Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-21 / 194. szám, szombat

14 Családi kör

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 21.

MINDENNAPI KENYERÜNK

Túlságosan is szűk

HALKO JÓZSEF

A római Szent Péter-bazilika kupolájának csúcsába több mint 400 lépcsőfok vezet. Emiatt aztán a legtöbben előfizetik a pénztárnál a felvonót. Ám csalódniuk kell, mert az csak a tetőre viszi fel őket, onnan mindenképpen a saját lábukon kell felgyalogolniuk. A felfelé vezető út végső szakasza a legmegerőltetőbb - csaknem 130 méter magasságban -, főleg amikór a két kupolafedél között kell áthaladni. Az embernek egy szűk kis folyosón kell átjutnia, mégpedig egyre ferdülő rém meredek lépcsőn. Állítólag megesett, hogy egy ádagon felül túlsúlyos férfinak vissza kellett innen fordulnia. Egyszerűen mert nem fért át a szűk folyosón, a barátai legjobb igyekezete ellenére sem, akik pedig megpróbálták őt átnyomni rajta.

És nagyon könnyen lehetséges, hogy éppen ennek a turistának, akit nem sikerült átpréselni, hogy halála után éppen neki nem lesz semmi gondja áthaladni a mennynek szűk kapuján, mert tiszta lelkű volt, Istennel élő. A szűk kapu ugyanis, amit Jézus az e vasárnapi evangéliumban hangsúlyoz, véghetedenül több, mint valamiféle fizikai térség. Korszerű nyelvre lefordítva, a „szűk kapu” szimbóluma nem egyéb, mint azok a szigorú kritériumok, igényes tanítások, az a magasra tett léc, amivel Jézus megszabta az ő királyságának lelki határait. Hiszen a hallgatósága is felrótta neki: „Kemény beszéd!” (Jn 6,60)

Az amerikai Oklahomában történt, hogy egy tolvaj drága ruhát akart ellopni egy áruházból. Sikerült neki rafináltan eltávolítani a lopásjelzőt, így aztán magabiztosan indult a kijárat felé. Mégis elkapták: azt az eltávolított lopásjelzőt ugyanis izgalmában zsebre vágta, a biztonsági kapu tehát rendeltetésszerűen sípolva jelzett... Talán ez az, ami a legkeményebb Jézus küldetésében: bármilyen határozottan állítjuk magunkról, hogy mint keresztényeknek rég lefoglalt belépőnk van az örök üdvözülés országába, mégis a kapuban bármi jelezhet sípolva, valami a lelkünk mélyéről, amiről talán már meg

is feledkeztünk: egy nem megbocsátott ártás, haragtartás... Márpedig Isten országába nem lehet csak úgy „belopózni” - lelkünk foltjai jelzik neki lelkünk állapotát. Belépni addig nem lehet, „amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted” (Mt 5,26).

Izraelben jól ismerik a keresztény templomok nem is annyira „szűk”, mint inkább „alacsony” kapuit. Egész pontosan a Születés templomába leheteden belépni anélkül, hogy az ember mélyen meg ne hajóba, így alkalmazkodva az alacsony bejárathoz. Valamikori funkciója megakadályozni, hogy a mohamedánok a keresztény templomokat lóháton támadják meg. Ma meg a zarándokokat tartja vissza attól, hogy főhajtás nélkül léphessenek be. Újabb szimbólum: alázat nélkül leheteden Isten elé járulni. Hiszen már azoknak is megvoltak a maguk szűk kapui - a megalázás, az eszmélés, az átváltozás kapui akik lelkileg pedig Jézus köz- veden tanítványaivá érettek. Péternek a szűk kaput könnyei jelentették, miután megtagadta mesterét, Zakeusnak a fa volt, melyre felmászott, hogy lássa a Mestert, Máténak pedig a jól jövedelmező vám kijárata... És olyanok is voltak, akik a túl szűknek bizonyult kaputól visz- szafordultak: Júdás felakasztotta magát, a gazdag ifjú szomorúan távozott...

Egyszer egy fiúkból álló társaságot véletlenül bezártak egy ház pincéjébe, s csak egyetlen volt köztük, aki segíthetett, egy nagyon sovány legényke. Ő fért át ugyanis a kapu rácsai közt, és hívta a portást. A legényke hívő volt, ezért az egyik társa - végigmérve horpadt mellét - megjegyezte: „Úgy látom, ezeknek a ti keresztény böjtjeiteknek valami értelmük mégis van - te, megmentő!” A barát, aki megpróbált vicces lenni, nem is sejtette, micsoda igazságot mondott ki. A böjtöknek, az imádságoknak és az önmegtagadásnak bizony hatalmas a jelentősége - no nem az, hogy kimenekítse a fiúkat a pincéből, hanem hogy megmentse az embereket Isten országának.

A szerző római katolikus pap

Átférek?

(Mucska Krisztián felvétele)

Otthon ülve utazás

Évezredek néma tanúi a piramisok

Tutanhamon kincseinek egy darabja (A szerző felvételei)

A kairói repülőtérről autóbusszal haladva tovább, rövidesen a fővárosba érkezünk, melynek közepén méltóságteljesen hömpölyög földünk második legnagyobb folyója, a Nílus. Ennek hullámai jelentik évezredek óta Egyiptom éltető erejét.

KOHÁN ISTVÁN

Itt, e folyó völgyében keletkezett az emberiség egyik legősibb és fejlett kultúrájú birodalma, amikor

i. e. 3000 körül Ménész fáraó Memphisz székhellyel megalapította az óbirodalmat, melynek i. e. 525-ben történt bukása után a perzsák uralkodtak, majd Nagy Sándor, a ptolemaioszi dinasztia, végül pedig Julius Caesar és Bizánc egészen 638-ig, az arabok megjelenéséig. Közben idegenvezetőnk hangja zavarja meg kalandozásunkat az egyiptomi történelem útvesztőiben, figyelmeztetve bennünket, hogy megérkeztünk belvárosi szállodánkba. Átesve a különböző formaságokon, hamarosan elvegyülünk a modem negyedek, szegényes sikátorok és bazárok színes forgatagában, ahol a több ezer éves múlt és a jelen összefonódásának lehetünk tanúi, hiszen a középkori városrész épületeinek jelentős része az egykori piramisok, szentélyek, paloták köveiből épült föl, míg a belváros modern házai úgyszólván európai jelleget kölcsönöznek az ország fővárosának.

Szegénység a gazdagságban

Az első, ami a belvárosban szembetűnik, az a szinte elképesztő forgalom, ahol hemzseg a tarka sokaság, a tehetős férfiak fezben, turbánban jönnek-mennek, míg a szegény arabok hosszú, ingszerű, úgynevezett galabiját viselnek, a fekete ruhás, többnyire elfátyolozott asz- szonyok pedig fejükön óriási kosárral egyensúlyozva egykedvűen ballagnak tovább. Az állandóan tülkölő autók mellett egylovas kordék, kerékpárok és motorkerékpárok gazdái kiáltoznak az ijedten félre- ugró járókelőkre, míg a modem épületek tövében meghúzódó rozoga bódékban közönyösen iszogatnak a korán megöregedett férfiak, miközben a kapualjakban üdítő italokat árusítanak, avagy cipőtisztító szolgáltatásaikat kínálgatják a si- hederek. Az országban mintegy kétmillió fiatalkorú dolgozik, főleg a bőriparban, gyakran egészségre káros körülmények között. Amikor pedig leszáll az éjszaka, a modern épületek árnyékában dideregve alusszák álmukat a hajléktalanok, közben felváltva őrzik a tüzet, amely egy kis meleget áraszt az őszi, hűvös éjszakában.

Felbecsülhetetlen érték

Mi pedig, a kényelmes szállodában megpihent európai turisták tovább megyünk, hogy az Egyiptomi Múzeum termeiben megtekintsük a múmiák százait s azokat a felbe- csülhetetíen értékű műkincseket, amelyek az ásatások során előkerültek. Hatalmas vitrinek biztonságos üvegfalain át szemléljük az alig 18 éves korában elhunyt fáraó, az

i. e. a 14. században élt Tutanhamon sírjából előkerül hihetetlenül gazdag leleteket. A sírkamrában egy hatrészes, színarany és drága kristályból készült koporsórendszer utolsó, belső darabjában találták meg a fáraó múmiáját, arcán aranymaszkkal, ujjain aranygyűrűkkel, nyakában pedig kétsoros aranylánccal. A sír előcsarnokából ugyanakkor mintegy 34 felbecsül- hetetien értékű műkinccsel megrakott ládát hoztak a felszínre. Egyébként ez volt az egyetlen fáraósír, amelyet teljesen érintetienül találtak meg a régészek. Ha figyelembe vesszük, hogy nevezett fáraó egészen fiatalon hunyt el, nem nehéz elképzelni, milyen hatalmas értékek halmozódhattak fel a hatalmas fáraók sírjában, amelyek rablók martalékává váltak.

Ezután a Mohamedán Régiségek Múzeumát tekintjük végig, ahol megcsodálhatjuk mindazt, amit a 7. századtól napjainkig, az iszlám iparművészei alkottak művészi kivitelű edények, mécsesek, lámpások, bútorok, ékszerek, selymek, szőnyegek, szövetek formájában. A Nemzeti Könyvtár hatalmas termei ugyanakkor az arab szellemi élet kincseit, alkotásait tárják elénk, többek között a Korán-kéziratok miniatűr, bőrkötéses példányait, valamint a 896-ban elhunyt nagy

arab költő, Ibn Rumi egyetien teljes versgyűjteményét. Innen aztán ellátogatunk a Kopt Keresztény Múzeumba, melynek kiállítási tárgyai - elsősorban a kopt keresztény egyházi irodalom és szakrális művészet témaköréből - tovább gazdagítják kairói élményeink sorát. A közeli, rendkívül szerény kivitelezésű kopt keresztény templomocska belső része enyhén szólva elhanyagolt, siralmas állapotban van. Rövid szemlélődés után megállunk a főoltárnál, amely előtt egy barlang található, ugyancsak elhanyagolt állapotban. Áhítattal szemléljük a barlangot, ahol a hagyomány szerint a szent család lakott, miután Heródes király bosszúja elől Betiehemből Egyiptomba menekült.

Múlt és jelen

Elhagyva Kairó belvárosát rövidesen egy csöndes városrészhez érünk, ahol csupa egyforma, földszintes ház áll, szobáikban az egykori gazdagok földi maradványaival. A holtak városában vagyunk, ahol a merészebb kairói hajléktalanok kezdik birtokukba venni a házakat, s akarva-akaratlanul kialakítani az élők és holtak együttlakását. A hírek szerint erről a hatóságok igyekeznek tudomást nem venni, s ha netalán egyeseket mégis kilakoltatnának, nyomban újak jönnek a helyükre.

Megállt az idő

Amikor aztán autóbuszunk tovább röpít a Memphisz felé vezető, s a Nílussal párhuzamosan futó műúton, az apró, egymással csaknem összenőtt falvak láttán tudatosítjuk csak igazán, hogy a világ legsűrűbben lakott területén haladunk keresztül, hiszen az 1 001 449 négyzetkilométernyi területű, s több mint 50 millió lakosú országnak csupán 3 százaléka lakott, ez pedig elsősorban a Nílus völgye és a deltavidék, míg a többi lakatlan. Jóllehet a Nílus vizét gátak közé szorították, mégis az az érzésünk, mintha itt megállt volna az idő. Ezt sejteti velünk a vályogkunyhók sokasága, az egészségtelen életkörnyezet, a sok trachomás világtalan, az egyre csak baksist követelő gyerekhad, akiktől szinte leheteden megszabadulni.

Nevesek és névtelenek

Mielőtt Memphiszbe, az óbirodalom uralkodóinak székhelyére érnénk, mintegy 67 piramist számolunk meg, s bár eredetileg több volt, sokat közülük elpusztított az idők vihara vagy az emberek kapzsisága. El kell ismerni, hogy Memphisz megtekintése kissé csalódást okoz, mert számos műemléke közül csupán az Alabástrom- szfinx, vagyis II. Ramszesz fekvőszobra, és a város főistene, Ptah templomának romjai maradtak fenn. Az itteni veszteségért azonban bőven kárpótolnak a Sakkara, Medúm és Dahshúr környékén ma is rendületienül álló piramisok és más kultikus épületek. Közülük talán legérdekesebb Dzsószer fáraó mintegy 4800 éves lépcsős piramisa, melynek eredetileg hét lépcsője volt, mára azonban már csak öt maradt, mivel az alsót betemette, a felsőt pedig elfújta a sivatag szele.

Innen a már megtett úton térünk vissza Gizehbe, hogy megcsodáljuk

Egyiptom legismertebb, nevezetesen Kheopsz-, Kephrén- és Menka- uré-piramisát. Közülük a legnagyobbat - 137 méter magas, 233 méter alapélű és 54 000 négyzet- méternyi alapterületű Kheopsz fáraó építtette magának, mintegy százezer ember dolgozott rajta 30 éven keresztül. Ez pedig nem kevesebb, mint ötmilliárd munkaórát jelent. S amikor e különös építészeti remekműveket csodáljuk, nem is gondolunk azokra a névtelen százezrekre, akik a piramisokon verejtékeztek és meghaltak. E tekintetben soha nem változik a világ.

Kheopsz fáraó piramisának kriptájába csak fülledt levegőjű folyosók labirintusain át tudunk eljutni, gyakran igen nehezen és bizony négykézláb mászva tovább, s ahol dermesztőén szomorú látvány fogad: egyetlen kirabolt szarkofág, s körülötte a félelmetesen néma csend. Innen a már említett folyosók labirintusán kijutva megmász- szuk a külső falat, s a kripta tetejéről megszemléljük a közeli, mintegy 129 méter magas Kephrén-, valamint a 66 méter magas Men- kauré-piramist, s a lábuknál szégyenkezve meglapuló szfinkszet. Az az érzésünk, mintha attól tartana, hogy újból betemeti a sivatag homokja, mint két és fél ezer évvel ezelőtt, amikor így Hérodotosz, a „történetírás atyja” nem is láthatta.

Kairói tartózkodásunk a végéhez közeledvén nem marad más hátra, mint apró ajándékokat vásárolni szeretteinknek, a család otthon maradt tagjainak emlékeztetőül e csodás helyre. Kairóban, de Egyiptom más nagyobb városában is az efféle vásárlást lehetőleg hétfőtől csütörtökig kell megvalósítani, a péntek ugyanis a muzulmánok, a szombat az izraeliták, míg a vasárnap a kopt keresztények ünnepe, s ezeken a napokon bizony nehezen találunk nyitott üzletet bárhol is.

A Nílus és Kairó központja a szállodai ablakból

II. Ramszesz fekvőszobra Memphiszben