Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-09 / 259. szám, kedd
ÚJ SZŐ 2004. NOVEMBER 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ TWSJE A legbefolyásosabb amerikai napilap hasábjain sürgette az USA-ban folyó franciaellenes kampány leállítását, a két ország közötti kapcsolatok javítását Michel Barnier francia külügyminiszter. A politikus nyílt levele („Levél Amerikához”) a Bush-kormányzathoz közel álló The Wall Street Journal európai kiadásában jelent meg. Ebben Barnier saját magát Amerika barátjának mondja. Az Európa és Amerika közötti együttműködés fontosságát húzza alá több területen, így a palesztin-izraeli konfliktus, Irán, Afganisztán, Afrika és Balkán kapcsán is.- De anyukám, én csak az igazságot keresem! (Szalay Zoltán karikatúrája) Az Európa Tanács ajánlása ellenére továbbra sem hallgathatnak magyar nyelvű római katolikus misét A csángókérdés - több oldalról A moldvai katolikus egyház vezetősége továbbra is elfogadhatatlannak tartja az ottani csángók igényét, hogy magyar nyelven hallgathassanak misét, és magyarul énekelhessék egyházi énekeiket. MTI-HÁTTÉR Varga Andrea magyarországi történész tíz éve él és dolgozik Romániában, és a Román Országos Levéltár bákói konferenciáján beszélt a csángók helyzetéről. Elmondta: az Európa tanács 1521-es ajánlása - amely felismerte a vallás fontosságát a csángók azonosság- tudatában - abból indul ki, hogy a csángók római katolikus vallású, nem homogén csoportot alkotnak. A szervezet ezért azt ajánlja, lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű - magyar - római katolikus misék hallgatására, és arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. Ezeket az ajánlásokat a moldvai római katolikus egyház vezetősége sajátságosán értelmezi, vagyis elfogadhatatlannak tartja, hogy híveinek öt százaléka igényli ezt a lehetőséget. Vilica Munteanut, a Bákó Megyei Levéltár igazgatója emlékeztetett: Bákó megye lakosságának mintegy húsz százaléka római katolikus. A konferencián egyes román előadók részéről érezhetőek voltak a régi, előítéleteken alapuló beidegződések, de újszerű, tárgyilagos megközelítésű felszólalásokat is lehetett hallani. Az előbbire volt példa Gheorghe Hura prefektus írásban elküldött üdvözlete, amely szerint a bákói rendezvényen az előadók a csángók román eredetét hivatottak bizonyítani. A prefektus a demokrácia megcsúfolásaként értelmezte, hogy akadnak olyanok is, akik magyarságukról akaiják meggyőzni a csángókat. A későbbi előadások között azonban több olyan is akadt, amely elütött a csángók román eredetéről szóló hivatalos tézistől. Rafael Che- laru bukaresti levéltári kutató előadásából például kiviláglott: az évszázadok során egymást váltogatták azok az időszakok, amikor a moldvai katolikusok az ortodox vallásúakkal egyenrangúak, illetve hátrányosan megkülönböztetettek voltak. Silviu Vacaru kutató pedig arról beszélt, mennyire rossz, ha a történészek a kizárólag román vagy kizárólag magyar eredet mellett keresik a bizonyítékokat. Varga Andrea előadásával kapcsolatban érzelmi indulatok is feltörtek. Azáltal gerjesztett vitát, hogy a moldvai ferences iskolákról szóló előadásában megemlítette: elsősorban a román anyanyelvűek sorából verbuválták a csángók papjait. Ideges reakciót váltott ki a csángó oktatási program vezetőjének, Hegyeli Attilának hozzászólása is. Hegyeli egy 1938-as rendeletet olvasott fel, amelyikben egy csángó falu polgármestere a prefektus írásos utasítására hivatkozva elrendeli, hogy szigorúan megbüntetik azokat, akik nyilvános helyeken a romántól eltérő nyelven beszélnek. Gheorghe Bejan, a magukat románnak valló katolikusok érdekvédelmi szervezete, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kijelentette: a hatóságok nagy hibát követtek el azzal, hogy megengedték a magyar nyelv tanítását a moldvai iskolákban. „Ha a moldvai katolikusok 95 százaléka román, hogy engedhetik meg egyesek maguknak, hogy magyar iskolákat alapítsanak? - tette fel a retorikus kérdést. loan Lacatu- su, a Hargita-Kovászna Európai Tanulmányi Központ vezetője pedig azáltal látta bizonyítottnak a csángók románságát, hogy a székely megyékbe áttelepedett moldvai római katolikusok többsége a magyar közegben is a román identitást választja. A konferencia tanulságairól szólva Varga Andrea kifejtette: egyelőre önámítás lenne elvárni a Moldvai Római Katolikus Püspökség vezetősége részéről a megbékélést és az igazmondást a csángók helyzetére vonatkozóan. Fel kellene hagyni végre a csángókérdés át- politizálásával mind magyar, mind román részről, és át kellene adni a terepet az érzelemmentes, tárgyilagos kutatásnak. VISSZHANG Alaptalan vádak Nemrég érdekes megnyilvánulással találkozhattunk az Új Szó „Megkérdeztük” rovatában. Száraz József, a Csemadok országos elnöke nyilatkozott - immár sokadszor - a tőle megszokott „egyenes” stílusban. Panaszkodik újra - mi másra, mint a kulturális tárcára. Alaptalanul vádol, immár sokadszor. A Csemadokok országos elnöke sok egyéb mellett ilyeneket állít: „minden lassan megy, és egyelőre csak reménykedhetünk... előbb- utóbb megkapjuk a pénzeinket”, „nincs remény, hogy a kulturális tárcától még kapjunk pénzt”, „egy minden hagyomány nélküli rendezvényre 3,5 milliót adtak, amiből mi a magyar kisebbséget érintő összes akciónkat fedezni tudtuk volna”. Ekként záporoznak a vaktöltények. Lássuk, mi is a helyzet valójában. Négy Csemadok-alapszerve- zet egy-egy programját kivéve az összes többi Csemadok-szervezet megkapta a „pénzét” október végéig. Az úgynevezett Csemadok Központ pedig augusztus 25-én kapta meg a „pénzeit”. Ez a kifizetés azonban nem is történhetett volna meg hamarabb, hiszen a tisztelt „Csemadok Központ” 2003-as pályázati „pénzeivel” csak augusztus 23-án volt képes elszámolni, a január 15-ei határidőt jóval túllépve. A gonosz és késve fizető minisztérium pedig - Jócskán késve” - csak két nap múlva volt képes átutalni a „központ pénzét” - mellékesen egy összegben. És még egy aprócska, de talán nem elhanyagolható tény. A Csemadok-szerveze- tek a rendszerváltás óta nem kaptak nagyobb állami támogatást, mint 2004-ben; a teljes támogatási összeg több mint 8 millió volt. Jelzem, köszönhető ez elnöki elődjének, annak a Kvarda József volt államtitkárnak, aki ön szerint „semmit nem csinált”. Mellesleg, önöknek 3,5 millió valóban mindenre elég lett volna? Erre utal az is, hogy az elnök úr augusztus óta nem vette észre, hogy néhány százezer koronácska ott állomásozik a „központ” számláján. Vagy talán mégsem ég olyan nagy lánggal a pajta? Nem is szólva arról, hogy a támogatás megérkezésétől számított 30 napon belül el is kellett volna számolni a „pénzeivel” - a határidő be nem tartása pedig szerződésszegés! Szavai szerint reméli, hogy „legközelebb nem úgy osztják majd a pénzeket, mint idén” - „az új seprű jobban fog söpörni”. Jómagam is remélem, hogy így lesz, és nem fordulhat elő, hogy csak a minisztériumi tisztségviselők jóindulatából kifolyólag nem zárják ki a késve elszámoló pályázókat a támogathatók köréből... Egyébként sem értem, miért nem próbál egy icipicit a saját háza táján is sepregetni? Ugyan, árulja már el a kedves olvasóknak, miből is keletkeztek azok a hatalmas adósságok a „központban”? Miért nem keletkeznek ilyetén adósságok az alapszervezeteknél és a területi választmányoknál? Lehet, hogy azért, mert ők terveznek és számolnak? Vagy csak valóban a közösséget tartják szem előtt, azt, amelynek a nevében az elnök úr oly szívesen és sokat nyilatkozik valamint koszorúz. Nem érkezik több pénz ebben az évben a kulturális tárcától... Mire is érkezne? Ahhoz, hogy érkezhessen, pályázni kell, az pedig már megerőltető. Mert, hogy „pénz az nem van, meg pénzeszköz se nem van” - ahogy boldogult Hofi Géza mondogatta -, azt tudjuk. De ugyan mire kellene az a pénz? Tud- ja-e, mit akar? Mi a koncepciója legalább a következő két évre? Mert hát az számomra kicsit kevésnek tűnik, amit a Szenei Molnár Albert Napok alkalmával megfogalmazott, nevezetesen, hogy a „Csákytól szolgálati gépkocsira kapott 400 000 kevés Superbre, kellene még legalább ennyi a kulturális tárcától, mer hát a Csemadok-el- nök már mégse járhat Octaviával” szerte ebben a nagy Kárpát-medencében koszorúzni... Nos, tisztelt elnök úr, azt hiszem, nem segíthetek, nekem is be kell érnem Octaviával, meg az az igazság, semmilyen kisebbségi és emberjogi chartában nem sikerült ráakadnom a „Superbhez való jogra” - de ha ön tud ilyenről, kérem, küldje el! Ma már egy szervezet súlyát nemcsak tagságának létszáma, hanem vezetőinek koncepciózussága és innovatív ereje is képezi. Természetesen joga, sőt kötelessége a nagyobb támogatás kérése - de nem mindegy, hogy hogyan és mire. Milyen kulturális, szervezői és kultúrpolitikai tevékenységet fejt ki az úgynevezett „Csemadok Központ”? Milyen előnye származik meglétéből azoknak, akik a tényleges kulturális alkotó- és szervezőmunkát végzik? Mert én - és kérem, világosítson fel, ha nincs igazam - úgy látom, nem végez semmilyen tényleges szolgáltatást a Csema- dok-alapszervezetek és területi választmányok számára, azok számára, akik valóban szívből és minimális támogatások mellett kénytelenek megvalósítani kiváló rendezvényeiket, akiknek maguknak kell megszerezniük „pénzeiket”. Dohányos Róbert, a kulturális tárca főosztályvezetője KOMMENTÁR A Gašparovič-tézis MOLNÁR NORBERT Ivan Gašparovič elnökünk (elnökük) bevezetett egy új politikai értékelési formát, amit nevezzünk egyszerűen Gašparovič- tézisnek. Ez röviden a következő: valamiről kijelenti, hogy az úgy van, mondjuk egy asztalról, hogy zöld asztal, aztán amikor számon kérik rajta, hogy miért nevezte az asztalt zöldnek, akkor kijelenti, hogy ő nem nevezte zöldnek, csak annyit mondott, hogy akár zöld is lehetne. Mert ennek is megvan a lehetősége. Ebben az összefüggésben teljesen lényegtelen, hogy az asztal valójában zöld, kék vagy éppen sárga. (Sajnos, nem én találtam ki, de annak is megvolt a lehetősége, hogy Ivan Gašparovičból normális elnök váljék...) A Gašparovič-tézis és a hétvége eseményei után annak is megvan a lehetősége, hogy a Magyar Koalíció Pártja kisebbségbe kerül a jövő évi megyei önkormányzati választások után Nyitra megyében, mert akár arra is hajlandó, hogy kevesebb képviselőjelöltet indít, mint amennyi a többséget garantálná. Nemes gesztus a nagy szlovák ellenében. Ha esetleg a nagy szlovák is bejelentené, nem indít annyi képviselőt, hogy többsége legyen Nyitra megyében, akkor vagy kevesebb képviselő ülne a megyei parlamentben, mint amennyi ülhet, vagy szóhoz jutnának a kisebbek. Ez, persze, teljességgel lehetetlen, de a Gašparovič-tézisbe belefér. Sokkal jobban érdekel viszont, hogy mi vezette a szlovák pártokat ahhoz, hogy magyarellenes blokkba verődjenek. Duray Miklós szerint véget ért a nemzetiségi béke Szlovákiában. Igen ám, de ennek is kell okának lenni, már ha így van. Mert azt elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki három évig nem nacionalista, aztán egy évig az, bár a Gašparovič-tézisbe ez is belefér. Duray Miklós azonban mondott mást is. Elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar politikusok hibáztak regionális szinteken. Ennek is megvan a lehetősége. Mielőtt az MKP vezetői gesztusokat tesznek a szlovák pártoknak, vagy felkészülnek a várható hatalmas ökölcsatára, lehet, hogy inkább meg kellene nézni, mit csinálnak regionális szinten a pártstruktúrák. És én most tényleg nem azt mondom, hogy rosszat, de a Gašparovič-tézis alapján... JEGYZET szedővel. Hazaérve Rimaszombatba már látni lehetett a koldus törzshelyén. Kint, a régi posta sarkán, hungarocell darabkán üldögélt, felkerült rá még egy kabát, meg a kesztyű is. Védőital is járt a munkához, a sarki vendéglőből valaki egy pohár meleg teát vitt ki neki, ' csak úgy emberszeretetből. Az autós szakboltokban sorban álltunk, mindenki fagyállót vitt, meg ablaklemosásra szolgáló folyadékot. Kipirosodott arcú cigánygyerekek kéregettek a nagyüzlet- ház előtti parkolóban, lilára fagyott orral. Pedig még csak az előőrs van itt. Ez még csak egy kis csipkelődés a tél részéről. Mára megszokott látvánnyá vált mindaz, mit elmondtam. A fát fuvarozó kordésok, a lilára fagyott arcú kéregetők, a nagykabátot húzó és hungarocell lapon üldögélő koldus. A miniszterelnök úr egy másik városban eközben gyorsforgalmi utakat ígért, gyárat és munkalehetőséget, adó, köz- igazgatási és munkapiaci reformot. A losonci városháza kistermében reprezentációs célokat szolgáló frissítőket takarított el a pincér. Olyan fél átlagbérnyi értékben. Most legyek szociálisan érzékeny vagy ne nézzek oda? Tábornok úr, jelentem... SZÁSZI ZOLTÁN Tábornok úrnak jelentem, az első támadást sikeresen végbevittük! - zúgta a csípős keleti szél a fülembe, míg megpróbáltam levakarni az első deresedést az autóm ablakának üvegéről. Aztán hirtelenjében az is eszébe ötlött az embernek, a hűtővizet is meg kellene nézni, vagyis ki kellene cserélni. Újabb kiadás, ám aminek meg kell lennie, meg kell lennie. Útban Losonc felé, ahol éppen a miniszterelnök becses személyét láthatták a kivételezettek, arra lettem figyelmes, megint megszaporodott a kétkerekű kordék forgalma a főút mentén. A Rimaszombat utáni autóscsárda melletti erdőből kibukkanó féltucatnyi üyen kordé és az azt toló kisebb-na- gyobb csapat fékezte le többször is a forgalmat, alig hétnyolc kilométer lefutása alatt. Hát elkezdődött. Visszafelé, a kenyérhátú dombok között próbáltam meg minél hamarabb hazajutni. Nagydarócnál, Guszonánál is találkozom egy-két rőzseFIGYELŐ Csiszár Imre színházi rendezőről, Kardos Ernő riporterről, Kerényi Imre színházigazgatóról, Schwajda György dramaturgról, Paál István rendezőről, Stefka István riporterről és Szen- tiványi (vélhetőleg Szentmihá- lyi) Szabó Péter íróról adott jelentéseket a pártállami magyar titkosszolgálatnak a Szilágyi Á- kos fedőnevű ügynök, akit a Hír TV és a Magyar Nemzet Forró Tamással azonosított. A Magyar Nemzet most az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött dosszié alapján igyekszik feltárni az ügynök múltját. A munkadossziéból kiderül, hogy kivette a részét a lengyel Szolidaritás eszméinek magyarországi terjesztése elleni harcból is. A dosszié időrendi sorrendben tartalmazza a jelentéseket, amelyeket „Szilágyi” saját kezével írt.
