Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-20 / 268. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 20. Ne sanyargassuk feleslegesen magunkat. Igyekezzünk megtalálni az arany középutat. 30 Egészségünkre ________________________________ Mi t tegyek, ha elviselhetetlenül fáj? A fájdalom a leggyakoribb és legkellemetlenebb tü­net, amely miatt a beteg az orvoshoz fordul. Rendelő- intézetemben is különféle fájdalmakkal keresnek meg az emberek. DR. PÓCZIK GÁBOR Valószínűleg nincs is olyan em­ber, akinek még nem fájt semmije, így volt ez a régmúlt időkben is, csak akkor még nagyon keveset tudtak a fájdalom jellegéről, okáról. Az orvostudomány nagy kérdése A fájdalom nehezen definiálha­tó, egyéni érzés. Lehet égő, zsib­badó, szúró, lüktető. Két nagy csoportra osztjuk. Akut fájdalom Jellemző rá, hogy viszonylag rövid ideig tart. Ilyen fájdalom a szívinfarktus, az akut vakbélgyul­ladást kísérő fájdalom, műtét utá­ni fájdalom stb. Az alapbetegség megszűnése után elmúlik. Tüne­tei: szapora szívdobogás, vérnyo­más-emelkedés, izzadás, izmok megkeményedése, kitágult pupil­la. A beteg szorong, halálfélelme van. Megváltozik néhány hormon szintje, a vércukorszint, stb. Ez a fajta fájdalom hasznos, mert fi­gyelmeztet, hogy valami nincs rendben. A legfontosabb ilyenkor a kiváltó ok megszüntetése: pl. a vakbélgyulladás esetén a műtét. Ennek ellenére elengedhetetlen a fájdalom csillapítása, mivel az el­viselhetetlen fájdalom krónikussá válhat. Sokan azt gondolják, erős akarattal le lehet győzni a fájdal­mat. Ez sajnos nem igaz. Az akut fájdalom jól gyógyítható, csak idejében és a megfelelő módon kell hozzáfogni a kezelésükhöz. Krónikus fájdalom Ha az akut fájdalmat nem meg­felelően kezelik, krónikussá válik. A kiváltó betegség megszűnt, eset­leg átalakult krónikus betegséggé, más esetben olyan betegséggé, me­lyet szinte lehetetlen befolyásolni. Ilyen a krónikus ízületi gyulladás, a cukorbetegséget, szélütést kísérő idegkárosodás stb. Nagyon sok esetben nem sikerül kézzel fogható okot találni, mivel az idegek műkö­désében keletkezik zavar, melyet a mai képalkotó eljárásokkal nem mindig sikerül kimutatni. A szerve­zet 3-4 hónap alatt fokozatosan al­kalmazkodik a megváltozott hely­zethez. Ez a típusú fájdalom nehe­zen behatárolható, állandó, mé­lyen elhelyezkedő fájdalom, amely nagyon megviseli a beteget. Elma- radhatadan kísérő tünet az állandó gyöngeség, fáradtság, a teljesítőké­pesség csökkenése. Persze az ilyen ember hangulata is gyökeresen megváltozik. Depresszióssá, bús­komorrá válik, álmaüanság gyötri, megváltozik a viselkedése is, me­lyet nem csak a krónikus fájdalom okoz, hanem az azzal összefüggő problémák is. Az ember munka- képtelenné válik, anyagi problé­mák jelentkeznek. Ezek a lelki za­varok gyakran megbontják az ad­dig harmonikus családi kapcsolat. Sajnos a krónikus fájdalom sokkal nehezebben kezelhető, mint az akut fájdalom, de a betegek kb. 90%-nál sikerül megfelelő kezelés mellett elviselhetővé tenni. A krónikus fájdalmat két nagy csoportra oszthatjuk: a onkológi­ai és a nem onkológiai eredetűre. Az onkológiai betegségeknél a fáj­dalmat okozhatja maga a tumor, de az onkológiai betegségeknél al­kalmazott kezelés következménye is (a száj nyálkahártyájának gyulla­dása a kemoterápiánál, a besugár­zást kísérő fájdalmak, stb.). Króni­kus, nem onkológiai fájdalom leg­gyakrabban az életkor előrehalad­tával jelentkező derék- illetve ge­rincfájás, valamint az ízületi fájda­lom. Ide soroljuk a különféle fejfá­jásokat, egyéb betegségeknél kelet­kező idegbántalmakat. Ezeknél a típusú fájdalmaknál nagy szerepet játszik az egyén életstílusa, hangu­lata, szociális helyzete stb. Szlová­kia lakosságának kb. 25-30%-a szenved krónikus fájdalmakban. A kiváltó októl függetlenül a króni­kus fájdalom nagyban megváltoz­tatja az ember egyéniségét, életvi­telét. Sokan úgy gondolják, hogy a krónikus fájdalmat lehetetlen gyó­gyítani, de ez nem igaz. A mai or­vostudomány a fájdalomcsillapítók igen széles skáláját alkalmazza. Hogy mérhető a fájdalom? A fájdalom igencsak az egyén­től függő érzés, mivel minden em­ber másként éli át a fájdalmakat. Hogy „mérni tudjuk”, tíz szám­jegyből álló skálát használunk, amelyen a nulla (0) azt jelenti, hogy nincs semmilyen fájdalom, míg a tízes az elviselhetetlen fáj­dalmat jelöli. A kezelés folyamán a beteg folyamatosan jegyzi a fáj­dalom erősségét, így mérhető le a kezelés sikere. Mely gyógyszerek a legalkalmasabbak? A fájdalomcsillapítókat két nagy csoportra osztjuk: az opiátokra és a nem opiátokra. A nem opiátok közös vonása, hogy olyan anyagok termelődését csökkentik a szervezetben, melyek növelik a fájdalom érzékelését. Az opiátok a legbiztonságosabb fájdalomcsillapítók közé tartoznak, ha a beteg nem lépi túl az orvos ál­tal meghatározott adagolást. Sok esetben azonban a beteg és az orvos tart a hozzászokás veszélyétől. Leggyorsabban a vénás injekci­ók hatnak, de ezt csakis orvos ír­hatja fel. Több gyógyszer is kap­ható pezsgőtabletta, esetleg gra­nulátum formájában, igen gyor­san kifejtik hatásukat. Vannak olyan gyógyszerek, melyek gyors felszívódásé hatóanyagot tartal­maznak. A retard típusú gyógy­szer előnye, hogy elég naponta egyszer bevenni, viszont csak hosszabb idő után kezd hatni. A végbélkúpok nem érintkeznek közvetlenül a gyomor nyálkahár­tyájával, ezért lényegesen keve­sebb gyomorpanaszt okoznak. Napjainkban igen elterjedtek a koffeinnel, C-vitaminnal kombi­nált fájdalomcsillapítók. Nem sza­bad elfeledkeznünk a különféle krémekről, kenőcsökről, ragta­paszokról sem, amelyek a fájda­lom helyén fejtik ki kedvező hatá­sukat. Mire ügyeljünk gyógyszerszedéskor? ♦ Tartsuk meg a megfelelő adagolást. Ne lépjük túl a maxi­mális napi adagot, mert ezzel fo­kozzuk a mellékhatások kialaku­lásának veszélyét. Ha a fájdalom nem állandó jellegű, akkor csak fájdalom esetén szedjünk a gyógyszert. A legtöbb gyógyszer izgathatja a gyomor nyálkahár­tyáját, ezért érdemes étkezés után bevenni. ♦ Optimális fájdalomcsillapí­tás: fölöslegesen ne szedjünk fáj­dalomcsillapítót, főleg ne azért, hogy megelőzzük a fájdalom ki­alakulását. Ne essünk a másik végletbe se: ne sanyargassuk fe­leslegesen magunkat. Igyekez­zünk megtalálni az arany közép­utat a fájdalomcsillapítás terén, mely nem mindig egyszerű. ♦ Fontos megjegyezni: a fáj­dalom azt jelzi, hogy a szervezet­ben valami nincs rendben. Ha né­hány nap után sem múlik el, már a kezdet kezdetén nagy intenzi­tással jelentkezik, esetleg eddig nem tapasztalt panaszok kísérik (szédülés, hányinger, kettős látás, láz, mentális zavar, emésztőrend­szeri panaszok, széklet- vagy vizeletvisszatartási nehézségek, eszméletvesztés, mellkasi fájda­lom, általános elesettségi érzés, végtagok gyöngesége), azonnal forduljunk orvoshoz, hiszen lét- fontosságú a kiváltó ok felderítése és helyes kezelése. Ilyen esetek­ben kísérletezni a fájdalom csilla­pításával akár az életünkbe is ke­rülhet! Várom a témával kapcsola­tos, vagy egyéb neurológiai jel­legű kérdéseiket! A szerző ideggyógyász Hogyan válasszunk fájdalomcsillapítót? Sok gyógyszer megvásárolható, ezért a laikus ember mindig gondban van, ha neki kell kiválasztani a legmegfelelőbb fájdalom- csillapítót. Érdemes megszívlelni az alábbiakat: ♦ ha már volt hasonló panaszunk és volt rá megfelelő hatású gyógyszerünk, válasszuk ismét azt, ♦ ha még nem szedtünk semmiféle fájdalomcsillapítót, próbálkoz­zunk a diklofenek, esetleg az ibuprofen tartalmúakkal. Ezek a gyógyszerek pl. gyomorfekély, túlzott gyomorsavtermelés, vér­zéscsillapító gyógyszerek szedése, gyógyszerallergia esetén nem javasoltak. ♦ ha valami miatt nem szedhetünk nem szteroid gyulladáscsök­kentőket, sikerrel alkalmazhatóak a paracetamol tartalmú gyógyszerek. TUDTA? ♦ A primitív kultúrákban a fájdalmat démonok mester­kedésének tartották, ezért hogy különféle varázslatok­kal, mágiával igyekeztek tá­vol tartani őket. Nagy tiszte­letnek örvendtek a varázslók, mágusok, akik elhitették az egyszerű emberekkel, hogy hatalmuk van a démonok fö­lött, így képesek gyógyítani a fájdalmat is. Sok esetben a fájdalmat büntetésként fog­ták fel. ♦ Időszámításunk előtt kb. 2600 évvel az ókori kínaiak feltételezték, hogy két, egy­mással ellentétes, de egymás­sal szorosan, elválaszthatat­lanul összefüggő erő, a yin és a yang közti egyensúly fel­bomlása okozza a fájdalmat. Ez az egyensúly segíti elő az életenergia keringését 14 csa­tornán (meridiánon) keresz­tül, melyek kapcsolatban áll­nak a belső szervekkel. ♦ Az ókori egyiptomiak úgy hitték, a fájdalmat az el­hunytak lelkei okozzák, akik éjszakánként behatolnak az emberek testébe. Ezért külön­féle módon igyekeztek ezeket a lelkeket kiűzni a beteg em­berekből: hánytatással, iz- zasztással, vizelési elősegítő főzetek itatásával. A legdrasz- tikusabb a fejfájás gyógyítása volt: a koponyán lyukat fúr­tak, hogy ott távozhasson az ártó lélek. Sok esetben elekt­romos áramot termelő, Nílus­ban élő hallal érintették meg a fájdalmas testrészt. A budd­hista filozófusok szerint a fáj­dalom beteljesületlen kíván­ságból keletkezik. ♦ Időszámításunk előtt 250 évvel a görögök bebizo­nyították, hogy kétféle ideg létezik: az érzékelésért és a mozgatásért felelős idegek és állították, hogy az agy az idegrendszer része. ♦ Galenus kidolgozta az idegrendszer élettanát és anatómiáját, Leonardo da Vinci kijelentette, hogy a ge­rincvelőn keresztül jut el a fájdalom az agyba. A fájda­lom eredetét a 20. században sikerült a legpontosabban tisztázni, amikor felismerték a különféle idegpályákat, re­ceptorokat, melyek a fájdal­mat érzékelik, vezetik, és amelyek pontos ismerete nagyban hozzásegíti az or­vost a legmegfelelőbb gyógy­mód kiválasztásához. A kábítószerezés nemcsak a használót, hanem a családját is beteggé teszi. A felnőtteknek kellene megmutatniuk, hogy a siker feltétele a testi, lelki egészség. A fű kipróbálásától a függőségig A legfontosabb kábítószerek a természetben előforduló, elsősorban növényekből kivonható vegyületek, azonban ma már forgalomban vannak ezek szintetikus módosított változatai és a természetben elő nem for­duló, mesterséges pszichoaktív vegyületek is. A központi idegrendszer működését befolyásoló gyógyszerek, illetve vegyületek nagy része egyben kábítószernek is minősül, ugyanakkor a központi idegrendszer műkö­dését befolyásoló gyógyszerek, vegyületek mindennapi életünk részesei: pl. pszichiátriai, neurológiai meg­betegedések kezelésére szolgáló orvosságok, nyugtatok, depresszió elleni szerek, altatók, érzéstelenítők, koffein, részegítő oldószerek formájában. A kábítószerek elsősorban az idegsejtekre és az idegi kapcsolatokra hatnak. Bénítják a gátló funkciókat, és ezzel felszabadítanak olyan kapcsolatokat, amelyek normális körülmények között nem valósulhatnak meg. A drogok hatására megváltozik az éntudat, csökkennek vagy megszűnnek a gátlások, s e szerekre a gyönyör­központ aktiválásával földöntúli élvezetet biztosítanak használói számára. A függővé válás azonban a hatás kiváltásához szükséges dózis emelését kényszeri ki a kábítószer-élvezőből, miközben lépésről-lépésre lerom­bolja magánéletét és szociális kapcsolatait. TÁJÉKOZTATÓ Ma fejeződik be a kormány által szervezett országos drogellenes kampány, amely nemcsak a fiata­lok, hanem szüleik figyelmét is rá akatja irányítani a drogfogyasztás veszélyeire. Nem csupán a kábító­szerezők, hanem a nikotin- és alko­holfüggők száma is emelkedik. A legújabb adatok szerint tavaly 1705 drogbeteget vettek nyüvántar- tásba. A fiatalok több mint a fele he­roint használt annak ellenére, hogy jelenleg többen a lágy drogokat ré­szesítik előnyben. A legkeresettebb drog Szlovákiá­ban továbbra is a heroin és a pervitin, a marihuána, az illő anya­gok, az Extázy és a hasis. A kábító­szerezés nemcsak a használót teszi beteggé, hanem a családját is. Ha a narkósnak sikerül is meggyógyul­nia, a családban ez a folyamat jóval hosszabb időt vesz igénybe - ma­gyarázta dr. Ľubomír Okruhlica, a pozsonyi drogellenes központ igaz­gatója. Hangsúlyozta, a drogfo­gyasztás terjedése összefügg a rendszerváltással, a megnyílt hatá­rokkal, a „rossz nyugati minták” át­vételével. Sajátos ifjúsági normák jelentek meg a szórakozás terén is. Sokan olyan közegben mozognak, amely képtelen perspektívát nyúj­tani, az ifjúsági szubkultúra nem tö­rődik a kapcsolatokkal, a hosszabb távú lehetőségekkel. Nem ismeri a szerelmet, a barátságot. Mint ahogy nem lát túl a jelen pillanatánál, nem érdeklődik a holnap iránt. Helyette az itt és az azonnal-ban keres minél teljesebb kielégülést, minél átfo­góbb élményt. A drogközpont terapeutái szerint a jelenidejűség szemlélete azért ve­zet drogfüggőséghez, mert az itt és azonnal élmények maximális kiak­názása általában megköveteli, illet­ve megengedi a normabontást. A narkósok életszemlélete szerint a jelenben az oldódik fel igazán, aki nem törődik a múlttal, a jövővel, nem foglalkoztatják tetteinek kö­vetkezményei, nem gondol azokra a szabályokra, elvárásokra, amelye­ket megpróbáltak beleoltani szülei, nevelői. Egy amerikai felmérés pon­tosan tükrözi a normabontást köve­tő drogfogyasztás alakulását. A ku­tatás azt vizsgálta, hogyan vezet a marihuána kipróbálása a drogfo­gyasztáshoz. Minél korábban is­merkedik meg valaki a könnyű dro­gokkal, minél elmélyültebb lesz ez az ismeret, annál nagyobb valószí­nűséggel válik az ülető igazi kábító­szer-élvezővé. Ráadásul a jelen tö­megkultúrája sem mond nemet a szenvedélybetegségeket kiváltó ni­kotinnak, alkoholnak, de a kábító­szer-fogyasztásnak sem. Alig akad alapiskolás, aki ne próbálkozott vol­na a dohányzással, ne kóstolta vol­na meg a sört, a bort, a pálinkát. A középiskolások nagy százaléka pe­dig a drogokat kóstolgatja, rálépett arra a futószalagra, amelyikről le- szállni nem könnyű. A szakértők szerint fokozott erőfeszítést kell tenni a teijedés meggátolására, nem biztos, hogy a kampányszerű fellángolások a megfelelőek. Sokan azt tartják, hogy ellenkultúrával, il­letve magával a kultúrával lehetnek megelőzni a kábítószerezést. Hi­szen ha a fiatalok távlatokat kínáló közegben és szemléletben nőnek fel, akkor inkább ellent tudnak állni a pillanat kísértésének. Meg kellene tanulniuk, hogy az igazán értékes nem érhető el egyik perctől a má­sikra, a valóban fontos dolgok nem történhetnek meg varázsütésre, a . Ha a fiatal látni fogja, hogy nem az idétlen tévéfilmek bámulása, ha­nem a tanulás, nem a diszkóbeli ug- rándozás, hanem a sport, nem a egymást váltó kapcsolatok, hanem a tartalmas szerelem a „menő“, szinte biztos, hogy nem nyúl a kábí­tószerhez. (erf)

Next

/
Oldalképek
Tartalom