Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-21 / 244. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ ROMÁNIAI SAJTÓ Az új bukaresti amerikai nagykövet szerint a románok még sok megpróbáltatásnak néznek elébe a demokrácia megszilárdításában és a gazdasági hatékonyság növelésében. Minden jelentős bukaresti politikai napilap beszámolt Jack Dyer Crouch II előadásáról, amelyet a bukaresti politikatudományi karon tartott. Az Egyesült Államok új bukaresti nagykövete első nyilvános fellépése alkalmával elődje, Michael Guest nagykövet nyomdokain haladva, udvarias diplomáciai csomagolásban ugyan, de határozott vonalakkal vázolta fel a politikai és gazdasági élet, a reformok és a demokrácia helyzetét Romániában. A liberális értékeket valló Ziua egyenesen „Crouch vádiratáról” számolt be. Az Egyesült Államok és Románia erőteljesebb partnersége felé című előadásában a diplomata „építő és optimista formában” ugyan, de számos bíráló észrevételt fogalmazott meg a román hatóságok tevékenységéről. Egyebek között azt javasolta a román kormánynak: értse meg, az üzleti élet az állam beavatkozása nélkül kell hogy működjön. Az amerikai nagykövet bírálta a romániai reformok vontatottságát, és arra ösztönözte a hatóságokat, tartsák tiszteletben a sajtószabadságot, amelyet „a demokrácia alapkövének” nevezett. Ezzel kapcsolatban a tömeg- példányszámban megjelenő Evenimentul Zilei és más lapok (Curentul, National, Curi- erul National) kiemelték: az amerikai nagykövet figyelmeztette a román kormányt, hagyjon fel az állami hirdetések adminisztrálgatásával. A korrupció még mindig nagyon sebezhető pontja a román rendszernek - írta a National a nagykövet megjegyzését idézve, mely szerint a román politikusok saját meggazdagodásukra használják a kormányzást. Márpedig egy működő demokráciában választaniuk kell: vagy kormányoznak, vagy üzletelnek. „Várom a napot, amikor a politikusok kilépnek a kormányból, hogy pénzt csináljanak” - idézte az Evenimentul Zilei az amerikai diplomatát. Minden jelentős román napilap - még a sajtó- szabadságra és az állami hirdetések kormányzati adminisztrálására vonatkozó élesebb megjegyzéseket ’’diszkréten! elhallgató Adevarul és Jurnalul National is - megírta, az amerikai nagykövet sürgette a romániai reformok folytatását, a gazdasági reformok ütemének felgyorsítását. A diplomata figyelmeztette Bukarestet arra, hogy a Románia és az USA közötti ,jobb partnerség nem épülhet csupán a jó katonai kapcsolatokra”. Szöveg nélkül (Elek Tibor rajza) Az USA nem támaszkodhat csak a haderőre, Európa pedig csupán a diplomáciára Hányadik „utolsó esély”? Nagy-Britannia, Franciaország és Németország ismét és utoljára felszólította Iránt, fejezze be nukleáris fegyver előállítására irányuló programját. Teherán tehát kapott még egy „utolsó esélyt”. ONDREJCSÁK RÓBERT Ha az ember nagyon cinikus akarna lenni, utánanézne és megszámolná, hányadik „utolsó felszólítással” és hányadik „utolsó eséllyel” kell Iránnak megküzdenie. Az alapprobléma az, hogy Teheránnak komoly nukleáris programja van, amelyet nagyrészt orosz segítséggel fejleszt tovább - Moszkvának ez jó üzlet, Teheránnak pedig minden vágya, hogy atomfegyverhez jusson. Természetesen meg kell jegyezni, az irániak minden adandó alkalommal hangsúlyozzák: programjuk csakis békés célú, és semmi esetre sem irányul nukleáris fegyverek előállítására. Különben is, ez azért sem lehetséges - mondják az iráni vezetők mert az atomfegyverek ellentétesek az iszlám alapelveivel. Persze, az európai ember kissé szkeptikus - különösen a kelet-európai polgár, akinek országa már az iráni rakéták hatótávolságába esik, ezért joggal pesszimista. Szkepticizmusunk csak nő, hiszen mindannak ellenére, hogy az irániak azt mondják, az atomfegyver ellentétes az iszlám alapelveivel, 1998-ban ez nem akadályozta meg az iszlám Pakisztánt hogy nukleáris fegyverekkel robbantásokat hajtson végre. De térjünk vissza a problémához. Az európai hatalmak próbálkozása kétségkívül szimpatikus - egyrészt azért, mert megpróbálnak valamit tenni, hiszen a veszélyt ők is érzékelik, másrészt pedig megpróbálnak alternatív megoldásokat nyújtani az amerikai hozzáállással szemben. A kérdés ismét csak a hatékonyság. Sajnos, ebben az esetben nem elegendő, hogy próbálnak valamit tenni: csak az eredmények számítanak. Ha ugyanis nem sikerül megakadályozni, hogy Irán atomfegyverhez jusson, néhány év múlva egész Európa kényes helyzetbe kerül. Az atomrobbanófejekkel felszerelt iráni Sahab rakéták képesek lesznek elérni Európa szinte bármely pontját, ami - megfelelő védekezés, értsd rakétavédelmi rendszer - híján egy esetleges iráni zsarolás túszává teheti az egész öreg kontinenst. Képzeljünk el egy fiktív helyzetet: Irán, mondjuk, 2012-ben lerohan és elfoglal egy olyan Perzsaöböl menti államot, amely fontos a világ és Európa energiahordozó-ellátása szempontjából. Válasszuk ki Bahreint - a szigetországot Irán amúgy is saját területének tekinti. Az egész Perzsa-öböl destabüizáló- dik, veszélybe kerül Európa energiahordozó-ellátása - ezen a ponton ne az „olajlobbira” gondoljunk, hanem arra, hogy kőolaj nélkül gyakorlatilag megbénul a fejlett ipari világ gazdasága. Az európaiak természetesen nem tehetnek mást, mint hogy megvédik alapvető érdekeiket és gazdaságukat: az addig már minden bizonnyal létrejövő közös európai gyorsreagálású haderőt küldik a térségbe, közösen az amerikai erőkkel, hogy visszaállítsák a status quót. Csakhogy az irániak megfenyegetik az európai hatalmakat: ha beavatkoznak, csapást mérhetnek európai célpontokra. Márpedig mivel ehhez minden eszközük meglesz - ballisztikus rakéta és atomfegyver - a zsarolással felérő fenyegetést komolyan kell venni. Mit tehet Európa? Mivel úgy döntött, nem vesz részt az amerikaiak által fejlesztett globális rakétavédelmi rendszer kiépítésében, nem képes elhárítani egy esetleges csapást: kapitulál. Lehetetlen egy ilyen forgató- könyv? Nem, hiszen minden feltétel adott: Iránnak hamarosan képes lesz egy ilyen stratégia kivitelezésére, az olajfüggőség is adott, csakúgy, mit a közel-keleti instabilitás. Nyilvánvaló azonban, hogy az európai hatalmak minden igyekezete ellenére az általuk választott stratégia - az állandó tárgyalás és diplomáciai nyomásgyakorlás - nem vezet áttörő eredményre. Nem eshetünk azonban a másik végletbe sem, és nem hihetünk abban, hogy Irán problémája olyan módon megoldható, mint Iraké. Az amerikai haderő jelenleg éppen eléggé le van kötv^ Irakban, mintsem hogy egy újabb nagyszabású hadműveletbe kezdene - ráadásul Irán komolyabb falat, minden szempontból, mint Irak volt. Érdemes tehát folytami a diplomáciai nyomásgyakorlást, és keményebb szankciók sem ártanának, de önmagában ez nem elég. Egyik megoldás - abban az esetben, ha eleve lemondunk arról a lehetőségről, hogy megakadályozzuk Irán atomfegyverhez jutását - hatékony védelmi rendszerek kiépítése. Erre irányul például a jelenleg fejlesztett amerikai globális rakétavédelmi rendszer, amelybe az európaiak is betársulhatnának. Egyébként hasonló útkeresésre már van példa: Izrael, amely valószínűleg a leginkább veszélyeztetett ország az iráni rakéták részéről, már hasonló védelmi rendszer kiépítésén fáradozik. Persze ez sem tökéletes megoldás, hiszen 100 százalékos védelem nincs, meg bizonyos európai körökben nem is igazán népszerű ez a terv. Többféle megoldást érdemes tehát összehangolni: az amerikaiak nem támaszkodhatnak csak a haderőre, mint ahogy az európaiak sem a diplomáciára. A szerző külpolitikai elemző Keményebb szankciók sem ártanának, de önmagában ez nem elég. LEVÉLBONTÁS Hátrányos helyzetben A féijemmel már nyugdíjasok vagyunk, és járadékunkból - az alapkiadásokat leszámítva - vehetünk néha pár kiló narancsot, de többre nem futja. Van két mozgássérült felnőtt gyermekünk; az egyik 34 éves, közlekedni csak kerekes székkel tud, vagyis ha én tolom. Otthon két bottal jár. Továbbá van egy 26 éves fiunk, Pozsonyban elvégezte a mozgássérültek gimnáziumát, persze szülői segítséggel, mivel egyedül nem tudott közlekedni, így oda- vissza kísértem, mint előtte a lányomat is. Az iskola után hazakerült, munkát nem kapott, a bizottság rokkantnyugdíjat állapított meg, amelyet egészen mostanáig kapott. De egy új dolog született meg a drága parlamenti képviselők fejében. Fiamat „lefokozták” 70 százalékra, ami azt jelenti, hogy ez eddigi 5658 korona helyett már csak 4338 koronát kap. Gondolom, ebből egy képviselő sem tudna megélni. A fiam is szeretne önálló életet élni, de ez csak álom. Ha tudnak tanácsot adni a parlamentben, elfogadom. Hogyan számolják ki azoknak a százalékot, akik teljesen munkaképtelenek? Egy napra egy kifli? A vezetők megnézhetnék, hogyan élnek a hátrányos helyzetűek! Ne csak a jómódúak között mozogjanak! Szabó Béláné Nádszeg KOMMENTÁR A mi terroristánk NAGY ANDRÁS Lehullott a lepel, végül kiderült, mégsem lettünk terrortámadás - áldozatai, a ligetfalui postát csak egy szerencsétlen kábítószer- függő munkanélküli férfi fújta tele gázsprayjel. S hogy az ügy pi- tiánerségét tovább fokozzák, azt is megtudtuk, az illető a középületekben névtelen pacsulikat márkás kölninek álcázva próbált eladni, s csak azért fújta tele az épületet, mert; megharagudott valakikre, akik megszólták a kölnivizét. Ennyi és semmivel sem több. Nem hogy terroristák, de még egy rendes bűnbanda sem. Csak egy magányos őrült. Nekünk ez jut osztályrészül. Nálunk minden egy kicsit kisebb, másolat, nem is igazi, gyakran csak imitáció. A fehér por a borítékokban is leggyakrabban tiszt, mész vagy mosópor. Félreértés ne essék, még véletlenül sem kívánom azt bárkinek is, hogy igazi anthraxot kapjon, vagy hogy terroristák tevékenykedjenek nálunk is. Az ügyet itt akár le is zárhatnánk, ha nem lenne benne pár érdekes momentum. A támadó férfi azt állítja a mai napig, hogy ő csak egyszerű önvédelmi gázsprayt használt, amelyet bármelyik katonai felszereléseket árusító boltban be lehet szerezni. A rendőrség ezzel szemben sokáig arról beszélt, hogy a támadók harci gázt vetetettek be, mivel foszgénre és klórpikrinre utaló nyomokat találtak a levegőben. Ez a két anyag viszont egyetlen sima gázsprayben sem található meg. Akkor most pontosan mi is történt? Vagy a férfi hazudott, mert, mondjuk, nem törvényes úton szerezte be az általa használt anyagot, vagy a rendőrség által felkért szakértők mérései nem voltak elég pontosak, vagy egyszerűen valaki nagyot akart mondani, ezért bedobta a köztudatba a harci gázt. A rendőrségnek ilyen esetekben mindig jól jön egy kis népriogatás, mert ilyenkor az embereknek megnő a félelemérzetük, megerősödik bennük a tisztelet a rendvédelmi erők bánt. Talán csak ezt akarták az egésszel elérni, mert hát nálunk igazi ügyek nincsenek, így egy kölnivízárusból is terroristát kell faragni. JEGYZET Ha tudnék bazseválni JUHÁSZ KATALIN Tornaiján ültek mögém a buszon, Pelsőcön pedig már le is szálltak, ám röpke fél óra alatt is bőséges információt nyújtottak számomra a Nyu- gat-Európában dolgozó utcai zenészek pénzkereseti lehetőségeit illetően. Megint hallgatóztam, csóválhatnák önök a fejüket teljes joggal, ha nem tudnák, hogy az ember a mögötte ülők beszélgetését akkor is hallja, ha nem akarja. Én pedig akartam, hiszen ízes palóc nyelven cseréltek tapasztalatot azok ketten, a két huszonéves, sötét bőrű utcai zenész. Egyikük gitáron játszik, másikuk hegedűn, és mindketten bejárták már az egész kontinenst. Csak arra kell ügyelni, hogy az ember időben visszaérjen, és jelentkezni tudjon a munkaügyi hivatalban. Két hét alatt azonban Münchenben mesés pénzeket lehet keresni, amiből nemcsak a három rajkónak futja téti cipőre, hanem még új szőnyeget is tudnak venni a nappaliba. A benzinköltség azonban sokkal nagyobb, mintha csak „ide”, Ausztriába, Salzburg környékére menne az ember. Most kezdődik az igazi bazseváló szezon, jön a Mikulás és a karácsony, ilyenkor a rendőrök is engedékenyebbek, nem kergetik el a bandát a közterekről. Ha pedig a zenekar ismerős kávéházban, vállalkozó kedvű, bátor tulajdonos meghívásának tesz eleget, egy hétvégén akár húszezret is kereshetnek fejenként. Vinni kell otthonról konzervet, kenyeret, vajat, és kész a ha- vaj, higgyék el nekem. Ha tudnék bazseválni, egy percig se haboznék. Éjjelente az autóban aludnék, vagy ha empatikus tulajt fognék ki, a raktárban a földön. Mert a munkanélküli-segélyből csak éhezni lehet, mást aligha. Idehaza pedig nem fizetik meg a jó zenészt. A záporozó személy- és országnevekből ítélve csupán Tornaiján legalább harmincán élnek EU-s utcai zenélésből. Ha úgy tetszik, országunk imázsát építik ők, miközben bebizonyítják, hogy a gömöri művészember ajég hátán is vígan megél. A pelsőci cipőpucolók- ról és a horkai kolduskommandóról nem is beszélve. FIGYELŐ LE FIGARO Az Egyesült Államok iraki politikája lényegét tekintve akkor sem változik, ha jövőre a demokrata pályázó, John Kerry kerül a Fehér Házba - fejtegette egy amerikai stratégiai szakértő. Richard Allen a párizsi lapban megjelent nyilatkozatában úgy vélekedett, Kerry elnökké választásával az amerikai politika legfeljebb más hangsúlyt kapna, de lényegében nem változna. Allen az amerikai védelmi minisztérium tanácsadó csoportjának tagja, korábban Ronald Reagan és Richard Nixon republikánus párti elnökök tanácsadója volt. A konzervatív francia lapnak adott nyilatkozata szerint szilárd meggyőződése, ha Kerryt választják meg, „nem engedheti meg magának azt a fényűzést”, hogy teljesen más irányt adjon az iraki politikának. „Nem tervezünk állandó berendezkedést Irakban, de jelenlétünket a térségben hosszú távúnak látjuk. Ez nyilván zavar egyeseket Európában” - tette hozzá.