés. Svédország 65 év A garantált nyugdíjhoz legalább 3 év helyben lakás
