Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-19 / 267. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 19. Nem minden rózsatípust kell most megmetszeni A rózsák teleltetése GYŐRY SZILVESZTER A rózsák teleltetésre való felkészítése lombhullás után kezdődik. Az erősebben növekvő bokorrózsákat 40-50 cm-re vágjuk vissza. Azonban a beteg hajtásokat tőből távolítsuk el. A rózsa hajtásain néha kisebb- nagyobb lilás szegélyű barna foltokat találunk. Alattuk a növény szövetei elhalnak. A kiterjedt foltok akár a bokor pusztulását is előidézhetik. E gombabetegség terjedése ellen ősszel a legegyszerűbben úgy védekezünk, ha a folt alatt a hajtást eltávolítjuk, és metszés után a rózsatöveket Kuprikolos vagy réz- gálicos oldattal (0,5-0,6%) lemo- sásszerűen permetezzük. Nem kell minden rózsát megkurtítanunk. Azokat a hajtásokat, melyek nem érik el a 40 cm-t, ha nem betegek, nem bántjuk. Nem tanácsos a rózsákat rövidre metszeni, mert a rendkívüli enyhe idő hatására a felső szemek kihajtanak, majd a későbbi kemény fagyok idején károsodnak. A hosszabb hajtásoknál is megtörténhet az említett fagykár, de itt az alsó szemek nem károsulnak. Az ősszel rövidre visszavágott rózsák esetében gyakoribbak a vadhajtások, melyek az első növekedési időszakban nem hoznak virágot. A törpe és az alacsony rózsáknál most csak az elszáradt és sérült hajtásokat távolítjuk el. A többit a tavaszi metszéskor végezzük. A kerítések, pergola mellé ültetett futórózsákról először a száraz, beteg kidörzsölt hajtásokat távolítjuk el, majd az elvirágzott virágnyeleket vágjuk vissza 2-3 szemre. Itt a rövidebb őszi metszés serkenti a nyári növekedést. Az egynyári, hosszú hajtásokat kissé lerövidítjük és óvatosan a támaszhoz vagy a kerítéshez rögzítjük. Az őszi metszés végeztével a lehullott leveleket a nyesedékkel együtt összeszedjük és elégetjük, végül a bokrot lepermetezzük. Ha valamelyik rózsafajtából szaporítani szeretnének, ajánlok egy alig használt, ám megbízható módszert. Az őszi metszéskor kiválasztott egészséges hajtásokból 20-25 cm hosszú, legalább 3-4 szemes dugványokat vágunk. Ééles késel a talpmetszetet simára vágjuk. A dugványokat összekötjük, névvel megjelöljük, majd egy homokkal megtöltött lyukas edénybe tesszük. Hideg, -1+6 fokos helyen teleltetjük. Ha nincs erre lehetőség, akkor a szabadban is tárolhatjuk, viszont akkor az edényt a dugványokkal leássuk, falevéllel, szalmával esetleg száraz fűvel betakarjuk. Tavaszra a talpmetszésen heg, azaz kallusz keletkezik, ami már fél eredést jelent. Az átteleltetett dugványokat a kiválasztott félárnyékos helyre ültessük, félben elvágott műanyag palackkal fedjük. Ezzel a módszerrel majdnem minden rózsafajta szaporítható. Végül a rózsa ágyásokat fölássuk a töveket komposzttal vagy apró földdel takarjuk. A rózsaágyás fölásására az ásóvilla legjobb, mert nem tesz kárt a rózsa gyökérzetén. A szerző rózsanemesítő Kerüljük a szobanövények túlöntözését Kevesebb vizet igényelnek AJANLO A téli hónapokban felüdülést nyújt számunkra szobanövényeink látványa. Amikor odakinn a csupasz ágakon már csak egy-két levél himbálózik, és az idő sem a legbarátságosabb, akkor még több időt töltünk lakásunkban élvezve az otthon melegét, gyönyörködve szobanövényeinkben. Ilyenkor az átlagos hőmérséklet is alacsonyabb, mint nyáron, ezért szobanövényeink kevesebb vizet fogyasztanak. Ha cserepünkben víztől tocsog a virágföld, akkor a gyökerek megfulladnak, ami a gyökerek rothadásához, pusztulásához is vezethet. A cserepes szobanövényeket csak akkor öntözzük, amikor a talaj felszíne már száraz. Az öntözésről azonban ne feledkezzünk meg teljesen, mert az is káros. A ritka öntözésen túl több tennivaló nem akad. A műtrágyázás, metszés, átültetés csak tavasszal válik időszerűvé, ( www.kertpont.hu ) Egyes csemegeszőlők helyes tárolás esetén sokáig megőrzik frissességüket. Olvasónk a szőlőt hideg, ám rendszeresen szellőztetett kamrában tárolja. A falra dróthuzalokat erősített, ezekre helyezte fel apró kampók segítségével a fürtöket. Ezeket ajánlatos úgy rakni, hogy a fürtök egymással ne érintkezzenek. (Kép és szöveg: Zsáki) Kertészkedő 17 A zöldség- és gyümölcstermő növények károsítóinak nagy része a lehullott leveleken, növényi részeken telel át A komposztálás művészete A lombhullás idején, illetve az ezt követő időszakban is érdemes néhány órát kertünk gondozására, a károsítok elleni védekezésre fordítani. Számos kártevő és kórokozó komposztálással is megsemmisíthető. CSERES ZOLTÁN A komposztáló hely elősorban a célt szolgálja, de látványossá is tehető A hagyományos és a biológiai művelésű kertekben november a komposztkészítés legfőbb időszaka. Ilyenkor gyűlik össze a legtöbb hulladék, amely a komposzt alapját képezi. Napjainkban ismét fellendült a szerves trágyák és komposztok iránti érdeklődés, a tudomány is többször bizonyította a talaj legösszetettebb alkotóelemének, a humusznak a nélkülözhetetlen voltát a termőtalajban. A komposzt készítésekor vegyük figyelembe, hogy a mikroorganizmusok 40-60 százalékos nedvességtartalmú közegben fejtik ki élettevékenységüket a legerőteljesebben. Tehát a nedvesség hiánya vagy bősége nagy mértékben befolyásolja a szerves anyagok lebomlását. Ha a nedvesség kevés, akkor nem indul meg vagy abbamarad a lebomlás. Ha sok a nedvesség, akkor a víz kiszorítja a levegőt, a lebomlás ilyenkor anaerob irányba tolódik el, ami a nem kívánt korhadást rothadássá alakítja át. A komposztálásnál az energia forrása maga a szerves anyag. A lebomlás gyorsaságát a levegő és a kellő nedvességtartalom mellett az is befolyásolja, hogy az anyagban milyen a szén és a nitrogén egymáshoz viszonyított aránya. A komposzt alapanyagainak keverésekor emlékezzünk arra, hogy a szalmás szárrészeknek és hulladékainak kicsi, a zöldségféléknek pedig nagy a nedvességtartalmuk, ezért ezeket érdemes keverni. A lombok, falevelek jelentős szervesanyag- és nitrogéntartalmuknál fogva kiválóan komposztálhatok. Ezeket más anyagokkal összekeverve ajánlatos használni, mivel a levelek könnyen összetapadnak, minek hatására a komposzt levegőtlenné válik. A háztartásban keletkező fahamut gyakran kidobjuk, pedig a benne levő foszfor és káli kiváló növényi tápanyag, a finom eloszlású mésztartalom pedig semlegesíti a savanyú hatást, amely a komposztálás alatt kialakul. A gyümölcs- és a szőlőtörköly is komposztálható. Óvatosnak kell azonban lenni a fűkaszálókkal, mert magas nitrogéntartalmánál fogva nagyon gyorsan felmelegíti és akár el is rothaszthatja a komposztot. Az istállótrágya a humusz és egyéb serkentő anyagai folytán fontos adalékanyag. A sertéstrágya folyékony és bűzös állapota miatt önálló trágyaszerként nem igen alkalmas, előzetesen földdel összekeverve komposzttá kell érlelni. A baromfitrágyák önmagukban is igen jó trágyaféleségek, azonban kis mennyiségük és töménységük miatt más anyagokkal összekeverve kiválóan hasznosíthatók. A különböző serkentő anyagok gyorsítják a komposztálás folyamatát. Ilyen serkentőanyag például a kerti föld is, amely talajbaktériumokat vagy egyéb szén és nitrogéndús anyagokat tartalmaz. A komposzthalom elsavanyo- sodása főként anaerob, levegőtlen viszonyok között következik be (szaga a silóra, a romlott vajra vagy az ecetre emlékeztet). Ez leggyakrabban akkor következik be, ha a komposzha- lomba nagy mennyiségű friss zöld anyag kerül, és a levegőztetést nem sikerül megfelelően megoldani, például a komposzt- álló földbe süllyesztett. Ilyenkor a komposztalapanyag tömegéhez négyzetméterenként 1 kg égetett meszet kell adagolni. A zöldség- és gyümölcstermő (Csodakert) növények károsítóinak, kórokozóinak nagy része a talajban a lehullott leveleken, növényi részeken telel át. Ha ezeket most megfelelő mélyen a talajba forgatjuk, elpusztulnak, megsemmisülnek. így pusztíthatjuk el pl. az alma- vagy a körtevarasodás levélen áttelelő gombáit, a lehullott levelekben lakozó aknázómolyokat, a kajszileveleken telelő gnómiás levélfoltosságot, a meggy- és cseresznyeleveleket megbetegítő cilindrosóriumos levélfoltosságot, a szilvaleveleken áttelelő polisztigmás levélfoltosságot a ribiszke mikoszfe- rellis levélfoltosságát stb.Vigyáz- zunk azonban, hogy a vírusoktól, baktériumoktól stb. fertőzött növényi maradványokat ne komposztáljunk, mert azok a következő év fertőzési forrásai lesznek. A szerző a Központi Mező- gazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP- OOR) komáromi részlegének a munkatársa A háztartásban keletkező fahamu kiváló növényi tápanyag forrása. Az ökogazdálkodásban nem használhatók az ipari állattartásból származó, vegyszereket tartalmazó trágyák Melyik istállótrágya a legmegfelelőbb? SZÉKELYNÉ BOGNÁR ESZTER Az ökológiai gazdálkodásban a tápanyag-utánpótlásra, a talajélet fenntartására istállótrágyát használunk. Az istállótrágya lehetőleg ökológiai gazdálkodásból származzon. Nem használhatók az ipari állattartásból származó, vegyszereket tartalmazó trágyák. Míg régen természetes volt az istállóból kikerülő trágya felhasználása a házikertben, ma a könnyen beszerezhető műtrágyák kerültek előtérbe, az istállótrágya és a komposzt helyett. Az istállótrágyában szerves kötésben levő tápanyagok folyamatosan ellátják a növényeket. A szerves anyag kedvezően hat a talaj fizikai állapotára, szerkezetére és a biológiai folyamatokra. A trágyázásra az őszi időszak felel meg. A kijuttatott istállótrágyát azonnal forgassuk be, ellenkező esetben a nitrogén egy részét elveszítjük. Érett istállótrágyát használjunk, mert az biológiailag a legértékesebb. A félig érett trágyában a szalmaszálak még jól megkülönböztethetők, színük világos. Az érett trágyában a szalmaszálak alig észrevehetők, színük sötétebb, a trágya anyaga egyneműbb. A túlérett trágya kenőcsös, tápanyagokban szegény, nehezen teríthető el. A trágya minősége függ az állatfajtól, az állat korától, egészségi állapotától, az etetett takarmány mennyiségétől és minőségétől. Felmerül hát a kérdés, melyik állatfaj trágyáját használjuk? Természetesen elsőként a marhatrágya jut az eszünkbe, pedig a komposztálás után a ló-, a sertés-, a juh-, a kecske-, a nyúltrágya és a baromfitrágya is kiváló szerves trágya. A lótrágya tápanyag-összetételében nagyon hasonlít a marhatrágyához. Egymással keverve is komposztálhatok. Ha lótrágyát komposztálunk, minden réteget tapossunk meg a komposztprizma készítésekor, mert a laza szálas halom könnyen kiszáradhat. A komposzt néhány hónap múlva már használható. A lótrágya a hőfejlesztő trágyák közé tartozik, ezért használják trágyatalp formájában melegágyak melegítésére. Lótrágyát a kifejezetten tápanyagigényes növények termesztéséhez használjunk. Lótrágyát használnak a gombakomposzt-készítéshez is. A sertéstrágyát a hideg trágyák közé soroljuk. Magas káliumtartalmú, de nitrogéntartalma is megfelelő. Meszet alig tartalmaz. Komposztálva kiválóan felhasználható zeller, hagyma és málna termesztéséhez. Ä lótrágyához hasonlóan kezeljük, de mivel nehezebb, prizmába rakáskor nem kell megtaposni. A juh-, a kecske- és a nyúltrágyát szintén komposztálva, nagyon tápanyagigényes növények alá adhatjuk. Magas nitrogéntartalmuk miatt buja növekedésre serkentenek. A baromfitrágya az előbb említett trágyákkal együtt a hőfejlesztő trágyák közé tartozik. A baromfitrágya fő tápanyaga a foszfor, de emellett magas a káliumtartalma és nagy mennyiségű nitrogént is tartalmaz. Túlt- rágyázás esetén perzsel, ezért földdel keverve komposztáljuk. Magas nitrogéntartalma miatt a közönséges komposzthoz is jó adalék. A trágya minőségét az állatok életkora is befolyásolja. Megfigyelték, hogy a fiatal és egészséges állat ürüléke - a jobb rágás következtében - tápanyagban szegényebb, az idős állat viszont felületesebben rágja meg és rosszabbul emészti meg a takarmányt, ezért ürüléke tápanyagban gazdagabb. A trágya minőségét az állatok életkora is befolyásolja.
