Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-04 / 205. szám, szombat
14 Családi kör UJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 4. HÉTVÉGI OLVASMÁNY A házasság „válsága” NYUGAT Főszerkesztő: IGNOTUS Szerkesztők: 8 A HITS MIHÁLY, G ELLÖKI OSZKÁR, OSVAT ERNŐ FOimmkaiársak: BÍRÓ LAJOS, ELEK ARTÚR, PELEKY GÉZA, FENYŐ MIKSA, FOST MILAN, KARINTHY FRIGYES, KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. KRCDY GYULA, LACZKO GtZA, LENGYEL MENYHÉRT, MÓRICZ ZSIGMOND. NAGY LAJOS, NAGY ZOLTÁN, RÉVÉSZ BÉLA. SCHÖPFUN ALADAR. SZÉP ERNŐ, SZÍNI GYVU. TERSJNSZKY J. JENŐ. TOTH ÁRPÁD TARTALOM: A NYUGAT AN KÉT JA: A HÁZASSÁG „VÁLSÁGA'. IGNOTUS. KOHOR TAMÁS, FÜST MILAN. HARSÁNYI ZSOLT, Kosztolányi dezsö. laczkó Géza, nagy endre, SCHOPEUN ALADAR, SZILAGYI GÉZA, SZÍNI GYULA cikkel SZOMORY DEZSŐ: Levelek egy harétnőmhőz (ZELLERT OSZKÁR Härom vem KOSZTOLÁNYI DEZSŐ — WILDE OSZKÁR: A reading! (egyház ball odúja BART A LAJOS: A Marstrepütü (Regény, HL) SZÉP ERNŐ: Vers KRÚDY GYULA: Emelete* lek 6 Duna mentében (Novella) SOMLYÓ ZOLTÁN: Ven. KARDOS LÁSZLÓ: Falusi kaland (Novella) SÁRKÖZI GYÖRGY Kel ven MAXIM GORKIJ: Az Artttmónovok (Regény, X. Az orosr kéziratból font.: Gellért Hugó) FRANCOIS GACIIOT, HEVEM IVÁN, KOMLÓS ALADÁR, LÁNYI VIKTOR, M. POGÁNY BÉLA, SÁNDOR IMRE. SCHÖPFUN AM DÁK, SZÍNI GYULA irodalmi, színházi és ftimtfigyetól SZERKESZTŐSIG ES KIADÓHIVATAL Budapest Vit, llkanztca 3t Telefon J. 71—46 1926. XIX. évfolyam IP. szóm 1926 május 16 Előfizetési ér: Xegyetlévre 55 Ke t Egész évre 22(1 Kcs 1’ÜNKOSDl SZÁM FöHIZGM ÁNYOS NOVINA S. S. R. O. Bratislava Kapitnhská 2 Telefon 2444 Megjelenik minden hő hén é* 16, én Ara 10 Kcs Kiindulva abból, hogy az újabb irodalom feltűnően sokat foglalkozik a házasság válságával, a Nyugat elhatározta, hogy ankétban tárgyalja a problémát. Mostanig a következő hozzászólásokat kaptuk: IGNOTUS A házasság problémája erősen foglalkoztatja az újabb irodalmat, kivált az elbeszélőt - megvallom, én nem mindent olvastam belőle, de láthatóan biztos vagyok benne, hogy sok végre nem juttatja. Nem is viheti; nem is megoldásokra való; az ő tárgya s izgatója főképp a megoldatlanságok. (...) Ha a házasság tűrhetetlenségeiről van szó: meg kell vizsgálni, hogy ezek közül melyek állottak elő változó idők s az ember szabadsága s egyéb változásai rendjén, s melyek eredendő- ek benne, éppúgy az ő, a házasság természetétől fogva valóak, mint ahogy ő, a házasság természettől fogva valók. Ezekkel az utóbbiakkal aztán kérdés, nem úgy állunk-e, mint egyéb természeti dolgok eredendő fogyatkozásaival, teszem a szemével, melyről avatott ember mondta, Helmholtz, hogy ő elcsapná azt a mechanikust, ki valamely meghatározott cél számára ennyire tökéletien eszközt szerkesztene neki. Javíthatom és toldhatom is a szemet pápaszemmel, mikroszkó- piummal, teleszkópiummal, nemsokára, nyilván, rádióval is, de ki nem vághatom, ha látni akarok. Azt is külön kell nézni, vajon a házasság bajai közül nem egy valóban éppen magából az intézményből származik-e, s nem abból, talán, hogy ez intézményben férfi és nő találkozik egymással, hogy szerelemben találkozik - vagy egyszerűen ember találkozik emberrel, s hogy e bajok nem mutatkoznak-e mindig, házasságon kívül is, valahányszor férfi találkozik nővel, valahányszor ember találkozik emberrel, s szerelemben találkozik? Sorra kell venni, hogy ki elégedetlen a házassággal s miért elégedetlen? Hogy ami miatt a benne találkozó felek közül az egyik elégedetlen, a másiknak nem éppen az kell- e, s mi az, ami mindegyiküknek kell, s mi, ami egyiküknek sem? Csakis ezek után lehetne megállapítani, hogy az intézményt kell-e elvetni, vagy meg kell tartani, de javítani kell - viszont az is kérdés, hogy egyáltalán el lehetne-é vetni, még ha akarnák is, s ha megmarad: lehet-e rajta javítani, még ha kellene is? (...) Nem érek rá könyvet írni, de íme a házasságról gondolt telegramom: 1. A házasság nem minden állatnál, de az emberi állatnál nyilvánvalóan természettől fogva lett formája a férfi és nő szerelmi közösségen épülő életközösségének. Házasságban él, tudnivaló, az oroszlán, már annál fogva is, hogy éppen csak óra- és éjcaka-járásnyi területen akad minden éjcakára annyi zsákmányolni s megenni való, amennyi két, s ha kölykezik, néhány ilyen bendőnek elég. Ugyanezen okból s ugyanígy él házasságban s ezzel a hitvesi hűség s a pater certus állapotában a gorilla, az orángután és, gondolom, a csimpánz is, mely, mint vérének összetétele mutatja, csupa legközelebb atyjafia, tehát nyilván felmenője vagy legalább is rokonéletű szomszédja az állati embernek. Az ember tehát, egyrészt, örökölte a házasságot. 2. Ám az embernek majomősei vagy atyjafiai nem csupán ezek a házasmajmok, hanem, mint ugyancsak vérvizsgálat bizonyítja, a pávián és egyébfélék is, melyek nem házas, hanem csorda, tehát háreméletet élnek, vagy, ahol nem csordában, szervezett és szerelmeikben monopolista diktátor alatt, ott csoportosan s szerelmi összevisszaságban. Hogy az ember fán élő állat volt? Számos anatómiai maradványa mutatja, s hogy csordái életet élő, azt számos társadalmi, szokási, hajlandóságbeli maradvány - egyebek közt a férfi kimondott szultáni hajlandósága. Ám, úgy látszik, élhettek emberek rendezetlen csoportokban is s ezzel szerelmi összevisszaságban, mert az ember, a nő is, észrevehetően polygám hajlandóságú. Erre a két momentumra: hogy az emberben s szokásaiban s hajlandóságaiban egyfelől házaspárt életű, másfelől csorda és csoporti életű származásra valló sajátosságok egyformán mutatkoznak, mintha nem eléggé ügyelnének azok a tudósok, kik az emberállatnak egységes származását teszik fel. Amily ellentétek mutatkoznak természetében: aligha lehet egységes származású, s többfelől származván, ez összetett természetéből kisaijadt szokásaiban, hajlandóságaiban, tehát intézményeiben is minduntalan felbukkannak s megmutatkoznak az ellentmondások s összeegyezhetet- lenségek. 3. Megmutatkoznak a házasság intézményében is. Az embernek egyfelől kell a házasság, s szemmel láthatóan megsínyli úgy a férfi, mint a nő, aki csakis nemi életet él, de nem házasságit; valami fogyatkozása s elferdülése mindig van: nemcsak az aggszűz karakterének, de az agglegényének, az özvegy férfiénak s nőének, a szerelmeskedő leányasszonyénak is. Másfelől azonban a testi hűség tapasztalhatóan ellenkezik nemcsak a férfiember, de a nőember természetével is. Az ember, ezt ismételni kell: polygám állat, s a házasság bajai főképp onnan származnak, hogy az embernek szükség ugyan a házasság, de nehezen bírja a házasságban természettől fogva feltett hűségét. 4. Nagyjában azt lehet mondani, hogy a nőnek inkább, még inkább kell a házasság, mint a férfinak - nincs ok nélkül, hogy az anekdoták mind akörül forognak, hogy a nő el akarja magát vetetni s a férfi ki akar bújni. A nőnek a férfi nemcsak szerelemre s csakis testi szerelemre kell, hanem társaság s támaszték gyanánt, egy kicsit vezető és parancsoló gyanánt még akkor is, ha a nő különben önálló, tehetséges, élelmes, dolgos, erősakaratú s az életben könnyen igazodó. Mindig van valami híja az olyan szerelemnek, hol a nő ezt a valakit nem találja meg szeretőjében. A nő kivítta a maga számára a teljes jogosultságot s a kereset lehetőségeit, viszont vállalta is: a háború óta mindinkább s Japánban, úgy hallik, már intézményesen, hogy bár a munka sokkal kevésbé való a nőnek, mint a férfinak, mégis a házasságon belül is dolgozik és keres, úgy hogy nem szorul férjére, hogy megélhessen. Mindazonáltal az így kétszeresen modem nőnek reform- vagy szabadságtörekvései, észre lehet venni, hogy nem fordulnak maga a házasság ellen. Dr. Szabó Juci is férjhez megy a végén, Arianne jeune fiile russe is, s nem a férfitól kényszeríttetve, hanem a maga kedvére. Az is világos, mindenütt meglátni az életben, hogy éppen azok a férfiak, kik nagyon szeretik a nőket s a szerelmet, szeretik magukat ki is beszélni, ki is tanácskozni nővel, sőt szeretik magukat kiszolgáltatni nőnek s rábízni nőre. Ám nem minden nő, aki jó és kell szerelemre, jó ilyen odasimulási összeköttetésre, csakúgy, mint ahogy nem minden férfi, kit egy nő megkíván s kinek talán nem tud, nem is akar ellentállni, jó arra a tá- masztéki hivatásra, amihez a nőnek férfi kell. Vegyük még ezekhez, hogy a nőnek nemcsak házasság kell, hanem gyerek is - tökéletlen az olyan nőnek úgy élete, mint karakterbeli fejlődése, akinek nincs gyereke, s a házasság egyebeken kívül a gyerek miatt is kell neki, éppúgy, mint ahogy a gyereknek az kell, hogy házasságon belül szülessék és nevelődjék. Erről nem lehet vitatkozni - való ugyan, hogy nem minden ember, akinek gyereke van, alkalmas gyermeknevelésre, de való az is, hogy a szülői nevelést senki és semmi a világon nem pótolhatja, s ha néha súlyos neurózisokkal cepeli magával a későbbi felnőtt az apa s az anya hatását, még súlyosabbakkal fizet az apa vagy az anya híjáért, s az apa- vagy anyahelyettes sem hat rá kevésbé végzetesen, mint hathatnak édes szülei. Az aztán igazán természettől lett, hogy a szoptató, bajlódó s nevelő anyának ház és házasság kell, s az is állati származású sajátosság, hogy a férfiember csak saját gyermeke iránt érez hajlandóságot, csak saját gyermekével vesződik, csak azért fárad, s mindezek felől a bizonyosságot, mindezek számára a szükséget s a lehetőséget a házasság adja meg. 5. A probléma tehát ez: a házasság kell és szükség, mint egyetlen, elhagyhatatlan s pótolhatatlan életközösségi forma. De viszont kell: nemcsak a férfinak, hanem a nőnek is a szerelem nagyobb szabadsága, a szerelemnek való élhe- tés menten, amint teste-lelke alkalmas rá és megkívánja, s mindaddig, amíg tud újra meg újra felgyúladni. Kell, hogy ezek a szerelmi előzetességek s utóhullámzások ne zavarják a házasságot, ha különben igazi életközössége egy egymáshoz illő emberpárnak. Persze: kell az is, hogy ha a házasság rendjén időfolytával akár az egyik, akár a másik részen, akár az akut szerelem elmúltával, akár még állati összefüggés közben megszűnik ez a közösségi érzés: a házasságból szabadulnia lehessen, még ha a másik félnek fájna is. Nem hiszem, hogy volna az ezekhez megkívánható expedien- sek közt egy is, melyre már a mai világban példa és szokás ne találtatnék. Nem arról van szó, hogy soha nem hallott és soha nem gondolt újságokat eszeljünk ki a házasság javítására. Hanem - s ez minden terekről ismeretes rendje az emberi felszabadulásnak s a társadalmi fejlődésnek: hogy amik manapság még csak egy-egy külön vagy kiváltságos társadalmi rétegnek vagy osztálynak szokásai vagy kiváltságai, azok közszabadságokká és közszokásokká ál- talánosodjanak. 6. Tehát: a) A házasság előtt való szerelmi élet. A férfi számára mindig megvolt, a nők számára is már régen az önállóbb foglalkozásúaknál és a népbelieknél; a szerelmes nagyságos úr teszem színművésznőtől nem kívánja meg, hogy érintetlenséget hozzon hozomány gyanánt a házasságba s várjon szerelmi életével, míg a nagyságos úrnak kegyeskedik megérkezni. Ez ma még privilégium — nyilvánvaló, hogy a nők ki fogják maguknak küzdeni, mint közszabadságot; a nagyságos úr csak mondja, hogy ő beleőrül a gondolatba, hogy előtte már más is járhatott; a nagyságos úr nem őrül meg, s ha igen, akkor az a fajta ember, aki amiatt is megőrül, hogy a fogpiszkálónak egyik hegye hegyes, a másik lapátos. S mint ahogy az úribb rendek számára, bármit ír is ma még a büntető törvény, már elvetett gond, hogy a nőnek, akár leány, akár asszony, akkor legyen és maradjon meg gyereke, amikor neki tetszik: ezt a megoldást is általános szabadság gyanánt fogják maguknak a nők kiküzdeni. Ki fogják küzdeni, hogy a házasság ugyan ne legyen szerelem nélkül, sőt elsősorban szerelem hozza ösz- sze, s a családi élet megmaradjon, sőt annál szívósabban megőrzött magánrefugium gyanánt álljon fenn, minél több férfi és nő minél erősebben belekerül a nyilvános életbe, de a szerelem s a szerelmeskedés el is különbözhetődjék a házasságtól s a családi élettől. b) A házasságon belül való lehetősége a férfi külön s a nő külön szerelmi életének: ez, tudnivaló, szinte szentesített rend gyanánt régtől fogva megvan némely legmagasabb társadalmi rétegekben. Az ifjú házaspár szerelemben kerül össze, megszületnek gyermekeik — azontúl a szerelem talán elhalkul, el is múlik, de a szeretet, a közösség, a barátság megmarad, újabb felgyulladások körül azonban: te mégy jobbra, én megyek balra. Ez ma, mondom, némely rétegek kiváltsága és kiváltságos szokása. Hamar közszabadsággá fog általánosodra és közszokássá egyetemesed™. c) Amerikában már ma is igen könnyen megy a válás, Oroszországban még könnyebben. Nem adok neki sok időt, hogy mindenütt ily könnyen fog menni. Általában: ahol s amiben valahol valami könnyebbség s jogosítottság van: az emberek nem bolondok, hogy mindenütt ne kérjenek belőle. 7. Sommázat: A házasság kell és meg is marad, de némely módosulásokkal, melyek már ma is mind megvannak, csak vagy kiváltságok gyanánt, vagy erkölcstelenségnek bélyegezve. Ez a bélyeg azon menetben fog leválni róluk, amelyben a kiváltság egyre általánosodik. Valaha a válás is erkölcstelenség volt, ma már csak a dogma vagy a képmutatás számára az. így lesz a házasság többi megjavításaival is. Nyugat, 1926/10 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: szeptember 8. 1. Milyen stílusú zenét művel Koncek Péter? a) diszkót b) soult c) operettet 2. Mit szeretne tanulni az érettségi után? a) pszichológiát b) éneket c) táncot 3. Mikorig nyúlik vissza a Vöröskolostor története? a) 1526-ig b) 1330-ig c) 1319-ig 4. Mikor építették újjá? a) 1711-ben b) 1782-ben c) 1966-ban 5. Hány kiló sót számítunk száraz besózásnál 14 kiló húsra? a) 1 kiló b) 4 kiló c) 6 kiló Augusztus 28-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3a, 4c, 5a. A Nap Kiadó ajándékát Marcsa Erzsébet, búcsi kedves olvasónk nyerte. E HETI GONDOLAT Csipetnyi humor elég ahhoz, hogy meggyőződj: az az idegen arc egy embertársadat takarja. Eva Hoffman CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
