Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-11 / 211. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 11. Szabó István filmje nyitott Torontóban Toronto. Szabó István Being Júlia (Csodálatos Júlia) című legújabb rendezésével nyílt a 29. torontói filmfesztivál. A nemzetközi filmszakma egyik legfontosabb őszi eseményeként számon tartott észak-amerikai filmünnepen évről évre számos nagyszabású alkotás premierjét tartják meg. A hivatalos programba két magyar alkotást, Janisch Attila szemlefődijas Másnap és Antal Nimród Kontroll című filmjét hívták meg. A szeptember 18-ig tartó fesztiválon 328 filmet vetítenek, közülük 250 egész estés alkotás. 61 ország filmjei szerepelnek a mezőnyben. Idén olyan ismert sztárokat is Torontóba várnak, mint Sean Penn és Charlize Theron, A1 Pacino, Dustin Hoffmann, Maggie Cheung, Helen Hunt, Susan Sarandon és még sokan mások. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Hamupipőke szombat 19 HV1EZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az eszményi férj vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Sarah bernhardt utolsó nyara v. 19 MOZI HVIEZDA: Garfield (am.) sz., v. 16.30 Kill Bill 2 (am.) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Macskajaj (ném.-fr.-szerb) sz., v. 20 MLADOST: Dogville - A menedék (dán-svéd-norv.) sz., v. 17.30, 20 TATRA: Hollywood Ending (am.) sz., v. 18, 20.30 AUPARK - PALACE: Terminál (am.) sz., v. 15, 17.30, 19, 20, 21.40 Dirty Dancing 2 (am.) sz., v. 15.20,17.20 Időzavarban (am.) 19.20, 21.30 Garfield (am.) sz., v. 14.30, 16.20, 18.10 Én, a robot (am.) sz., v. 14.50.16.10.17.10.18.30.19.30.21.10.20.50.21.50 Dogville-A menedék (dán-svéd-norv.) sz., v. 15.50,18.40,21.30 Shrek 2 (am.) sz., v. 15,17 A sötétség krónikája (am.) sz., v. 14,16.30,18.50 Pokolfaj- zat (am.) sz., v. 15.30, 17.50, 20.20 Kill Bill 2 (am.) sz., v. 14.10, 16.50, 19.40 Jószomszédi iszony (am.) sz., v. 14.40 Arthur király (am.-ír) sz., v. 17.40, 20.30 A Magdolna nővérek (ír-angol) sz., v. 15.30, 20.40 A menyasszony fia (arg.-sp.) sz., v. 18.20 PÓLUS - METROPOLIS: Pokolfajzat (am.) sz., v. 13.35,14.35,16,17,18.25, 20.50 Terminál (am.) sz., v. 13.45,16.10,17.35,19.10, 20, 21.35 Én, a robot (am.) sz., v. 13.30,14.20,15.50,18.10,20.30,21.20 Kill Bill 2 (am.) sz., v. 13.40,16.15,18.50, 21.25 Dirty Dancing 2 (am.) sz., v. 16.05,17.55,19.50,21.45 A sötétség krónikája (am.) sz., v. 16.40,19 Garfield (am.) sz., v. 13.50,15.35,17.20 KASSA TATRA: Dogville - A menedék (dán-svéd-norv.) sz., v. 17, 19.30 CAPITOL: Kill Bill 2 (am.) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: Én, a robot (am.) sz., v. 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Garfield (am.) sz. 18 Van Heising (am.) v. 18 DU- NASZERDAHELY - LUX: Az 50 első randi (am.) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: A főnököm lánya (am.) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Én, a robot (am.) sz., v. 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Férfifutam (cseh) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Fegyvertársak (am.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Garfield (am.) sz., v. 14.30, 16.30,19 GYŐR PLAZA: Arthur király (am.-ír) sz., v. 15.15,17.45, 20.15 Bajos csajok (am.) sz., v. 15.45,17.45,19.45 Én, a robot (am.) sz., v. 15.30,17.45, 20.15 Függőség (am.-ném.) sz., v. 18.15 Garfield (am.) sz., v. 14,16, 18, 20 Hirtelen 30 (am.) sz., v. 16.15 Holtak hajnala (am.) sz., v. 20.15 A Macskanő (am.) sz., v. 14.15, 18.15, 20.15 Pókember 2. (am.) sz., v. 13,15.30,18,20.30 Shrek 2. (am.) sz., v. 15.45 A sötétség krónikája (am.) sz., v. 15.30,17.45,20 Szex, csajok, Ibiza (ném.) sz., v. 14.30,16.30,18.30,20.30 Trója (am.) sz., v. 15.15 Meghosszabbították a beküldési határidőt Balassi-rajzpályázat KÖZLEMÉNY A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsony rajzpályázatot hirdet az alapiskolák felső tagozatos tanulói és a középiskolák diákjai számára Balassi Bálint születésének 450., halálának 410. évfordulója alkalmából. Téma: illusztráció Balassi Bálint bármely verséhez (a rajzhoz csatolni kell a választott költemény szövegét is). A pályázók tetszőleges számú munkát küldhetnek be. A rajzokat szakmai zsűri értékeli. A meghosszabbított beküldési határidő: 2004. szeptember 30. A pályaműveket a következő címre küldjék: SNM - Múzeum kultúry Madarov na Slovensku, Zizkova ul. 18, Bratislava 810 06 A borítékra írják rá: „Országos rajzpályázat” Az eredményhirdetésre és a díjátadásra októberben kerül sor, a szervezők az eredményes pályázókat levélben értesítik. Kényszer ide, érdek oda - egyik táborba sem érdemes beállni, amíg mindkettő nem nyitott Pluralitást, belső szolidaritást! A Budapesten élő Somorjai Kiss Tibor képzőművész üvegsorozatából Pozsonyban, A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában látható kiállítás Hallom az írótáborban a nagyváradiak keserű véleményét az irodalmi élet ottani és magyarországi szemléleti (ez még nem baj) és szerveződések, vagyis anyagi/marketingérde- kek szerinti (ez már gyanús) megosztottságáról. Hogy nem egészen esztétikai okok alapján kiszoríthatok írók nem csupán a „kánonból”, hanem az irodalmi élet bizonyos területeiről, még a támogatási lehetőségekből is (ez már baj). ARDAMICA ZORÁN Olvasom egy hazai irodalmi folyóiratban egy fiatal magyarországi irodalmár válaszait az interjút készítő célzatosan provokatív, kitűnően irányzott kérdéseire, és ugyanazt mondja, amit itthon érezni az irodalmi elit társaságában, irodalmi esteken, s ami egy-egy összejövetelen gyakran kimondatlanul izzik a levegőben vagy csak halkan, kis társaságokban hangzik el zsörtölődésképpen. Egyrészt irodalmi felfogások mentén sikerült szó szerint döntő erejűvé duzzadni egyes érdekcsoportoknak (ez a jobbik eset), másrészt ismeretségi, lobbi, olykor politikai alapon is (ez a rosszabbik). A dotációk és díjak osztásakor pa- rázslanak a telefonok, rohamszerűen növekszik a személyes találkozók száma (ez még nem baj, sőt), ám az érvek a legritkábban szólnak értékekről, sokkal inkább kiszorítósdi a játék neve. Pedig nem az eszkimó sok, a fóka kevés. Arról meg már nem is érdemes beszélni, hogy sok helyen egyszerűen hülyének nézik az embert, ha gyors egymásutánban mer jót mondani/írni, mondjuk, egy népi ihletésű alkotóról és egy posztmodern regényíróról. Ha aztán az érintettek élnek, és nem éppen barátok, a dolog ráadásul kifejezetten veszélyes is... Az utóbbi hónapokban az irodalomban, pontosabban fogalmazva az „irodalmi élet”-ben kiéleződni tetszik ez a látszólagos oppozíció. Az ember, ha ír (és ha olvas), választani kényszerül, mert az érdekek, ideológiák, publikálási lehetőségek, vagyis az anyagiak mentén klikkesedő „írótársadalom” (ahogyan az idealisták nevezik) nem szereti, sőt száműzni igyekszik a nem uniformizálható egyéneket, s a maguk oldalára állítani a befolyá- solhatókat. Az ideológia egyes esetekben mindkét oldalon helyettesíteni látszik a minőséget. így lehet valakiből gyér teljesítménye ellenére is kanonizált költő, író vagy akár irodalomkritikus. E veszély ma majdnem ugyanolyan reális, mint az előző politikai rendszerben. A demokratikusnak tűnő (szólásszabadság van) írótársadalomban a totalitásra törekvő hangok egyre hangosabbak (esélyegyenlőség nincs, mert klikkesedés van, függetlenek nincsenek, csak eladó vagy elhallgató alkotók...). Az említett ellentétről azonban esztétikai vonatkozásban szó sincs - éppen ezért érzek kényszert hozzászólni e jelenséghez. A látszat szerint az egyik oldalon áll a szöveg- és nyelvcentrikus posztmodern értelmezői kánon, s az az alkotói irány, amelyhez kapcsolódik. Korántsem beszélhetünk irányzatról, s még csak kánonról sem, hiszen ahhoz túl rétegzett. Az egyik valótlanságról éppen e rétegzettség felderítése ránthatja le a leplet. A másik oldal egyes irodalmárai szerint a „posztmodernek” - így egy kalap alá véve - mindenféle társadalmi, politikai-ideológiai, de főleg közösségi elkötelezettségtől távol állnak, s ezt az „elkötelezettek” vitathatadan negatívumként értelmezik. Az ilyen általánosított kijelentések azonban nem egyebek durva csúsztatásoknál. A posztmodern művészet - vagy amit ma annak neveznek, s később majd kiderül, hogy a definíció korrekcióra szorul - egyes kánonjai, klikkjei, műhelyei, csoportjai, de ha igazán objektívek akarunk lenni, altkor inkább csak: egyéniségei valóban üyen alapállásból alkotnak ugyan, ám a posztmodemek korántsem vallanak egységesen azonos elveket. Jó néhány ebbe a kategóriába sorolt író szövegeiben találhatjuk meg olyan valóságelemek megfogalmazását, időnként kritikáját is, amelyek a társadalom, a közösség, a nemzet iránti érzéseiket (urambocsá’, kiábrándulásukat, elbizonytalanodásukat!), az ezekhez való viszonyukat, annak fejlődését írják le. Sarkítottan mondhatni: a kivonulás is viszonyulás. Akadnak olyan - beskatulyázhatatlan, ezért mindenhonnan kiszorult, illetve tá- madhatatlanul színvonalas, ezért mindkét fél által magasztalt - művészek is, akik életművében harmonikusan kiegészítik egymást a gondolkodásmódok. Tehát a posztmodemeket ért kritika csupán részigazság, további kutatásra, értelmezésre és revideálásra szorul. Másrészt a posztmodern oldal - elnézést kérek, valóban pontos terminológia híján csupán kölcsönkérem az egyik fél általánosító fogalmát - alkotóinak nagy része, illetve a manapság leghangosabb, ezért dominánsnak vélt/vélhető része egész egyszerűen ignorálja, s ezzel tovább provokálja az „elkötelezett irodalom” híveit. A klikkesedés, a belterjesség veszélye ugyanúgy tetten érhető itt, mint a számon kérő ellenpóluson. Maga az ellentét látványos ugyan, de alapjában véve: 1. megalapozatlan 2. értelmetlen. Miért? 1. Megalapozatlan azért, mert nem folyamatos kutatásokra, hanem szubjektív megérzésekre - és nemritkán személyes konfliktusokra - épít. Részeredményekkel, még ha azok részben igazak is, indokolni nem szabad, csupán árnyalni! Megalapozatlan, mert a két irány inkább távolodik egymástól, mint hogy komoly párbeszédet folytatna, így tulajdonképpen nincs is közöttük értékelhető kapcsolat, vagyis ellentét sem igen lehet. Csupán különbség. 2. Értelmetlen, mert az egyik irány sem lesz képes megváltoztatni a másikat, holott egyes esetekben e törekvés, a számonkérés nyilvánvaló. (Érdekes módon, egyes nemzetiségi irodalmak esetében is megfigyelhető a jelenség. Konkrétan a szlovákiai magyar emelhető ki, amelynél a„nemzedéki” attitűd, vagy mondjuk ki: a nemzedékváltás küzdelme szintén tetten érhető.) Értelmetlen továbbá azért, mert bármely irány kerekedne felül, az nem az irodalmi sokszínűséget és pluralizmust szolgálná, hanem az egyoldalúságot, az unalmat, a belterjességet és az integrációs folyamatok lelassítását. Értelmetlen, mert a két oldal valójában nem ellenség, hanem ugyanazon érme két oldala. És persze fizikailag az érme egyik oldala sem távolítható el úgy, hogy a másik megmaradjon: bár az érme elvékonyodik, a nulla vastagság eléréséig, vagyis megszűnéséig mindig lesz másik oldala. A két interpretáció egyáltalán nem zárja ki egymást, csupán arról van szó, hogy egymással párhuzamosan, azonos időben, de más térben létezik. Amiként a barokk hasznosította a reneszánsz hagyományt, biztosítva ezzel annak továbbélését, miként az avantgárd irányzatok beépültek a XX. századi művészet szinte minden tendenciájába, úgy ez a látszólagos ellentét is könnyen feloldódhat, ha valóban érdemleges párbeszéd indul meg a felek között. Népiesség és például a szürrealizmus sem zárja ki egymást, hideg és meleg együtt nyerik el értelmüket... Ha tisztázódik, hogy az esztétika hatásmechanizmusa és a hatásokra való reagálásai miképpen működnek, hogy az esztétika milyen módon lép kölcsönös reakcióba a társadalmi és a személyes valósággal, akkor talán világossá válik, hogy mindkét irány létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, s hozzájárul a magyar irodalom, a magyar művé szét - a művészet sokszínűségéhez Kényszer ide, érdek oda - egyil táborba sem érdemes beállni, amíj mindkettő nem nyitott. Mégpedig azért nem, mert mindkét tábor fon tos. A kizárólagosságra törekvés nek két végeredménye lehet: < vereségízű frusztráció és a megva lósult, mindent elsöprő kizáróla gosság. Mindkettőre akad példa < magyar nemzet történelmében, ol vasóként, irodalmárként, magyar ként egyikből sem kérek, olvasó ként, irodalmárként, magyarkén kezd elegem lenni a gyermeteg .ci vakodásból! Nem kompromisszumokat ké rek, hanem józan objektivitásra to rekvést! Az irodalom (Pomogát Béla szavaival élve) „belső szolida ritásának” helyreállítása érdeké ben szorgalmazom - tán kissé pa tetikusan - a koncepciózus kuta tást, a toleranciát és a pluraliz must! Ezek ugyanis még senkinél semminek - az irodalomnak, a egyénnek és a közösségnek sem ál tottak! Sőt!
