Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-25 / 272. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 25. A Bettes Uhrról a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma 18 órakor lesz a Vámbéry Kávéházban Bettes István Bettes Uhr című kötetének bemutatója. A könyvet, amely a Nap Kiadó Ötven év - ötven vers című sorozatában jelent meg, Hizsnyai Zoltán József Attila-díjas költő ismerteti, (ú) Olasz tudós Gyöngyösi Istvánról Nyitra. A pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézete szervezésében Amedeo Di Francesco, a nápolyi egyetem tanára Szó és kép kölcsönhatása Gyöngyösi István költészetében címmel tart ma előadást magyar nyelven a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Tanszékén 11 óra 10 perces kezdettel, (pa) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ház az óceán felett 19 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: Hamlet 11 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József (vendégjáték Dunaszerdahelyen) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Apja lánya (am.) 18, 20 MLADOSŤ: Cseh álom (cseh) 16, 18, 20 AUPARK - PALACE: A hihetetlen család (am.) 15.30, 16.30, 18, 19, 21.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.30,15,17,18.30,19.30, 20.30 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 17.30, 19.40, 21.50 Hanyatt-homlok (cseh) 16.20,18.40,21.20 Csajok a csúcson 2 (ném.) 15.20, 17.20, 19.20 Cápamese (am.) 16, 16.40, 18.20, 19.40 Collateral - A halál záloga (am.) 20.10 Tapló Télapó (am.) 15.40, 17.40, 20 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 15.50, 18.10 A tűzben edzett férfi (am.) 20.40 Apja lánya (am.) 14.40, 16.50 Felejtés (am.) 19.10, 21.10 Cseh álom (cseh) 18.40 PÓLUS - METROPOLIS: A hihetetlen család (am.) 14.10, 15.40, 16.35, 18.05, 19, 20.30 A tűzben edzett férfi (am.) 17, 20.35 Tapló Télapó (am.) 15.05, 19.40, 21.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.40, 15.35, 16.55, 17.55, 19.10, 20.15 Csajok a csúcson 2 (ném.) 14.15, 16.05 Cápamese (am.) 15.50, 17.40 Hanyatt-homlok (cseh) 19.25, 21.35 KASSA TATRA: Csajok a csúcson 2 (ném.) 16, 18, 20 CAPITOL: A hihetetlen család (am.) 15.30, 18, 20.15 ÚSMEV: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16, 18, 20 IMPULZ: Horrorra akadva 3 (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Holnapután (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A menyasszony fia (arg,-sp,) 17,19.30 VÁGSELĽYE - VMK: Intermission (ír) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Csajok a csúcson 2. (ném.) 19 LÉVA - JUNIOR: Anakonda 2. - A véres orchidea (am.) 16.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Anakonda 2. - A véres orchidea (am.) 16.30, 18.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45, 18, 20.15 Collateral - A halál záloga (am.) 15.30 Csodálatos Júlia (am.- magy.) 15.15,17.30,19.45 Felejtés (am.) 17.45,19.45 Godsend -A Teremtés Klinikája (am.-kan.) 18.15,20.15 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 16.15 Mobil (am.) 20.30 Totál szívás (fr.-ném.-ang.) 16,18.15, 20.15 Dúdor-kiállítás a rimaszombati Városi Galériában Minden művész angyal SZÁSZI ZOLTÁN A címben idézett, Dúdor István holnap 16 órakor nyíló kiállításával kapcsolatban elhangzott mondatot Hajdú István, az egyik kurátor fogalmazta meg. A Gömöri Allegória című kiállítást a rima- szombati Városi Galéria rendezi, a tárlatot a tragikusan fiatalon elhunyt dereski festőnek a Gömör- Kishonti Múzeum gyűjteményében tárolt műveiből állította össze Garlatyová Gabriella művészet- történész és Hajdú István író. Főleg Dúdor figurális festészeti alkotásaiból válogattak, az igen értékes anyagból elsősorban azokat a képeket, amelyek a hely szellemének az itt élő emberre való kisugárzását fogalmazzák meg. „A tárlaton bemutatandó képeken a szellemi lények dúdorian különleges megfogalmazásán van a hangsúly. Minden művész egy angyal, ezeken a képeken pedig angyalok, költők, hegedűsök, Krisztusok láthatók, keresztmetszetet adva a Dúdor István által megalkotott párhuzamokról művészet, szellemiség és élet között” - nyilatkozta Hajdú István. A válogatás egyébként korábban szerepelt már egy kiállításon a Gömör-Kishonti Múzeumban, a képek azonban jó ideje nem voltak láthatóak, ebben a mostani összefüggésben kiállítva pedig az újdonság erejével fognak hatni. A kiállítás 2005. január 28- ig lesz látogatható a rimaszombati Városi Galériában (a Főtér 5-ös házszám alatt). Tóth Szilvia fotóiból rendeztek kiállítást a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének pozsonyi székházában Derűvel a tragédiák ellen A Magyar Intézet a budapesti Tóth Szilvia Idegenek című kiállításával járul hozzá a pozsonyi Fotóhónap rendezvénysorozatához. Képeivel a fiatal művész a nagyváros és a városlakó különös szimbiózisát merevíti ki örök pillanattá. TALLÓSI BÉLA „Tóth Szilvia a huszonöt-harminc közötti nemzedék egyik legtehetségesebb művésze - jellemzi őt a kiállítás kurátora, Szilágyi Sándor fotográfiai szakíró. - Szándékosan nem mondom, hogy fotográfus, mert ő igazából médiaművész. Használja ugyan a fotográfiát, ám hosszabb ideje azzal is kísérletezik, hogy a különböző fotográfiai eszközökkel készített állóképeket hogyan lehet megmozgatni, milyen módon lehet azokat újabb és újabb kontextusba helyezni.” Akkor él, lélegzik és lüktet a nagyváros, ha lakója életre kelti, vallja Tóth Szüvia, aki ezt a folyamatot igyekszik a fotográfia eszközeivel nyomon követni és dokumentálni. Azt a csodát (ő nevezi így) átvezetni a fotópapírra, amitől egy város él, s amivel az ember él a nagyvárosból. „Budapesti vagyok, megszerettem és szeretem a nagyvárosi életformát, azt, ha pörög körülöttem az élet - mondja. - A városi életmód legizgalmasabb pillanatait keresem, és azokat próbálom megmutatni másoknak. Ugyanolyan élménnyé tenni számukra, mint amilyen élmény az én számomra.” Talán ezért is mondja a kurátor, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt ezt a kiállítást, ezekből a képekből - amelyek szerinte a hagyományos értelemben nem fotográfiák - nem biztos, hogy meg lehetett volna rendezni, mert a közönség esetleg nem értette volna, annyira szubjektív az, amiről szólnak. „Én úgy látom ezeket a képeket, úgy tekintek rájuk, mintha egy útinapló készült volna, ám a naplóba nem kis történeteket jegyzett volna fel az utazó, hanem apró lírai töredékeTóth Szilvia: Városok és emberek két. Nem kész verseket, hanem hangulatokat, érzéseket. A szubjektív jelleg másik forrása, hogy Szilvia nem ismeri a fotóin szereplő embereket - erre utal a kiállítás címe is. Ezért a képek nem annyira róluk szólnak, mint inkább arról, ahogyan Szilvia emberként-fotós- ként nézi és látja őket.” Fotósként Tóth Szilviát 2002-től érdekli a város és az ember kapcsolata. Akkor készítette el az Iparművészeti Egyetemen - diplomamunkaként - első sorozatát a budapesti életről. Több életképet fotózott Helsinkiben is, ahol ösztöndíjjal töltött el hosszabb időt. „Úgy járom a várost, és úgy figyelem az embereket, hogy lehetőleg pozitív képeket készítsek. Ha ugyanis az ember figyeli a médiákat, nézi a tévét, másról se értesül a hírekből, csak tragédiákról. Pozitív történésekről a hírek nem nagyon szólnak. De - hogy a saját területemnél maradjak - a Word Press-fotók nagyon nagy része ugyancsak tragédiákat örökít meg, elsősorban a háborúk borzalmairól tudósít. Sőt, a riportképek is elsősorban a drámákra fókuszálnak. Megértem, hogy az élet tragikus oldalát meg kell mutatni, de mára ez a hatásvadászat eszköze lett, s mivel az emberek folyamatosan kapják a borzalmakról szóló képeket, egyre érzéketlenebbé válnak irántuk. Kompenzálásképpen, a drámák feloldására próbálok a városi emberek életén keresztül pozitív értékeket közvetíteni. Igaz, nagyon nehéz csak derűs kisugárzású ember-város kapcsolatot mutatni, különösen, hogy igyekszem megmaradni a realitás talaján. Csakhogy az ember a személyiségével is befolyásolhatja a helyzeteket: ha a kapcsolatait pozitív szemlélettel alakítja.” Tóth Szilvia realitásból született képi világa nem marad csak a kedves, derűs, pozitív dolgok forrása. Vannak „durvább” képei is. Példaként ne a legkeményebbet említsük, amely egyébként az erotika területére vezet, és a „hard elhajlás” felé közelít, hanem a kevésbé durvábbat, amelyik „soft elhajlást” mutat be finom jelzéssel. Két lány van a képen, fura figura öleli át őket. A háttérben egy borivó alak látható, elöl pedig egy férfi... - nyomdafestéket még tűrő kifejezéssel (körülírással) megfogalmazva - félre nem érthető módon a nadrágjában matat. „Ilyen furcsa, bizarrabb helyzeteket azért fotózok, mert szeretem az iróniát és a groteszk hangvételt is. Mivelhogy a groteszk is képes pozitív energiákat sugározni.” A fotókon vannak rendőrök, vasúti alkalmazottak, kalauznő, gyerekek kutyával, unatkozó utcagyerekek játékpisztollyal, budizó nénikék, de az éjszakai életet szolgáló szórakoztatóipar alakjai is feltűnnek bevetési helyzetekben. A képeket nézegetve arról faggatom Tóth Szilviát, van-e kedvenc embertípusa, milyen fazonokra kapja fel azonnal a fejét, illetve rántja elő a fényképezőgépét. „Engem bármelyik ember meg tud fogni. Nagyon fontos egy kép megszületéséhez, hogy a helyzet minden dimenziója együtt hasson. Igaz, hogy az emberek vannak az előtérben, tehát úgy tűnhet, ők a legfontosabbak, ám ugyanolyan lényeges az a kicsi háttér is, amely a városból látszódik. Együtt választom meg a kettőt. Ha működnek együtt, ha a háttér és a figura éppen megtalálja egymást, akkor készítek fotót.” A minden tekintetben reprezentatív, kiváló összeállítás csaknem teljes összképet ad A kortárs szlovák irodalom magyar kistükre LAPAJÁNLÓ Európai figyelő című rovatában lenyűgöző összeállítást közöl a jelenkori szlovák irodalomból a Magyar Napló októberi száma. A szlovák irodalom nem először szerepel a Magyar írószövetség rendszer- váltással egyidős havi lapjában, öt évvel ezelőtt már megjelentetett egy hasonló körképet. Erről a mostaniról azonban első pillantásra is látszik, hogy minden tekintetben reprezentatív, s noha ez a bemutatkozás mindössze húszoldalnyi terjedelmet kaphatott, az összkép csaknem teljes. A mai szlovák irodalom című összeállítás a két válogatója, Žilka Tibor és Rédey Zoltán irigylésre méltó irodalomismeretéről tanúskodik. Az olvasó mindössze talán azt hiányolhatja, hogy a válogatás és az elé írt, talán bevezetőnek szánt jegyzet nincs összhangban: míg a versek, elbeszélések és esz- szék a jelenkori szlovák irodalom legjavát adják nagyon jó fordításban, így határozottan ínyenc olvasót feltételeznek, a túlságosan általános jegyzet inkább a tájékozatlan, kevésbé igényes befogadónak szól. Ez a kisebb igény a bevezető szövegezésén is érződik (mondatfűzése helyenként bántóan közhelyes és önismétlő: „az első csoport a szocialista rendszer kegyeltjei közül toborzódott, akik közül sokan a rendszer következetes kiszolgálói voltak, de nem egy közülük...” - vagy éppenséggel zavaros „Pavol Strausst 1989-ben rehabilitálták, és szinte egész életében üldözték”). Meglehet, a jegyzet eredetileg nem is ehhez az összeállításhoz készült: a benne hosszabban említett Dušan Mitana például nem szerepel a beválogatottak közt. Lássuk tehát azokat, akik helyet kaptak a körképben! A költők közül Erik Groch, Štefan Strážay, Ivan Štrpka, Mila Haugová, Daniel Hevier, Ján Zambor, Ján Buzássy, Peter Macsovszky, Michal Habaj (aki harminc évével az itt szereplők legfiatalabbika). Hasonlóan illusztris társaság a prózaíróké: Pavel Vilikovský, Michal Hvorecký, Peter Pišťanek, Vladimír Balia, Václav Pankovčín, Dušan Dušek, Pavol Rankov. A sort és a panorámát Pavol Strauss esszéi zárják. Az irodalmi szövegek fordítói: Bole- mant László, Forgács Ildikó, Kiss Annamária, Tóth Annamária, Tóth László és Varga Imre. A kortárs szlovák irodalmat bemutató körképhez egy hasznos szerzői kislexikon is tartozik. (Van néhány szépséghibája. Például, hogy szól az összeállításban ténylegesen nem szereplő Igor Hochelról és Jozef Urbanról is. Következetlenségre vall továbbá, hogy némely kötet címét magyarul is megadják az összeállítók, másokét nem. Vilikovský magyarra fordított, díjazott regényeinek csak a címét keressük hiába, Pišťanek esetében azonban meg sem említődik, hogy magyarul is olvasható. Igaz, hogy Vilikovský az egyetlen Vilenica-díjas szlovák író, de ez az információ félrevezető abban a megfogalmazásban, mely szerint „Az egyedüli Vilenica-díjas író Szlovákiában” - hiszen Grendel Lajos is az.) Jegyzetében Milan Resutík a legkisebb „olvasói piaccal” rendelkező szlovák irodalom kapcsán a túlélés új módszereinek megtalálását szorgalmazza. Aligha hihető, hogy ilyen nagyszerű irodalmi felhozatal számára, mint amilyen a jelenkori szlovák, különösebb túlélési stratégiát kellene kitalálni. A piacbővítést is célzó láttatás sok apró, de annál fontosabb csínja-bín- jának elsajátítása azonban csak a javára válhat, (csg)
