Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-27 / 249. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 27. Szülőföldünk 31 Naponta több kilométert gyalogol, havonta nyolcezer koronát takarít meg Az Érsekújvári Magyar Tanulóifjúságért Alapítvány díjkiosztó ünnepsége Saját kézbesítőt alkalmaz Tehetséges diákokat és a Nyitrai Városi Hivatal iskolavezetőket jutalmaztak Nyitra. A városi hivatal sa­ját kézbesítőszolgálata az ötödik helyen végezte a Gazdasági és Szociális Re­formok Intézete (INEKO) által meghirdetett idei ön- kormányzati intézkedések versenyében. VRABEC MÁRIA Az önkormányzat küldeményeit több mint egy éve a hivatal alkal­mazottja kézbesíti a címzetteknek, és ezzel több mint nyolcszázezer korona postaköltséget takarítottak meg. Az öúet a hivatal ügyfélfogadó rész­legének vezetőjétől, Jozef Körettől származik, aki ta­valy nyáron először maga próbálta ki a levélhordást. Amikor látta, hogy a dolog műkö­dik, javasolta a polgármesternek egy kézbesítői állás létrehozását. „Az állást 2003 augusztusában hir­dettük meg, és először arra gondol­tunk, jobb lesz, ha fiatalembert ve­. FORGÁCS MIKLÓS Léva. Idén október 22. és 24. kö­zött rendezték meg a városban a hagyományos vásárt. Bár hivatalo­san csak pénteken kezdődött, az árusok már csütörtök is várták a vá­sárlókat. Adriana Bosíniová a vásár igazgatóhelyettese elmondta, az ér­deklődés az árusok részéről - mint általában - is igen nagy volt. „Idén elmondható, hogy mind a 633 ren­delkezésre bocsátható helyet bérbe adtunk” - mondta. A legnagyobb érdeklődés a lábbeli, a ruhanemű és az ipari termékek iránt volt, át­szűrik fel, mert az majd jobban bírja a napi több kilométeres gyaloglást” - meséli Jozef Korec. - A kiválasz­tott személy azonban három nap után beteget jelentett, és az utána következő is felmondott három nap után. Ezután már egy 51 éves férfit alkalmaztunk, és máig is ő végzi a munkát, igaz, jó néhány kilót lefo­gyott. Pontos menetrend szerint dolgozik, kétnaponta bejálja a la­kótelepeket is, és azért, hogy a la­kókat otthon találja, hétfőn, ked­den és csütörtökön este nyolcig dol­gozik. Szolgálati kocsit nem tud­tunk biztosítani neki, hiszen az már a költségeket is növelné, de robogó­ja és biciklije van, a buszjegyek árát pedig megtérítjük.” A városi hivatal kézbesítője min­den küldemény átvételéről elismer­vényt írat alá. Csak annyiban kü­lönbözik a postástól, hogy ha nem lagban naponta 263 üyen stand várta az érdeklődőket. Nagy volt a kereslet az üvegművesek és kera­mikusok portékái iránt is, de a fafa­ragók és a bőrdíszművesek sem pa­naszkodhattak. „Idén az előző vá­sárokhoz képest nagyobb volt a kézművesek és a népi mesterségek képviselőinek a száma” - tájékozta­tott Bosíniová. Az édességes sátrak is sok embert vonzottak, és gazdag volt a kínálat hagyományos vásári mézeskalácsokból, törökmézekből és más alkalmi különlegességek­ből. Összesen hatvanegy édesség­árus kereste a gyerekek és az édes­találja otthon a címzettet, nem hagy értesítést a postaládában, ha­nem más időpontban visszamegy. A nyitrai lakosok éppen ezért nagy tetszéssel fogadták az új kezdemé­nyezést, és ma már némi borravaló­val is megtisztelik a városi kézbesí­tőt, akinek körülbelül tízezer koro­nás havi jövedelmet szavaztak meg a képviselők. Eddig csupán egyetlen polgár tiltakozott az új kézbesítési mód­szer ellen, ezért neki továbbra is postán küldik a városi hivatal ér­tesítőit és figyelmeztetéseit. Mivel a hivatali küldemények száma egyre gyarapszik, újabb kézbesí­tőt is felvettek. Az ő kezdő bére 7250 korona, és egyelőre csak a belvárosban hordja a leveleket. A nyitrai postásprojektnek már a díjazás előtt is híre ment, amint Jozef Korectől megtudtuk, több városból is keresték őt, hogy a részletek felől érdeklődjenek, de követői még nincsenek. Pénzjuta­lom sem járt a kitüntető ötödik hellyel, mint mondta, neki már az is elég, hogy a polgármester nyil­vánosan megdicsérte. szájú felnőttek kegyeit. A vásár a belváros öt utcáját foglalta el. „Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy első alkalommal új árushely­ként a Druzba kultúrház mögötti parkolórészt is ki kellett adnunk. Még így is el kellett utasítanunk azokat, akik nem igényelték előre a standhelyeket, és csak pénteken, szombaton jelezték helyigényüket” - árulta el a vásár igazga­tóhelyettese. A frissítőket kínálók és a lacipecsenyések 34 sátorban várták a hurka, kolbász, razsnyicsi és más húsételek, valamint a sör és legfőképpen a murci kedvelőit. SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Tizenharmadik al­kalommal köszöntötte a múlt pén­teken Luzsicza Lajos Munkácsy-dí- jas festőművész, a város díszpolgá­ra, az Érsekújvári Magyar Tanulóif­júságért Alapítvány (EMTA) díjki­osztó ünnepségének résztvevőit. „Az alapítvány jóvoltából gazda­gítani szeretnénk az érsekújvári magyar tanulók kulturális fejlődé­sét és erősíteni azonosságtudatu­kat. Éreztetni kívánjuk diákkal és tanárral egyaránt, hogy figyelem­mel kísérjük munkájukat, és velük együtt örülünk eredményeiknek” - hangsúlyozta ünnepi felszólalásá­ban Luzsicza Lajos, a budapesti székhelyű alapítvány kuratóriumá­nak egyik alapító tagja. A rendez­vényt megtisztelte jelenlétével Radocsai Ákos, az alapítvány elnö­ke, valamint a kuratórium további tagjai. Jelen voltak a baráti, szent­endrei Ferences Gimnázium peda­gógusai és diákjai, Stefan Prónay, a Nyitrai Kerületi Tanügyi Hivatal ve­zetője, valamint Nyitra megye ön- kormányzatának képviselői. Az EMTA 1992-től részesíti ösz­töndíj-támogatásban a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulókat és pedagógusaikat. Az egykori érsek­újvári diákok, támogatásukkal le­hetővé teszik a tehetséges fiatalok számára, hogy magyar oktatási és kulturális intézményeket látogassa­nak későbbi tanulmányaik során, és tanulmányutakat szerveznek a pedagógusoknak. A Czuczor Ger­gely Alapiskola tanulói közül idén Fodor Zsófia, Szalai Szabolcs és Hortai Ferenc részesült 15 ezer fo­rint ösztöndíj-támogatásban. Vörös Zoltán, Tóth Orsolya és Lovász Ani­ta a magyarországi Rubicon-Ház Bt. jóvoltából értékes könyvjutal­mat és folyóiratokat kapott. Az idén önállósult magyar gimnázium te­hetséges diákjai Radocsai Ákostól vették át a 25 ezer forintos ösztön­díjat. Nagy Péter Holota-díjban, Gulis Krisztina és Csányi Norbert Zimer-díjban, Glucharov Mária Kurzweil-díjban, valamint Ficza Il­dikó Diósi-díjban részesült. Rigó Krisztina, Vojtek Zsófia, Érsek Szil­via, továbbá Szabó Júlia, Török Kinga és Lőrincz Roland eredmé­nyes és sokoldalú munkájukért könyvjutalmat kaptak. A Jedlik Ányos Elektrotechnikai Ipari Kö­zépiskola és Érsekújvári Kereske­delmi Akadémia legjobb eredmé­nyekkel büszkélkedő tanulói közül Csoltkó Attila kapott Koppány- Schwitzer-díjat, és iskolatársa, Zemkó Zoltán is 25 ezer forint ösz­töndíj-támogatásban részesült. Hajkó Hajnalba, Kecskés Anikó és Cserepes Erika értékes szépirodal­mi alkotásokat vehettek át. A diákok nevében Hajkó Hajnal­ka mondott köszönetét az alapít­vány kuratóriumi tagjainak, a há­rom tanintézmény tanulói pedig színvonalas műsort adtak. Megha­tó pillanatok tanúi lehettek az ün­nepség résztvevői, amikor kiderült, két olyan intézmény igazgatója kap ösztöndíj-támogatást, amelyekben idén jelentős változások történtek. Száraz Dénes, a gimnázium megbí­zott igazgatója és Bábi László, a Jedlik Ányos Elektrotechnikai Kö­zépiskola és Érsekújvárt Kereske­delmi Akadémia vezetője Gejza Pischinger polgármestertől vették át az elismerést. Plichta Péter, a Csemadok helyi szervezetének egy­kori elnöke és Szombatit Mária a korábbi ünnepségek sikeres rende­zéséért kapott könyvjutalmat. Luzsicza Lajos Munkácsy-díjas festőművész, az Érsekújvári Magyar Tanulóifjúságért Alapítvány kuratóriumának alapító tagja. A hát­térben egykori barátja és földije, Kassák Lajos portréja látható. (Csuport Istvánfelvétele) Ha nem találja otthon a címzettet, más időpont­ban visszamegy. A legnagyobb érdeklődés a lábbeli, a ruhanemű és az ipari termékek iránt volt Minden hely elkelt a lévai vásáron Új ügyfeleket szeretne? Éljen az előnyös hirdetés lehetőségével Szülőföldünkben, az Új Szó regionális mellékletében! Területi üzletkötőink ellátogatnak Önhöz, és megoldást javasolnak. Kapcsolatfelvétel: Érsekújvár: Kis Péter, tel: 0905/413 623 e mail: peter.kis@ujszo.com Dunaszerdahely, Galánta: Roskó Péter, tel: 0905/551 957 e-mail: peter.rosko@ujszo.com Nagymegyer: Kováts István, tel: 0905/646 843, e-mail: amethyst@centrum.sk Rimaszombat: Silling Géza, tel: 0907/255 600 Somorja: Méry Erzsébet, tel: 0905/145 920 e-mail: heureka@nextra.sk jó befektetés! Idén harmincegyedszer rendezték meg - ezúttal már Komáromban - a Pozsonyi Öregdiákok Találkozóját Példátlan és követendő példa CSÉPLŐ FERENC Komárom. A második világhá­ború után a pozsonyi diákok zöme szétszóródott a nagybetűs Világba. Legtöbbjük, persze, Magyarország­ra ment - menekült, kiutasították, kiűzték. Ott pedig Budapesten ve­rődtek össze legtöbben, folytatni a megkezdett tanulmányukat, vagy megélhetési lehetőséget keresni. Idővel ezek a volt pozsonyi diá­kok kezdtek kisebb, majd na­gyobb csoportokban találkozgat- ni, míg végre úgy 1972 táján vala­ki közülük javasolta: szervezze­nek egy nagy közös találkozót, ahová meghívnák a Pozsonyban maradottakat és a világba szét- szóródottakat is. Azért (is), hogy „demokratikus” legyen ez az ösz- szejövetel (az akkori rendszer felé is), de amúgy is: jöjjön mindenki tekintet nélkül arra, milyen isko­lába járt (elemitől kezdve az egyetemig) a háború előtt, alatt vagy közvetlen utána. A szervezőmunka dandárját ki vállalta volna magára, ha nem az örökmozgó, ügyes Kiss Mária, va­gyis „Mici”. Ő segítségül beszer­vezte a Pozsonyban maradt Szabó Rózsit. Kettejük munkája eredmé­nyeként 1973-ban megszületett a Pozsonyi Öregdiákok I. Találkozója Budapest egyik előkelő szállodájá­ban. A találkozóra kétszázötven po­zsonyi diák jött össze Magyaror­szágról, Szlovákiából (illetve akkor még Csehszlovákiából) és a vüág más tájairól. Az ő névsoruk nagyon hosszú volna, így csak két „reprezentánst” említsünk meg: Kovács Endre tör­ténészt, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, volt pozsonyi diá­kot, később tanárt a pestiek részé­ről, és Rajter Lajos zeneszerzőt, po­zsonyi diákot, vüághírű karmestert a pozsonyiak részéről. A találkozók évente folytatódtak Budapesten egészen 1988-ig, vagyis tizenöt éven át. Ekkor, mivel már nálunk is enyhült valamelyest a politikai légkör („peresztrojka”), úgy dön­töttek a szervezők, hogy a találko­zó helyszínét áthelyezik az alma mater székhelyére. Pozsonyban csak háromszor jött össze a társa­ság. Mivel a pestieknek hosszúnak tűnt Pozsonyig az út (mintha a po­zsonyiaké nem ugyanolyan hosszú lenne Pestig), közös dön­tés született: legyen a találkozó félúton a két város között - Komá­romban. Ez megfelelt mindkét ol­dalnak és a távolabbról érkezők­nek is. Ez így ment aztán tizenhá­rom éven át egészen a mostani 31. találkozóig, idén szeptember 25- ig­Komáromban, az Európa Szálló éttermében gyülekeztek 10 óra után a most már igazán „öreg” diá­kok. És ki más fogadhatta volna őket, mint (megfogyva bár, de tör­ve nem) Kiss Mária, mindenki Micije és társa, Szabó Rózsi. Mikor már minden érkezőt „regisztrál­tak”, Mici szólt a társasághoz. Megköszönte a megjelenteknek, hogy eljöttek. Jelenlétet ellenőr­zött (mint egy osztályfőnök), fel­olvasva a jelenlévők nevét, majd azok üdvözletét, akik valamilyen komoly ok (legtöbbször betegség) miatt nem tudtak eljönni, de jó ta­lálkozót kívánnak azoknak, akik megjelenhettek. Utána szomorú névsor következett, azoké, akik már semmilyen földi találkozón nem tudnak részt venni. Az előző évben még 102-en vettek részt a találkozón, a mostanin már csak 76-an. A különbözet lesújtó: 26, s közülük 16 már sohasem jöhet el. A megjelentek lakhely szerinti összetétele: 39-en Szlovákiából, 32-en Magyarországról, ketten Németországból, ketten Ausztráli­ából jöttek, míg Izraelből egy volt pozsonyi diák érkezett. Aztán latinul: „Gaudeamus igi- tur...”. És az elmaradhatatlan meg­zenésített Petőfi-vers, amelyet a költő Pozsonyban írt édesanyjának: „Kis lak áll a nagy Duna menté­ben...”. Ezeket a dalokat a társaság énekkarrá alakulva közösen éne­kelte. És, hogy a szomorkás hangu­lat kicsit feloldódjon, eldalolták utolsónak a közismert slágert is: „Szeressük egymást, gyerekek...” Az egyik „diáklány” azután a társa­ság nevében megköszönte a két szervezőnek az eléggé meg nem köszönhető fáradságos munkát. Ezt a társaság szűnni nem akaró tapssal erősítette meg, majd meg­kezdődött a közös ebéd. Az aszta­loknál ismerősök, volt osztálytár­sak ültek kis csoportokat alkotva. Kialakult három „mini” érettségi ta­lálkozó is az 1939-ben, az 1944-ben és 1949-ben végzettekből. Az ebéd közben és utána is kötedenül folyt a beszélgetés. Az ismerősök át-át- mentek az egyik asztaltól a másik­hoz, hogy örüljenek egymásnak, beszámoljanak magukról, család­jukról, unokáikról. A találkozó vége nem sikere­dett túl optimistára. Kiss Mária és Szabó Rózsi ugyan megígérték, jövőre is megszervezik a találko­zót. Adja Isten, hogy legyen!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom