Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-18 / 266. szám, csütörtök
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 18. A Romboid bemutatkozó estje Dunaszerdahely. Ma este 18 órakor a Romboid irodalomelméleti és kritikai folyóirat mutatkozik be a Vámbéry Irodalmi Kávéház közönségének. A Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMIT) által szervezett irodalmi esten részt vesz Hodossy Gyula, a SZMIT elnöke, Ivan Š trpká, a lap főszerkesztője, Jozef Leikert, a Szlovákiai írószervezetek Szövetségének elnöke, (rv) „Jöjjenek a lagziba” Bodrogszerdahely. A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, Csemadok Szőttes Kamara Néptánc- együttese ma este 18.30-kor mutatja be „Jöjjenek a lagziba” című műsorát. Bővebb információk a www.szottes.sk honlapon, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: % Ház az óceán fölött 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Gazdag szegények 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Walking Tall (am.) 18 Hanyatt-homlok (cseh) 20.15 AUPARK - PALACE: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 18,19, 20.30, 21.30 Garfield (am.) 16.50 Felejtés (am.) 19.10, 21.10 Hanyatt-homlok (cseh) 20 Csajok a csúcson 2 (néni.) 19.50 Terminál (am.) 21.50 Cápamese (am.) 17.20,18.20, 19.40 A rém (am.) 20.10 Én és a hercegem (am.-cseh) 15.40 PÓLUS - METROPOLIS: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 18.30, 19.10, 20.15, 21.25 Cseh álom (cseh) 15.05, 17.15, 19.25 Csajok a csúcson 2 (ném.) 18.35, 20.30 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.-kan.-cseh-ném.) 16.05.18.15, 20.20 Cápamese (am.) 19 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Jószomszédi iszony (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A felejtés krónikája (am.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Fahrenheit 9/11 (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Garfield (am.) 18 LÉVA - JUNIOR: A hetedik pecsét (svéd) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Collateral - A halál záloga (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20 Anakonda 2. - A véres orchidea (am.) 19.45 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.-ol.) 15.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 18, 20.15 Cápamese (am.) 18 Collateral - A halál záloga (am.) 20.15 Dokumentumfilmek V. nemzetközi fesztiválja One World 2004 N í AJANLO Somoija. Nemzetközi doku- mentumfilm-szemlét tartanak mától vasárnapig a Fórum Kisebbségkutató Intézetben. A vetítések helyszíne a Park utca 4-es szám alatti épületben, a városi könyvtár felett található, bejárat az udvar felől. A belépés ingyenes. A mai program: 18.30 A bamjáni fiú, Phil Grabsky / Nagy-Britannia / 2003/95 perc Afganisztán véres története az öregek emlékeiben és a mindennapi élet képei a háború sújtotta vidékről jelennek meg a megható filmben. A holnapi program: 18.30 Rozália története, Warwick Thornton / Ausztrália / 2003 / 26 perc Kunoth-Monks Rozália a misztikus közép-Ausztrália vörös hegyei között született. Az ötvenes évek elején itt talált rá Charles Chauvel rendező és vele játszatta el az egyik legelismertebb és egyben legellentmondásosabb ausztrál film, a ,/ed- da” főszerepét. 19.00 Larry az utcánkból, Alice Elliott / USA / 2001 / 34 perc Ez a dokumentumfilm kalandos és optimista képe a lelki betegségnek és emberi szeretetnek. 19.35 A havannai zsonglőr, Arto Halonen / Finnország / 2004 / 17 perc Jesus Perdomo Triquero Havanna központjának egyik legkedveltebb alakja. Arti Halonen finn rendező elkíséri őt kora találkozóin a havannai utcák tipikus alakjaival. Szombat: 18.00 Elárasztás, Franny Armstrong / Nagy-Britan- nia, India / 2002 / 75 perc A Sardár Saróvar gigantikus víztározó létrehozása több száz falu fokozatos elárasztásához vezet. A film Dzsalsindhí község lakóinak elszánt ellenállását mutatja be, akiknek kunyhói már csak pár méterrel vannak a feltöltés alatt álló tározó vízszintje fölött. Vasárnap: 18.00 Kommunista jótékonyság, Harry Wu / USA, Kína / 1998/29 perc Noha Kína igyekszik olyan benyomást kelteni, hogy fokozatos a demokratizálódás, a kivégzések tekintetében mégis őrzi világelsősé- gét. Harry Wu dokumentumfilmje a kivégzések és a belső szervek transzplantációja közötti összefüggéseket igyekszik feltárni. 18.30 Gyilkosságok az orosz sajtóban, Paul Jenkins / Nagy-Britannia / 2003 / 69 perc Oroszországban az utóbbi hat évben több mint 110 a véleményét nyíltan kimondó újságírót öltek meg. A film alkotói ezeknek a gyilkosságoknak a hátterét igyekeznek bemutatni. A fesztiválról bővebb információkhoz juthatnak a 031 5902793-as telefonszámon, illetve a www.foru- minst.sk és a www.jedensvet.sk honlapokon, (ú) Két előadással vendégszerepeit a Komáromi Jókai Színház a Nemzeti Színházban a múlt héten Egy kápolnából a bazilikába Bandor Éva, Holocsy Kati, Holocsy Krisztina és Pőthe István (Dömötör Ede felvétele) A Komáromi Jókai Színház a második határon túli magyar színház - a Kolozsvári Állami Magyar Színház után amely lehetőséget kapott a magyar Nemzeti Színházban való fellépésre. A komáromiak az elmúlt években többször is felléptek Budapesten, a Thália Színázban, tehát a fővárosi közönség számára nem ismeretlen a társulat. ZSELINSKY MIROSLAV Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a két előadásból az egyik - Jókai-Darvas-Várady: A gazdag szegények - teltházas sikert aratott. A Jókai Színház vendégszereplését Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója kezdeményezte, hivatkozva a Verebes Istvánnal való barátságára, a komáromi színház elmúlt években nyújtott szakmai teljesítményére és a Magyarország határain túli magyar színjátszás mostoha megítélésére. „Kevesebb figyelem jut a határon túli színházak munkájára, mint amennyit azok megérdemelnek - magyarázta Jordán Tamás ez utóbbi jelenséget -, ezért a Nemzeti Színház felvállalta a magyar színházi szakma ezen részének magyarországi népszerűsítését. Ezentúl félévente lehetőséget adunk egy határon túli színháznak a bemutatkozásra.” Ennek a „propagációnak” az első „haszonélvezője” a Komáromi Jókai Színház volt. „Bárhonnan is nézem, nagy dolog a Nemzetiben játszani - mondta Dráfi Mátyás A gazdag szegények budapesti előadásának szünetében de nem lépek másként a színpadra, mint otthon. Igaz, hogy ez egy szép, modern épület, de a közönség ugyanúgy megérdemli a jó előadást Budapesten, mint Komáromban, vagy éppen Nagysal- lón.” A Jászai-díjas színész véleményét valószínűleg a társulat nagyobbik része is osztotta, ugyanis elvétve fordultak csak elő azok a fajta „túljátszások”, amelyeknek nagy a veszélyük, valahányszor vidéki - pláne határon túli - színház lép fel a fővárosban. A gazdag szegények teltház előtt aratott sikert; a társulat maximálisan kihasználta a produkcióban rejlő - a fülbemászó dalok előadását és a komédiázást csak ritkán túllépő - lehetőségeket. „Alapvetően elégedett vagyok az előadással, bár kicsit lassúnak éreztem - értékelte a budapesti fellépést Schlanger András, A gazdag szegények rendezője. - A pár nappal ezelőtti előadás után kijavítottuk az időközben keletkezett pontatlanságokat, és megbeszéltük a színészekkel, hogy mire kell jobban figyelniük. Mindezt természetesen azért, hogy a Nemzeti Színházban a lehető legjobban szerepeljünk.” A rendező emellett hiányolta a csütörtöki vendégjátékról a szakma magyarországi képviselőit. Érdekes jelenség, hogy a budapesti közönség érzékenyebben, értőbben reagált az előadás nyelvi humorára és finom cinizmusára, mint a komáromi. Bár Jókai darabja a fővárosban játszódik, de egyfajta - anyagi, egzisztenciális - perifériáról szól: ezért várhatnánk el, hogy egy - igaz, másfajta: nyelvi, kulturális - periférián élő közönség értőbben viszonyul hozzá. A hazai publikumot és szakmát azonban megosztja Schlanger András munkája, ami valószínűsíthetően az előadás következetlenségének és stiláris eklektikájának köszönhető. Az a tény, hogy a Verebes István által rendezett II. József nem vonzott annyi nézőt péntek este, mint A gazdag szegények előző nap, bizonyítja, hogy a Nemzeti Színház közönségszervezői sincsenek könnyebb helyzetben, mint komáromi vagy kassai kollégáik. AII. József háromnegyed háznyi közönsége nagyrészt az idősebb korosztályból és a színházi szakma képviselőiből állt. Szomory II. Józsefe Budapesten gyengébben szólalt meg, mint azelőtt Komáromban. A mérsékeltebb siker okai lehetnek az előadásban előforduló technikai jellegű problémák, a címszereplő Mokos Attila helyenként alig hallható játéka, valamint a két közönség közti különbségek. Talán nem szószaporítás annak megemlítése, hogy a Nemzeti Színház színészei csak nagyon kis számban voltak kíváncsiak felvidéki kollégáikra. Jordán Tamás ezt nagyon szomorúnak tartotta, és véleménye szerint színészeinek „elfoglaltsága és leterheltsége csak okként, de nem mentségként fogadható el.” Tóth Tibor szerint a Jordán Tamástól kapott lehetőség egyben azt is jelenti, hogy az itt bemutatott két előadást a színházi szakma pozitívan értékeli, hisz a Nemzeti Színházba csak egy bizonyos szakmai színvonal elérésével lehet bekerülni. „A színészeknek azt a tanácsot adtam - tette hozzá a komáromi direktor -, hogy ne tegyenek különbséget egy hazai fellépés és a Nemzetiben való fellépés között; a különbség a Nemzeti és más színház között esetleg annyi, mint egy kápolna és egy bazilika között: csupán a külsőségek mások, amiért oda belépünk - ugyanaz.” Bízzunk abban, hogy az ehhez hasonló vendégjátékok száma a jövőben növekedni fog, és ezáltal színházaink ismertebbé válnak külföldön is. „Sokat használt a Jókai Színház színészeinek a Nemzetiben aratott siker - mondta Verebes István -, mivel azt tapasztalták, hogy egy elfogulatlan közönség előtt is képesek erős hatást elérni.” A nemzetközi ismertség ösztönző erejével, reméljük, hazai színházaink elmozdulhatnak méltatlan, provinciális státuszukból. NÉZEM A DOBOZT Röppályák, életutak, tiszteletkörök Z. NÉMETH ISTVÁN Ha azt hallom Marsbéli krónikák, nekem először a Solaris együttes azonos című albuma jut eszembe, s csak azután Ray Bradbury regénye. A maga műfajában persze mindkét alkotás világszerte (elismert, de a továbbiakban inkább a regény filmváltozatáról lesz szó. Szeptemberben Bradbury 451 Fahrenheitével maradt abba a Magyar Televízió klasszikus sci-fiket bemutató sorozata, most vele folytatódik vasárnap délelőttönként, amikor is a Marsbéli krónikák című hatrészes amerikai tévéfilmsorozat kerül vetítésre. Ma, amikor csaknem minden műfaj „akciósodon” (a krimi, a sci-fi, a rajzfilm, a pár másodperces reklám - de a szappanoperákban is hadarnak, sőt még a természetfilmekben is gyorsabban és látványosabban kell elhullaniuk a meglesett állatoknak), s ily módon felpörgetve-megmér- gezve kénytelen elszáguldani a szemünk előtt, szinte nyugtatóként hatnak a kényelmes tempójú régi tévéfilmek. Ráadásul egy fikarcnyi számítógépes trükkre sincs szükség ahhoz, hogy ijesztő és félelmetes szörnyek szántsák fel a vörös bolygó homokját, Bradbury szerint a Föld gondolkodó (?) lényei éppen elég szörnyetegek tudnak lenni. Mert hogy a Marsbéli krónikák valójában az Emberről, az emberi lélekről szól. (Gondoljunk csak bele, a még kiábrándultabb Vonnegut- nak a Mars „túl közeli” megfigyelőhelynek tűnt, neki egészen a Tralfamador bolygóig kellett elrepülnie, hogy onnét visszanézve valamit is megértsen a kék bolygón történő dolgokból!) És még egy nü- ánsz: a filmben 2001 júniusában már a harmadik expedíció megy a Marsra. Vessük össze a jelennel: hova járnak mostanában a „kalandra” éhes hősök? Nézem a dobozt és úgy látom, nem fog az idő Arthur Conan Doyle hősein sem. Sherlock Holmes például A bíborvörös dolgozószoba című regényben jelenik meg először 1887-ben, majd Dr. Watson hűséges krónikásként további három regényben és ötvenhat novellában jegyzi fel barátja bámulatos tetteit. A Sherlock Holmes-történe- tek ma is imádnivalók. Nem csupán a meghökkentő rejtélyek, logikai fejtörők és azok elképesztő megoldásai miatt, hanem mert Doyle igazi - bár sebtében felvázolt, de eleven szereplőkkel - lebilincselő meséket írt. Főleg a sztorik légköre feledhetetlen, a kalandvágy, amely kiérezhető Holmes önfeledt kiáltásából: „Kezdődik a játék, Watson”. Doyle élete végéig abban a tévedésben élt, hogy a valódi, maradandó népszerűséget majd nagy gonddal írt, terjengős történelmi regényei hozzák meg számára. Hogy több ideje maradjon a „komoly” dolgokra, 1893-ban Holmes legnagyobb ellenségével, Moriarty professzorral együtt a svájci Reichenbachi- vízesésben lelte halálát. Több sem kellett az olvasóközönségnek! Levelek ezreivel ostromolták a szerzőt, ráadásul a kiadó is mesés honoráriumot helyezett kilátásba - Conan Doyle „megkegyelmezett” hát hősének, visszahozta az életbe és öregkoráig írta róla az újabb és újabb történeteket. Holmes igazi kultuszfigura lett, s az is maradt - gondoljunk a Baker Street-i lakás előtt álldogáló turistákra, vagy a nem létező lakcímre máig érkező levelekre. Mindez arról jutott eszembe, hogy ma és holnap az utolsó két része pörög majd le Az igazi Sherlock Holmes rejtélyes esetei című angol tévéfilmsorozatnak. Az igazi? - kaphatta fel a fejét a tévénéző. Hát volt igazi is? Egy rövid magánnyomozás aztán megállapíthatja, hogy bár csodálatos megfigyelő- és következtető képességével Holmes igencsak hasonlít Poe detektívfigurájára, Dupinre, Conan Doyle azt állította, hogy egy rendkívüli egyéniségű edinburghi professzor volt a modellje. A jelzett film két főszereplője Dr. Doyle és Dr. Bell. Ez utóbbi lenne tehát az „igazi” Holmes...? Mindenesetre Doyle-nak sok utánzója támadt, Holmes és Watson duóját számtalan újabb változatban megírták. Ez a négy történet is ilyesmi szeretne leniii. Az elején felcsap a titokzatosság, a rejtély és a misztikum zöldeskék lángja, majd mindenki gyanússá válik, míg (a kicsit hosszúra nyújtott) epizódok végén Dr. Bell kijelenti: „Sejtésem beigazolódott...”, s a néző bólint. Az övé nemkülönben. Az eredetiben mindig több a spiritusz esszenzisz.
