Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-16 / 265. szám, kedd
1. évfolyam 1. szám u NYUGDÍJPÉNZTÁRAK 2004. november 16., kedd Az átalakítás célja úgy módosítani a nyugdíjrendszert, hogy hosszú távon ne okozzon tarthatatlan pénzügyi terhet a demográfiai egyenlőtlenség A nyugdíjreform a gyakorlatban is megvalósul Kezdetben jó téma volt a szakértők számára. Néhány év elméleti munka után bekerült a hazai politikai elit programjába is. Habár az új nyugdíjrendszer, a nyugdíjspórolás bevezetésétől - mely a nyugdíjreform magja - még néhány hét elválaszt bennünket, a rendszer reformja már ma is valóság. Beszél hozzánk a tévéképernyőkről, a reklámtáblákról, az írott sajtóból és a több ezer közvetítőn keresztül. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az új nyugdíjrendszert, annak felépítését sokan kisebb csodának tarthatják. Az elsődleges ok a változás alapja. Szlovákiában a reform kezdetéig - de sok országban még ma is - a nyugdíjak biztosítását kizárólag állami feladatnak tartották. Az állam adóztatta meg a gazdaságilag aktív lakosokat, hogy a beszedett pénzt rögtön a nyugdíjak kifizetésére fordítsa. Az állam az így beszedett pénzért cserébe megígérte, hogy az így adózó állampolgárokról gondoskodik, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt. Az ilyen rendszer csak bizonyos feltételek esetén működőképes. Az egyik feltétel az, hogy az adóként beszedett pénz elég az aktuális nyugdíjak kifizetésére. Ez a feltétel eddig hosszú éveken át teljesült Szlovákiában, látjuk azonban, hogy már nem lesz sokáig így. Amikor a társadalom a demográfiai válságról vitatkozik, akkor ez egy távoli fenyegetésnek tűnik, mely csak a jövőben történhet meg. A demográfiai fejlődés azonban közvetlen viszonyban van a nyugdíj- rendszerrel. A jövő nyugdíjasai ma gazdaságilag aktív emberek, számuk nagy pontossággal meghatározható. Hasonló pontossággal meg tudjuk határozni azok számát, akiknek a jövőben teljesíteniük kell az állam nyugdíjakra vonatkozó ígéretét - ők a gyerekeik. A kedvezőtlen demográfiai előrejelzés azonban nem az egyetlen oka a nyugdíjrendszer radikális átalakításának. A működése és a finanszírozásának módszere miatt a múltban a nyugdíjrendszert sokan csak a „szükséges rossznak” tartották. A nyugdíj összege nem tükrözte a rendszerbe befizetett járulék összegét, a minimális és maximális nyugdíj összege között csak elenyésző különbség volt. A „szolidaritás” ebben az esetben teljesen kiszorította a megérde- meltség elvét. Az átalakítás célja a úgy módosítani a rendszert, hogy hosz- szú távon ne okozzon tarthatatlan pénzügyi terhet, jelentősen növelje a személyes érdekeltséget a pénzügyi háttér megteremtéséhez az öregség idejére és megnyissa a lehetőséget a nyugdíjak növekedése előtt. Azoknak az országoknak a tapasztalatai, melyek már megkezdték a hasonló átalakítást, azt mutatják, hogy ezek a célok elérhetők. Szlovákia előnye, hogy a reformot nem „zöld mezőn” kell megvalósítani, felhasználhatjuk a környező országok tapasztalatait. Paradoxnak tűnhet az, hogy ugyan a nyugdíjreform megvalósításának indokai a legtöbb országban közel azonosak, nem találunk két olyan országot, ahol a reform megvalósítása teljesen megegyezne. Minden országnak, minden állam gazdaságának megvan a maga egyedi kiindulópontja, történelme, kultúrája és jogrendszere. Minden reform tartalmazhat - és a gyakorlatban tartalmaz is _ olyan elemeket, melyeket más országokban is felhasználtak, de az egész rendszer mégis mindig eltérő. Szlovákia ebben a tekintetben nem egyedi eset ebből a szempontból, habár bevezeti a személyi nyugdíjszámlán való takarékosságot, mely a biztosított magántulajdonát képezi majd, a reformot nem lehet sem chileinek (Chile volt az első ország, mely az 1980-as évek elején megszüntette az állami, felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszert és kizárólagos tőkefedezeti rendszerrel helyettesítette azt), de más jelzőt sem lehet ráakasztani. Kinek lesz jó az új nyugdíj- rendszer? Ha ezekben a napokban, hetekben hallanak a nyugdíjrendszerről, egész biztosan az új, kétpilléres rendszerről beszélnek, mely Szlovákiában jövő év januárjában kezd működni. Mit jelent ez a változás? Szlovákia minden gazdaságilag aktív lakosa, aki a múltban már biztosítva volt a Szociális Biztosítóban, 2005 január 1-je és 2006. június 30-a között dönthet arról, hogyan akarja biztosítani nyugdíját. Elvileg két alapvető lehetősége lesz: kizárólag az államra támaszkodik továbbra is, vagyis marad a mai rendszerben, és a nyugdíjba vonulása után a Szociális Biztosítóból kapja majd a nyugdíját, vagy megoszthatja a kötelezően fizetett nyugdíjjárulékát a Szociális biztosító és a személyi nyugdíjszámlája között. Az ilyen számlák ezreit erre specializált magánintézmények - a magánnyugdíjpénztárak - kezelik majd. Ebben az esetben a takarékoskodók - vagyis akik az új rendszert választják - két, egymástól független forrásból kapják majd nyugdíjukat: a Szociális Biztosítóból - ahová a nyugdíjjárulékuk egy részét továbbra is fizetik - valamint abból a pénzből, melyet a magánnyugdíjpénztárban, a személyi nyugdíjszámlájukon megtakarítanak. Mindenkinek, aki jelenleg az előtt a döntés előtt áll, hogy belépni az új rendszerbe vagy maradni a régiben, több körülményt is mérlegelnie kell. A leglényegesebb az idő. Nemcsak azért, mert az öregségi nyugdíjspórolás rendszeréből (az úgynevezett második pillér) csak az kaphat nyugdíjat, aki legalább 10 évig takarékoskodott. Ahhoz, hogy a nyugdíjszámlára befizetett összegből a biztosított számára előnyös nyugdíjat lehessen folyósítani, legalább 20 évig kell takarékoskodni. Ez az időszak nyújt ugyanis kellő biztosítékot, reális esélyt ahhoz, hogy magasabb nyugdíjat kapjanak, mint ha a mai rendszerben maradnának. A döntés során mérlegelni kell azt a lényeges tényt is, hogy az új rendszer választása egyirányú jegy. Aki egyszer döntött, már nem léphet vissza, már nem választhatja a kizárólagos első pillért, vagyis a Szociális Biztosítót. Emiatt is jól meg kell fontolnia mindenkinek - hiszen ez a jövőben létkérdéssé válik -, hogy melyik rendszert választja, vagyis fontos, hogy részletesen megismerkedjen a változás minden részletével. Nem számít majd elhanyagolható részletnek az illeték mértéke, melyet a nyugdíjpénztár kap majd a befizetett összeg után. Éppen az illeték összege lehet az a döntő tényező, mely meghatározza majd, hogy mekkora ösz- szeg (mely egyben meghatározza majd a nyugdíj havi összegét is) lesz 20, 30, 40 év takarékosság után a biztosított számláján. A Pénzpiaci Felügyelet, mely ellátja majd a nyugdíjpénztárak munkájának felügyeletét, eddig nyolc intézménynek adta meg a működési engedélyt. Mindegyik eltérő, sajátos módon próbálja majd megnyerni a leendő ügyfelek bizalmát. A magánnyugdíjpénztár kiválasztásánál éppen az illeték mértékének kellene döntő szerepet játszani. Nem egyedül az illeték nagysága lesz befolyással a nyugdíj, a személyi nyugdíjszámlán szereplő összeg nagyságára. Azt elsősorban a nyugdíjpénztár által kezelt alapok hozama dönti majd el. Habár kezdetben egyetlen intézmény sem beszélhet majd a múltban elért eredményeiről - mivel új rendszer indul, ilyen eredmények még nincsenek -, munkájuk eredménye nagymértékben befolyásolja majd a sikerességüket. Minden biztosított kifejezheti ugyanis bi- zalmát-bizalmatlanságát a nyugdíjpénztárával szemben - ha elégedetlen másikat választhat. A nyugdíjspórolás nem egyszerű pénzügyi termék, mely most jelentkezik Szlovákiában. Habár spórolásnak hívjuk, inkább egy életre szóló választásnak lehetne nevezni. És mint minden fontos döntésnél, ennél is időt kell hagyni, júl fel kell rá készülni. Az, hogy Nyugdíja az ön kezében van, nem csupán egyszerű szlogen. Michal Nalevanko (A szerző a Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális és Családügyi minisztériumában dolgozik, részt vett a nyugdíjrendszer előkészítésében) •»*»
