Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-25 / 222. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 25. HÉTVÉGI OLVASMÁNY A házasság „válsága” NYUGÄT Fűsxerkesxlő: IGNOTUS Szerkesztik: BABITS MIHÁLY. GELLtXT OSZKÁR. OSVAT ERNŐ Főmunkatársak: BÍRÓ LAJOS, ELEK ARTÚR. FELEKY GÉZA, FENYŐ MIKSA. POST MILAN. KARINTHY FRIGYES, KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. KRÚDY GYULA. laczko Géza, lengyel Menyhért. Móricz zsigmond. nagy la jós. NAGY ZOLTÁN, RÉVÉSZ BÉLA. SCHOPF UN ALADAR. SZÉP ERNŐ. SZÍNI GYULA, TERSANSZKY J. JENŐ. TOTH ÁRPÁD TARTALOM: A NYUGAT ANKÉT JA: A HÁZASSÁG „VÁLSÁGÁÉ IGNOTUS. KÓBOR TAMÁS, FÜST MILAN. HARSANYI ZSOLT. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. LACZKO GÉZA, NAGY ENDRE. SCHÖPFJUN ALADAR. SZILAGYI GÉZA. SZINT GYULA cikkei SZOMORY DEZSŐ: Levelek egy haráindmhói GELLERT OSZKÁR Három ven KOSZTOLÁNYI DEZSŐ — WILDE OSZKÁR A reá dingi fegyhax balladája BART A LAJOS: A Mari>tépülő (Regény, HL) SZÉP ERNŐ: Vers KRÚDY GYULA: Emelete* lak a Duna menüben ( Novella) SOMLYÓ ZOLTÁN: Vers. KARDOS LÁSZLÓ: Faluéi kaland {Novella) SÁRKÖZI GYÖRGY. Kel ver» MAXIM GORKIJ: Az Arlamónovok (Regény. X. — Az oro*/ kéziratból ford.: Ge Gelfért Hugó) FRANCOIS GACllOT. HEVESY IVAN. KOM LÖS ALADAR. LÁNYI VIKTOR. M. POGÁNY BÉLA. SÁNDOR IMRE. SCHÖPFUN ALADÁR, SZÍNI GYULA irodalmi, ttinhóxi és ftínufigyeUÁ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest VII, llkarutca 3/ Telefon J. 71—46 1926. XIX. évfolyam W. MZám ISZe májas 16 Eló/uetéif 3f: Negyedévre 55 Ka Egész évre 220 Ka PÜNKÖSDI SZÁM Főül ZOM ÁNYOS NO VINA S. S. R O. Bratislava Kapitnhké 2 Telefon 2PH Megjelenik minden hó Inén én tőtón Ara 10 Ke* Kiindulva abból, hogy az újabb irodalom feltűnően so­kat foglalkozik a házasság válságával, a Nyugat elhatá­rozta, hogy ankétban tár­gyalja a problémát. Mostanig a következő hozzászólásokat kaptuk: LACZKÓ GÉZA Igazán nem tudom, minek kö­szönjem a Nyugat megtisztelő bi­zalmát, hogy a házasság problémá­jához én is hozzászóljak. Úgy szo­kás, hogy közéleti kérdés megvilá­gítására azokat szokták felkérni, akik a jelzett tárgyban járatosak; nem hinném, hogy e téren különö­sebb ismereteim volnának, hisz ed­dig csak egy házasságot kötöttem. Szakember tehát nem vagyok. Ezért csak egy lehetséges: nyilván mint okos emberhez fordultak hoz­zám. Viszont, ha okosnak tartott emberekhez egy bizonyos tárgyat illetően kérdést intéznek, ez azt je­lenti, hogy a tárgy körül valami baj van. Csak ott igyekezünk egymás véleményét megtudni, ahol problé­ma kerül elénk. A napnyugta, a ten­ger, a fenyőerdő szépségeiről nem tartanak ankétot, mert szépségük, táj- vagy művészeti értékük nyil­vánvaló. Első eredmény: a házassággal baj van, mert másképp nem kérnék ki róla véleményünket. De baj van-e valóban? A kérdés fölvetődése ma­ga azt bizonyítja, hogy embertársa­imnak legalább is egy töredéke úgy véli: igen. Hát lássuk! A házasság először is szentség. Mint üyenről azonban nem nyilat­kozom, mert nem vagyok egyház­atya. Csak egy megjegyzésem van. Megalapítása óta nem változott, s ez azt mutatja, jól van úgy, ahogy van. Sőt, olyan vallások, amelyek a házasságot a többnejűség rendsze­rében valósították meg, mint a mo­hamedánizmus, legújabban áttér­nek az egynejű házasságra. Ez is azt bizonyítja, hogy a többnejűség rosz- szabb, mint az egynejűség. Vagyis szó sem lehet arról, hogy a többne- jűségről kelljen nyilatkoznunk. Az egynejű házasság, amelyet a továbbiakban röviden csak a házas­ságnak fogok nevezni, társadalmi intézmény, s már csak azért is baj van vele, mert magával a társada­lommal is baj van (lásd: Trianon, frankügy, angol sztrájk, gyarmati háború). A házasság, társadalmi­lag, két különnemű embernek' ösz­tön-, vagyon- és gyermekközösség­ben együttélése. (...) ♦♦♦ Nézzük most már az egyes ele­meket. Mit kell megvalósítani a há­zasságnak, mit valósít meg csak­ugyan? Ad „szerelem”. Mivel a „házas­ság” mellett tudunk „szerelmi há­zasság”, „érdekházasság”, .házas­ság kíváncsiságból” stb. nevezetű féleségekről, már maga ez a tény jelzi, hogy mindjárt az első követel­mény megvalósításánál nehézsé­gek merülnek fel. A normál eset az, hogy férfiegyed megszeret egy női egyedet, feleségül veszi, ami után csakhamar már mint apa és anya állnak szemközt az Élet rejtélyével. Ezt a normálesetet nevezi a szakiro­dalom szerelmi házasságnak. Az ér­dekházasságban az egyik egyed hi­deg számítással határozza el, hogy gyermekei vagy gyermeke apja, ille­tőleg anyja ez s ez lesz. Még ször­nyűbb félesége az érdekházasság­nak, mikor utódok nem származ­nak. Ez a féleség az évjáradékos concubinatustól miben sem külön­bözik. A „házasság kíváncsiságból” akkor jelentkezik, amikor a csupán testi vágyra csökkent szerelem be­teges méreteket öltve a csók pillanatának tál lencséjén elcseréli a jövendő szabad évei apai öröksé­gét, miért is taglalása a teheráni kir. akadémia Értesítőjének tanúsága szerint inkább az orvostudomány­ba való. Maradjunk tehát a normál eset­nél. Itt is mit tapasztalunk azonban. A szerelem elmúlik s a házasság megmarad. (Ritkább, bár a szakiro­dalomban többször előforduló eset az is, hogy a házasság törvényesen felbontatik s a szerelem megmarad; lásd: börtönbüntetésre ítélt egyé­nektől hirtelen válás stb.) Mi itt a te­endő? A szerelem új tápot keres és, sajnos, mint az esetek többsége mu­tatja, talál. Kezdődik a „csalásinak, „felszarvazás”-nak, „félrelépés”- nek, néha „félremenetelés”-nek ne­vezett házasságon kívüli szerelem, amely, mint az a Flers és Caillavet szaktársak által feljegyzett frappáns esetekben látható, rengeteg bajt okoz. De itt figyelemmel kell lenni arra is, hogy a házastársak közt sok­szor a lelki harmónia tökéletes, s csak a kéjt kívánó és hoppon ma­radt ösztön néz más alkalmi vagy állandó társ után. Itt még több a baj, mert előbbi esetben a válásnak nevezett megoldás új házasságba rendezi a szerelmileg revoltált ele- meL, s kezdheti az egészet újból. Ad „gyermek”. Jól vizsgálódva azt kell mondanunk, hogy a házas­ság a gyermek legfőbb érdeke, mert jövőjét biztosítja s kiegyensúlyozott férfiúi és női vegyes nevelést kap. De! Ha, teszem, a családban nyo­mor van jelen, nem jobb-e kiemelni innen a gyermeket, s esetleg egy gazdag nagybácsinál elhelyezni? Afölött sem döntött még a tapaszta­lat, hogy diszharmóniában élő há­zastársak légköréből ugyancsak nem jobb-e kiemelni a gyermeket, avagy a közösség megszüntetésével egyedül az apára vagy egyedül az anyára bízni nevelését. íme, az in­tézmény magában hordja itt azt a mérget, amellyel csak úgy lehet megmenteni, hogy megsemmisít­jük magát az intézményt. Ad „hűség”. Megfigyelhető, hogy a legkicsapongóbb férjek szoktak a legféltékenyebbek lenni a talió-jogtól való nem alaptalan ret­tegésükben. Ám tudunk eseteket, amikor a hűtlenséget elnézi a szen­vedő fél, sőt olyat is, amikor szor­galmazza. Quid nunc? Ad „apa”. Az apa a tekintély, a családfenntartó, a dolgozó, az in­tézkedő fél. S mint ilyen alkotmá­nyosan egyedúr. De mit szóljunk az olyan házasságokhoz, amelyekben az apa züllött avagy pipogya fráter, felesége vagyonán élősködő here, papucshős (lucus a non lucendo)? Ad „anya”. S ha nem anya a női egyed? Ha természettől avagy elha­tározásból meddő? A Capetowni Házasságboncoló Bizottság - kissé merészen - egyenesen értelmetlen­nek minősíti a házasság e változa­tát. Ad „tereli” (lásd: tiszta szaporo­dás). Ha hiába tereli a lebírhatatlan ösztönt az intézmény a kívánt me­derbe, mi a teendő? Intézményesí­tés intézményrombolással, házas­ságmentés válással? („Ignorabi- musl”) (...) Ad „lélek-közösség”. Afrika- utazók írják, hogy egyes majomfaj­ták egynejűek, a hím rendszerint kutyába sem veszi a nőstényt s mégis a legtökéletesebb harmóniá­ban ugrálnak ágról ágra, avagy bol­hásszák egymást fészkükön. Az em­beri társadalomban is gyakori az eset. S ezek közt találhatók a leg- harmonikusabb házasságok. Mert az is előfordul, hogy fizikailag teljes az összhang, viszont a házastársak jelleme, szokásai merő ellentét. Az ily élettársak folyton marakodnak, s mégis boldogok csókjukban. Álla­potukat csak ez a paradoxon jelle­mezheti: mennyei pokol. Ad „vagyon”. S ha nincs? Ha mindent a nő keres meg, ha hozo­mányából él az egész család? Ha ketten egyformán vagyonosak vagy egyformán jólkeresők? Ez utóbbi az ideális állapot Sophonobius megál­lapítása szerint; ám a jeles szerző el­mulasztja megállapítani, miként lenne általánosan biztosítható há­zastársak számára e kellemes s egyedül helyes állapot. Ad „együttélés”. Együttélésnek nevezhető-e az étkezés és nyuga­lom óráira csökkentett együttlét, amelyet a primitívebb néposztá­lyok férfiegyedei bepálinkázással és a feleség eldöngetésével szoktak bevezetni, amint azt a Macedón Néprajzi Társaság nagynevű elnö­kének kutatásai tanúsítják? Együtt­élés-e viszont a gazdagoknál ta­pasztalható együttladikázás, -gol­fozás, -flörtölés, -táncolás, amikkel rogyásig gyúrt nappalok után éji nyugalomra elkülönözött apparte- mentokba vonulnak külön-külön a házastársak? S ha még hozzávesz- szük, hogy a férfiú a klubban ebé­del, a nő barátnőjénél, vajon nem az intermittáló „ágytól és asztaltól való különválás” frappáns esetével állunk-e szemben? ♦♦♦ Hol keressük az orvosságot? A fi­gyelmes szemlélő csakhamar észre­veszi, hogy egyes házasságok válás­sal végződnek. De viszont tagadha­tatlan, hogy az elvált állapot körül is bajok vannak, mert a válás rend­szerint a fentebb említett okok kö­zül mindig csak egyért történik, s egyedül elméletben van meg az olyan válás, amely a közös életet tűrhetetlenné tevő okokat egyetem- legesen felölelő ok-komplexum alapján jön létre. A válásnál mindig hátrány háramlik valakire vagy va­lamire, hol a férjre, hol a nőre, hol mindkettőre, hol a gyermekekre, hol az érzékekre, hol az érzelemre, s nem ritka esetben a dologban csaknem ártatlan szülőkre, ha pél­dául az elvált nő visszaköltözik le­ányszobájába gyermekeivel együtt. S továbbad! Válás után a szakiroda- lom tanúsága szerint új házasság következik, és kezdődik minden élőből. Ismertem egy előkelő osztyák családból származó nőt, aki ötször vált el s hatszor lépett há­zasságra. Hat anyósa, hat apósa, félszotnya sógora s hadilétszámra emelt ezredet kitevő unokaöccse- bátyja-húga-nénje van. Valóságos állam az államban. Mind róla be­szél, mind ellene vagy vele konspi- rál, pörösködik, köszön vagy nem köszön neki... Szédítő még csak el­gondolni is az összes lehetőségeket. Csáléra nyomott toliam, össze­vissza motolláló agyam megáll a probléma megoldhatatlansága előtt. Bevallom, erőm elégtelen­nek bizonyult a roppant feladat megoldására, amitől ezennel el is állok, de egyben örömmel és büsz­kén jelentem, hogy Siculiában végzett régészeti kutatásaim jeles eredményeként itt közreadhatom a nemes Confusius Paradoxa XII. századbeli kínai tudós általam fel­fedezett feljegyzéseit, amelyet VIII. Aggancs anderrai királynak e kiváló matrimoniografusa írt ösz- sze „A házasságról”. íme a kézbat! I. Ha házasodni akarsz, előbb végy házat, ráérsz utóbb keresni belevaló házastársat azok közül a nők közül, akiket szerettél, sze­retsz vagy szeretni fogsz. II. Ha szeretsz, csak a szerelem­re gondolj, a többit elvégzi helyet­ted a társadalom és a természet. III. Ha nem találod meg egy nő­ben az anyát, a társat, nappalod örömét és éjeid díszét, inkább ma­gadat akaszd föl, de semmi esetre sem őt. IV. Ha gyermeked van, ne fe­ledd, hogy az ő érdeke előbbre va­ló a magadénál, anyjáénál, a há­zasságnál, békédnél és mindennél, mert ő a jövő s a jelennek csak egy szent: a jövő megóvása. V. Ha hű vagy, ne hencegj vele, nem a te érdemed, hanem az Ő tö­kéletességéé. VI. . Ha hűtlen vagy, gondolj Tantaluszra, s ess kétségbe vagy pukkadj meg a nevetéstől a világ tökéletlensége fölött, tempera­mentumod szerint. VII. Nem az az apa, akinek gyer­meke van, hanem az, akire tiszte­lettel néznek az - unokái. VIII. Hagyd az anyai ösztönt szabadjára, mindig megtalálja a helyes utat, ha nem gáncsolja el a társadalom, amelyet végered­ményben - ne feledd! - férfiak al­kottak meg. IX. Ne férfias jellemvonásaidat nőiesítsd a nőhöz, ne a nő nőiessé­gét akard férfiassá acélozni, ha­nem minden csókodban, amellyel hozzá közeledsz, termékenyítő gondolat legyen, s minden nagy gondolatod csókként szálljon édes pofijára, (sic!) X. Ne pénzeteket, de szándékai­tokat tartsátok közös kasszában. XI. Csak akkor tudod meg, jól él­tél-e együtt feleségeddel, ha késő öregségben együtt szunnyadtok át a halálba. XII. S majd küldj e tárgyban ki­merítő anzikszot a másvilágról. Nyugat 1926/10. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA CSALÁDI KVÍZ Impregnálás Vízhatlanná is tehetjük az anya­gokat. Vásznat, kerti sátor vagy er­nyő céljára. Elkeverünk 130 gr ólomkeményítőt és umbrát 11 gr lenolajjal és többszöri kevergetés mellett 24 óráig a tűzhely lapján hagyjuk állni. A vásznat kifeszítjük, a meleg olajjal bekenjük, és napon szárítjuk. Csomagoló és zsákvászon impregnálása: a) Főzzünk fel 50 gr vizahólya­got 3 liter esővízben, míg teljesen feloldódik, azután oldjunk fel 100 gr timsót 3 liter vízben és 30 gr fe­hér szappant 2 liter vízben, kever­jük össze valamennyit, és nagyon melegen, kefével kenjük fel az anyagra. b) 30 liter vízben oldjunk fel 1 kg timsót, más 30 bter vízben 1 kg ecetsavas ólmot, keverjük a két fo­lyadékot össze, hagyjuk leülepedni és öntsük le róla a tiszta folyadékot. Melegen áztatjuk bele az anyagot, 4 óráig hagyjuk benne, akkor lecse­pegtetjük, szárítjuk vagy napon, vagy meleg helyiségben, kikefél­jük, vasaljuk. Papírt impregnálhatunk (zsela­tinpapír), ha mindkét oldalát be­kenjük 4 rész vízben kevert 1 rész glicerinnel és enywel, megszárít­juk, azután belemártjuk 10 százalé­kos formalinoldatba. Csomagolópapírt impregnálha­tunk: 1,15 1 vízben feloldunk 75 gr 'fehérszappant, azután 1,151 vízben 60 gr-arabgumit, 180 gr enyvet, a két oldatot- összekeverjük és bele­mártjuk a papírt.--Kicsit kinyomjuk, azután kályha mellett szárújuk. Vízálló plakátok. Enyveseidet keverünk cinkfehérrel, krétával"- vagy kénsavas baryttal és ezzel ecseteljük be a papírt. Mihelyt megszáradt, átkenjük magnéziával kevert nátronüveg- vízzel és néhány napra 25 °C hő­mérsékletbe tesszük. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Kedves Olvasó! Nem kellmást tennie, csak figyel­mesen elolvasni hétvégi magazi­nunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszo­kat kvízünk kérdéseire. A megfej­tést levelezőlapon küldje be a Csa­ládi. Kör címére, de ne feledje el ..feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünlc játszik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyer­heti. Beküldési határidő: szeptember 29. 1. Hány állandó lakója van a kövecsesi otthon­nak? a) 6 b) 63 c) 25 2. Hol járnak templomba? a) Kövecsesen b) Sopornyán c) Vágsellyén , „ ne*'0" 3. A nők hány százaléka teszi el a kinőtt ruhá­kat? a) 57 b) 64 c) 58 4. Mikor kalando­zik a balin? a) reggel b) este c) egész nap Szeptember 18-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3a, 4b. A Lilum Aurum ajándékát Hodúr Béláné, hidaskürti kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom