Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-08 / 283. szám, szerda
MOZIMUSTRA 2004. december 8., szerda 1. évfolyam 38. szám VI. POZSONYI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL Jarmusch teltház előtt Az átírt Twistben Dodge szerepében Nick Stahl (jobboldalt) remekel (Képarchívum) Ahogy az várható volt, a legnagyobb sikert a hét végén Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című filmje aratta: ez volt az első opus, amelyre jóval a vetítés előtt mindenjegy elkelt (264-en váltottak rá belépőt). TALLÓSI BÉLA A vetítés előtti rövid ismertetőben elhangzott, Jim Jarmusch az a rendező, aki nemcsak a nézők körében hat mágnesként, a színészek is felnéznek rá. Akár gázsi nélkül is hajlandóak Jarmuschnál játszani, mert az rangot jelent. Talán ezért is van bőven a Kávé és cigarettában nagy nevekből - színészekből és zenészekből egyaránt. Az új Jarmusch-opus nem is annyira új, ha azt vesszük, hogy tizenhét évig készült. Ezért is ámul az ember a film elején, hogy ezen a színészként és rendezőként is nagyágyú Oscar-tulajdonos Roberto Benignin cseppet sem fog az idő, ellenkezőleg, mintha visszafiatalodott volna. Aztán kiderül, hogy a felvétel még 86-ban készült. Ez a kilencvenöt perces mozi ugyanis amolyan Jarmusch-egypercesek fonala. Tizenegy össze nem függő szkeccs füzére, mert még csak azt se lehet mondani, hogy tizenegy történetet fog össze a film, amely nem szól másról, mint a címben megjelölt témáról. Arról, hogy két, maximum három ismert színész leül egymással szemben, egymás mellé egy kávéházi asztalhoz, kávét iszik és cigarettázik, s közben beszélnek valamiről, nem is nagy dolgokról, bugyutaságokról: a koffein tartalmú nyalókáról vagy jég- krémről, az angol tea elkészítési módjáról, Nikolas Tesla találmányairól, a húszas évek Párizsáról, na meg természetesen a kávéról és a cigarettáról. Arról, hogy „most, miután leszoktam a dohányzásról, és nemdohányzó lettem, igazán megengedhetem magamnak azt, hogy kivételesen elszívjak egyet a kávéhoz”. Meg arról, hogy van, aki azért iszik este feketét, mert a hatásától úgy törnek rá álomfonalban a történetek, mint ahogy a versenyautóba rögzített kamerán keresztül látható a száguldás. Ez a másfélórás beszélgetős-fecsegős fekete-fehérre fotózott egyhelyszí- nes (kávéház), egyhelyben-ülős opus azonban egy percre se válik unalmassá: ami részint a „beszélgetőpartnerek” remek színészi produkciójának köszönhető, részint Jarmusch mély emberismeretének. Persze, ahhoz, hogy a teltház a vetítés végére ne váljon foghíjassá, azaz a film alatt ne szálin- gózzanak el az emberek, nem árt Jarmusch-rajongónak lenni, legalábbis felkészülni arra, hogy ennél a mozinál aztán semmi se igaz abból, amit eddig a mozgóképről megtanultunk. Mint ahogy egy irodalmi mű adaptációjától se csak azt várjuk, amit eddig elvártunk, vagyis hogy azt a sztorit kapjuk, amit valaha egy irodalmár papírra vetett. Bár a Twist Olivérrel kapcsolatban most inkább Roman Polanski nevét szokás emlegetni, a pozsonyi filmszemle egy másfajta Olivér-feldol- gozást kínál Jacob Tierney fiatal kanadai rendező Twist című mozijával. Mmt ahogy a vetítést felvezető ismertetőben elhangzott, aki nem olvasta a Charles Dickens- művet, ebből a filmből nem ismeri meg a klasszikus opust. Ámul is az ember, ahogy a kezdő képsorokkal becsöppen a mai Torontóba, mai fazonok, mai utcagyerekek közé, s még inkább megdöbben, hogy a film a fiúprostitúció kőkemény világába vezet el. Dodge elmenekül a szülői házból, s egy gyártelep raktárhelyiségében berendezett nyomortanyán húzza meg magát Fagin szárnyai alatt, aki fiúkat futtat. Aztán Dodge találkozik Olivérrel, s beszervezi, beavatja a fiúprostik világába, mint ahogy virtuálisan bennünket, nézőket is bevezet a sűrűjébe. Jakob Tierney kegyetlen filmet forgatott egy kegyetlen világról, amelyben a szeretet apró szikráját is eltapossák, mert csak a pénzről és a kiszolgáltatottságról szól. S ebből a kiút a kábítószeren keresztül gyomoremelő véres tragédiákhoz vezet. E mozgókép komorságát erősíti, hogy a jeleneteket nem műteremben vették fel, hanem valódi helyszíneken. Dodge szerepében meg- rázóan hiteles Nick Stahl - akit gyereknek az Arcnélküli ember című Mel Gibson-opusból ismerhettünk meg, felnőttnek pedig a Terminátor 3-ban láthatunk John Connor szerepében. Gogogörl-show a kantinban FILMISMERTETŐ Az Elkészülni, vigyáz, Charlie! című mozgóképpel kapcsolatban a felkonferálásból az derült ki, hogy a szemle zömmel komor hangvételű filmjeinek ellensúlyozására választották ki e tét nélküli svájci komédiát, amely a mustrán az egyetlen könnyed szórakozást nyújtó produkció. A fesztiválkatalógus szerint ez a kommersz vígjáték a svájci filmtörténet egyik legsikeresebb darabja. Hát-hát!... nem látták még Vít Olmer Tan- kovy prapor (Harckocsizó alakulat) című vígjátékát - azért ezt említem, mert a svájci és ez a cseh produkció is katonai környezetben játszódik. Csak amíg ez utóbbi szellemes és hiteles, a katonaélet túlkapásain nevet, az Elkészülni, vigyáz, Charlie! túlerőszakolt, elszakad a valóságtól. A katonaságot, a kiképzést, a hadgyakorlatot mindent megengedő és mindent megbocsátó játékként mutatja be - amelyhez a kantinban gogogörl- show is tartozik. Egy svájci olasz fiú, Antonio éppen az igent mondaná ki menyasszonyának, amikor a templomba berontanak a katonai rendőrök, s a vőlegényt kérlelhetetlenül magukkal viszik, mert katonakötelesként nem jelent meg a soroláson. így nász és nászút helyett a kiképzés nehéz hetei várnak Antonióra, aki mindent megpróbál, hogy a félbeszakadt esküvő folytatódhasson. Az újoncok között van a marcona kiképzőtiszt lánya is. Antonio kiterveli, hogy ha elcsábítja a lányt, lecsap rá az apa haragja, s eltanácsolja őt a seregből. Ember tervez, vígjátékrendező végez, s úgy alakítja a dolgot, hogy a vége jó legyen. És jó film is ez - nem katonáknak, (tébé) A „ megszöktetett” vőlegény az újoncok között - a svájci vígjátékban (Képarchívum) Sztárvendég nélkül jó filmekkel FESZTIVÁLJEGYZET Megvannak az első statisztikai adatok: a hét végén háromezren voltak kíváncsiak a VI. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál vetítéseire, s 357-en akkreditáltatták magukat. Az előző évektől eltérően az idei szemlének nincs sztárvendége. Emiatt talán kevésbé csillogó, de ez aligha megy egy film-“ mustra minőségének a rovására. Nem is igazán érdemes „sztárhajszolásra” törekedni, ha - leginkább anyagi okok miatt - valamely fesztivál nem engedheti meg magának, hogy „trendi” sztárt lásson vendégül, mint ez esetben mondjuk Nick Stahlt (Twist) Gael Garcia Bernalt (Rossz nevelés), Roberto Benig- nit, Cate Blanchettet, Steve Bus- cemit (Kávé és cigaretta), hogy csak párat említsek a szemlén látható filmek neves szereplői közül. Olyan nevet választani pedig - miként tavaly is -, amely inkább csak az idősebb nemzedék fülében cseng ismerősen, csak amolyan tessék-lássék megoldás. A fesztivál közönségét ugyanis zömmel fiatalok alkotják, s ha már valakivel, akkor saját idoljaikkal, nem pedig nagyszüleik, szüleik filmcsillagaival kívánnak találkozni. Különben is, egy sztár „felvonulása” inkább csak a külcsínt, a csillogást, a hírverést szolgálja, nagyrészt a médiának szól. Ettől lesz világraszóló Cannes, Velence - de ezeknek olyan múltjuk és hagyományuk van, hogy a legnagyobb sztároknak is presztízskérdés ott megcsil- lógtatni-villogtatni magukat. Tájainkon talán csak Karlovy Vary tud olyan szemlét prezentálni, amelyen a nagyobb nevek is szívesen megfordulnak. A pozsonyi fesztivál eddigi hat éve alatt természetesen nem szerezte, nem szerethette meg azt a tekintélyt, amelyet a patinásabb fesztiválok hosszú esztendők során kivívtak maguknak. Szakmai berkekben viszont a kellő rangot már kivívta magának, hiszen az idén már nem kevesebb mint négyszáz filmet kínáltak fel a fesztiválbizottságnak, amely 164 opust - nagy- és kisjátékfilmeket, dokumentum- és animációs filmeket, zenés produkciókat - válogatott be a szemle programjába. Ez a mustra kezdettől fogva a filmekkel akart hódítani, és tudott is minden évben. Minden alkalommal tudott olyan filmcsemegéket kínálni, amelyek igazi „világesemények” voltak, amelyekről filmes vonalon az az esztendő szólt: ilyen volt a Ken Park, A zongoratanárnő, az Intimitás, a Mementó stb. Bár az idén kevesebb játékfilm szerepel a programban, választék van bőven. Jó filmekből is. És a hozzájuk jutás is köny- nyebb. Tavaly, első alkalommal az új helyen, az Auparkban lévő Cinemas Palace-ban elég bosszúságot okozott a jegyváltás, ezért az idén már elővételben megkezdték a belépők és bérletek árusítását. így aztán zökkenő- mentesen, hosszabb sorban állás nélkül juthatunk jegyekhez. Az idei fesztivált szlovák mozgókép nyitotta, Jirí Chlumsky Végállomás című alkotása, amely a Radosínai Naiv Színház előadásának filmes változata. A szereposztás parádésnak nevezhető, hiszen a legismertebb hazai és cseh színészek tűnnek fel a vásznon, köztük Zdena Studenková, Josef Abrhám, Anna Sisková, Kassai Csongor, Diana Mórová, Milan Lasica és Stanislav Stepka. A filmre a nagy- közönségnek még várnia kell, csak márciusban kerül a mozikba. A szombatig tartó fesztiválból még sok ígéretes film hátra van. Érdemes még betérni a Palace Cinemasba. (tallósi) Ez a mustra kezdettől fogva a filmekkel akart hódítani. A Lilium Aurum Könyvkiadó és a Petit Press gondozásában megjelentetett Mindennapi kenyerünk HaTko József és Édes Árpád írásait gyűjtötte össze. Már a cím önmagáért beszél, de „...írásaiknak legszembetűnőbb sajátsága, hogy mindennapi kenyérként, nélkülözhetetlen táplálékként szolgálnak'' és „...a mindennapok sokakat foglalkoztató eseményeinek meg- megújuló erkölcsi-történeti tapasztalatát kínálják a keresztény hit változatlan, szilárd hátterével."- olvashatjuk az előszóban. Lepje meg e könyvvel szeretteit és barátait. Megrendelőlap Megrendelem a Mindennapi kenyerünk című könyvet az alábbi címre: Név:............................................................................................. Cím:............................................................................................. A könyv ára JESUSE az ÚJ SZÓ olvasóinak 114 Sk. + postaköltség! egy könyv postaköltsége 18 SK) Cím: Lilium Aurum Könyvkiadó Kukucínová ul.459, Dom podnikatelov 929 01 Dunajská Streda tel.: 031/5529028, fax.: 031/590 27 12 e-mail:lilium@lili umaurum.sk
