Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-09 / 234. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 9. Családi kör 13 Folyamatos kommunikáció szükséges ahhoz, hogy szülő és gyerek ne váljék idegenné egymás számára „Nem ilyennek neveltünk!” A szülő-gyermek kapcsolatban valamennyi pozitív és negatív érzelem előfordul. Néha valamelyek túlsúlyba kerülnek, aztán egy újabb korszakban másfelé billen ez a láthatatlan mérleg. A szülő-gyermek kapcsolatot az alábbi két címszóval írhatjuk le:- érzelmi viszonyok- hatalmi viszonyok. MARKÓ EMIL Az érzelmi viszonyok legfontosabb összetevői a szeretet, a bizalom, az őszinteség, az öröm, valamint a gyűlölet, a félelem, a hazugság, a harag. A hatalmi viszonyok két pólusa az engedékenység és a korlátozás. Vannak családok, ahol éveken keresztül a pozitív érzelmek dominálnak. A vendég is jól érzi itt magát, mert érződik a derűs légkör, a bizalom, az egymás iránti szeretet. Ez a jó légkör a házastársak jó kapcsolatából ered, melyet a gyermek születése csak megerősít. Ahol a gyerekét akarva várták, vagy ha nem tervezték is, de megörültek érkezésének, ott biztosabb az érzelmi helyzete. A legtöbb szülő mégis úgy emlékszik a kisgyermekkorra - különösen a beszéd megjelenése előttire -, hogy az ő csemetéje „tündéd volt”, „ennivalóan édes”, „fantasztikusan érdeklődő és okos”. Biztos vagyok benne, hogy a tizenéves korban tetőződő konfliktusok ugyanúgy bántják a szülőt, mint a gyereket, és mindannyian értetlenül állnak a jelenség előtt. Amelyik családban a pozitív érzelmi viszonyok uralkodtak éveken át, ott is jelentős az elszakadás. A serdülők nem gyerekek többé, de még nem is felnőttek. Csak olyanok, mint akik már felnőttek. Hatalmas fizikai-biológiai változásokon mennek keresztül, melyek közül a legfeltűnőbb a növekedés, a hirtelen magasságváltozás. A szülő nézi a gyerekét, alig ismer rá, és azt kérdezi: ki ez? Mintha kiesett volna néhány év. A régi jól ismert, szeretett kisgyerek helyett váratlanul itt áll egy kamasz, akivel nem tud mit kezdeni. Nem ismeri a köreit, nem tudja, hogy hova jár, kikkel, nem érti, hogy mit miért mond, mik a tervei, és egyáltalán, vannak-e tervei. Eközben a gyerek, aki már kicsit felnőtt is, szintén azzal a kérdéssel gyötrődik: ki vagyok én? Milyen ember leszek? A szülő is gondolkodik: mi legyen ebből a gyerekből? Milyen ember legyen? Jól kereső, jó beosztású, jó szakember. A szülő meg akarja kímélni a gyerekét azoktól a csalódásoktól, amelyeken ő keresztülment annakidején. A szülő ezért már tudja, hogy mindössze az a teendő, hogy a fiatal vegye át az esedékes társadalmi normákat. Legyen olyan, amilyennek elvárják. A legtöbb szülő ugyanis már konformizálódott, elfogadja a társadalmat olyannak, amilyen. A serdülő eközben eljut odáig, hogy azt már tudja, milyen nem' lesz. Nem lesz olyan, amit a társadalmi normák diktálnak. Kezdi kritizálni a hagyományokat. A szokásokat unalmasnak, konzervatívnak, igazságtalannak tartja: „az erkölcs korrupt, hazug, áldemokratikus” - lázad. Ő pedig különbözni akar a szüleitől is, ha szemében ők ezt a társadalmat képviselik. Mindannyian el-elgondolkoznak azon: ki rontotta el a kapcsolatukat? Új érzelmeket fedeznek fel magukban. Az eddigi szeretet mellett a szülő idegenkedést, félelmet érez a gyerekével szemben. A szülő tehát az érzelmi viszonyok teljes felborulása miatt csak egyet tehet: a hatalmi viszonyokban erősíti meg a helyzetét. A döntés jogát - ahelyett, hogy csökkentené, és több önállóságot adna serdülő gyerekének - kiterjeszti. Olyan dolgokban is hatalommal akar élni, amikkel eddig talán nem is törődött: a gyerek öltözködését, modorát bírálja, a személyes terét korlátozza, az idejét megszabja. Miért? Ennek a hatalomkiterjesztésnek egyik oka lehet a tehetedenség, amit átél. Te- heteden a kamasz fiával, a bakfis lányával. Nem érd, nem érzi, csak megdöbbend a hirtelen változás. A gyerek is fenyegetőzni kezd: „albérletbe költözöm”, „nekem többet nem parancsol senki” stb. Az új helyzetben, amelyre nem lehet eléggé felkészülni, nincsenek meg az alkalmas válaszaink. A szülő sem tehet jobbat: előveszi a több száz éves közhelyeket. „Amíg az én kenyeremet eszed...” „Lehet, hogy a haverjaid tűrnék ezt a rendetlenséget, de én nem!” „Mi lesz így belőled, fiam?” „Nem üyennek neveltünk!” „Ezt tőlünk sose láttad!” A szülő rengeteg gonddal néz szembe. Végül is egyaránt az ő gondja, ha dolgozni megy a gyerek, vagy ha felveszik az egyetemre. Anyagi gond, erkölcsi felelősség a jövő; és ő maga, akinek 17-18 éves gyereke van, már 40-50 éves. Ő is felteszi a kérdést magának: ki vagyok én? Jó példa vagyok-e a gyereknek? Mit értem el egyáltalán? Jószerivel csak annyit, hogy van egy ekkora gyerekem. Ezekkel a frusztráló, nyomasztó gondolatokkal legszívesebben elbújna a gyerek elől. Fél az ő számonkérésétől is. Mindenki életében van olyan mozzanat (ha másban nem is, a nevelés terén biztosan!), amivel nem lehet egészen elégedett. A kamaszkorral a szülő is megkérdőjelezi, hogy jól nevelte-e a gyerekét. Reméli, hogy ő majd többre viszi. Hajdani fiatalkorára gondol, a régi tervekre. Felteszem a következő igen lényeges kérdést. Lehetséges-e megtartani a jó kapcsolatot szülő és gyermek között? Erre az a válaszom, hogy igen! A megoldáshoz három gondolatot érdemes hozzáfűzni. Egyrészt: folyamatos kommunikáció szükséges ahhoz, hogy szülő és gyerek ne váljék idegenné egymás számára a gyerek serdülőkorában. Ha megszakadt a tartalmas összeköttetés, ha évek óta csak a ház körüli, szervezési kérdéseket tárgyalják meg, akkor ne várják, hogy fel lehet újítani a gyerekkori jó viszonyt. Ekkor már nem lehet elkezdeni a barátkozást, ha az nem vonult végig eddigi egész életükön. A folyamatos kommunikációhoz rítusokat kell kialakítani a családban; közös reggelizést vagy vacsorázást, közös sétálást vagy presszózást, levelezést vagy telefonálást - mindenesetre rendszeresíteni kell egy bizonyos formát, amiről mindenki tudja, hogy ez az a helyzet, amikor beszélgetni szoktunk. Másrészt: a kommunikáció csak kétoldali lehet. Ehhez kölcsönös kezdeményezés szükséges, empátia (beleélő-képes- ség); kölcsönös szándék, hogy megértsük a másikat. Aki évek alatt mindig is sokat tudott a másikról, az a visszahúzódás, befeléfordulás időszakában is tudja, hogy hol tart ő most. Akik jól ismerik egymást, szavak nélkül is érzik egymást. Végül: meg kell értenünk, hogy problémáink mindig is a mieink lesznek, a másiknak mindig is erőt kell vennie magán, ha meg akar érteni bennünket, mert azalatt félre kell tennie a saját gondjait. Végső soron kicsit mindig magányosak maradunk. Ettől a bensőséges-baráti kapcsolatok sem mentenek meg. A szerző gyakorló pedagógus A megfelelő tápértékű tízóraival megelőzhető a gyermekeinket egyre inkább fenyegető elhízás veszélye Korgó gyomorral izgága, figyelmetlen a kisdiák PÉTERFI SZONYA Az Élelmezési Kutatóintézet néhány évvel ezelőtt végzett felmérése figyelmeztetett arra, hogy a hazai gyerekek 18 százaléka túlsúlyos (6 százalék), sőt kövér (12 százalék). A helyzet az utóbbi öt évben romlott (4,2 százalékkal), s ha nem ügyelünk táplálkozásukra, néhány éven belül Szlovákia utolérheti Amerikát, Angliát és Spanyolországot, ahol a kövér gyerekek aránya 20-30 százalékos - ismertette a kedvezőnek alig mondható adatokat Ivana Bazantová dietetikus szakorvos. Hangsúlyozta, a bajok oka nemcsak a napi táplálék helytelen összeállításában keresendő, hanem abban is, hogy az óvodások, iskolások jelentős hányada reggel éhgyomorral indul el hazulról. Nem csoda, hogy rövid időn belül nyugtalanná, izgágává válnak, összpontosítási képességük csökken. Éhesen, szomjasan nem lehet sem figyelni, sem teljesítményt nyújtani. A szülőknek tisztában kellene lenniük azzal, hogyan állítható össze a megfelelő tápértékű reggeli, miből álljon a tízórai. A szakértők a vitaminok fontosságára hívják fel egyre gyakrabban a szülők figyelmét. Régen bebizonyosodott ugyanis, hogy a látást az A-, az ellenálló képességet a C-, a vérképződést a Be-, és a Buvitamin segíti. A legújabb kutatások szerint a fentebb említett vitaminok segítségével megelőzhetők a szív-és daganatos megbetegedések. A gyermekek megfelelő ösz- szetételű táplálkozása kihat felnőttkori egészségállapotukra is. A koszt összeállításánál figyelembe kell venni az energiabevitel arányát. Az ajánlott elosztás: 20 százalék reggeli, 10 százalék tízórai, 35 százalék ebéd, 5 százalék uzsonna, 30 százalék vacsora. Ha legalább öt óra telik el a fő étkezések között, megfelelő mozgás mellett nem kell tartani a gyerek elhízásától. Édesség: igen vagy nem? Ha megfelelő időben és mértékben fogyasztják a kicsik és nagyok, a szakértők nem tiltják a nassolást. Ma már vannak édességek, amelyek rostokat, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak. Újabban mackó alakú, megfelelő tápértékű kekszek teszik könnyebbé a tízórai-készítést. Ha gyümölccsel, cukormentes üdítővel párosítjuk, gyermekünk nem lesz éhes, de nem fenyegeti az elhízás veszélye sem. ÖTLET-TÁR A régi tárgy se nem vén tárgy TIPPEK Virágéra Az ember azt hitte, újra tudja indítani az elromlott órát. Szétszedte, bütykölte, összerakta - egy csavarnak nem jutott hely -, új elemmel próbálkozott, de az óra nem ütött. Emberünk ütött a fejére, és azt mondta: az óra marad, ha átalakul is. Kiszedte a szerkezetet, leszedte a mutatókat, a számlapot teleragasztotta préselt virággal, végül visszatette a védőlapot, és felakasztotta a helyére az órát. Az időt nem mutatja, de azért kedves... A régi jó asztal Olyan masszív, hogy ketten is ráállhatnak. Tulajdonosa nem is tudott tőle megválni, de kopott politúrral nem éke a lakásnak. Rendbe hozatni sokba került volna, eltakarták hát ideiglenesen csúnyácska lábait. Egy földig érő kör alakú csipketerítő (függönyként már megunták), rajta egy rövidebb egyszínű, melyre gyönyörű kézimunkák kerültek - kisebb-nagyobb terítőcskék -, némelyik szakadozott, azért helyezték el őket egymásra úgy, hogy takarják a lyukakat. Az üveglap praktikus, védi a kézimunkát, és könnyen tisztán tartható, (köp) (Képek: Vári) Nem nassolnak, nem tévéznek (Nagy Ilona felvétele)
