Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-30 / 252. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 30. MINDENNAPI KENYERÜNK Az ateista temetése HALKO JÓZSEF Billy Graham, az ismert baptista prédikátor egyik beszédében egy újságíró temetését ecsetelte. Az amerikai Denverben a gyászoló gyülekezet az elhunyt üzenetét hallgatta meg felvételről: „Úgy, tehát most az én temetésemen vannak. Ateista vagyok hosszú évek óta. Mélyen megvetek minden vallásos képtelenséget. A lelkészek mind erkölcsi gyávák, a csodák pedig egyszerűen a mi fantáziánk képződményei. Azt az újságírót, aki egy kivégzésről szóló riportot annyira kiforgatna, mint a Bibliában tette a négy evangélista, ma szó nélkül elbocsátanák. És semmiféle egyházi éneket nem akarok! Azt akarom, hogy az én temetésemet minden tekintetben a józan ész vezérelje.” Ezzel aztán az elhunyt zsurnaliszta a saját temetésének résztvevőit nem könnyű feladat elé állította, mégpedig, hogy a halálának tényét kizárólag ,józan eszük” igénybevételével próbálják megragadni. De lehetséges egyáltalán az ilyesmi? Lehetséges egy ember végérvényes távozását a földi létből hidegvérrel egyszerű tényként fölfogni? Nem éppen a halál az a végzetes választóvonal, mely nem egy racionalistát kényszerített már arra, hogy elgondolkozzék az emberi elmét messze meghaladó titok felett? Ennek a szüntelenül keresett titoknak a szimbóluma alighanem az az igéző, elbűvölő látvány is, amikor halottak napjának estéjén felragyognak a temetők, bennük minden síron gyertyák. Mire gondolhatnak s mit élnek át a hátramaradottak, amikor ott meggyújtják? Szo- phoklész görög tragédiaköltő jegyezte meg az égő gyertyák látványára, hogy „csendes ön- gyilkosságot követnek el...” Szophoklész után ötszáz évvel azonban Jeruzsálem mellett keresztre feszítettek egy férfiút, aki az „önemésztést” új értelemmel gazdagította: azóta már nem „csendes öngyilkosság”, hanem értelmes áldozat, a feltámadásban kicsúcsosodva. Biztos, hogy a temetőkbe látogatók közül nagyon sokan éppen a meggyújtott gyertya fölött mondanak imát halottai- kért, „az örök világosság fé- nyeskedjék nekik, nyugodjanak békében”. Világítson a feltámadott Jézus Krisztus szeretete, aki az „önelégetést” a tökéletes szeretetben élte meg, új minőséget adva ezzel neki. Járja át lelkűket a mély nyugalom attól a tudattól, hogy egyszer s mindenkorra a szentek társaságába kerültek... Az említett ateista nem akart „semmiféle egyházi éneket”, pedig lehet, hogy éppen gyászolóinak, akik elkísérték utolsó útjára őt, segített volna nagyon az egyik legismertebb gyászmise- ének: „Ments meg engem, Uram, az örök haláltól”. Mert csak így nyer a halál - s vele tulajdonképpen az egész élet - teljes értelmet: a földi lét nem a végérvényes vég, hanem a végérvényes kezdet, az Istennel való találkozás kezdete. Benjamin Franklin sírfelirata úgy szól, hogy az itt eltemetett teste, mint széttépett könyv, de „a műnek lesz még egy új és bővített kiadása - a hatalmas Szerzőtől...” Szophoklész pesszimista megjegyzése után a gyertyákról egy szellemeset is olvastam a Bölcsességek könyvében, egy kínai közmondást: „Az égő gyertyát a világmindenség ösz- szes sötétsége sem oltja el.” Pontosan úgy, mint ahogyan a világválságok, háborúk és konfliktusok összes sötétsége nem oltja el azoknak a ragyogó példáját, akik a szeretet önfeláldozó tüzétől lángoltak. Nem véletlen, hogy a halottak napja s a mindenszentek ünnepe követik egymást. Mert míg a halotta- inkra való emlékezés a földi lét múlandóságát juttatja eszünkbe, a mindenszentek ünnepe egyetlen módjáról vall annak, hogyan is lehet ez után az élet után mégis - a halál által - megszületni egy új életre. Ahogy Erasmus oly magvasan megfogalmazta: „legjobb módja a szentek tiszteletének, utánozni őket...” A szerző római katolikus pap Készítéskor figyelembe vehetjük az elhunyt személyiségét, alkalmazhatjuk kedvenc növényét, virágát is Az emlékezés kertjeiben Mostanában olvastam az elhunyt művésznőről, Szerencsi Éváról, hogy hamvait egy temetőben szórták szét. Az volt a kívánsága, hogy ne legyen sírhelye, ne legyen emlékezés, koszorúk. Hozzátartozói ezt, természetesen, tiszteletben is tartották. MÉRI MAGDOLNA Ez a temetkezési forma azonban még nem általános, így tájainkon ilyenkor, mindenszentek és halottak napja közeledtével a sírok kidíszítése a legfontosabb feladat. Amikor megtervezzük, milyen legyen, a sírt fedő növényekkel kapcsolatban fontos az ültethetőség, a tarthatóság, a talajminőség és a fényviszonyok kérdése. Szélsőséges kontinentális éghajlati viszonyainkat is figyelembe kell venni, ha növényt választunk. A gyakorlati szempontok, valamint a gazdaságosság is azt diktálja, hogy ha például kis fát, cserjét vagy élővirágot veszünk, de ha egynyári növényeket szerzünk is be, lehetőleg úgynevezett konténeres növények legyenek (földlabdájuk cserépben, műanyag burkolatban legyen). A növények kiválasztásánál természetesen figyelembe kell venni a sírgondozásra fordítható időt, valamint a sírhely megközelíthetőségét is. Ha - mondjuk - gyakran öntözendő növényt ültetünk, akkor nem hanyagolhatjuk el a folyamatos vízutánpótlást. Sajnos a temetőkben zöldellő, tavasztól késő őszig virágzó évelő növények, egy-, kétnyári virágok többségének szaporításával, ültetésével, ha nem tettük meg, idén már elkéstünk. Ám több temetőkerti növény jövő évi fejlődése érdekében már most is vannak teendőink. Ismeretes, hogy a hagymát, a hagymagumót vagy gumót fejlesztő növények jó évelők. Ide tartoznak például a tulipánok is. Az újra alakuló egy vagy több hagymát nem kell feltétlenül a sírról felszedni, de célszerű megjelölni, hogy elkerüljük a későbbi ártalmas háborgatásukat. A tavaszi sáfrányok vagy króku- szok, hóvirágok, tőzikék és a kora tavasszal virágzó kis hagymás társaik legalább takaró vagy árnyékoló lomb védelmét élvezzék, miután ez kedvezően hozzájárul elszaporodásukhoz és a jövő tavaszi virágzásukhoz. A cserjék közül a törpe lomb- hullatók és örökzöldek is jól keretezhetik az egynyári virágokat, miközben tompíthatják esetleg túl harsány színüket. Mindezt pedig úgy teszik, hogy maguk még a téli fagyos időben a hóban is díszítenek. Ültetésük, szaporításuk időszerű, íme néhány ilyen növény: babérmeggy, borbolya, fagyai, fűz, gyöngyvessző, kecskerágó, levendula, lőne, madárbirs, orbáncfű, puszpáng, különböző fenyő- és tu- jafélék. Ha pedig a sírt betonnal vagy kővel teljesen befedték és egy tenyérnyi hely sincs rajta a földnek, akkor természetesen virágtartó ládákat, edényeket helyezzünk el. A betonfedél ridegsége ezekkel némileg enyhíthető. A virágládák kisméretű (törpe) örökzöldekkel vagy színes egynyáriakkal betelepítve megfelelő összhatást nyújtanak. A kolum- báriumok kis mérete, elhelyezése, eléggé leszűkíti a díszítési lehetőségeket, főleg a kora tavasztól késő őszig tenyésző fajok jöhetnek számításba a telepítéskor, mert télen a kőedény szétfagyhat. Persze, csupán csak egy-két növényről lehet szó. Ajánlható az alacsony vagy kis büdöske, kerti árvácska, petúnia, tűzpiros zsálya, kerti százszorszép, paprikavirág, házi kövirózsa, pázsitfű, molyhos madárhúr. Igencsak kellemes látványt nyújt télen (a sima síron is) a fagyöngy vagy egy fenyőág, bármilyen örökzöld hajtás (fenyőről, borókáról, tiszafáról) levágva. Lehet pár arasznyi borostyán, lampionvirág is. Hagyományosan tavasszal sírra ültethető virágok: nőszirom, muskátli, tulipán, őszirózsa, rozmaring, harangláb, gyöngyvirág, szegfű, rózsa, primula. Közismert temetővirág manapság a krizantém, elsősorban vágott virágként, mely csupán századunkban szorította ki az addig divatos őszirózsát. Az október végi piac sajnos nem csak a krizantémerdő látványát nyújtja szerte az országban, hanem már szemet bántóan a giccses művirágokét, műkoszorúkét is. Mostanában szerencsére egyre több a természetes anyagokat felhasználó kötészeti munka. A manapság keresett görög koszorúkor alapját moharéteg borítja, de tobozpikkelyek, zuzmó, kövirózsa, babérmeggy, tiszafa, borostyán szintén felhasználható. Gyakran találhatunk tobozokból készített alapot, ez is lehet ízléses, ha nem festik be például arany színűre, és nem díszítik művirágokkal. Készíthetünk természetesen saját kezűleg is koszorút vagy csokrot halottak napjára. Figyelembe véve az elhunyt személyiségét, alkalmazhatjuk kedvenc növényét, virágát is, de előtte szívassuk meg jól vízzel. Ügyeljünk arra is, hogy természetes anyagokat használjunk. Sokaknál gondot okoz a koszorúk, csokrok virágainak színe, és csak hófehérben tudják elképzelni szeretteik ősszel feldíszített sírját. A színeknek természetesen van jelképes jelentésük a temetőben is. A fehérnél maradva: sok helyen (pl. Somogybán) ma is a gyász színe, régebben pedig még elteijedtebb volt. Ellentéte, a fekete az általános gyász színe. Fekete virágot természetesen nem tudunk ültetni, ezért a legsötétebb, a mélylila árvácska talán ezért kerül gyakran a sírokra. A lilát szintén hagyományos gyászszínnek tartják. Ám nem kell feltétlenül ragaszkodnunk az ilyen színű koszorúkhoz, ne kezeljük a színeket tabuként, bármilyen virág vagy növény alkothat ízléses kompozíciót, ha alázattal, szeretettel készítik. A népszerű virág Gyermekkoromban nagynéném kertjében szinte mindig megcsodáltam a színpompás őszirózsát (Callistephus chinensis), mely azóta is egyik legnépszerűbb dísze a kiskertnek. Augusztus végén, kora ősszel nyílik, amikor a legtöbb virág elvirágzik. Az őszirózsa vagy kerti gerebesin törpe, mindössze arasznyi, sűrű bokrú is lehet. A csupán 30 cm-t elérő alacsony fajtáknál jóval gyakoribbak a mintegy 80-100 cm magas, erős szárnak. Bár helybevetésből is virágzó lesz, általában palántázzák április végétől. Télálló. Változatos, egyszerű és telt virágzatok, széles és keskeny szirmok, kis és nagy virágfejek, törpe és magas fajták, fehér, lila, kék, rózsaszín, piros, sárga és még más-más színek mind-mind megtalálhatóak az őszirózsák között. Nem túl igényes, szaporítása sem igen nehéz. Vázában, ha a vizet naponta cseréljük, két hétig is frissen marad. A temetőkerteknek is jellemző virága. Magját márciusban vessük el állandó helyre, az alacsony fajtákat 20, a magasakat 30 cm sortávolságra. Hasonló legyen ritkításnál a tőtávolság is. Ha több fajta magját összekeverjük, változatos, vidám színfoltot kapunk. Néhány tő díszfű kiemeli a virágok szépségét. Az alacsonyabb fajták virágládák beültetésére alkalmasak nagyon. Ilyenkor - ha korábbi virágzást szeretnénk - magtálba vessük a magot, és egyszer tűzdeljük át, de vethetjük közvetlenül a virágládába is. Árnyékban nem virágzik jól. A nyári száraz, meleg napokon igen meghálálja az öntözést. Az őszirózsa középmagas fajtái a hant nélküli sírra, az alacsonyabbak az urnasírra is jók. A GYERTYA MONOLÓGJA Hűvösödik az idő, hosszabbak az esték, az éjszakák, észre sem vettük, s újra itt a mindenszentek, a halottak napja. Ilyenkor a legtöbben (főleg az idősebbek) el-elgon- dolkodunk afelett, hogy milyen véges is az emberi élet. Ha majd meggyújtjuk szeretteink sírján az emlékezés gyertyáit, jusson eszünkbe e pár sor: A gyertya vagyok. Ti meggyújtottatok engem, és elgondolkodva, tűnődve nézitek a fényemet. Talán egy kis örömöt is nyújtok nektek, én mindenképpen örülök, hogy égek. Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a kartondobozban volnék elhelyezve. Feladatom akkor teljesítem, ha fényt adhatok. Most pedig éppen égek és világítok - csakhogy így mindig kisebb leszek. Számolnom kell azzal, hogy a végén csak saját csonkom marad. Két lehetőségem van. Vagy megtartom a formámat és egészben a kartondobozban maradok, s akkor nem fogyok (ebben az esetben azonban nem tudom, hogy tulajdonképpen mi hasznom van nekem), vagy a másik lehetőségem, hogy fényt és meleget árasztok. Fel kell magamat áldozni, s ez szebb, nemesebb, mint céltalanul a kartondobozban lenni. így történik ez az embereknél is. Vagy a saját odútokban maradtok, mint én, a gyertya a kartonban, vagy a másik lehetőségetek, hogy fényt és melegséget sugároztok magatok körül, örömet szerezve. így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem. Csak az a fontos, hogy magatokat adjátok. Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek, ha ezáltal megrövidültök, mert ez csak a látszat, belülről egyre értékesebbek lesztek. Ti magatok lesztek a gyertya. Mert én csak egy kicsi gyertya vagyok, az én fényem kevés meleget ad, ám ha többen égünk, jóval nagyobb a fény, a melegség. Mint ahogyan ti is, egyedül kis fényt, kevés meleget tudtok adni. Ha azonban többen összefogtok, akkor majd sok emberhez eljuttatjátok a vüágosságot. Együtt hatalmas erőt képviseltek. így terjed a fény. (méri) Az örök világosság fényeskedjék nekik (Jozef Chvál felvétele)
