Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-07 / 232. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ FÁZ Éppen ideje volt, hogy új ember kerüljön a kormányrúdhoz, s friss szelek kezdjenek el fújni Budapesten - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung a magyar belpolitikáról és gazdasági életről szóló elemzésében. A lap szerint Magyarország bizonytalan időknek néz elébe, a fiatal miniszterelnök kormányzati ügyekben tapasztalatlan, a társadalom reménytelenül megosztott, az ellenzék pedig messzemenően nem hajlandó együttműködni. A konzervatív német lap cikkének szerzője, Carola Kaps úgy látja, Medgyessy Péter keserű csalódást okozott. Bő hat év alatt Magyarországon egyetlenegy strukturális reformba nem kezdtek bele. Gyurcsány Ferenc frissen megválasztott miniszterelnöknek természetesen kevés ideje marad a 2006-os parlamenti választásokig arra, hogy kiigazítsa elődei legsúlyosabb mulasztásait. Még ha - minden várakozás ellenére - lenne is bátorsága messzemenő reformokhoz, a lakosság és - valószínűleg - a szocialista párt sem követné, mivel a legtöbb magyar számára a világ e pillanatban rendben van - olvasható a cikkben, amely említést tesz a gazdaság robosztus növekedéséről, a megélénkült külföldi beruházó kedvről, az exportteljesítményről, az erős forintról, a csökkenő munka- nélküliségről, s arról, hogy a pénzpiacok a miniszterelnök lemondását és a deficitcél újbóli megszegését is nyugodtan fogadták. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint azonban neves gazdasági szakemberek - Surányi György, Inotai András - óvnak attól, hogy Magyarország becsapja önmagát. Ők a magas költségvetési hiányt, az erősen deficites folyó fizetési mérleget, a magas inflációt és a népgazdasági megtakarítási ráta riasztóan alacsony szintjét említik. Rövid távú gondolkodással nem lehet messzire jutni, egy racionális gazdaságpolitikának azt a célt kell maga elé tűznie, hogy a konvergencia folyamata felgyorsuljon, s a régi EU-orszá- gokhoz viszonyított jövedelmi lyuk mihamarabb eltűnjön. Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája) A pozsonyi kormány szerint tulajdonképpen nincs is szükség megállapodásra Prágai szigor a határokon Prága azt szeretné, ha a mostaninál szigorúbban szabályoznák a személyek mozgását és az ellenőrzést a cseh-szlovák államhatáron, hogy az megfeleljen az Európai Unió követelményeinek. KOKES JÁNOS Az új cseh-szlovák határrendészeti megállapodást ugyan még januárban aláírta a két kormány képviselője, de a parlamentek mindmáig nem hagyták jóvá. A szlovák kormány ráadásul időközben arra az álláspontra jutott, a megállapodásra valójában nincs is szükség, s így az ezt érintő előterjesztését is visszavonta a parlamentből addig, amíg azt a cseh parlament nem hagyja jóvá. A téma mindkét parlamentben holtpontra jutott, s bizonytalan időre elhalasztották a kérdés megvitatását. Prága azonban a napokban új pozsonyi nagykövete Vladimír Galuska révén jelezte a szlovák kormánynak: lépni szeretne ez ügyben. „A cseh félnek érdeke, hogy ezt az ügyet rendezzük, s ne várjuk tétlenül, mi is fog történni. A belügyminisztérium most azt latolgatja, hogyan lépjünk tovább, megnyissuk-e újra a határrendészeti szerződést, vagy esetleg újra tárgyaljunk Brüsszellel” - mondta Galuska cseh újságíróknak. A prágai sajtó szerint Stanislav Gross miniszterelnök és kormánya szeretné ugyan tető alá hozni a szerződést, de az ellen úgy a koalícióban, mint az ellenzék köreiben és az érintett határ menti falvakban aránylag nagy az ellenállás. Prága hivatalos álláspontja szerint a megállapodás életbelépésével (ennek az eredeti tervek szerint május elsején, az EU-csatlakozáskor kellett volna megtörténnie) átjárhatóbb lesz a jövőben a cseh-szlovák határ, mert fokozatosan 72 új átkelőhely létesülne, s a cseh és a szlovák állampolgárok mellett az európai uniós országok polgárai is igénybe vehetnék őket. Jelenleg 22 helyen lehet hivatalosan átkelni a cseh-szlovák határ- szakaszon, s az átkelők mintegy fele nemzetközi. A megállapodás szerint a jövőben számos más helyen is lehetőség lenne az egyéni, valamint csoportos átkelésre, csak előtte engedélyt kell kérni az illetékes helyi idegenrendészeti hatóságoktól. Csoportos határátlépésre például nagyobb kulturális, társadalmi vagy sportrendezvények alkalmával lehet igény. Ugyancsak szabad határátlépésre lennének jogosultak azok, akiknek a határ túloldalán ingatlanjuk, termőföldjük van. Ebben az esetben gépkocsival és munkagépekkel és közlekedhetnek. A cseh kormány azt is reméli, az új rendszer lehetővé teszi a zöldhatárjobb őrzését, és az illegális migráció elleni intézkedések hatékonyságának növelését. A határátkelők sűrűsége ugyanis szükségessé tenné, hogy a mainál jóval több idegenrendészeti megfigyelőállomás működjön a határon. Ezek a jövőben csak mintegy 2,5-3 kilométerre lennének egymástól, s joguk lenne határátlépési engedélyt kiadni. Prága már korábban megerősítette, a számos mellék- és erdei úton az év elején kiépített korlátok, sorompók a helyükön maradnak. Bár az ilyen útakadályok miatt éles bírálatok érték a kormányt, a hatóságok továbbra is azt állítják: az intézkedéseknek nem a határforgalom korlátozása a céljuk, hanem az, hogy megnehezítsék az illegális határádépést, különösen gépkocsival, valamint hogy megakadályozzák a lopott gépkocsik egyszerű átszállítását más országba. LEVÉLBONTÁS A betegség bére Tehetetlenségemben és kétség- beesésemben fordulok Önökhöz. Az utóbbi 6 évben cégünk olyan anyagi helyzetbe került, hogy telenként 3-4 hónapra elküldték „munkanélkülire”, hiszen nem tudták biztosítani a fizetésünket. Most, hogy írom ezt a levelet, még az augusztusi fizetésünknek sincs se híre, se hamva (pedig a szerződésben az áll, hogy a hónap végéig ezt rendezni kell). A rosszban még az a „szerencse”, hogy mehetünk 1000 korona előlegért, amelyet én nemes egyszerűséggel csak „utólagnak” nevezek. Áprilisban vett vissza a cég, olyan szerződéssel, amelyet minden hónapban meg kell újíttat- nom, alá kell írnom. Az indok: a múlt évben sokat hiányoztam. Most, hogy írom e sorokat, már a szerződésem érvényességét nem hosszabbították meg az októberi hónapra, hisz főbenjáró bűnt követtem el: betegség miatt hiányozni merészeltem (júniusban 3, júliusban 5, augusztusban 10, szeptemberben pedig 14 napot). Ismétlem, nem az én hibámból. Azért nem hosszabbítanák velem szerződést, mert a munkáltató fizeti a táppénzt a betegség első 10 napjára, így én kihasználtam őket, hiszen az átlagbérem 20 százalékát kaptam tőlük egy napra; ez kemény 70 koronát tesz ki. Ehhez még hozzáteszem, az augusztusi és a szeptemberi hónapra nem írattak alá velem szerződést, pedig én ezt többször kértem, szóvá tettem, hisz bármi történhetett volna velem. Ezt a két elmaradt szerződést mind a mai napig nem írtam alá, utólag meg nem fogom. Személyesen a házánál kerestem fel a tisztelt elnökünket, hogy adjon magyarázatot arra, miért bontottak velem szerződést, de mivel szabadságon volt, nem tudott rám időt szakítani, szinte hátat fordított. Másnap felkerestem az irodájában, ahol csaknem ugyanígy jártam, mert el kellett utaznia. Annyit mondott, jelentették neki, akik ebben bennfentesek, a hiányzásaim listáját. Meg szerettem volna kérdezni tőle: vajon hányán vannak beteg- állományban hetekig, hónapokig, rájuk nem vonatkozik semmilyen szankció? Vajon lehet-e részegen a munkában megjelenni szinte naponta, ezért sem jár fenyítés? Hogy amit elmondasz, talán máshogy adják vissza? Vagy csak az jár rosszul, aki kinyitja a száját a jogaiért, és nem „nyal” bizonyos személyeknek? Hogy öt munkásra jut egy vezető beosztású személy. Hol itt az igazság? A munkásnak, hacsak egy ajánlott levele van, már szabadságot kell kivennie, és a főnökség? Úgy nő a szabadnapjaik száma, mint az erdőben a gomba, pedig ők is hiányoznak. Nem vádaskodni akarok, csak felnyitni sok ember szemét, hogy a vezetőknek mindent lehet, a munkásnak semmit. Vajon az a bűn, ha betegség miatt hiányzunk, vagy az, hogy az egykoron jól menő cégnek milliós tartozása van? Hol ment el az a sok millió, netán a sok éven át tönkrement szőlő, gyümölcs hozta ezt, vagy a ráfizetést részlegek fenntartása? Nekünk lassan nem lesz mit ennünk, míg a vezetők egymás után vásárolják a drágábbnál drágább autókat. Lehet, ezzel a levéllel még jobban megütöm a bokámat, de úgy érzem, ezt meg kellett tennem magamért és a többi munkásért. Csak azt fájlalom, hogy senki nem állt ki mellettem, pedig mikor kellett, én kinyitottam a számat. így maradtam most egyedül gondjaimmal, pénz nélkül. Remélem, levelem egy kis sodrást hoz az állóvízbe, és történik valami. Ha én már részese nem lehetek ennek, talán a többiek megkapják elmaradt bérüket. Úgy érzem, rajtam keresztül akart a szövetkezet példát statuálni, hiszen „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Csipa Ildikó Szőgyén KOMMENTÁR Ön is szoftverkalóz? NAGY ANDRÁS Tízhavi letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy zsolnai férfit, aki internetes kávézójában illegális operációs rendszert és illegálisjátékprogramokat telepített a számítógépére. Szlovákiában ez az első eset, hogy valakit szoftverkalózkodásért rács mögé fognak küldeni, bár a bírósági döntés még nem jogerős. Az illetőnek emellett meg kell térítenie a programokat gyártó cégeknek és az illegálisan tartott zenei fájlok eredeti kiadóinak a keletkezett kárt, amely mintegy 138 ezer korona. Elsőre a hír teljesen normálisnak is tűnhetne, hiszen a törvény megszegéséért igenis büntetés kell hogy járjon, mert ez a jogrend. A valóságban ez - sajnos - egyáltalán nem így működik, mert mai modern társadalmunkban minden valószínűség szerint a számítógép-tulajdonosok népes tábora az, amelyik az illegális programok másolásával és használatával a leggyakrabban sérti meg a törvényt. Nézzen mindenki egy kicsit magába, és gondolkodjon el rajta: ha önmaga nem is, de van-e egyáltalán olyan ismerőse, akinek a számítógépén levő összes szoftvere legálisan megvásárolt, vagy csak szabadon futtatható és terjeszthető. Vagy nem találunk ilyet, vagy csak nagyon elvétve. Az internet terjedésével, az átviteli sebesség növelésével ez pedig csak tovább fog növekedni. Ma már egy kezdő felhasználó is, aki alig tud többet, mint a webböngészés és az elektronikus levél használata, pár lépéssel olyan programokhoz juthat, melyekkel aztán vidáman tölthet le a világhálóról bármilyen zenét, filmet vagy egyebet. Ki az, aki ezt igazán meg tudja állni? A zeneiparban mintha lenne erre valami válasz. A legnagyobb zenei kiadók internetes boltokat nyitottak, ahol önmaguk is elektronikus formában, a kompaktlemez áránál jóval alacsonyabban adják a zenét. Egyrészt. Másrészt a számítógépen közvetített zene soha nem éri el az eredeti hangminőségét, illetve a másolt CD-k is sokkal könnyebben sérülnek. Harmadrészt maguk a kiadók is lassan, de biztosan csökkentik az áraikat, hiszen a drága lemezeket egyre kevesebben vennék meg. A szoftverpiacon - sajnos - ilyen mozgás nem nagyon látszik. A személyi számítógépek többsége egy monopolhelyzetben levő óriáscég operációs rendszerével van felszerelve, és az általa gyártott többi program is drága. És akkor még nem írtam az olyan speciális programokról, melyekre, mondjuk, egy építésznek szüksége lehet. Az egészre egyelőre nem nagyon létezik egyértelmű megoldás, de két dolog teljesen biztos. Egyrészt az, hogy amíg drága lesz a szoftver és a kalózváltozata elérhető lesz a felhasználók számára, a többség vállalja a minimálisnak tűnő kockázatot, és inkább ilyet telepít a gépére. Másrészt pedig az, hogy minden egyes illegálisan beszerzett szoftverrel törvényt sértünk, és csak az igazságszolgáltatás, valamint a bűnüldözés gyengeségén/jóakaratán, vagy egyszerűen csak érdektelenségén múlik az, hogy nem állítanak mindenkit a zsolnai férfihez hasonlóan bíróság elé. JEGYZET Véresen fontos emberek JUHÁSZ KATALIN A kassai egyetemi kórházban működik az ország legnagyobb transzfúziós osztálya. Nagyüzemi vércsapolás folyik ott, kapacitásuk napi százhatvan fő, az önkéntes véradókat mégis mindig tárt karokkal várják. Valahogy több vér fogy a műtőkben, nőttek az igények a vérkészítményeket illetően, mondja a főorvos asszony, hozzátéve: fotózzain csak le a hűtőket, hadd lássák, milyen üresek. Mostanában azon dolgoznak, hogy az önkéntes véradókat belépéskor egy szív alakú fogadópult várja. Ez azonban vajmi keveset lendít a helyzeten. Ki itt belép, barátságtalan folyosón találja magát, sőt az embertársaikon segíteni vágyók máris találkozhatnak azokkal, akiken segíteniük kell: makkegészségesek és ideküldött betegek együtt várakoznak csendben a csapolásra. Már az alapiskolákban, sőt az óvodákban is kampányt indított a Vöröskereszt, annyira nincs vér, de ez azért nem véresen komoly, ne essenek kétségbe: a négy éven felüli és tizennyolc éven aluli ifjúságot pedagógusok világosítják fel az önkéntes véradás fontosságáról, hogy aztán odahaza ők buzdítsák e nemes gesztusra szüleiket és idősebb testvéreiket. Érettségizők vérét viszont már köszönettel elfogadják. Harminckét kassai középiskolából járnak hozzájuk rendszeresen, és az sem mellékes, hogy a jólelkű orvosok aznap- ra.igazolják a nebulók hiányzását. Bizony, egy-egy matekfelmérő előtt a kétségbeesett diák sok mindenre képes; ha az én időmben lett volna ilyen lehetőség, nem haboztam volna véremet ontani, csak hogy megússzam a biztos ötöst. Az emlékplakettek ünnepélyes átadásán aztán olyan pillanatok adódnak, hogy szintén érdemes fotózni. A többszörös véradók könnyeikkel küszködve köszönik meg a plakettet, ilyenkor azt érzik, lám, ők is fontosak a társadalomnak. Sok közöttük az elesett, megtört ember, sokan elváltak, egyedül vannak a világban, munka- nélküliek vagy rettegnek, hogy azzá válnak. Ilyenkor „Tisztelt Uram”-nak, „Tisztelt Hölgyem”-nek szólítják őket. És erre bizony mindenkinek szüksége van néha...
