Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-27 / 274. szám, szombat

SZÍNHÁZ MOZI 8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 27. Konferencia Balassi Bálintról és Gyöngyösi Istvánról a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében A magyar Amphion nyomában A régi magyar irodalommal kapcsolatban gyakran ész­lelhető jelenség, hogy a külföld többre becsüli korai irodalmunkat, s könnyeb­ben talál hozzá utat, mint a romantika és a romantikát követő alkotók zöméhez. POLGÁR ANIKÓ Jelenet a Shinra című tánckompozícióból (Képarchívum) Japán balettművészek vendégjátéka Pozsonyban Az ősök lelkét rejtő ciprusfa VOJTEK KATALIN Különleges csemegének örülhet­nek holnap a hazai balettkedvelők: Shinra című tánckompozíciójával a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház­ban vendégszerepei a Tokyo Metro­politan City Ballet. Az együttes eb­ben az évben alakult, de létrehozói, Kimio Noszaka és Nobuko Szaka- moto már évtizedek óta meghatá­rozó szerepet töltenek be a modem japán táncművészetben, és nem ez az első együttesük. Kimio Noszaka kerülő úton jutott el a modem tán­choz. Közgazdász diplomát szer­zett, és csak húszévesen kezdett rendszeresen táncot tanulni, de szuggesztív, kifejező mozdulataira hamar felfigyelt a közönség és a kritika. Előadóművészetét számos előkelő díjjal jutalmazták, 1975- ben állami ösztöndíjjal egyéves ta­nulmányútra mehetett az Egyesült Államokba. A következő évben Dance Works néven együttest ala­pított, amely elsősorban az ő kore­ográfiáit adta elő. Nobuko Szaka- moto először szólistaként csatlako- zott hozzá, később kiderült, hogy koreográfusként is van mondaniva­lója. Bár a tokiói Sirajuri Főiskolán irodalom szakon végzett, a tánccal jegyezte el magát. Már egészen ap­ró korától egy modem táncot okta­tó stúdió növendéke volt, majd kor­társ koreográfusok kreációinak ih­letett előadójaként szerzett nevet. Japán állami ösztöndíjjal 1978-tól két évet töltött New Yorkban. Lírai táncáról az amerikai kritikusok a legnagyobb elismeréssel írtak. A Pozsonyban bemutatásra ke­rülő tánckompozíció, amely érde­kesen ötvözi a keleti és a nyugati mozgásvilágot, cseh zeneszerzők, Leoš Janáček, Antonín D vo rák és Július Fučík zenéjére készült. A rímben szereplő japán szó, a Sinra, amely dolgok végeláthatatlan egy­másutánját jelenti, az ember érzel­mi életének sokrétűségére utal, boldogság és csalódás, öröm és gyász váltakozására. „Egy régi le­genda szerint a ciprusra az ősök lel­két rejti. Az évek során sok szeretett személyt elveszítettem, és amikor megpillantottam egy ciprusligetet, megrohantak az emlékek. Embe­rek és sorsok elevenedtek meg előttem, róluk szól a Sinra” - nyi­latkozta Kimio Noszaka. Balassi Bálint verseit nemrég új­ra kiadott, kimagasló olasz fordí­tásban is olvashatjuk (a firenzei Ar­mando Nuzzo műve), finn kórusok éneklik, Pázmány Péter Öt szép le­velének katalán fordítása (Déri Ba­lázs műve) pedig a katalán miszti­kusok befogadói bűvkörébe he­lyezte a magyar bíboros Cicerót. Az idei évet hivatalosan Balassi- emlékéwé nyilvánították, s ez a tény önmagában is ráirányította a szélesebb közönség figyelmét leg­nagyobb reneszánsz költőnk életművére. Ehhez az évfordulós beszédmódhoz csatlakozott az a Balassi Bálint és Gyöngyösi István munkásságáról rendezett pozso­nyi konferencia, melyet a Comeni- us Egyetem Magyar Tanszékéhez kötődő Szenczi Molnár Albert Ala­pítvány és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete szervezett, a szlovák kulturális minisztérium anyagi támogatásával és a Szlová­kiai Magyar írók Társasága hozzá­járulásával. A konferencia legfőbb különle­gessége az volt, hogy a korszak ki­emelkedő kutatói immár a teljes évad mintegy összegző tapasztala­tával felvértezve léptek a tudomá­nyos és az érdeklődő közönség elé. Pozsony érdeme az is, hogy a hely­szín különleges volta különleges felszabadultságot is eredménye­zett, s így a magyarországi szakmai konferenciákhoz képest radikáli­sabb vagy radikálisabbnak ható gondolatok is megfogalmazódhat­tak, s ebből kifolyólag irodalomtör­téneti felfedezések fül- és szemta­núi lehettek az előadások hallgatói. A konferencia címe egy Rimay- verssor volt: „Vagy Syren, vagy Cir­ce, vagy Magyar Amphion”: s való­ban, ahogy a tanácskozás szer­vezője, Csehy Zoltán is hangsúlyoz­ta, Balassi szirénként csábít el ver­seivel, Circeként ejt rabul és bűvöl meg, s miképp Amphion lantszóval felépítette a lerombolt Thébát, úgy épített Balassi szinte a semmiből magyar poézist. A konferenciát Csörsz Rumen István és Sudár Balázs éneke nyi­totta meg, Balassi „Ó, nagy kerek kék ég” kezdetű dala hangzott fel. Az első előadó rögtön egy egzoti­kummal szolgált: a magyarországi török irodalom szakértője, Sudár Balázs Balassi rejtelmes török bejt­jeiről beszélt. A bejt szó kétsoros tö­rök verset jelent, ám Balassi ma­gyar strófikus verssé alakította a ki­választott török verssorokat. A ku­tatást segíti ugyan, hogy az eredeti szövegek fennmaradtak Balassinál, ám a forrásnyelvi szövegeinek for- díthatósága, értelmezhetősége problematikus. Balassi fordítóként számos módszerrel élt, sőt bizo­nyos török fordításaiba a neolatin költészet hozadékát is belekombi­nálta, mintegy szintézisbe hozva a két pólust. Sudár revideálta a ko­rábbi fordítást, s elkészítette a bej- tek forrásnyelvi változatainak új magyar értelmezéseit. Csörsz Ru­men István a Palkó nótájára nóta­jelzésű Balassi-szöveg strófatörté­neti hátterét derítette fel, melynek lényege az volt, hogy Balassi mint­egy kiútként az izoszabályos ma­Pillanatfelvétel a konferenciáról (Fotók: MKKI) jelenti, míg Gyöngyösinél nem­csak az ellenállás eszköze, hanem aktív szerepkörbe kerül, a vissz­hang révén beszélgetőtárssá válik. A pásztordráma igen kedvelt olasz alakzata a magyar költészetben új artikulációkat ölt. Jankovics József Czobor Mihály és Gyöngyösi István Chariclea-ér- telmezéséről beszélt, s a Gyöngyö­si-féle befejezés jellegzetességeit tárta fel recepciótörténeti nyomvo­nalon és a kortársi horizont értel­mezői tapasztalataival. A rendkí­vüli, Balassi-rangú elbeszélő költő, Czobor Mihály otthonra találása a magyar irodalomtörténetben és az olvasók polcain már elkezdődött. Jankovics előadása nagyszerű filo­lógiai kalandok sorát demonstrál­ta: Gyöngyösi Czobor-továbbírásá- nak útját és befogadástörténetét. Gyöngyösi Istvánt, a „textológust” is csak Jankovics előadása révén is­merhettük meg először. Vörös Ottó szintén Gyöngyösi István egy ke­véssé közismert művével foglalko­zott: a Palinódia egy korabeli kézi­ratos szövegét fedezte fel az általa kiadott Körmendi kódexben, s elsősorban a kritikai kiadás és az újonnan fellelt szöveg olvasati kü­lönbségeire, a nyelvi dimenziók ér­telmezhetőségének problémáira világított rá. A tudományos ülésszakok szinte telt ház előtt zajlottak, az előadá­sokat élénk vita, számos felszóla­lás tarkította. Balassi Bálint és Gyöngyösi István öröksége mind­máig eleven érték, s legyen szó bármilyen elméleti vagy művészi megközelítésről is, a két költő életműve mindenképp alkalmas arra, hogy releváns kérdezőhori­zontokat nyisson meg korunk tu­dósai és laikus műélvezőik előtt egyaránt. Balassi életművének kö­zéppontba állítása mellett még egy érdekes tanulsággal járt a Balassi- év: rekanonizálta Gyöngyösit, a marxista indíttatású irodalomtu­domány értékrendjét felborítva visszaemelte a régi magyar költé­szet legfényesebb csillagai közé. gyár hagyományból új s újabb stró­faszerkezeteket lakott be, tett ma­gyarrá. Az előadás elméleti szinten a formai intertextualitás kérdéseit vetette fel, s Sztárai Mihály, Rimay János, a Cantus Catholici vagy a Carmina Burana szintén felvillant az értelmezői horizonton. Az egyik legjelentősebb Balassi- kutató, Kőszeghy Péter előadása több ponton is módosítja a korábbi Balassi-szakirodalmat: Balassi élet­rajzai című előadásában határozot­tan leszámolt az életrajzok radiká­lis összemosásával; hangsúlyozta, hogy el kell különíteni a filológiai biográfiákat, melyeket a pozitiviz­mus alkotott meg, s inkább a kul­tuszkutatás felségterületére utalni át a regényköltő irodalomtudo­mány dimenzióit. Kimutatta, hogy minden tekintetben intézménye­sült, tankönyvadatokká vált tények milyen látszatpremisszákon alapu­ló érvrendszereknek köszönhetően kanonizálódtak. Balassinak nem életrajza van, hanem életrajzai: többek közt egy pozitivista, mely a hiteles szerzői életrajzzal próbált azonosulni, mintegy rekonstruálva a szerző kontextushangsúlyos vo­natkozásait (történelmi, magán­életi referenciák stb.), és egy struk­turalista, mely alapvetően fikciós természetű, hiszen a versekből ol­vasódon ki. Kőszeghy elbizonytala­nította a Balassi-Losonczy Anna szerelem irodalomtörténeti közhe­lyét is, sőt megmutatta a konstruk­ció képlékenységét, és sérülékeny pontjain keresztül, érvek rendsze­rével lényegileg fel is számolta Eck­hardt mítoszát, mondván, nagyobb (vagy legalábbis ugyanakkora) va­lószínűséggel nevezhetjük az An- na-versek ihletőjét a referencialitás szintjén Csórón Annának, mint Lo- sonczy Annának (lám, alighanem új nevet kell megjegyezniük a Ba­lassi szerelmi biográfiája iránt ér­deklődőknek). Seláf Levente összehasonlító verstani vizsgálat során jutott ko­moly eredményekre, miközben számos, elméleti vonatkozásban is provokatív kérdést felvetett: Naete- bus repertóriumát véve alapul, mely az ófrancia strófikus, nem énekelt versek rendszerét tartal­mazza, kimutatta, hogy metrum és tematika milyen összefüggéseket eredményezhet a nyugat-európai és a magyar hagyomány kölcsön­hatásának tükrében. Balassi kul- túrhérosz voltának irodalomtörté­neti paradigmája is a verstan össze­függéseiben nyert értelmezést. Szentmártoni Szabó Géza, a Ba- lassi-kultusz egyik legsokoldalúbb ápolója és ébren tartó tudósa rend­kívül színes előadásban fürkészte a hármasságok viszonyát Balassi köl­tészetében, kivált az Ó, nagy kerek kék ég kezdetű költeményre vonat­koztatva. Erasmus Szent Pált kö­vetve az embert három részre osz­totta: szellem (elme, Istenhez való hasonlóság), lélek (érzések, indu­latok), test (hús), s e hármasságok különféle értelmezői dimenziókat nyírnak meg a kerek, kék ég, az újuló föld és a nagy tenger morot- vája kapcsán, ráadásul még a Ba- lassi-strófa koncepciója is ezoteri­kus dimenziókat tételezve értel­meződik újra a hármasságok misz­tikus rendszerében. Az ülésszakot a Gaudium régi zenei együttes rend­kívüli közönségsikert kiváltó kon­certje zárta. A második ülésszakot Balia Gá­bornak, a Comenius egyetem hall­gatójának szavalatai nyitották meg. Bánki Éva, akit tájainkon el­sősorban a nagysikerű Esőváros című regényéről ismernek, a pro- vanszál trubadúrhagyomány tük­rében ingatta meg azt a tézist, mely Balassit az első magyar trubadúr­ként ünnepelte. Élvezetes tablót kí­nált az úgynevezett női dalokról, melyek vizsgálatát soknyelvű szö­vegkorpuszon végezte el számos aspektusból. Tőzsér Árpád a drá­maköltő Balassit méltatta élmény­centrikus filológiai esszéjében. Amedeo Di Francesco,(Nápoly) az echós vers két aspektusát vizs­gálta: egyrészt manierista eljárás­ként Balassinál, másrészt az echós vers barokk változatát Gyöngyösi Kemény-eposzában. Balassinál az echó megjelenése irodalmi fikciós játék, mély, emberi indítékokkal, az én víziójának panteisztikus megsokszorozódása: az EGÉSZ osztja az ÉN érzelmi élményét. A Gyöngyösinél megjelenő tömlöc és kőszikla a barokk tipikus jelképei: a Kemény-eposz echós jelenete a labirintus- és az álomjelenet közé illeszkedik, s e három fogalom Gyöngyösi ars poeticáját is illuszt­rálhatja. Kemény és Echo beszélge­tése barátságos, nyájas, szinte test­véri dialógus. Míg Echó a korábbi irodalomban a kétértelműség szi­nonimája, itt biztonságot adó me­nedék, a szellem ábrándját vissza­adó költői szülemény. Az echó pszichológiai téren a belső beszél­getés kivetülése lesz: a kőszikla a barokk olvasatokban a mindenna­pi élet szorongásaival, a világ mozgásával szembeni erősséget Kőszeghy Péter előadása HVIEZDA: Apja lánya (am.) sz., v. 18, 20 MLADOSŤ: Cseh álom (cseh) sz., v. 18, 20 AUPARK - PALACE: A hihetetlen család (am.i) sz., v. 14,15.30,16.30,18,19, 21.30 Bridget Jones: Mind­járt megőrülök! (ang.) sz., v. 14.30, 15, 17, 18.30, 19.30, 20.30 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., v. 17.30, 19.40, 21.50 Hanyatt-homlok (cseh) sz., v. 16.20, 18.40, 21.20 Csajok a csúcson 2 (ném.) sz., v. 15.20,17.20,19.20 Collateral - A halál záloga (am.) sz., v. 20.10 Tapló Télapó (am.) sz., v. 15.40.17.40, 20 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) sz., v. 15.50, 18.10 Apja lánya (am.) sz., v. 14.40, 16.50 Felejtés (am.) sz., v. 19.10,21.10 Cseh álom (cseh) sz., v. 14.10,18.40 KASSA TATRA: Csajok a csúcson 2 (ném.) sz., v. 16, 18, 20 CAPITOL: A hihetetlen család (am.) sz., v. 15.30,18, 20.15 ÚSMEV: Brid­get Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Collateral - A halál záloga (am.) sz., v. 18 DU- NASZERDAHELY - LUX: A falu (am.) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) sz. 19 ÉRSE­KÚJVÁR - MIER: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., v. 17,19.30 NAGYMEGYER- SLOVAN: Dirty Dancing 2. (am.) sz. 19 VÁGSELLYE - VMK: Hanyatt-homlok (.cseh) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A Bourne-csapda (am.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Cápamese (am.) sz., v. 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 13.30, 15.45, 18, 20.15 Collateral - A halál záloga (am.) sz., v. 15.30 Csodálatos Júlia (am.-magy.) sz., v. 15.15, 17.30, 19.45 Felejtés (am.) sz., v. 17.45, 19.45 Godsend - A Teremtés Klinikája (am.) sz., v. 14,18.15, 20.15 Mobil (am.) sz., v. 20.30 Totál szívás (fr.- ném.) sz., v. 13.45,16,18.15,20.15 KOMÁROM, JÓKAI SZÍNHÁZ: Ibusár sz. 19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom