Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-14 / 188. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 14. Családi kör 13 ÖTLET-TÁR Amíg tart a nyár Napsütés, szikrázó víztükör, illatozó virágok, gyümölcsök, kerti ünnepségek, kikapcsolódás, szórakozás, pihenés - ezt jelenti nagy vonalakban a nyár. De ha unjuk már a semmittevést, nézzük meg, min változtathatnánk környezetünkben. Madárfürdő Remek medence számukra, ha a kertben elhelyezünk egy vízzel teli lavórt és körberakjuk kövekkel. Hűsítő A piknikre magunkkal vitt üdítők és ételek hőmérséklete kellemes mard, ha néhány órára - vízhatlan zacskókba becsomagolva - a patakba állítjuk őket. TIPPEK Sarkantyú az asztalon Igazán étvágygerjesztőek a zöld mázas edényekben „tálalt” virágok, és ez esetben még a kósNyári asztal Hamisítatlan nyári színkaval- káddal fogad ez a pompásan dekorált asztal. A kékre pácolt asztallapon jól érvényesülnek a különféle, erőteljes színek, mint a tolástól sem kell visszariadni, mivel a sarkantyúka egyike az ehető egynyáriaknak. Jó étvágyat A nyár az erőteljes, tiszta színek évszaka: napfényben él igazán a meleg sárga, a tüzes vörös és a vad kék. Ez a három árnyalat csodát tett az egyszerű berendezéssel. A kék reluxa, a pirosra festett székek és a napsárga abrosz a semlegesen fehér falak között szinte meghozza az étvágyat a kényelmesen, ráérősen elfogyasztott reggelihez. zöld, a vörös és a sárga. Érdekes, mennyire nem zavarják egymást a különféle stílusok, így az elegáns Wedgwood porcelán aranyozott szélű tányérja jól megfér a kerámiaköcsögbe állított mezei búzavirággal vagy a csomóra kötött, natúrszínű, lenvászon szalvétával. Víg sámedli Teraszon, kertben jó hasznát vehetjük egy könnyen hordozható, kis ülőkének. Különösen szívesen hurcolásszuk magunkkal, ha még csinos is. Ez utóbbi érdekében fessük csíkosra, mégpedig oly módon, hogy a fehérre alapozás után cellux szalaggal egyenlő távolságokra körbe- ragaszt- gatjuk, s a kimaradó felületeket vörös festékkel bekenjük. Száradás után csak lehúzgáljuk a ragasztószalagot, és kész is a vidám csíkozású ülőke. Kötéldísz A legtöbb lakásban, de a nyaralóban még inkább sokszor hiánycikk a megfelelő váza. Pillanatok alatt készíthetünk viszont a virágaink méretének megfelelő tartót. Keressünk egy üres üveget - a képen láthatóban például korábban Nescafét tartottak -, egy darab kötelet és némi folyékony ragasztót. Az üveg külső oldalára kenjük fel a ragasztót, majd csavarjuk rá szorosan a spárgát. 31. Ernyőtartó A nagy átmérőjű napernyők egyik fontos tartozéka a megbízható talpazat, amely még erősebb szélben is stabilan tartja az árnyat adó ernyőt. A ter- mészetes anyagokat kedvelő tu- lajdono- s o k ügyesen oldották meg ezt a problémát azzal, hogy „pattintással” formázott, szinte moz- díthatadan súlyú terméskövet alkalmaztak erre a célra. Ráadásul több ez, mint csak „nehezék”, hiszen egyúttal - jpgr lerakóasztalként is szolgál. Mindemellett pedig tökéletes összhangot alkot a környezettel és a terasz padlóburkolatával. 37. Égi locsolás Minden cserepes növénynek jót tesz, ha a nyár folyamán egy- szer-kétszer, ha úgy látjuk, hogy rövidesen esni fog, kitesszük őket a kertbe, hiszen így leveleikről is lemosódik a por. Vigyázat, utána a kaspókban összegyűlt vizet ki kell önteni! (Lakáskultúra) MERENGŐ Találkozás doktor Unióval VAJKAI MIKLÓS- Sokáig kellett várnom - mondja majd doktor Unió, miközben elégedetten lépi át a lelkem küszöbét. - Egy ilyen szép férfi, amilyen én vagyok! Homlokomat ráncolom. Dünnyögök valamit. Minden szavamat érti. Ötvennégy nyelven beszél.- Sokáig kellett várnom, drága barátom, mert nagyon vágytam egy méltó szerelésre - s frissen vásárolt, ég színű öltönyét mutatja. - Egy ilyen öltöny, érti?!- Nem teljesen - válaszolom bosszankodva.- És még ön nevezné magát írónak?! - Elhallgat egy pillanatra, majd így szól. - Ez az égszínkék anyag maga a távolság, a vonzó és biztató messzeségek színe, a varázslatos remény színe...- Ön csak tudja, doktor úr! - mondom.- Hát, éppen ez az. Egy ilyen színű öltöny és ilyen színárnyalatú félcipő, éspedig a legjobb gyártótól...- Ez azért túlzás - mosolygok. - Itt van például a mi cipőiparunk.- No de a márka! A név kötelez.- Rendben - hellyel kínálom, ám Unió doktor állva marad.- És ilyen csodásán szép, mézsárga nyakkendőt akartam mindig. Tökéletesen illik a kék inghez, a zakóhoz, a nadrághoz. S a pompás lábbelihez. Látja?!- Látom - mondom lehangoltam-És mit lát?!- A nyakkendőjét! - mondom.- És a díszzsebkendőm sárgáját észre sem veszi? Ide nézzen! - Kissé felhúzza a nadrágja szárát. - A zokni is sárga. Ez, kérem, a tökéletes összhang - mondja. - De ezek csak külsőségek. Ha megengedi... - s egy hanglemezt vesz elő, majd a lejátszóba helyezi. - Ezt tessék csak meghallgatni! A saját kompozícióm. Rólunk szól - mondja öntelten.- Kettőnkről? - kérdezem gyanakodva.- Meg a honfitársainkról. Hála a szerencsés összetevőknek, ma már sokkal többen vagyunk. Illedelmesen hallgatom a muzsikát. A kicsi szoba, ahol végeérhetetlen önigazgatásban élek hosszú évek óta, miközben megszállottan tartom az egyeden lehetséges hányt, megóv minden invázió ellen. Csak nagyon óvatosan, gondolom. Valahogy úgy, ahogy a hegyek, az óceánok fedik fel igazi titkaikat. Óvatosan. A legkisebb hiba is végzetes lehet. Ma, amikor háromszázötvenmillió fivérem és nővérem van, és több mint hatmilliárdnyi rokonom, csak óvatosan. Mert lehet, hogy egy nyugtalankodó nagybácsi még rám emeli a kezét... Vagy hamis állításokkal ellenem fordul egy nagynéni... De az is lehet, hogy éppen valamelyik testvérem szemében lobban a harag lángja. Hát, csak óvatosan... Nos, itt ez a szoba. Ahol eddig-addig csak-csak elboldogulok az Örök-Bigh Brotherrel és dr. Unió látogatásaival. Ám, mégsem örülnék annak, ha minduntalan az ajtómon kopogtatnának. Én itt voltam. Itt, jó öt évtizeden át. Ők meg ott voltak, jóleső távolságban tőlem. A szobámban Közép-Kelet-Európa kiváló alkotásai, s a tudatomban, a lelkemben még ettől is több. Unió doktor tán csodálkozna, ha előhozakodnék az említett térség szellemi óriásainak műveivel.-Oly különösek... Különösek önök. Igazi csodabogarak! -mondaná.- Azok vagyunk - válaszolnám büszkén. Ruházatom egyszerű, minden egyes darabja hűségről árulkodik. Ő pedig: - Kicsit eszelősek, igaz?!-Eszelősek?!- Mintha az összes könyvet egyeden alkotó írta volna. A nemzet, mintha nem számítana is... Önök... Önök igazi ködzabálók, azt hiszem. Na, és ott vannak a filmjeik. Még a legtájékozottabbak is összezavarodnak. Mintha egyetlen stáb készítette volna valamennyit. Ilyenek a képzőművészeti alkotásaik is. Csodabogarak. Jobb nem is gondolni önökre - mondaná fitymálón. Én pedig mélázok. Mert való igaz, oly nehéz érteni ezt a húsz nemzettől zsúfolt térséget. Hol a látszati, bábeli zűrzavarban mégis elrendeződés érvényesül. Csak ez az elrendeződés más. Vér a vérrel keveredik. Nemzetek a nemzetekkel. És talán észre sem vesszük, amit Unió doktor állít. A mindenkori kánont. MONOLÓG Végtelenek vonzásában NAGY ILONA A tengerparti őrtoronyban a második figyelmeztető vészjelzést adták le. A fürdőzők színes kavalkádja karneváli óriássárkánnyá változva kígyózott a szálloda felé. A törékeny testű lány előjött a sziklahasadékból. Tágra nyílt tekintetében az engedetlenség ostorával - harca készen. Ő nem menekül! Lábfejét ölelő homokszemcsék formázzák nyommá. Az egyik formás női, míg a másik - a béna, egy tétovázó kisgyermek esetlen lábnyoma. Fiatal teste a lépteknek ebbe a pokoli ritmusában őrlődött. A tenger egyre sötétült. Tán a lány lelkének vihara is dúlta a vizét, mely követelődzve vette birtokába a partot. Kócos hableányok fehér vízfodrokból szoknyát tekertek a karcsú lányderékra, mely kecsesen hajladozott a szörnyű morajlásra. A víz mint egy szilaj szerelmes ostromolta ölelésével. A lány boldog volt. Kacagása milliónyi vízbuborékként gyöngyözve hullott alá. A csend hirtelen állt be. A lány szorosan lezárta a szemét. Most nem, nem akarja látni az előtörő napsugarat - az újra szelíden medrében heverő tengert - a viháncoló gyermekhadat - az ujjnyi fürdőruhában pompázó testeket.
