Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-16 / 240. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nem kell betojni, kolléga, nem fog szimatolni a rendőrség (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Rabolni vagy nyilatkozni? TALLÓZÓ PHOENIX Lehetségesnek tartja a monarchiához való visszatérést egyes európai országokban Habsburg Ottó, a néhány napja boldoggá avatott utolsó osztrák császár és magyar király legidősebb fia. A 91 éves politikus a Phoenix német hírtelevíziónak beszélt arról, hogy Spanyolországhoz hasonlóan Ausztriában és Németországban is elképzelhető a monarchia mint államforma. Számára azonban ez a kérdés „másodlagos”, sokkal fontosabb az „államtartalom”. Habsburg Ottó azt mondta, nem tekinti magát sem monar- chistának, sem köztársaságpártinak, hanem „legitimistának“; vagyis azt a mindenkori államformát támogatja, amely garantálja az állampolgári szabadságjogokat és a mindenkire kötelező jogrendet. NÉMET SAJTÓ Angela Merkel, az ellenzéki Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke visszakozott attól, hogy aláírásgyűjtéssel nyilvánítsák ki: a németek nem akaiják Törökország teljes jogú európai uniós tagságát. Merkel döntéséről a Bild és a Die Welt számolt be, az ellenzéki politikus lépését Volker Kauder, a CDU/CSU-frakció parlamenti ügyvivője is megerősítette a közszolgálati televíziós állomások reggeli műsorában. A téma sok vita után lekerült a napirendről, mivel fennállt annak a veszélye, hogy az akciót félreértik - közölte Kauder. Az aláírásgyűjtés ötletével Michael Glos, a bajor keresztényszociális unió (CSU) parlamenti csoportjának vezetője hozakodott elő a Super Illu című hetilapnak adott interjújában. Az elképzelést Merkel, valamint Edmund Stoiber, a CSU elnöke is támogatta, de az ödet nem csak a kormányok '' dalon váltott ki bírálatot: az uniópártok soraiban sem fogadta lelkesedés. A német uniópártok általában ellenzik, hogy Törökország teljes jogú tag legyen egy akár 10-15 évig is eltartó tárgyalássorozat végén. Merkel azt szeremé, ha csak különleges partneri viszony lenne az Európai Unió és Törökország között. Az érvek között anyagi, és ideológiai- kultúrtörténeti szempontok egyaránt felbukkannak. THE GUARDIAN Az Egyesült Államokkal baráti kapcsolatokat ápoló országok, köztük a legfőbb szövetséges Nagy-Britannia közvéleményének alig több mint negyede látná szívesen George Bush elnök újjáválasztását - áll egy Londonban közzétett, tíz országra kiterjedő felmérésben, amely szerint Bush egyedül Izraelben örvend kiemelkedő népszerűségnek. A Kanadában, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Oroszországban, Japánban, Ausztráliában, Mexikóban, Izraelben és Dél- Koreában elvégzett reprezentatív közvélemény-kutatás azt mutatta ki, hogy a tíz ország választóinak átlagosan 27 százaléka szeremé Busht újabb négy évre a Fehér Házban látni. John Kerryre 54 százalékuk voksolna. A héten hazánk értékes kriminalisztikai újdonsággal szolgált. Egy amatőr bankrabló símaszkban, fegyverrel a kezében berontott az egyik fővárosi pénzintézetbe, ahonnan félmilliót zsákmányolt. KOCUR LÁSZLÓ Nem ez a nagy dolog, idén ez volt a huszonegyedik bankrablás, ez már rég nem címlapsztori. Nem tudni, hogy Jesse James e kései, balfék utóda a zsákmány feletti örömében, vagy az.átélt izgalmak hatása alatt, de összecsinálta magát. Szerencsétlen flótás! Ha valaki nem kötélidegzetű, minek megy bankot rabolni? Ha egyszer elkapják, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a sajtó a viszkis rabló analógiájára hogyan fogja őt emlegetni. BiTUBA LAJOS Valamikor még a gumicukrot is központilag kezelték, mégsem volt kapható az üzletekben, most meg annyi van belőle, amennyit csak akarunk - ugrik be Simon Zsolt érvelésének hallatán, hogy az Állami Erdészetet azért kell egységes irányítás alatt hagyni, mert úgy jobban megakadályoz- hatóak a visszaélések (magyarul a fa lopása). Mintha nem éppen a miniszter lett volna az, aki a hivatalba lépése után látványos akciókkal leplezte le a központosított állami vállalatban folyó csalásokat. Az MKP eddig gondosan távol tartotta magát a központosított gazdaságirányítást visszasíró nosztalgiáktól, de úgy látszik, egyszer mindennek vége szakad. A témát lezárhatnánk azzal, hogy aki lopni akar, annak mindegy, mekkora cégben teszi ezt, csakhogy az MKP most sokkal nagyobb fába vágta a fejszéjét. Ha a föld kérdése a magunkfajta, síksági ember számára szent ügy, akkor az erdő a hegyekben lakóké, akik tudvalévőleg főként szlovákok. így azután a viszonyok alapvető átrendezésére készülő magyar pártnak minden eddiginél jobban kell vigyáznia szeplőtlen- ségére. Ha az elkövetkező két évben csak egy esetben is lelepleződik, hogy a nagy központosító zony... Ezzel pedig nehéz lesz felvágni a börtönben. Még mondja valaki, hogy a pénznek nincs szaga. Csak úgy porzott volna a törvényhozás és a kormányhivatal épületének környéke, ha a posta éber alkalmazottai nem szűrik ki a gyanús fehér port tartalmazó küldeményeket. E héten nagyban ment a beporzás, Mikulás Dzurin- da után Bugár Bélának és Csáky Pálnak is küldtek ilyen borítékot. Kettő-egy az MKP javára! Mindhárom kopertát szakértői elemzésnek vetették alá, és bejelentették, hogy nem tartalmaz anthraxot. De akkor mit? Szerintem egy országot foglalkoztat, hogy lisztet, sót, mosóport, porcukrot, vagy mi a fenét küldött egy (vagy három) pihent agyú polgártársunk e három, éjjelnappal marcona testőröktől vigyázott férfiúnak. Igaz is, önök mit küldenének nekik? Javaslataikat a szerkesztőség postacímére küldjék - ha lehet, por nélkül a legsikeelszántság mögött konkrét vállalkozói érdekek húzódnak, akkor még az is megeshet, hogy az északon felnövő gyermekeket ezentúl Apponyi helyett az MKP-val riogatják majd. Ez már nem az a váratlan vonzalom, ami néhány héttel hivatalba lépése után a Tátrai Nemzeti Park területe iránt ébredt Simon Zsoltban és amely miatt a törvény be nem tartását is hajlandó volt felvállalni. Ez most kategóriákkal magasabb játszma. És kockázat is. Rövid távon ennél sokkal nagyobbat alakított a héten Pavol Rusko gazdasági miniszter. Nem elég neki a zsolnai botrány, meg a villamos művek privatizációja, legújabban egy olyan kormányjavaslaton dolgozik, amely szerint a bohunicei atomerőmű első és második blokkját nem egymás után, hanem a második számára megszabott időben, egyszerre kellene leállítani. Ruskótól már megszoktunk, hogy amióta miniszter, betegesen vonzódik minden nagyhoz, és nyugodtan hagyhatnánk főni abban, amit majd az osztrákok főznek, ha ez a javaslat hivatalossá válik. Csak van egy kis bibi. Rusko az ötletét azzal indokolta, hogy a két blokk külön-külön történő leállítása balesetveszélye- sebb, mintha ezt egyszerre tennék meg. Az atomenergetikai hivatal ezt villámgyorsan cáfolta, igaz, e rültebbeket közkinccsé tesszük honlapunkon. Vladimír Meciar a héten is sokkolta a sajtót. Ha így készíti elő az elnökválasztást követő, meglehetősen hosszúra nyúlt köldöknéző periódusából való visszatérést a politika porondjára, akkor kétségkívül sikeres. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom feje azzal borzolta a zsurnaliszták kedélyét, hogy megüzente, ezentúl csak pénzért nyilatkozik. Nofene! Hát nem futja az Elektra villa rezsijére? Vagy sokba kerül az a kislány, akivel a még jó karban levő vezér szafaládét szokott sütögetni? Tartok tőle, az elhamarkodott kijelentés végeredménye az lesz, hogy a sajtóorgánumok jó része mellőzni fogja a HZDS-elnököt. Majd megszólaltatják alelnökeit, akik legalább úgy várják már góréjuk visszavonulását, mint a már nem fiatal Károly herceg az öreg Erzsébet királynőét. nélkül sem ijedtünk meg nagyon, és nem kezdtük rendezgetni jód- tablettáinkat, mivel Ruskót rég nem vesszük komolyan. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a hétköznapi emberek világában ezt a viselkedést nagy nyilvánosság előtt elkövetett rémhírterjesztésnek hívják. Ha egy „grínpíszes” sárga kezeslábasban lefekszik az atomerőmű kapuja elé, három au- tónyi kommandós kezdi el csavargatni kezét-lábát. Rusko pedig egész héten háborítatlanul járt be a hivatalába. Hát kérem, hol itt az igazság? Mint ahogy nem lehet igazságot tenni Ladányi Lajos ügyében sem. Az ellenzéknek semmi sem drága, a kormánypárti képviselők közül azonban csak ő szánna öt milliárd koronát a közösből a csaló pénzügyi szolgáltatók károsultjainak. Érvelése figyelemre méltó: az állami szervek figyelmeztettek ugyan, csak halkan. Decibelmérőt ugyan akkoriban nem alkalmaztunk, egyben viszont biztosak vagyunk: a nagy kamatokra vágyókat.a kockázattól óvók halk kórusában egyetlen egyszer sem csendült fel Ladányi Lajos hangja. Ha-tehát most az adófizetők pénzét szeretné kárpótlásként használni, nekünk is lenne egy javaslatunk: ajánlja fel képviselői fizetésének felét erre a célra. Akkor talán kvittek lennénk. HETI GAZDA(G)SÁG Az erdő sűrű, sötét és veszélyes KOMMENTÁR Liliputi irigység KÖVESDI KÁROLY Tetszik tudni, hogy hívják a törpe hátizsákját? Liliputtony. Ám amilyen kicsiny, olyan büszke. Természetesen nem kell a szomszédba mennünk érte. A miénk. Kis ország, kis puttony. Az is félig üresen lifeg. Ráadásul lyukas is - tán a templom egerei falatoztak belőle jobb híján -, mert olyan garasok is kipotyogtak belőle, amelyek már böcsületbeli ügyről cincognak elfelé gurulva. Például. Hallom, hogy a nyári olimpián érmet nyert szlovák sportolók a mai napig nem kapták meg a beígért jutalmat. Ami egy ország szempontjából nem nagy összeg, néhány milliócska, de ami kis lépés a sportolónak, nagy lépés az országnak. Vagy. fordítva? Ami nekik évtizednyi lemondás, hajnali edzés, kirándulás, családi idill", diszkóbeli riszálás helyett kemény meló, az az országnak csak büszkeség. Azt meg ugye, ingyen adják. Lehet verni a mellet, fogadni őket elnöki irodában, parlamentben, fényképezkedni velük széles mosolyokkal, fogadást rittyentem a tiszteletükre, mert hát a mi fiaink... Láttatták az országot. Meg hasonlók. Ja, hogy ígértünk nekik valamit? Nem olyan egyszerű az, kérem! Gondoljunk csak arra a melósra, aki mondjuk szeptemberben várja a júliusi bérét. Vagy szegény miniszterekre, akik alól Bugárék kifújták az új béemvéket, mondván, Mikuláskám, üres a puttony, még tán karácsony sem lesz, furikázzanak csak a régivel, nincs rá hatvan millió. Akkor most ők is sírjanak? Hanem a török téma, az már nem puttony. Mondja a külügyminiszterünk, nekünk azért kell elleneznünk a török EU-tagságot, mert akkor 28 milliárd euró elgurul a nagy közös ejrópai puttonyból. Mi több, ha ők támogatást kapnak, nekünk nem jut majd. Ekkora demagógiát Husák elvtárs országlása óta nem hallottam. Arról nem szólva, hogy szamárság is, mert az unióban nem úgy osztják a támogatást, hogy ha adnak valakinek, mástól elveszik. Milyen gyorsan elfelejtette a külügyminiszter úr, hogy amikor mi százmilliónyian becsődültünk a klubba, nem roppant össze tőle Európa. Igaz, némileg kibabráltak velünk, az ígéretek a felére csappantak, de hát majd megteszik ugyanezt a hatvan- millió törökkel is. Egyet se féltsük a brüsszeli bürokraták klubját. (Pláne, hogy már a mieink is ott szivaroznak.) A törökökkel egyébként sem ez a gond, nem is az, hogy szivar helyett vízipipálnak, hanem az, hogy Törökország nem Európa. Még a fővárosa is Ázsiában van. Kormánya meg úgy lehet „civil”, hogy a hadsereg tartja rajta a kezét, máskülönben a Korán lenne a török alkotmány. Az emberi jogok betartása is sántikál arrafelé. Úgyhogy sok van a rovásukon. Csak azt nem értem, miért kell akkor félrebeszélni és ködleni? Mondja ki miniszter uram kerek-perec: nem akarjuk, mert mások. így azonban irigységszaga van a dolognak, ami nem elegáns. JEGYZET Őszi muzsika BUCHLOVICS PÉTER Reggelre két autóstopp, csípős novemberi hideg az októberi szürkeségben. Kéméndtől már többen várják a buszt, télika- bát-avatás a megállóban, irány a Simon-Júda, na meg a hivatal, munkahely, vagy a túloldalon a délutáni műszak. Idős prímás húzza össze magán posztókabátját, vállára vetve bőrszíjon a hegedűtök, benne a hangszer. - A vásárra, mester? -Á, ez már nem az igazi, járni, lesni, hogy kinek, mit... Régen nem kellett csavarogni, a téesz sátrában három napig húztuk, de mulatni is tudtak, nem csak berúgni. Persze, azért lehet, hogy még kiballagok - mormogja. Végigmér azzal a meleg, barna szemével, mintha azt vizsgálná, érdemes e tovább fűznie a szót, aztán bizalmasan megjegyzi: - Már nyolc éves koromtól muzsikálok. Mennyi lakodalmat zenéltünk végig az apámmal, volt hogy a fáskosárban aludtam... Ma már nem értik, érzik a valódi zenét. Mindenhol csak a buta géphumbug, semmi fantázia, semmi melódia, semmi akkord... Pedig hát én muzsikáltam még a Berkivel is, na meg Pesten, a Sportcsarnokban, ami leégett... Vagy a régi kávéházak, eh... - legyints és odasúgja: - Nincs olyan komolyabb hangszer, amin én ne tudnék játszani. Na meg nótákat is szerzek. De azt itt nem adom senkinek. EZEKNEK? Bécsben még igen, de már Pest se az, ami volt. Sokszor csak fekszem otthon a díványon, a hegedű az asztalon, de az agyam dolgozik, s ha fogom a vonót, már kész a mű... Nagyzenekarra is írtam már darabokat. Lehet, egyszer Becsben még hasznát veszem. Mondták már nekem romák is, hogy művész úr, affenét, nem szeretem a nagy szavakat, a kivagyiságot. Mert ez komoly szakma. Olyan ez, mint amikor valaki egy jó verset ír... Semmiből valamit teremtem, uram, ez a legnagyobb csoda. Nem elég a szabályokat tudni. A rutin, az is mellékes. Tehetség nélkül nem megy semmire. Itt nem lehet hazudni, mert az rögtön kiderül, akkor aztán nincs tovább, nincs még egy esély. - Jól szolgál a hangszer? - bökök rá a kopott hegedűtokra. - Ez csak a munkaeszköz. De otthon van egy hegedűm, még 1780-ból. Azon szoktam komponálni. Az ám a mesterdarab! - Lószőr van-e a vonóban? - Készítenek ma már mindenfélét, de annak bizony nincs mása. Csak hát a megbecsülés, az eltűnt... Az unokám is zenész, a tánccsoportot kíséri, benne még látom a tüzet, de amúgy... Ki fog itt rendesen muzsikáim, ha mi már nem leszünk? Befut az autóbusz, a fagyos szél sírja tovább az öreg prímás kérdését, ő maga pedig olyan eleganciávaLbúcsúzik, mint egy Joseph Roth-regényhős, mint egy von Trotta, a Monarchia estéjén.
