Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-16 / 265. szám, kedd
UJ SZÓ 2004. NOVEMBER 16. Szülőföldünk 33 Lokálpatrióta vagyok. A változásokat is „kelet-szlovákiai szemüvegen” keresztül nézem. Beérnek a tudás gyümölcsei A nyolcvankilences események mindennel összefüggő társadalmi felszabadult- ságot hoztak. Az a lelkesedés, az a várakozás ami akkor úrrá lett rajtunk, korábban elképzelhetetlen lett volna. MÚDRA ROZÁLIA Mint nemzetgazdászt és tervezőt a VPN javaslatára a kerület területi tervezési főosztályvezetőjévé választottak. Magam is úgy éreztem, itt az idő, amikor minden szaktudásommal az átgondolt, igazi fejlesztések megalapozását szolgálhatom. A változások olyan nagy iramban indultak be, hogy időnként csak kapkodtuk a fejünket. E másfél évtized alatt tényleg rengeteg minden történt, s talán még nincs is itt az ideje, hogy a folyamatokat kellő rálátással értékeljük, noha a minősítéseket azért meg kell tennünk. Lokálpatrióta vagyok, ami azt jelenti, hogy a változásokat is „kelet-szlovákiai szemüvegen” keresztül nézem. Sajnos, szomorú valóság, hogy fejlesztési és fejlettségi szempontból ennek az országrésznek a leszakadása már nyolcvankilenc előtt megkezdődött. Noha a rendszerváltás után a szövetségi kormánynak regionális fejlesztési politikája nem volt, mégis úgy vélem, ha az az államforma maradt volna fenn, a fejlesztésekben sokkal előbbre járnánk, és gazdaságilag is erősebbek lennénk, mint most. Az önálló Szlovákiát anyagilag a diplomáciai testületek kiépítése, az intézményrendszerek létrehozása, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek átalakítása - és sorolhatnám a többi példát - igen megterhelte, ami ráadásul akkor következett be, amikor a gazdaság teljesítőképessége is hanyadott. Ha a történelemnek nem ezt az útját választottuk volna, mára már Szlovákiában is felújították volna a vasutat. A koncepció készen volt, és alighanem az olyan társadalmi összefogást igénylő projektekben is lett volna előrelépés, mint például a kelet-szlovákiai síkság meliorációjának továbbvitele. Persze, ha beleélem magam a szlovákok gondolkodásmódjába, megértem azt, és nem csodálkozom azon, hogy akarták az önállóságot. Akkor még nem is gondolhattak arra, hogy az Európai Unión belül az önállóságukat szövetségi államként is deklarálhatták volna. Ára volt a parlamenti demokrácia és az új állami apparátus kiépítésének is, de a tanulópénzt meg kellett fizetni, hiszen ez másképpen sehol sem ment. A magam részéről Szlovákiában máig az önkormányzatokról szóló törvényt tekintem a legjobbnak. Ennek elfogadása Kelet-Szlo- vákiában is újra lelkesedéssel töltötte el a városok és falvak vezetőit és polgárait. Kár, hogy a reformok nem folytatódtak töretlenül, és igen sokáig kellett várni a másodfokú önkormányzatok megalakulására. A gondot az jelentette, hogy teljesen központosított módon, hatalmas apparátussal épül- • tek ki az új minisztériumok (a karcsúsításuk nagyon nehéz lesz), amelyek a regionális problémák megoldására alig fordítottak figyelmet. A kormány valóságlátását is elhomályosították a jónak minősített makrogazdasági mutatók. A magukra hagyott önkormányzatok akarva-akaratlanul kénytelenek voltak rájönni, hogy szükség van a megyére, a fejlesztéseket regionális szinteken is ösz- sze kell hangolni, rendszerbe kell foglalni, mert a térség csak így jár jól. Szerencsére végre a hatáskörök is megyei szintre kerültek, s ily módon egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy az adott térségben mi magunk döntsünk a jövőnkről. Meggyőződésem, hogy Kassa megyében kreatív emberek élnek, és a tehetség, a tudás gyümölcsei előbb vagy utóbb beérnek. Igaz, jelenleg még 30 százalék a munkanélküliek részaránya, de ez javulni fog. Kassa igen jelentős tudományos, gazdasági és kulturális bázis, a nyugati világ is úgy tekint rá, mint a Kelet kapujára. Az ameA fejlesztéseket regionális szinteken is össze kell hangolni. Múdra Rozália, a Kassai Megyei Önkormányzati Hivatal igazgatója: „Csak kapkodtuk a fejünket” (Csonka.Sz.György felvétele) rikai tőkének köszönhetően a kassai vasmű talpon maradt és Európa egyik legkonkurenciaképesebb vállalata lett. Kenyhecen már terebélyesedik az ipari park, s ezzel párhuzamosan más fejlesztések is beindultak. Iglón és Nagymihályban is jó esélyei vannak az ipari parknak, míg Szep- siben, Királyhelmecen és Tőkete- rebesen az inkubátorházak építése áll előkészületben. Logisztikai szempontból az ágcsernyői vasúti átrakóállomásnak is újra meg fog nőni a szerepe. Eredménynek tartjuk, hogy a tokaji borvidék szlovákiai részét is sikerült egyenrangúvá tennünk a magyarországival. Az önkormányzatiság elvének gyakorlati megvalósításában az utóbbi években sok tapasztalatra tettünk szert. Nincsenek ellentétek a megyei parlament működésében sem, szlovákok, magyarok, romák és más nemzetiségűek együtt keresik a legjobb megoldásokat. Az emberek városi és községi szinten is megtanultak pályázatokat írni. Képesek vagyunk az uniós pályázatok kínálta támogatási összegek elnyerésére, de - mivel ezek valójában csak kiegészítő támogatások - mi azt szeretnénk, ha a fiskális decentralizációnak megvalósulna nálunk az a második szakasza is, amely a fejlesztésre szánt pénzeket átirányítaná a megyei önkormányzatokhoz. Kassa megyében az infrastrukturális fejlesztésekkel nem várhatunk tovább. Minél előbb szükség van a Miskolc-Kassa gyorsforgalmi út kiépítésére és a megyén belüli úthálózat felújítására is, mert a külföldi tőke beáramlásának jelenleg ez a legfőbb kerékkötője. 1994-1998 1994 Szeptember 30. - október 1.: Előrehozott parlamenti választások Szlovákiában. Az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt koalícióban indul. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) a szavazatok mintegy 35, a magyar pártok koalíciója pedig 10,18 százalékát szerzi meg. November 3-4.: Az új törvényhozás alakuló ülésén, a „hosszú parlamenti éjszakán” a HZDS, a Szlovákiai Munkásszövetség és a Szlovák Nemzeti Párt „gőzhengere” nem a képviselői arányoknak megfelelően osztja el a parlamenti tisztségeket és bizottsági helyeket. December 13.: Megalakul a harmadik Mečiar-kormány. 1995 Március 19.: A szlovák-magyar alapszerződés aláírása Párizsban. Április 22.: Hétezer ember vesz részt Komáromban a szlovákiai magyar művelődés és oktatásügy megmentése érdekében szervezett nagygyűlésen. Június 29.: II. János Pál pápa második szlovákiai látogatása. Június 31.: Tíz szlovákiai városban tiltakozó nagygyűlést tartanak a magyar gimnáziumok igazgatóinak leváltása miatt. Augusztus 31.: Elrabolják az államfő fiát, ifj. Michal Kováčot. Október 21.: A Mečiar-párti Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért alakuló közgyűlése Rimaszombatban; elnökké Gyimesi Györgyöt választják. 1996 Január 1.: Hatályba lép az államnyelvről szóló törvény. Április 29.: Pozsonyban felrobban Róbert Remiáš autója. Remiáš azzal a külföldre menekült volt titkosszolgálati ügynökkel, Oskár Fegyveressel tartotta a kapcsolatot, aki bevallotta, hogy a titkosszolgálat embereként jelen volt ifj. Michal Kováč elrablásánál. Július 3.: A parlament jóváhagyja a területi és közigazgatási felosztásról szóló törvényt. A jogszabály az államigazgatási körzetek megszüntetésével felszámolja a magyar többségű kistérségeket. November 5.: František Gaulieder szembefordul pártjával, á HZDS-szel, amiért megfosztják mandátumától. 1997 Január 31.: Bevezetik a csak szlovák nyelvű bizonyítványokat. Május 23.: Gustáv Krajčí belügyminiszter meghiúsítja a NATO- csatlakozásról és a nép általi elnökválasztásról kiírt népszavazást. 1998 Március 2.: Véget ér Michal Kováč államfő megbízatási időszaka. Rudolf Schuster megválasztásáig (1999) Szlovákiának nincs elnöke. Május 20.: Új választási törvényt hagy jóvá a parlament. Az egyedül induló pártnak az összes szavazat legalább öt százalékát kell megszereznie, két vagy három párt koalíciójának 7, ennél több párt szövetségének 10 százalékos küszöböt szükséges elérnie a parlamentbe kerüléshez. Június 21.: Dunaszerdahelyen Magyar Koalíció Pártja (MKP) néven egyesül a három magyar párt. MÉRLEG „Megpróbáltuk kiharcolni a maximumot” Gilányi István tanár, Király- helmec Az elmúlt tizenöt év eseményeiről egyértelmű véleményt mondani nagyon nehéz. Rengeteg pozitív változás végbement a társadalomban, ám sok területen nem sikerült előre lépnünk. A forradalom óta eltelt időszakot három részre tagolnám. Az 1989- től 1994-ig tartó eufórikus hangulatban kisebb-nagyobb sikerrel ugyan, ám részünkről a maximumot próbáltuk meg kiharcolni a magyarság számára. Mečiar hatalomra jutásától 1998-ig megint a megmaradásunkért kellett küzdenünk. Amióta kormánytényezők vagyunk, kevésbé feszült légkörben próbáltunk meg lépésről lépésre eredményeket elérni. Elégedettek viszont nem lehetünk. Az elmúlt hat évben sokkal nagyobb lépésekkel is haladhattunk volna. Sok mindent elkendőztünk, jó néhány problémával nem foglalkoztunk kellő komolysággal. Bizonyos területeken jelentős fejlődés volt tapasztalható, sok optimista elképzelésünket azonban nem sikerült megvalósítanunk. A bársonyos forradalom után létrehoztuk az oktatási intézményeinkben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét, megalakítottuk a régiónkban a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségét, valamint egy sor polgári szervezetet és kulturális egyesületet is életre hívtunk. Megpróbáltunk önmagunkért tenni valamit, hogy az oktatás és a kultúra terén önállóvá váljunk. Egyértelmű sikerként könyvelhető el, hogy nyolcvan év elteltével idén már elkezdődhetett az oktatás a komáromi Selye János Egyetemen. Előrelépést jelent az is, hogy az alapiskolák és az óvodák az önkormányzatok hatáskörébe kerültek. Ez bizonyos fokú önállóságot jelent a magyar oktatási intézmények számára, így ezen a területen is magunk dönthetünk már a sorsunkról. Az más kérdés, hogy ehhez a megfelelő anyagi feltételeket is meg kell teremteni. Bár sok településen bezárták a kisiskolákat, nem hiszem, hogy a magyar oktatás végveszélyben volna. A helyzet annak ellenére biztató, hogy az egyre kisebb népszaporulat miatt a következő években sem várható több gyerek az iskolákba A forradalom után sokan azért harcoltunk, hogy Királyhelmecen újra legyen önálló magyar gimnázium. Az iskolán belül a magyar tagozat létrejött ugyan, melyet az ennek vezetésével megbízott igazgatóhelyettes irányít, de az eredeti elképzeléseinket sajnos nem sikerült megvalósítanunk. Az, hogy sem a Bodrogközben, sem az Ung-vidéken nincs önálló magyar gimnázium, bizony kudarcként könyvelhető el. (leczo) „A jelszavak változtak, de a kapzsiság nem” Polák Margit :.rj|ljp|jk könyvtáros, il- - í Szene Hfp. Bevallom, ve- gyes érzelmek- vB kel, félelmekkel éltem meg a tizenöt évvel ezelőtti forradalmi napokat, mert az én családom sorsa eddig minden változás után rosszat hozott - állásvesztést, m állampolgárság elvesztését. Volt is egy ilyen szólás nálunk, a családban, hogy még egy változás, és azt már nem éljük túl. Azért volt bennem lelkesedés is: csodálattal figyeltem, mi történik Prágában, és nagyon örültem, amikor a magyar személyiségek magyarul szólaltak fel a tribünökön. Valahol mégis ott bujkált bennem a félelem, hogy ez meddig tarthat, meddig lesznek a nemzetek testvérek. A munkahelyemen is azonnal tapasztaltam, hogyan tudják az ilyen történelmi forgószelek felkavarni és a felszínre hozni a legrosszabb emberi tulajdonságokat. A főnökünk ellen ugyanis aláírásokat kezdtek gyűjteni, és ez a módszer nekem nagyon nem tetszett. Szakmai szempontból csupa jót hozott az elmúlt tizenöt év, már nem kaptuk zsákszámra Lenin összegyűjtött műveit, Kádár János és Gustáv Husák beszédeit, nem kellett pártparancsra írói esteket szerveznünk, és letűnt a szovjet barátsági hónapok kora is. Végre olyan könyveket rendelünk meg, amilyeneket akarunk, és - tegyük hozzá - amilyenekre tellik. Mára már az is bebizonyosodott, hogy az olvasók tömegeit nem csábította el az értékes művektől az igénytelen ponyvairodalom. A kezdeti létbizonytalanság után - amikor még az is felmerült, hogy bezárják a könyvtárat - mostanra kiderült, mégis szükség van ránk. S bár anyagi gondjaink most is vannak, még ezeket is könnyebb elviselni, ha tudjuk, hogy legalább a szánkat kinyithatjuk. Ami a társadalmi változásokat, a politikai élet alakulását illeti, én végeredményben nem csalódtam, mért nem vártam sokat. Ugyanolyan emberek irányítják az országot, mint tizenöt évvel ezelőtt, csak más kabátba bújtak. A jelszavak változtak, de az emberi kapzsiságban és a hataloméhségben nincs változás. Pozícióba is elsősorban olyan emberek kerülnek, akiknek nincsenek gátlásaik. Az ember ilyenkor óhatatlanul azt mondja, hogy nincs új a Nap alatt. Idő kell ahhoz, hogy minden kitisztuljon, de derűs kíváncsisággal szemlélem ezt a színjátékot. Azt hiszem, optimizmusomat éppen annak a tulajdonságomnak köszönhetően tudtam megőrizni, hogy mindig kívülállóként néztem, ami körülöttem történt. Ilyen szemszögből pedig semmi nem tűnik végérvényesnek. (vm)