Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-16 / 240. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 16. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Arab éjszaka szombat 19 Magá­nyos vadnyugat vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Titkárnők sz. 19 Halál rózsaszínben v. 19 KASSA THÁT.TA SZÍNHÁZ: Hamlet sz. 19 MOZI POZSONY ■■■■■■■■■■ HVIEZDA: Dirty Dancing 2 (amerikai) sz., v. 16.45 A falu (ameri­kai) sz., v. 18.30, 20.30 MLADOSÍ: Belleville randevú - Francia rémes (francia-kanadai) sz., v. 16,18.30 Kiskakukk (orosz) sz., v. 20 MÚZEUM: Kiskakukk (orosz) sz., v. 17.30 TATRA: Non Plus Ultras (cseh) sz., v. 18,20 AUPARK - PALACE: Cápamese (ameri­kai) sz., v. 14, 15, 15.30, 16, 17,17.30, 18, 19.30, 20, 21.30 Post Coitum (cseh) sz., v. 15.40,17.50, 20.10 Anakonda 2.: A véres or­chidea (amerikai) sz., v. 14.50, 17.40, 19, 19.50, 21.10 Terminál (amerikai) sz., v. 15.50,18.30, 21 Eljegyzés a kastélyban - Neve­letlen hercegnő 2. (amerikai) sz., v. 14.10,1.30,18.50 Én, a robot (amerikai) sz., v. 21.20 A Boume-csapda (amerikai) sz., v. 14, 16.20, 18.40, 20.50 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (ffancia-angol-olasz) sz., v. 16.10, 18.20, 20.30 Garfield (ameri­kai) sz., v. 14.30 A falu (amerikai) sz., v. 16.40, 19.10, 21.40 Stepfordi feleségek (amerikai) sz., v. 15.10, 17.20, 19.20, 21.20 Shrek 2 (amerikai) sz., v. 14.20 Belleville randevú - Francia ré­mes (francia-kanadai) sz., v. 16.20, 18.20 Egy makulátlan elme örök ragyogása (amerikai) sz., v. 20.20 PÓLUS - METROPOLIS: Cápamese (amerikai) sz., v. 13.40, 14.20, 15.05, 16.10, 16.55, 17.35,18,18.45, 20.35 Kidobós: Sok flúg disznót győz (amerikai) sz., v. 14.45,15.15,16.50,17.20,19.25,21.30 Anakonda 2.: A vé­res orchidea (amerikai) sz., v. 14.50, 16.50, 17.45,18.55,19.45, 21.45 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) sz., v. 13,15.25,18.50, 21.05 A Bourne-csapda (amerikai) sz., v. 14, 18.15, 20.20 Post Coitum (cseh) sz., v. 19.50, 21.50 A falu (amerikai) sz., v. 16.05, 21.25 Non Plus Ultras (cseh) sz., v. 15.30, 19 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (ffancia- angol-olasz) sz., v. 15.35,19.30 Terminál (amerikai) sz., v. 19 KASSA TATRA: Arthur király (amerikai-ír) sz., v. 17,19.30 CAPITOL: Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: Cápamese (amerikai) sz., v. 16, 18, 20 IMPULZ: Tit­kok (francia) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: A falu (amerikai) sz., v. 18 GALÁNTA - VMK: Kill Bill 2. (amerikai) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY - LUX: Pokolfaj- zat (amerikai) sz., v. 19.30 NAGYMEGYER- SLOVAN: Pokolfaj- zat (amerikai) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Non Plus Ultras (cseh) sz., v. 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Podium (francia) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Stepfordi feleségek (amerikai) sz., v. 19 LÉVA-JUNIOR: Pókember 2. (amerikai) sz., v. 16.30Pokol- fajzat (amerikai) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kill Bill 2. (amerikai) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (amerikai) sz., v. 15.30,17.30,19.30 Az apo­kalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) sz., v. 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A Bourne-csapda (amerikai-német) sz., v. 15.30,20 Csajok a csúcson 2 (német) sz., v. 15.30,20.30 A falu (amerikai) sz., v. 15.45, 18, 20.15 Feketék fehéren (ameri­kai) sz., v. 16.15,18.15, 20.15 Már megint bérgyilkos a szomszé­dom (amerikai) sz., v. 14, 16,18, Stepfordi feleségek (amerikai) sz., v. 16, 20.30 Terminál (amerikai) sz., v. 15.30, 18, 20.30 A tűzben edzett férfi (amerikai-mexikói) sz., v. 17,19.45 A magyar-szlovák értékcsere terén végzett munkájukkal sokat tehetnek a helyzet javulásáért Új szatirikus havi lap az újságosstandokon Dupla Tüske A hetvenéves Pomogáts Bélával közöl terjedelmes beszélgetést az Irodalmi Szemle 10. száma „...a forrongások korát éljük” JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A napokban Losoncon jártam, ahol az újságosstandon egy új lap­ra lettem figyelmes, ami Tüske néven hirdeti magát. Az igazi „lu- dasmatyis” kivitelű kiadvány al­címként közli, hogy „magyar- nemzetisegü-humoros-szatirikus havi lap”. Így, ahogy leírtam. Bevezető helyett az ismeretlen szerkesztők egy rövid felhívást tesznek közzé, amelyben felszólít­ják az olvasót - aki húsz pénzt már eddig is beleinvesztált az új­ságba -, hogy ez a lap legyen egy közös alkotás. Nem idézném hosszasabban az írást, hisz hem­zseg a helyesírási hibáktól. A lap állítólag a szeptember el­sejétől piacra került Extra Rohác testvérlapja, a szerkesztőség pe­dig valahol Érsekújváron műkö­dik. A címlapon a szerkesztők el­árulják, hogy a vicceket a Pistike című magyar újságból ollózták. Nem vagyok nagy viccrajongó, s nem tudok vicceket megjegyezni, de az első szám tanulsága szá­momra az, hogy nincs új vicc eb­ben a lapban - s noha egy újszü­löttnek tudvalevőleg minden vicc új, a kivénhedt adomákat a renge­teg helyesírási, gépelési és törde­lési hiba az ő számukra is teljesen élvezhetetlenné teszi. Az egyetlen pozitívum ebben a Tüskében, hogy bemutat egy fia­tal salgótarjáni karikaturistát, Ba- csa Gergelyt, de még az ő nevét is szlovák kontextusban közli. Meg­tudhatjuk viszont, hogy milyen az, ha egy pucér nő évakosztüm- ben bemegy a presszóba, s a leg­végén olvashatunk egy igazi szi­porkát is. Ezt elrettentésül én is közlöm. A címe: Szlovákok talpra! Emígy hangzik: „Földig hajolsz? Megalázkodsz? A többieknek meg, mutatod a s...ed!” LAPISMERTETŐ A reneszánsz líra mesterére, az európai rangú költőre, drámaíró­ra, Balassi Bálintra emlékezik a folyóirat legújabb száma a költő születésének 450. évfordulója al­kalmából. Közli a lap Júliához írt egyik szép versét, Tőzsér Árpád pedig a drámaköltő Balassi Bálin­tot méltatja tanulmányában. „...a forrongások korát éljük...” címmel terjedelmes beszélgetést közöl a lap Pomogáts Béla iroda­lomtudóssal, a kisebbségi irodal­mak és kultúra amolyan „egy­személyes intézményével”, akinek nemcsak szívügye a kisebbségi ma­gyarság helyzete, hanem immár másfél évtizede munkahelyi köte­lessége is. Pomogáts - aki a napok­ban ünnepli hetvenedik születés­napját - képzeletben bebarangolja élete fontosabb állomásait, nem fe­ledkezve meg a kortárs magyar irodalom mai gondjairól, az író­szervezet válságáról vagy az iroda- lomtörténet-írás problémáiról. Meggyőződéssel vallja, hogy a ki­sebbségi magyar irodalmak - te­hetséges képviselőikkel! - már a nyolcvanas években .jótékonyan betagozódtak a magyar nemzeti irodalom egészébe”. A politikai ér­dekek mai közéleti megnyilvánulá­saival kapcsolatban nem rejti véka alá, hogy „a politikai elit rátelepe­dett a kultúrára és ezen belül az irodalomra is, hovatovább nem az számít, hogy ki milyen szellemi ér­tékeket produkál, hanem hogy me­lyik párt vagy pártvezér környeze­téhez tartozik. Közismert dolog, hogy a magyar (magyarországi) irodalom korábban oly magas er- kölcsiséggel működő lelki egysége felbomlott, holott ennek az egy­ségnek igen nagy szerepe volt a diktatórikus rendszer ellen viselt küzdelemben, és irodalmunk ma a pártérdekek kiszolgáltatottságába került”. Szomorú és sajnálatos, hogy a „szekértáborok” ereje a meghatározó, s „az Ész és Erkölcs tehetetlensége ejt kétségbe a vak Ösztönökkel szemben” - idézi Po­mogáts Béla Babits Mihály szavait Az írástudók árulása című vallo- másos esszéjéből. A szépirodalmi rovat közöli Gál Sándor, Öllős Edit és Kulcsár Fe­renc verseit, Aich Péter A hágó, továbbá Százdi Szatkó Zsolt Or- hosz, a vak szobrász című elbe­szélését. Bemutatkoznak a böl­csészkar versszemináriumának hallgatói, Dobry Judit, Csernák Annamária, Papp Melinda, Mezei Anita, Vaszily Tímea és Csölle Zsuzsa. Duba Gyula Med- nyánszky László festőművész munkásságát hozza emberközel­be egy kiállítás kapcsán, Szeberé- nyi Zoltán pedig Dobos László Egy szál ingben című regényét ajánlja az olvasóknak. A regény a közeljövőben jelenik meg újra a Madách-Posonium Kiadó Magyar Antaeus Könyvek sorozatában. Vajda Barnabás Elek Tibor Fény­ben és árnyékban című kötetét mutatja be, Popély Gyulától pedig A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom című ta­nulmányának befejező részét köz­li a folyóirat. A lapszámot Med- nyánszky László ceruzarajzaival illusztrálták, (zssolt) Érdekes és nem mindenna­pi esemény színhelye volt a közelmúltban a balaton­füredi Magyar Fordítóház, ahol a magyar irodalom al­kotásait szlovákul, a szlo­vák irodalmi műveket pe­dig magyarul tolmácsoló műfordítók szemináriuma zajlott. G.KOVÁCS LÁSZLÓ A két nemzeti irodalom közti ér­tékcsere hosszú és eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza, ar­ra azonban 2004-ig kellett várni, hogy a fordítók dolgozószobájuk magányából kilépve együtt gondol­kodjanak el a munkájukhoz kap­csolódó kérdéseken. Megjegy­zendő azonban, hogy a Balaton- parti összejövetelnek volt egy figye­lemre méltó előzménye - az az esz­mecsere, amelyre a Magyar Köztár­saság pozsonyi Kulturális Intézeté­nek kezdeményezésére ez év már­ciusában került sor. Ekkor vetődött fel egy hosszabb és tartalmasabb szakmai találkozó szükségessége, a meghívott fordítók ugyanis azt vol­tak kénytelenek megállapítani, hogy bár földrajzi értelemben egy viszonylag kicsi, Pozsony és Buda­pest által behatárolt területen tevé­kenykednek, mégis egymástól el­szigetelten, önmagukra utalva vég­zik munkájukat. Több mint kívána­tosnak tűnt tehát, hogy a ma­gyar-szlovák viszonylatban kivéte­les fontossággal bíró műfordítói hagyomány mai örökösei megpró­báljanak változtatni ezen a bizarr helyzeten. Erős túlzás volna azt állítani, hogy a viszonyok azóta lényegesen megváltoztak, de a jobbítás irányá­ba tett első lépés kétségkívül meg­történt. A legfiatalabb nemzedék „mozgósítására” nagy súlyt he­lyező szervezői munka eredménye­ként vehette kezdetét a balatonfü­redi összejövetel, melynek anyagi feltételeit a Magyar Fordítóház Ala­pítvány teremtette meg kuratóriu­mának elnöke, a költőként és fordí­tóként is jól ismert Rácz Péter hat­hatós közreműködésével. A szer­vezők - Hizsnyai Tóth Ildikó és je­len sorok írója - nem egy hagyomá­nyos értelemben vett tudományos konferenciára invitálták a meghí­vottakat, hanem tapasztalatcseré­re, vitára, műhelymunkára. A mindvégig baráti légkörben zajló tanácskozás folyamán az egy­A fordítói szeminárium résztvevőinek egy csoportja (Rácz Péter felvétele) begyűltek saját fordítói gyakorla­tukra alapozva fejtették ki vélemé­nyüket azokról a problémákról, amelyekkel a szépirodalmi művek tolmácsolóinak óhatadanul szem­besülniük kell. Az eszmecsere szer­ves része volt a helyszínen magyar­ra és szlovákra fordított szövegek elemzése, az átültetés különböző alternatíváinak összevetése. Az előadók olyan témákat fejtegettek, amelyek nemcsak a „szakmabeli­ek” érdeklődésére tarthatnak szá­mot, hanem mindenkiére, akiben él a kíváncsiság, hogy miként szü- let(fiet)nek újjá a legkülönbözőbb szövegek az eredetitől sokszor radi- kálisaiveltérő „célnyelven”. Karol Wlachovsky, a budapesti Szlovák Intézet egykori igazgató­ja, Csáth Géza, Örkény István, Mé­szöly Miklós, Hamvas Béla s jó né­hány más író, mindenekelőtt pe­dig Grendel Lajos műveinek szak­avatott tolmácsolója az utóbbi szerző kapcsán az adekvát nyelve­zet és stílusvilág megteremtésé­nek s az állandósult szókapcsola­tok fordításának lehetőségeiről beszélt. Hizsnyai Tóth Ildikó, a po­zsonyi Komensky Egyetem ma­gyar tanszékének oktatója s töb­bek között Pavel Vilikovsky Az utolsó pompeji ló című regényé­nek fordítója a földrajzi helység­nevek átültetése kapcsán felme­rülő problémákra világított rá, ar­ra figyelmeztetve hallgatóságát, hogy ilyenkor a geográfiai és tör­ténelmi hűség követelményén túl azt a jelentéstöbbletet is meg kell őriznünk, amellyel egy-egy elne­vezés a szépirodalmi szöveget gaz­dagítja. A Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézeté­nek tudományos munkatársa, a hungarológusként és műfordító­ként - egyebek mellett Alta Vásová Szorításban c. művének átül- tetőjeként - egyaránt nevet szer­zett Görözdi Judit Mészöly Miklós munkáinak szlovák és cseh nyelvű fordításairól beszélt, különös te­kintettel azokra a nehézségekre, amelyek a rendkívül pontosan fo­galmazó és gondolati mélységre törekvő író esetében igencsak pró­bára teszik a fordító képességeit. A műfordítók legfiatalabb generáci­ójának képviseletében a költőként is ismert és a Rak című irodalmi folyóirat munkatársaként tevé­kenykedő - s legutóbb Mészöly Miklós és Hamvai Kornél egy-egy írását szlovákul közreadó - Jitka Roznová szólalt fel, aki a költői és prózai szövegek fordításának spe­cifikumairól beszélt. Deák Renáta azokat a tapasztalatokat összegez­te, amelyekre akkor tett szert, amikor megalkotta az elmúlt évek egyik legsikeresebb magyar(or- szági) regényének, Závada Pál Jadviga párnája című művének szlovák változatát. Emellett érde­kes történeteket mesélt arról, mi­ként működött együtt a regény szerzőjével - aki maga is megje­lent a Fordítóházban, s azzal kö­tötte le a hallgatóságot, hogy el­mondta, miként élte meg könyve újjászületését egy számára koránt­sem idegen, de mégiscsak gyöke­resen más nyelven. E cikk pozso­nyi születésű, de Budapesten élő, az elmúlt években főleg Miroslav Kusy és Patrik Ouredník műveit fordító szerzője a szöveghűség kö­telmeiről és a fordítói szabadság korlátáiról, a fordítókat gyakran fenyegető szinonimizálási kény­szerről és a szavak felcserélhetősé­géről fejtette ki véleményét. Érdemes megjegyezni, hogy a tanácskozáson több olyan diák­lány is jelen volt, akiket már meg­érintett a fordítás kalandja, s lelke- sültségük arra engedett következ­tetni, hogy a fordítói utánpótlás ügye miatt nem kell kétségbees­nünk. Nagy baj lenne, ha nem így volna. A magyar-szlovák viszony terén még bőven akad munka: a kölcsönös gyanakvás eloszlatása, a sérelmek orvoslása, a tévedése­ken alapuló sztereotípiák kiigazí­tása számos feladatot ró minda­zokra, akik egymás jobb megisme­rését szorgalmazzák. A fordítók az értékcsere terén végzett munká­jukkal sokat tehetnek a helyzet ja­vulásáért. S tesznek is: különös véletlenként épp a füredi tanács­kozást megelőző napokban került ■*a boltokba a hosszú évek óta im­ponálóan magas színvonalat kép­viselő világirodalmi folyóirat, a Revue svetovej literatúry 2004/3-4. száma, melyben a je­lenkori magyar irodalom számos neves képviselőjének - közöttük Esterházy Péternek, Mészöly Mik­lósnak, Márton Lászlónak, Tolnai Ottónak - a munkái olvashatók. A fordítások, az írókat bemutató frappáns portrévázlatok túlnyo­mórészt a fiatalabb nemzedékek képviselőit dicsérik. Ez viszont, szerencsére, nem véletlen. Fordítók egymás közt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom