Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-21 / 194. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 21. FÉRFIAK MONDTÁK Az emberek többsége azért nem tudja kihasználni az alkalmazkodás törvényét, mert nem érti a lényegét. Azt hiszi, a gyengeség jele, ha behódol a körülményeknek. Ám ha alkalmazkodunk egy helyzethez, ez nem feltétlenül jelent kishitűséget. Lehet egy probléma megoldásának legcélszerűbb módja. Elmer Wheeler Az emberek más és más utakon keresik a beteljesülést és a boldogságot. Ha nem a te utadon vannak, az még nem jelenti azt, hogy elvesztek. H. Jackson Brown, Jr. Valószínűleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt. Woody Allen Amit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni. Lord Chesterfield Hiszem, hogy élni érdemes. Talán nincs célja és értelme, a cél és értelem emberi fogalmak, a világ több mint minden emberi. Babits Mihály Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. Weöres Sándor Semmi nem tűnik el oly nyomtalanul, mint egy másik kor viselkedésmódja. David Furm Ha az emberek közösséggé formálódnak, sajnos mindvégig idegen világok maradnak egymás számára. Kundera Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem mosolygunk. Chamfort Ha a helyzet értelmetlennek látszik, próbálj legalább te értelmesnek látszani. Kant Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói. Alphonse Karr Az idő múltával egyre kevésbé bánjuk, amit megtettünk, de amit nem tettünk meg, arra soha nincs vigasz. Sydney J. Harris Ha az önzetlenség az út a boldogsághoz, akkor a büszkeség a fekvőrendőr. Ian R. James Nem a tökéleteseknek van szükségük a szeretetre, hanem azoknak, akik nem tökéletesek. Oscar Wilde A férfi, amikor fő saját levében (Képarchívum) MONOLÓG A demokrácia férfija NAGY ILONA Átszellemülten áll a mikrofon előtt. Beszéde része az ünnepnek. Hangja érces, szónokláshoz szokott. Múltat idéz. Őszülő, mint mi, félkaréjban állók. Hangját felemelve már az utolsó előtti négy évtizedről szól. Szavai ostorozva pattognak. A tartalomtól döbbenné válunk. Miről beszél? Hát itt éltünk mi is - tanúk vagyunk! Sorsunk milliók sorsa volt az országban! Megéltük - méltó emberi sors volt! Egyre mélyülő űr tátong köztünk. A rétort ez nem zavarja. Kezében az ecset,- s szájíze szerint kajsza-majsza módon már a jövőt piktorkodja. Végre, végre vége. Mi nem széledünk szét. Csoportokba verődve beszélgetünk: a politikusaink be nem tartott ígéreteiről, az újkori szegénységről, a demokrácia milliomosairól és koldusairól, a munkanélküliekről, az ellehetetlenítésről. Számunkra az igazságtól vált ünneppé ez a nap. Ideális kapcsolatban bájos bolondériák - feszültségben elviselhetetlen mániák Némely férjek szabadságolása Végre szabadságon! Ám éppen az év legszebb időszakában sok férfi egészen kiszámíthatatlan lénnyé alakul át. Kibújnak például a kötelezettségek alól: párjukra hagyják a kofferpakolást, megtagadják maguktól az egzotikus különlegességek élvezetét. Miért olyanok, amilyenek? MÁRKUS JÁNOS A férfiak bonyolult lelkivilágú- ak? Csak látszólag - mondják a genetikus szakemberek. Ősrégi beidegződések irányítják őket. Amit a fejlődés százezredek alatt a génjeikbe írt, sem kultúra, sem civilizáció nem változtathatja meg. Különösen jól látható ez akkor, amikor a férfiak a civüizáció burkát levetik, vagyis a nyári szabadságon. Hét jellegzetes nyaralási szituáció fedi fel az erősebbik nem gyengeségeit. Eltévedt - de nem kérdezi meg a helyes utat Igazán klasszikus eset. A félj nem rosszkor kanyarodott, szó sincs róla, a táblák nem mutatták jól az utat... Vagy a feleség nézte el már megint a térképet. „Mások hibájának” áldozataként külvárosokban kering, elhagyott gyárudvarok és gáztartályok között tévelyeg. „Nem volna jobb, ha megkérdeznénk valakit?” - mondja a nej. „Nem, már tudom, hol vagyunk és merre kell menni.” (Ez a rendkívüli tájékozódóképesség ugyanis már a vadász- és gyűjtögető korból a vérében van.) Fél órával később, egy külvárosi zsákutcában, a konyhakertek között megáll. ,Add ide” - felkiáltással kitépi a felesége kezéből a térképet. Ha a férfi egyedül ül a kocsiban, sokkal előbb elkezd érdeklődni a helyes útirány iránt. Ilyenkor ugyanis nem kell jó benyomást keltenie a társnőjére. Csomagolás - a férj kibújik a feladat alól A házaspár csomagol. „És ezt mind magaddal akarod vinni? - kérdezi a férj. - Mert nekem elég a fürdőnadrág és a napszemüveg, más semmi sem kell.” Vagy: „Én a kis hátizsákot viszem csak, abba mindenem belefér.” És a kőkorszaki emlékek hatására még maga is elhiszi ezt. De amikor a nyaralóhelyen nincs váltanivaló inge, ha hiányzik a teniszcipője, vagy este jól jönne egy meleg pulóver, az már kellemetlen. Csakhogy nem férfias, ha valakinek egy bőröndnyi holmira van szüksége. A lányok és a fiúk közti különbség itt is kiviláglik! Már az osztálykirándulások időszakában így van, a lányok jó előre összekészítik, mit akarnak magukkal vinni, míg a fiúk közvetlenül indulás előtt csak annyit tudnak, hogy a kismagnót nem szabad otthon felejteni. A kutatók szerint ez nem nevelés kérdése vagy a szülők példája, hanem a génekben van. Mivel a lányokból anyák lesznek, sokkal nagyobb a felelősségérzetük, a rendszeretetük. A fiúkból ez hiányzik, és a későbbiekben megbosszulja magát: az egyedülálló férfiak tizenegyszer gyakrabban elhanyagoltak, mint az egyedülálló nők. Dugó az autópályán - a férj begurul Már megint egy dugó, és nem mondta be a rádió! A férj kétségbeesik. Úgy érzi, csupa gyengeelméjű veszi körül. Ha ő lenne elöl, ez nem történt volna meg. És most? „Akár vissza is fordulhatunk és hazamehetünk.” Idegesen dobol az ujjaival a kormánykeréken, végigtekeri az összes lehetséges rádióadót. Megpróbál a leállósávban előrelopakodni, teljesen hiába. A feleség vigasztalni próbálja: „Nem is olyan veszélyes” - ettől aztán végleg kiborul. És az is teljesen egyértelmű a számára, hogy mindezért is ki a felelős. „Persze, mert neked még egy csomó embert fel kellett hívnod, hogy elbúcsúzz. Emiatt indultunk el később.” Mi is zajlik itt tulajdonképpen? Kétféle dolog. Először is: a nővel ellentétben a férfi úgy érzi, az úton versenyhelyzetbe kerül. A millióéves fejlődés sem tudta kitörölni azt a tulajdonságát, hogy ő akar a nyertes, a főnök lenni. Vagyis csupa versenytársat lát maga körül - nem pedig vele együtt szenvedőket, mint a felesége. Másodszor: a férfi célorientált. A fejlődéstörténészek ezt zsákmányorientációnak mondják. A dugóban pedig? Gonosz módon elvész a cél és a zsákmány. Az ősrégi biológia következtében a férfi jobb híján elkezd dühöngeni. Esetleg jobb lenne legközelebb éjszaka utazni. Vonaton... Időmilliomos - csak épp beszélgetni nincs ideje Mi mindent kellene megbeszélni?! Az asszony összeírta: segítség a háztartási munkában, a pénz ésszerűbb beosztása, a gyerekkel és az iskolával kapcsolatos kérdések. Otthon már beletörődött, hogy a férje erre nem ér rá, éppen mással foglalatoskodik, feltétlenül meg akar nézni valamit a tévében, vagy sürgős aludnivalója van. És most? A nyugágykölcsönzővel a felhősö- dést tárgyalja meg, az asztaltársakkal végeláthatatlan társalgásokba bonyolódik. Csak amikor a felesége akar vele beszélni, az nem jön ösz- sze soha. Akkor éppen a sarki újságoshoz kell mennie, hátha megjött a legújabb rejtvényújság... És mindezt rosszindulatból? Szó sincs róla. Fél attól, hogy alul marad. A nőknél egy ilyen beszélgetés vélemény- csere, a dolgok tisztázása, az egymáshoz közeledés a kapcsolat javítását jelenti. A férfi viszont azt gondolja - és ez a biológiájához tartozik -, hogy ezekben a beszélgetésekben csak győzni vagy veszíteni lehet. Minden beszélgetésben benne rejlik számára a vesztés veszélye. Az egyetlen rákényszerítési lehetőség a „hogyan” kérdésben rejlik. Nem szabad azt mondani: „Ezt és ezt meg kell tennünk...”. Ehelyett: „Hogyan tudnánk a pénzügyeinket jobban elrendezni?” Akkor a félj azt érzi, tanácsát kérik, és nem azt, hogy megint valamiért őt hibáztatják. Apró, de számára döntő különbség. ínyencségek - de a férj csak sültet eszik Legszívesebben úgy viselkedik,, mint egy bennszülött. Az általa ismert másfél szótöredékkel összehaverkodik a helybeliekkel. Kínosnak találja, ahogyan a turisták ösz- sze-vissza bóklásznak, ő bezzeg nem. Amikor azonban egy vendéglő turistamenüt kínál, szemmel láthatóan megkönnyebbül. És teljesen felszabadul, ha az étlapon sült vagy rántott szelet szerepel. Természetesen nevetve rázza a fejét. De miután végigböngészte a helyi specialitásokat az étlapon, menedéket keres a megszokottban. A férfiak rugalmatlanabbak. Az antropológusok szerint a nők ugyanis mint potenciális anyák programozódnak a gyerekek kiszámíthatatlanságára, vagyis a fejlődés őket nyitottsággal, spontaneitással áldotta meg. Ezzel szemben a férfiak sokkal inkább a megszokások rabjai. Idegenvezetés a félj mindent jobban tud Római mozaikok, gótikus freskók, reneszánsz homlokzatok, ka- tedrálisok - egyszer meg lehet nézni! A kultúra azért csak hozzátartozik a nyaraláshoz. De a téren, ahol lefejeztek valakit, felébred igazi érdeklődése. Sőt: szakértővé válik. Az idegenvezető megemlíti az öszszeget, amibe a templomtorony restaurálása kerülne: tízmillió. A férj kritikus arcot vág, megrázza a fejét: „Ezzel ugyan nem jutnak messzire, semmire sem elég.” És mindenféle ködös érveket hoz fel. Egy sarokkal arrébb az idegenvezető nő elmagyarázza a bonyolult szökőkútrendszert, amit a szaracé- nok vagy a maják hoztak létre. Persze ebben is tökéletes szakértő: „Sokkal egyszerűbben is megcsinálhatták volna” - és egy pár dilettáns javaslattal közhírré teszi mérnök mivoltát. Kínos? Minden bizonnyal. Miért teijeszti ki hatalmasra a farktollait a pávakakas? Persze hogy azért, hogy jó benyomást gyakoroljon nőstény párjára. Ha a városnéző sétát férfi vezeti, akkor mindehhez járul még a vezetés kérdése is. A férjnek két lehetősége van: Kritizálja a vezetést, vagy leereszkedő módon dicséri. A fontos csak az, hogy ítélkezhessen. Mert aki az ítéletet kimondja, az uralkodónak érezheti magát. Vásárlás - a félj összeesik A „shoppingolás” ugyanúgy hozzátartozik a nyaraláshoz, mint a napfény, a strand és a tenger. A férj ezt persze nem érti. Hiába magyarázza a feleség, hogy itt a bőráru nagyon olcsó, a cipő, táska féláron megkapható. „Tavaly már vettél egy bőrtáskát” - jut a férj eszébe. Végül morgolódva hajlandó a feleséggel elindulni a városba, és igyekszik jó képet vágni... Engedelmesen ácsorog a kirakat előtt, amíg az asszony magyarázza, hogy mi miért tetszik neki, hogy tulajdonképpen ő is megajándékozhatná valami aprósággal, de ezt a „célzást” a férj semmiképp sem akarja megérteni. A butikban túl meleg van és tömeg, vagy csak egyszerűen unja. Le kell ülnie, amíg neje egy-két cuccot felpróbál. Amikor az asszony megkérdezi, hogy tetszik a ruha, megjegyzi: „Hát nem áll túl rosszul, vedd meg.” Persze, az látja, hogy a férje oda se figyel, és bármit hajlandó mondani, csakhogy a divatbemutató sorozatnak mielőbb vége legyen. Mi jelenthetné a megoldást? Ha a feleség éreztetné a férfivel, hogy az ő véleménye a butikban is döntő. „Neked olyan biztos ízlésed van.” (Ideál) Egy férfi válasza erre a szerinte sértő írásra: 1. Nem téved el soha! Vigyázat, csak úgy tűnik. Valójában ha nem beszélnek örökké bele a vezetésébe, nagyon jól eltájékozódik. 2. Nem-nem! Sokan meglepődnének, mennyi mindent tud ösz- szecsomagolni egy férj. A nőnek biztosan nem jutna eszébe a telefontöltő vagy a svájci bicska. 3. A dugót el lehet kerülni, egyáltalán nem olyan vészes, ha szabadságra megyünk, általában pihenünk, nem rohanunk, ilyenkor még jól is jön egy kis lazítás. Na persze idővel azért felszalad a pumpa. Mellesleg a közlekedési dugók 70 százalékát nők okozzák. 4. Ez hazugság, nagyon szívesen beszélgetünk, csak ki kell várni a helyes pillanatot. Nincs az embernek mindig kedve a problémákról beszélni, másról meg a nők nemigen tudnak. 5. Nagy-nagy tévedés! A férfi szereti a hasát, ezért mindent ki is próbál. Pláne, ha hús van benne. 6. Ismerve az idegenvezetés színvonalát, ez egyáltalán nem meglepő. 7. Csak akik nem tudnak vásárolni. (Új Szó)
