Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-09 / 209. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 9. 8 Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma 18 órától könyvbemutatót tartanak a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Szüllő György tanár mutatja be Lacza Tihamér Az ókor emlékezete - A sziklarajzoktól az ábécéig című kötetét, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az ezred lánya 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Garfield (am.) 16.30 Kill Bill 2 (am.) 18, 20.30 MLADOST: Dogville - A menedék (dán-svéd) 17.30, 20 TATRA: Csak az a szex (am.) 18,20.30 PÓLUS - METROPOLIS: Pokolfajzat (am.) 16, 17, 18.25, 20.50 Terminál (am.) 17.35, 19.10, 20, 21.35 Én, a robot (am.) 15.50, 18.10, 20.30, 21.20 Dirty Dancing 2 (am.) 16.05.17.55.19.50.21.45 A sötétség krónikája (am.) 16.40,19 KASSA TATRA: Dogville - A menedék (dán-svéd-norv.) 17,19.30 CAPITOL: Kill Bill 2 (am.) 16,18,20 ÚSMEV: Én, a robot (am.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Maradok! (fr.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Az orosz bárka (or.) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Trója (am.) 20 PÁR­KÁNY - DANUBIUS: Jószomszédi iszony (am.) 19 LÉVA - JUNI­OR: Holtak hajnala (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Arthur király (am.-ír) 17.45, 20.15 Bajos csajok (am.) 17.45.19.45 Dühöngés (fr.) 17.30,19.30 Én, a robot (am.) 15.30, 17.45, 20.15 Függőség (am.-ném.) 18.15 Garfield (am.) 16,18, 20 A Macskanő (am.) 18.15, 20.15 Pókember 2. (am.) 18, 20.30 Shrek 2. (am.) 15.45 A sötétség krónikája (am.) 15.30, 17.45, 20 Magyar formatervezők kiállítása Trencsénben Objects from Hungary TALLÓSI BÉLA A Trencséni Vármúzeumban nyitják meg ma a Magyar Köztár­saság Kulturális Intézetének leg­újabb kiállítását, melynek címe: „oh!” Objects from Hungary. Mi­ként az elnevezésből is kitűnik, az „oh!” formatervezői kiállítás, ame­lyet fiatal magyarországi formater­vezők munkáiból állítottak össze, s a kortárs magyar formatervezés vi­lágába nyújt betekintést. Korábban az „oh!” a berlini Collegium Hun­gáriáimban és a budapesti Mille­náris Parkban már nagy sikert ara­tott. A Vármúzeum Lövészbástyá­jában több mint harminc terméket, prototípust és konceptet helyeztek el: huszonhét fiatal formatervező egyéni vagy közös munkáját, ame­lyeken keresztül tökéletes rálátás nyílik a magyarországi design je­lenlegi helyzetére. Azáltal, hogy a kiállítás igyekszik megmutatni egyrészt azt, mi zajlik a jelen terve­zőinek fejében, másrészt azt, hogy a környezet és a piac miként reagál a designerek törekvéseire. Har­madrészt pedig az „oh!” képet mu­tat a szakma irányáról is. Ahogy Tanító Balázs formatervező, a kiál­lítás kurátora a katalógus elősza­vában írja: „A kiállított munkák kö­zött szerepelnek nyílt pályázato­kon kimagasló eredményeket elért tervek: szerepel olyan kiállító, aki még jelenleg is intézményes kere­tek között tanulja a szakmát, olyan is, aki nem intézményes keretek kö­zött, hanem autodidakta módon. Egy azonban kivétel nélkül el­mondható ezekről a fiatal kiállítók­ról. Mindegyikük munkája a design valamely szegmensét lefedő hazai vagy nemzetközi kimagasló telje­sítmény, amelyből pontosan kitű­nik, hogy mivel szeretnék emelni a magyar formatervezők az európai tárgykultúrát.” S ahogy azt a tren­cséni kiállításhoz készült szlovák nyelvű ismertetőben is hangsúlyoz­zák, kiemelt cél, hogy az „oh!” összeállítója - a Magyar Formater­vezési Tanács - ezzel a bemutatko­zási lehetőséggel is hozzásegítse a magyar formatervezők társadal­mát, és ezzel Magyarország egészét is, hogy szervesebben bekapcso­lódhasson a nemzetközi formater­vezés vérkeringésébe. És természetesen cél a design­tudatos gondolkodás elmélyítése is. Ezért is rendezték meg Szlová­kiában a Design Days nemzetközi formatervezői fesztivált, amely­nek részeként mától október har­mincegyedikéig látható Tren­csénben az „oh!” Objects from Hungary kiállítás. Fördős Bence: Sakktábla figurákkal, 2001 - diplomamunka a Magyar Iparművészeti Egyetemen Csontos Róbert rendezésében ma este nemzetközi Shakespeare-darabbal nyit a Tempus Art fesztivál Macbeth - négy nyelven Rozsnyón ma kezdődik az alternatív színházak nem­zetközi fesztiváljának má­sodik évfolyama. A 2004-es Tempus Art nyitóelőadása, Shakespeare Macbethje stí­lusosan ugyancsak nemzet­közi lesz. A darabot Csontos Róbert színész-rendező, a budapesti Napszínház veze­tője állította színpadra. MISLAY EDIT A Napszínház idén társrende­zője a Tempus Artnak. Hogyan kerültek kapcsolatba a főszerve­zővel, a rozsnyói Actores városi színházzal? Két évvel ezelőtt, amikor első al­kalommal rendezték meg a feszti­vált, fölkértek, hogy égy tíznapos kurzuson belül készítsek el egy elő­adást. Ez Lorca A halált hozó pil­langó című darabja lett, és elmond­hatom, hogy sikeres volt az együtt­működés, mert ennek köszönhető­en hívtak meg Tallinba megrendez­ni a 111. Richárdot. Ezt követően a rozsnyóiaktól újabb felkérést kap­tam, hogy rendezzem meg az idei fesztiválra a Macbethet, illetve mű­ködjek együtt művészeti tanács­adóként. Rendhagyó az idei évfolyam, hiszen nem egy, hanem két hely­színen lesz a Tempus Art. A fő helyszín Rozsnyó városa, szeptember 17-étől 19-éig pedig Budapesten folytatódik a fesztivál. A Thália Színház nagyszínpadán mutaljuk be a Macbethet, ezenkí­vül egy dán táncszínház érkezik Rozsnyóról Pestre, és Tóth Anett fo­tóművész kiállítását is láthatja a budapesti közönség. Szintén a fesz­tiválprogram keretében a Macbeth turnéra indul, így többek között Kecskeméten, Somorján és Gútán is bemutatjuk. Miért épp a Macbethet válasz­totta? Eddig mindig úgy dolgoztam, hogy én döntöttem el, miben és mit szeretnék játszani, vagy hogy mit akarok megrendezni. Ezt a darabot azonban nem én választottam, ha­nem felkértek rá. Maga a történet persze nagyon izgatott. Olyan mű ez, amelyet a végtelenségig lehet boncolgatni. Mit árulhatunk el a Csontos Róbert rendezte előadásról? Csontos Róbert Amin általában meg szoktak le­pődni, az az, hogy az előadásban játszó észt, szlovák, cseh és magyar színészek valamennyien a saját anyanyelvükön beszélnek a színpa­don. Nem megy az emberek fejébe: hogyan értik meg egymást? Létezik azonban a színészi játéknak egy olyan pontossága, mélysége - ame­lyet persze nagyon nehéz munká­val lehet csak elérni -, hogy ha a néző nem is érti például az észt nyelvet, nem fogja őt zavarni, mert pontosan érezni és így értem is fog­ja, miről szól az adott helyzet. így maga az idegen nyelv plusz színt, egyfajta „zenét” jelenthet a néző számára. Ha jól sejtem, nem egy klasz- szikus kosztümös előadásra szá­míthatunk. —• Nem, annál sokkal-sokkal bát­rabb. Tulajdonképpen úgy is tekint­hetjük, mint egy laboratóriumot, a lélek laboratóriumát. Nagyon szé­pen, alaposan sikerült kibonta­nunk a különböző helyzeteket, me­lyek közül néhány egészen a durva kegyedenségig fajul, de hát a Mac­beth történetében éz is benne van. Az ön értelmezésében milyen a főhős? Én nagyon szeretem Macbeth fi­guráját, nem ítélem el. A saját sor­sának az áldozata ő. Azok a helyze­tek, amelyekbe Lady Macbeth bele- szoríija a férjét, valóban kegyetle­nek, de ha megvizsgáljuk, hogy mi­ért cselekszik így, szomorú dolgok derülitek ki. Mindketten szomorú, szerencséden emberek. Hogyan zajlott a próbafolya­mat? Nem lehetett egyszerű négy ország színészeit egy he­lyen összehozni. Július 25-étől Gútán próbált a társulat. Ezért úgy gondoltuk, szeptember utolsó hetében ott is rendezünk egy fesztivált, amely tel­jes egészében a Macbeth produkci­óra épülne. Három előadást fo­gunk játszani, emellett lesznek elő­adások a gyermekek részére és to­vábbi kísérőprogramok. Gútáról át­ruccanunk Somoijára, ahol szep­tember 22-én láthatja a darabot a közönség. A színészek miképp élték meg a négynyelvű próbákat? Izgalmas volt számukra, és egy idő után már a próbán kívül is ki­alakult köztük egy angol, orosz, észt, szlovák és cseh szavakból álló keveréknyelv. Sőt rendezés közben szinte öntudatlanul én is átálltam erre a nyelvre. Ha valaki véletienül betoppant volna a próbáinkra, bi­zonyára bábeli nyelvzavarnak tűnt volna neki az egész, de mi tökélete­sen megértettük egymást. Adódtak persze kisebb technikai gondok, például szlovák nyelvre bizonyos jeleneteket másképp fordítottak a darabban, és elég sok különbség volt az észt és a magyar fordítások közt is, de dramaturgok segítségé­vel szerencsére sikerült túljutnunk ezeken a problémákon. Ön szerint miért megfelelő helyszín egy alternatív színházi fesztivál számára egy olyan kis­város, mint Rozsnyó? Az alternatív szótól nagyon gyakran megijednek az emberek, Hozzá kell tennem, hogy vélemé­nyem szerint jogosan, mivel ezt a kategóriát, sajnos, a mindenféle tu­dás nélküli amatőrök eléggé lejá­ratták. Pedig maga az alternatív nem mást jelent, mint az új formát, az új megvalósításoknak a keresé­sét. Egy példát mondanék: amikoi Ladányi Andrea fellépett Rozsnyón a Közép-európai Táncszínházzal a Néró, a véres költő című produkci­óval, ami a pesti közönség számára is egy durva előadásnak számított egy picit aggódtunk, hogyan fogad ják majd egy kisvárosban. Beigazo lódott azonban, hogy egyáltalán nem kell félni, mert ha valami jó ha igaz, ha azért készült, hogy a: embereknek mondjon valamit, ak kor azt a nézők megértik. Egyéb ként mielőtt megérkeztünk Gútára a televízióban egy dokumentumfii met láttam arról, micsoda borzai mák történnek a világban. És am gondoltam, mennyire igazságta lan? hogy mi meg most itt nekiál lünk színházi előadást próbálni Egy picit el is ment tőle a kedvem de aztán arra jutottam: legyen e: az előadás olyan, hogy gyógyítson Úgy gyógyítson, hogy gondolkoz tassa el az embereket. Vagy valaki tegyen bátrabbá. Ha bárldből bár milyen érzelmet kicsikar, akkoi már megérte. A klezmer a szélsőséges érzelmek zenéje (is), nem hiába játszották eredetileg lakodalmakon Színkombináció egy gazdag palettáról JUHÁSZ KATALIN A Pressburger Klezmer Band nem új zenekar a hazai porondon, jövőre lesznek tízévesek, és magu­kat az etno-worldmusic-kategó- riába helyezik, amit nagyon okosan tesznek. Abban a klezmerben ugyanis, amit ők játszanak, ugyan­annyi a hagyománytisztelet, mint az alkotó- és kísérletező kedv. Szlo­vákia első zsidó zenét játszó együt­teséről van szó, ráadásul remek ér­zékkel csaptak le a www.klez­mer.sk internetes címre is, így ha bárki a világon beüti ezt a címet, az ő honlapjukon találja magát. Idén két CD-t is piacra dobtak, mi most a második, Shalom cíművel fogunk foglalkozni, azon egyszerű oknál fogva, hogy pontosan egy hét múl­va, szeptember 16-án keresztelik egy várhatóan forró hangulatú koncerten a pozsonyi Zrkadlovy Háj művelődési házban. A zenekar háza táján az utóbbi évben történt változások ezen a le­mezen alaposan tetten érhetőek. Először is: júliustól állandósítot­ták a szerb tangóharmonikásukat, Snezana Jovicot, így várhatóan még több lesz a balkáni elem a ze­néjükben. Ez az örömteli dolog most még nem igazán tapasztalha­tó, mivel a Shalom című anyagot a klezmer-körökben ismert lengyel énekessel, Andre Ochodlóval vet­ték fel, és érezhetően ő volt a főnök a stúdióban. A lassú, érzelmes szá­mok dominálnak, a hangulat visz- szafogott, csak néha szabadul el a hegedű és a klarinét. Ochodlo elő­adásmódja az én fülemnek túlságo­san szentimentális, néhol túlfűtött, szenvelgős. De persze a klezmer a szélsőséges érzelmek zenéje (is), nem hiába játszották eredetileg la­kodalmakon. Első hallásra tehát az volt a benyomásom, hogy az éne­kes „rátelepedett” a zenekarra, sa­ját ízlését kényszerítve rá a derék pozsonyiakra. Aztán tizedszerre már tisztult a kép, és most inkább afelé hajlok, hogy a derék pozso­nyiak kirándultak egy más terület­re. A közép-kelet-európai zsidó tánczenének ugyanis sok ága van. Az egyik egyenesen arabos hangzá­sú, annak az arab hatásnak köszön­hetően, ami a zsidóságot Paleszti­nában érte. A II. világháború és a pogromok miatt a klezmer gyakor­latilag eltűnt Európából, az Egye­sült Államokban maradt fenn, ahol újabb hatások érték, a jazz és a blu­es. Azok az USA-beli zenészek hoz­ták vissza szülőföldjére, akik gyö kereiket jöttek felkutatni. Ezért m; már a reggae-elemektől kezdve a; oroszos harmóniákon át a latino: futamokig sok minden elfér benne A lengyel énekes erről a gazdag pa lettáról a sanzonosabb, meren gősebb, már-már Kurt Weil-es szín kombinációt választotta, és amit k akart fejezni, azt maradéktalanu sikerült is kifejeznie. A Shalom ős jiddis dalok gyűjteménye, nem bő velkedik váradan begyorsulások ban, ütemváltásokban, nem kifeje zetten bulizós-táncolós lemez, in kább amolyan csendes, búsulós Még egy tangó is van rajta Ochodlo úgy énekli, hogy szinti „hallani a könnyeket” az arcán. SHALOM - André Ochodlo í Pressburger Klezmer Band (Pa vian Records, 2004) (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom