Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-14 / 188. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 14. MINDENNAPI KENYERÜNK Salamon a király ÉDES ÁRPÁD Ige: „Ezt mondta Nátán: Uram, király! Mondtad te azt, hogyAdónijjá lesz a király utánad, és ő fog trónodra ülni? Mert ő ma elment, és sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott; meghívta az összes királyfiakat, a hadsereg parancsnokát, meg Ebjátár papot... De engem nem hívott meg, sem Bénáját, sem szolgádat, Salamont.” (Királyok első könyve 1, 24-27) A népmesékben gyakran fordul elő, hogy a harmadik, a legkisebb fiú az, aki legyőz minden akadályt, kiáll minden próbát, és végül elnyeri méltó jutalmát: királyságot, gazdagságot, feleséget, akár még tündérországot is. Mára már viszont jócskán „kijózanodtunk”, és ha még maradtak is álmaink, a meséknek már rég nem hiszünk. Azokról a mesékről, melyeket meg gyermekeink ömlesztve kapnak a különböző csatornákon, jobb nem beszélni (vagy nagyon is kéne!), hisz elfogadható emberi példákat nem állítanak, álmokat nem ébresztenek, legfeljebb rémálmokat. Van-e még érték, erkölcsi mérték, vagy a szabadság álarca mögött megbúvó gyeplőtlen szabadosság válik irányító elvvé? Esetleg a profit oltárán embert, országot és nemzetet könnyedén föláldozó önzés válik uralkodóvá? Megannyi kérdés, amit a Gonosz úgy próbál elhallgattatni, hogy egyszerűen nem hagy rá időt. S marad a hajtás, a gyűrődés és a beletörődés. Mert neki bármi jobb annál, hogysem az ember az Isten dolgai felől érdeklődjön, az ő akaratát keresse. A királyok első könyvét olvasva mintegy háromezer évet lépünk vissza az időben. Ismeretlen viszonyok, de nagyon is ismerős emberi érvek és érdekek mozgatják az események láncolatát. Még Dávid király uralkodik hivatalosan, de már igen élemedett korú, környezete mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy egy kicsit „fölmelegedjen”. Adónijjá, viszont már elég forrónak tartja a pillanatot ahhoz, hogy cselekedjen, akár egy kicsit meg is gyorsítsa az események folyamát, mert a természetes folyamatok túl lassúnak tűnnek. Akik korban előtte voltak, Amnón és Absolon is meghalt, most az ő ideje jött el. Pedig intő jelként lebeghetett volna előtte lázadó fivére példája. Csak az a baj, hogy nagyon ritkán tudunk tanulni a mások hibáiból! Vagy az is lehet, hogy valamit megtudott arról, hogy Dávid nem a környező népeknél megszokott, később általánossá vált dinasztikus elvet akarja követni, miszerint a legidősebb fiú utód örökli a trónt. De Dávid maga sem volt családjában a legidősebb fiú, és az Úrra tett ígérete szerint majd őt is Salamon, a Betsabé gyermeke követi a trónon. Ezzel próbált a maga legrafináltabb módján szembeszegülni Adónijjá. Mindenkit meghívott az áldozatnak álcázott puccsra, aki valamit is számított, de kihagyta az Isten prófétáját és az Úr választottját, Salamont. Tudjuk, hogy a „majdnem igazság” a „legtökéletesebb hazugság”, ezért nem kérdik a lakoma résztvevői, mit is mond minderről az Úr. De mint ahogy a törvény ismeretének hiánya sem mentesít a törvény megtartása alól, úgy az Isten szavának figyelembe nem vétele sem jelenti azt, hogy az Isten akarata nem jut érvényre. Hiába gondolta volna Éva, hogy ő csak egy kicsit kóstolja meg a tiltott gyümölcsöt, hiába gondolta Káin, hogy ő csak most az egyszer egy kicsit „megleckézteti” Ábelt, a következmények egyik esetben sem maradtak el. Nem lehet csak egy kicsit hazudni, csak egy kicsit lopni, csak egy kicsit csalni, csak egy kicsit becsapni a másikat. Attól az még hazugság, lopás és csalás marad. Amikor Isten azt mondta, hogy uralkodj a földön mindenen, az nem azt jelentette, hogy irtsd ki, tedd tönkre, szennyezd halálra - mert ennek következményeit is viselni kell. Az Úr Jézus sem azt mondta, hogy a törvény eltörlésére jött, hanem azért, hogy betöltse azt. A király mégis Salamon lett, mert az Isten döntéseit nem lehet figyelmen kívül hagyni. De Adónijjá is megragadhatta az oltárt, és kegyelmet nyert, hiszen az Isten nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Jézus ezért adta áldozatul önmagát. A Krisztus keresztje, az Ő áldozata ma is menedék. A szerző református lelkész Hallgass, te, tyúk! (Archívum) A féltékenység alapja a birtoklási vágy, márpedig tudni kell, hogy embert birtokolni nem lehet Ha felébred a zöld szemű szörny A szerelem alapvetően önző érzelem, hiszen birtokolni próbálunk valakit, azt akarjuk, hogy csak a mienk legyen, körülöttünk járjon minden gondolata. A lelki bilincset viszont nagyon kevesen viselik el. VILÁGHÁLÓ A féltékenység férfiakra, nőkre . egyaránt jellemző. Valahol természetes ösztön, hiszen mindent, ami hozzánk tartozik, védünk és próbáljuk megtartani. Az ember rácsokat szereltet az ablakára, biztorisági zárat az ajtajára, hogy megakadályozza a betörők behatolását, a háza előtt felseperi a szemetet, ellapátolja a havat, de csak addig, amíg a kerítése tart, hisz az a terület az övé. Védjük a szerelmet, hisz a miénk, de óvatosnak kell lenni, mert embert nem birtokolhatunk. Erőszakkal kivívni, hogy megértsenek és szeressenek, nem lehet Nem csak a nők Sokan úgy tartják, a lányok hajlamosabbak a féltékenységre, pedig ők csak többet beszélnek róla. A barátnők összeülnek, elméleteket készítenek nőtársaik eseüeges ármánykodásairól. Elég egy csinos kolléga, iskolatárs, aki két szót vált párjukkal, közben elmosolyodik, mert talán valami humoros téma került szóba, a szerelmes nő máris kihívó magatartást vél felfedezni vetélytársában, aki kacérkodásával meg akarja hódítani a már foglalt fiatalembert. A nő a szerelemben a kizárólagosságra törekszik, de a szó tartalmát nem mindig értelmezi helyesen. A kizárólagosság nem azonos a tulajdon fogalmával. A féltékenység rombol A felerősödött birtoklási vágyból fakadó féltékenység nagyon rossz tanácsadó. A féltékeny nő, attól függetlenül, hogy sejtelmei igazak-e vagy sem, a legtöbb esetben rosszul reagál a dolgokra. Jelenetet rendez, durcás lesz, vádaskodik, felveszi a klasszikus há- zisárkány-magatartást, ami a férfit, ahelyett hogy rádöbbentené hibájára és megkongatná benne a lelkiismeret harangjait, csak elijeszti. Amikor megismerkedtek, páija még kedves volt, ragaszkodó, megértő, álmai asszonya, majd hirtelen megmutatkozik az érem másik oldala, a szerelmet foggal-körömmel védő, fájdalommal és haraggal telített sebzett vad, aki az érzelmi zsarolással próbálkozik. Rossz taktika Az érzelmi zsarolás. Az eredmény- pont az ellenkezője lesz, mint az eredeti cél volt. A férfi, ha addig nem kacsingatott is a női nem többi képviselőjére, egy ilyen eset után könnyedén felfedezi más nőkben a kellemet, a bájakat. Milyen jól el lehet másokkal beszélgetni, mennyire érdekes dolgokat mond, mekkorákat kacag, ezzel szemben kedvese összeráncolt homlokkal várja otthon, és újabb kirohanásokat fog intézni felé. Hát kinek kell ez? Végül valóban lesz ok a féltékenykedésre. Az érzelmi zsarolás csak rossz szájízt okoz egy kapcsolatban, megkeseríti mindkét fél életét, hiszen a szerelem a megértésen is alapszik, és erőszakkal kivívni, hogy megértsenek és szeressenek, nem lehet. A másik rossz taktika Ha te így, hát akkor én is úgy. Ha féltékenykedünk párunkra, nem hoz eredményt, ha megkontrázzuk az ügyet, és magunk is flörtölni kezdünk férfiakkal, hátha akkor észbe kap kedvesünk, és akárcsak a hollywoodi filmekben, Ha mégis belénk bújik a féltékenység, kezeljük egészséges humorral. (Illusztrációs felvétel) bűnbánatos arccal megpróbál visszaférkőzni kegyeinkbe. Ezzel a magatartással csak tovább mélyítjük a problémát, apropót teremtünk véget nem érő, egymást szapuló veszekedések sorozatának. Mivel ez egyik félnek sem esik jól, a pár könnyen eltávolodhat egymástól, és másoknál keres felüdülést, ahol elfelejtheti a problémáját. A férfi akkor fog igazán szeretni, ha a közös együttlétek felhőtlen örömet okoznak, ha párjában társra, vigaszra, boldogságra talál. Ha mégis belénk bújik a féltékenység ördöge, próbáljuk meg ezt szóba hozni, megbeszélni mint problémát, vagy kezeljük egészséges humorral, de mindenképpen nagyon fontos, hogy ez ne bántó, cinikus hangvételű legyen. Ha gyanúnk alaptalan, nevetni fogunk az egészen, ha mégsem, akkor jöhet a harc. De ez már más lapra tartozik, (-rigó) KONTRASZTOK Szurkolni jó, hajó a szurkoló PIERZCHALA JÓZSEF A labdarúgásban legjobb, hogy tömegeket lelkesít. Tolmácsolja az emberek mentalitását, községnevet röpít a távolba... A lelátón tolonganak a játékosok hozzátartozói. Kiöregedett labdarúgók egyetlen mérkőzést sem hagynak ki ok nélkül. Szakszerű véleményt mondanak, közben kedvük szerint nosztalgiáznak: - Hogyan kellett volna? Bezzeg az én időmben...! A zsíroske- nyér-korszakban volt erőnlét... A harmincöt fokos melegben biztos védelmet nyújt a szurkolók kavalkádjának az újonnan készült tetőszerkezetes lelátó. A harmadik sorban ülő középkorú férfi jelenlétének nem fog örülni a pálya gondnoka, tökmaghéja borítja vastagon körülötte az ülőkét. Nyomdafestéket nem tűrő megjegyzései kezdetben a mérkőzésvezető ítéleteit kérdőjelezik meg. Szerinte a partjelző minden be- intése téves, ami persze kedvenc csapatát - a hazai együttest - sújtja. A frissítőt kínáló pincérlánytól újabb pohár sört rendel. A vendégjátékosok kritizálását sűrű bekiabálásokkal folytatja. Szünetet jelez a játékvezető. Kis időre eltűnik a büfé irányában. Sípszó után szabad akaratából visszatér, feltöltődve. A szálkát a mögötte ülő vendégszurkolók szemében keresi. Talán nem érti a nyelvüket? A durva szidalmazásba szurkolótársai is belepirulnak. A másságban keresi a vesztésre álló mérkőzés okát. Bokros elfoglaltságában nem veszi észre a körülötte ólálkodó suhancokat, akik a farzsebét domborító kövér pénztárcáját figyelik. A tárca akkor mozdul, amikor gazdája ökölbe szorított kézzel integetve felugrik.- No... most... fog kicsúszni - kacsint az egyik tarajos figyelő a másikra. A percekkel ezelőtt alaposan le- tódított vendégszurkoló ekkor hozzá lép. Vállát finoman megveregetve figyelmezteti, csengő szóval, anyanyelvén: - Uram, vigyázzon, el fogja veszíteni a pénztárcáját! Egy kézmozdulattal meggyőződik a valóságról. Köszönet helyett elpirul, elcsendesedik. A mérkőzés tovább folytatódik. E-MAILEN ÉRKEZETT A szabadságjogok diszkrét bája IGAZ TÖRTÉNET Csak hogy lássák, milyen bunkók az emberek. Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasz- szony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kö- lyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát: - Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot vagy egy eret, akkor az újságosig meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves, szóljon rá.- Mit akar? - reccsen rá az anya. - Én nem fogom egy ilyen vénasz- szony miatt korlátozni a gyerekemet a személyes szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel! A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, de senki nem mer szólni..., míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rá- gót, és a buta nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!
