Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-13 / 187. szám, péntek

UJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ AMERIKAI SAJTÓ Az amerikai Központi Hír­szerző Ügynökség (CIA) élére George Bush elnök által kijelölt Porter Goss kongresszusi kép­viselő saját bevallása szerint már nem volna alkalmas CIA- ügynöknek, pedig 1960-tól 1971-ig az volt. Ez abból az in- teíjúból derül ki, amelyet Goss Michael Moore amerikai film­rendező produkciós cégének adott március 3-án, miközben forgatták a Bush elnök kormá­nyát és az iraki háborút élesen bíráló dokumentumfilmet, a Fahrenheit 9/11-et. A filmet már másfél hónapja adják a mozikban. Moore szerdán, a Goss kinevezését követő napon nyilvánosságra hozta az interjú egy részletének leiratát. Goss elmondja, hogy nincs annak a nyelvtudásnak a birtokában, amelyre a modern kori kémek­nek szükségük van. Manapság arabul beszélőket toboroznak a hírszerző ügynökségek. „Va­lószínűleg nincs meg a kulturá­lis hátterem sem hozzá, és biz­tos, hogy nincs meg a kellő műszaki tudásom sem” - mondta. Akinevezett igazgatót egyelőre nem lehetett megszó­laltatni az interjúval kapcsolat­ban. Trent Duffy, a washingto­ni Fehér Ház szóvivője „nevet­séges szóbeszédnek” nevezte az interjúrészletet, és kijelen­tette, hogy Goss nagy tisztelet­nek örvend mind a Demokrata Párt, mind a Republikánus Párt szenátorai, képviselői kö­rében. „Senki nem kérdőjelezi meg képzettségét” - szögezte le a szóvivő. (Goss keddig a washingtoni képviselőház hír­szerzési bizottságának volt az elnöke.) A 65 éves politikus igazgatói jelölését a szenátus­nak még jóvá kell hagynia. Ki­nevezésének bejelentésekor az elnök azt mondta: „Ő az az em­ber, akinek igazgatnia kell or­szágunk legfontosabb ügynök­ségeit ebben a válságos időszakban.” „Goss alaposan ismeri az intézményt, képes felfejleszteni kémhálózatát, nem csak a technikai eszközö­ket’' - fűzte hozzá az elnök. Michael Moore elmondta, hogy Goss annak idején úgy adott interjút a rendező két producerének, hogy előtte nem nézett utána, milyen cég számára készül az interjú. ERDÉLYI RIPORT Egyeden kabinet sem nyúj­tott akkora támogatást a hatá­ron túli magyarok számára, mint a jelenlegi budapesti kor­mány ebben a költségvetési év­ben - mondta Bálint-Pataki Jó­zsef, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a nagyvá­radi hetilap legfrissebb számá­ban. Kifejtette: 2002 májusa, a Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta két törekvés érvé­nyesült a hivatal munkájában.. Egyrészt folytatta azt, ami ko­rábban jól működött, másrészt ebben az időszakban új kihívá­sokkal kellett szembenéznie. „Bárki bármit állít, cáfolhatat­lan tény, hogy soha, egyetlen kabinet sem fordított ekkora támogatást a határon túliak ja­vára, mint a jelenlegi kormány ebben a költségvetési évben” - szögezte le Bálint-Pataki. Még nem tudott teljes összeget megnevezni, ugyanis - mint mondta - eddig csak Erdély, a Felvidék és a Muravidék pályá­zatai érkeztek meg a hivatalba. Egyesek hozzáértése inkább a taktikázásban, mintsem a szaktudásban áll Értelmiségi és politikus A világi értelmiség a felvi­lágosodás korában lépett az európai színre, és Nyu- gat-Európában versenyre kelt a hatalomért a feltö­rekvő burzsoáziával. FÓTHYJÁNOS Közép- és Kelet-Európábán nem ütközött hasonló ellenállás­ba. Meghatározta a nemzet fogal­mát, majd jogot formált a kultúra, a gazdaság és a politika meghatá­rozására. Mára ez a szerep hagyo­mányos legitimitást nyert, s nehéz megkérdőjelezni, főleg azért, mert a független értelmiség szere­pét ismételten megerősítette a kommunista elnyomás elleni küz­delem és a diktatúra összeomlásá­ban játszott kimagasló szerepük. Demokratikus társadalmi közeg­ben az értelmiség képviselői - or­vosok, mérnökök, tanárok, tudó­sok -, akik egy-egy szakte­rület ismerői, nagyjából a politikától függetlenül működnek. Itt nyilvánvaló konfliktus van az értelmi­ségi és a politikus szerepe között. Ebben a közegben az életszférák el vannak különítve egymástól. Az írók, a művészek, a tudósok minőségét nem a politiku­sok értékelik, hanem a kollégák. Az értelmiségi független és tár­sadalmi szerepe az, hogy a jelen és a közelmúlt kritikája révén tisz­tázza a fennálló helyzetet, és megfogalmazza a jövő lehetséges alternatíváit, stratégiáját. Nincse­nek pártkötődései, így szabadon tudja elmondani véleményét, s töltheti be kritikai funkcióját. A politikus elkötelezett szerepe az, hogy kompromisszumok révén integrálja az érdekellentéteket. A politikában nehéz igazságot keres­ni, itt csak érdekek vannak, ame­lyekért gyakran visszaélnek az igazsággal. A politikus hozzáérté­se inkább a taktikázásban, mint­sem a szaktudásban áll. A szaktu­dást pótolandó alkalmaznak a po­litikusok értelmiségi tanácsadó­kat. Csakhogy a posztkommunista rendszerekben a fenti meghatáro­zásokat nem nagyon értik, és a je­lenlegi hatalmon levő politikusok nem is sietnek megfelelően értel­mezni ezeket, mert így saját státu­sukat, hatalmukat aknáznák alá. Néhány politikusunk a legutób­bi párkányi értelmiségi találkozón feltette a kérdést: én nem vagyok értelmiségi? A hagyományos demokráciák­ban vannak politikus értelmiségi­ek, vagyis olyanok, akik a politika szakértői. A posztkommunista tár­sadalmakban ez a réteg hiányzott, kialakítása többgenerációs folya­mat. A jelenlegi politikai színté­ren, az amatőr, a profi haszonleső és a megélhetési politikus figurák keverednek, azokkal a valódi ér­telmiségi politikusokkal, akik már tényleg értik a szakmát. Ezek már nem független értelmiségiek, mert kötelezi őket az ideológia, a pártprogram és a pártfegyelem. A szlovákiai magyar értelmiség a diktatúra bukása után több esetben szervezett értelmiségi fórumot. Ezeken a fórumokon ha volt is kriti­ka, tényfeltárás, az. ott elhangzott elemzések értékelése, a feladatok megvalósítása nem volt határ­időhöz kötve, s nem voltak megne­vezett felelősök sem. A korábbi fó­rumokon a politikusok díszvendé­gek voltak, a legutóbbin Párkány­ban már többségében ők voltak az előadók is. A hatalom szolgálatába szegődött politikusoknak társada­lomkritikát gyakorolni a civil szfé­rában, inkább ambivalencia, mint a demokrácia ismérve. Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Politikai képvisele­tünk szavazóbázisa - egyelőre - állandó, és ha esik, ha fúj, a sza­vazatok 9-10 százaléka biztosí­tott. Tudvalevő, hogy a politiká­ban az állandóság elkényelme- sít. Egy párt sikerei - ellenzék nélkül - az egypártrendszer té­vedhetetlenségének hamis illúzi­óját keltik. Ezért lenne szükség a független értelmiség kritikájára, elemzésére. Az idő sürget, az Európai Unió­nak már ugyan tagjai vagyunk, de ez egy megabirodalom, amely mögött pénzügyi érdekek állnak, és mivel a csatlakozó országok nettó befizetők, a gazdasági fel- emelkedésre még évtizedekig kell várni, az itt élő magyarság pedig elszegényedik. Kisebbségi szinten - a határok légiesítésén kívül - sem várható lényeges változás, hi­szen az EU-nak nincs a kisebbsé­gek jogait garantáló törvénye, s ráadásul az EU készülő alkotmá­nyában sincs hajlandóság ezt kü­lön deklarálni. A szerző a Somorja és Vidéke Kulturális Társaság elnöke Tudvalevő, hogy a politikában az állan­dóság elkényelmesít. Szaddám Húszéin állítólag megsemmisítette valamennyi tömegpusztító fegyverét Nem volt elég pénz a folytatáshoz MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Szaddám Húszéin megbuktatott iraki diktátor 1991-ben, az első öbölháború után megsemmisítette valamennyi tömegpusztító fegyve­rét - jelentette ki a BBC televízió­ban Dzsafar el-Dzsafer, az iraki atomprogram egykori irányítója. Az iraki tudós szerint Szaddám 1991 júliusában döntött úgy, hogy véget vet a programnak és min­den megmaradt berendezést fel­számol. „Mindent megsemmisítettek, oly módon, hogy a program nem indulhatott újra, és nem is indult el ismét soha - mutatott rá az ira­ki atombomba atyja. - Nem vol­tak vegyi vagy biológiai fegyverek vagy bármi, amelyet tömegpusztí­tó fegyvernek lehet nevezni.” A programhoz szükséges be­rendezések az első öbölháború idején megrongálódtak. „A szank­ciók sújtotta Iraknak nem állt a rendelkezésére elegendő forrás a program folytatásához” - közölte Dzsafar el-Dzsafer. A tudós el­mondta, hogy parancsot kaptak, adják át a berendezéseket a Köz- társasági Gárdának, az pedig a berendezések megsemmisítésére kapott parancsot. A BBC munkatársának kérdésé­re, hogy valamennyi berendezést megsemmisítettek-e, Dzsafer igennel válaszolt. A professzor cá­folta azokat a brit állításokat is, amelyek szerint a megbuktatott diktátor Nigerből kísérelt meg uránt beszerezni atombomba előállításához. Az Irak elleni invázió előtt az amerikai kormány elsősorban az iraki nukleáris fenyegetéssel in­dokolta a háborút. Az ENSZ fegy­verzetellenőrei nem találtak arra bizonyítékot, hogy Irak ismét megpróbált volna atomfegyvere­ket gyártani. KOMMENTÁR Idézőjeles liberális TÓTH MIHÁLY A parlamenti matematika tudorait már hetek óta foglalkoztatja az ANO-képviselők várható magatartása. A koalíciót még komo­lyan vevő optimisták szeretnék hinni, hogy Rusko csapatának zö­me nem képezi át magát függetlenné, magyarán szólva nem nö­veli azoknak a honatyáknak a számát, akiknek köszönhetően se hatékonyan működni, se összeomlani nem képes a Dzurinda ve­zényelte koalíció. Furcsa krízis gyötri a szlovákiai politikát. Ebből talán még De Gaulle se találná meg a kivezető utat, pedig a tá­bornok mestere volt a válságmegoldásnak. Sokan és sokszor leír­ták, mit mondott, amikor Párizs számára nemcsak Algéria elve­szítése volt a tét, hanem rövidlátó generálisok a francia demok­ráciát is kockára tették. „Ha egy folyamat nem állítható meg, meg kell gyorsítani.” A szállóigévé vált mondás érvényesítése, persze, némi kurázsi és önzetlenség nélkül elképzelhetetlen. Szlovákia eddig nem szült olyan személyiséget, aki merné vállal­ni a válság gyorsításának kockázatát, viszont az elviselhetőnél többen vannak, akik „függetlenként” a legtöbbet ígérőre várnak. Elképzelhető eredményes válságmenedzselés 15 év alatt féltu­catnyi pártot megjárt haszonlesőkkel? Legyünk jóhiszeműek, te­gyük fel, hogy a magát liberálisnak tartó ANO-ban is vannak még nemes eszmények által vezérelt politikusok, akik ha netán távoz­nak az eljelentéktelenedő pártból, ezt nem azért teszik, hogy a miniszterelnök kilóra megvegye őket. A jó szándék azonban itt már nem elegendő. A szlovákiai politikát teljesen megfertőzte, hogy a 150 tagú parlamentben már most, az ANO igazi katakliz­májának beindulása előtt is van 22 magát félreérthetetlenül ri- száló képviselő, akinek se a koalíció önzetlen erősítése, se össze- omlasztása és így a helyzet tisztázása nem érdeke. Hónapok óta nem múlik el hét anélkül, hogy gazdasági miniszterként az ANO elnöke ne cáfolná anyagi vonzatú konkrét tettel, hogy pártja libe­rális politikai erő. Az energiaipar privatizálását minden skrupu- lus nélkül úgy vezényli le, hogy a rendszer részvénytöbbségét bármelyik pályázó vásárolja meg is, az mindenképpen állami tu­lajdonban marad. Ez akkora tranzakció, hogy a röpködő milliár- dokról hallva a kisember legfeljebb a fejét kapkodja, és ha nem akar is, félkézkalmárkodásra kezd gyanakodni. A koreai autó­gyár telke felvásárlása körüli problémákról értesülve azonban már a közönséges halandó is képet tud róla alkotni, hogy mit ért­sen azon, ha Rusko azt mondja: liberalizmus. A zsolnai földtulaj­donos esetében nem milliárdokról van szó, hanem legfeljebb százezres tételekről. Az ilyen összeg már kézzelfogható. Itt már látja a földje kisajátításával fenyegetett törpebirtokos, mit jelent az, ha Rusko beszél liberalizmusról. Tehát az ANO ma nem ok nélkül tanyázik a népszerűség 5 százalék alatti tartományában. A menteni, ami menthető jelszóból kiindulva Rusko most pártja, az SDKU és a Szabad Fórum erőinek egyesítésére, a Smer ellen­súlyának létrehozására tesz kísérletet. Mintha az elmúlt két év alatt már Dzurinda és Simko is nem tett volna meg mindent poli­tikai kétbalkezessége bizonyítására! JEGYZET Kinőttük a várost BUCHLOVICS PÉTER Jópofáskodva most azzal is in­díthatnám e glosszácskát: Hu­nok Párizsban. Merthogy Pár­kányban gyakran panaszkod­nak az ötletszerűen parkoló, szabálytalanul közlekedő, elsősorban túloldali autósokra, ők viszont sűrűn átkozzák a városközpont zsúfoltságát, a bírságoló rendőrök arroganci­áját. A pórul járt turisták sze­rint inkább ők viselkednek hunként, viszont Párkány sem ám Párizs, egyelőre nincs fel­készülve akkora forgalom ki­szolgálására, mint amilyen a Mária Valéria híd megnyitása óta zajlik a városban. Fősze­zonban, különösen hétvégéken mindennaposak a dugók, a torlódások, s volt egy-két olyan víkend a Nánai útnál, a fürdő környékén, amikor az állapo­tok inkább hasonlítottak po­kolra, mint normális közleke­dési helyzetre. Bár az új parkolási rend beve­zetése óta az illetékesek szerint némi javulás állt be, azzal min­denki egyetért: átfogó megol­dás kell, nem lehet folyamato­san rögtönözve kordában tar­tani a felduzzadt közlekedést. Ugyanakkor azt is hozzáteszik: szerintük parkoló már most is van elég, a járművezetők hoz­záállásával, a szabályok be nem tartásával van gond. Merthogy mindenki a cent­rumban akar parkolni, le­hetőleg ingyen, a fizetett par­kolók ugyanis - mily fura - so­sem zsúfoltak. A Vadas fürdőben nemrég egy újabb, ideiglenes parkolót alakítottak ki, ősszel pedig tovább bővítik a területet. A város parkolóórá­kat készül vásárolni, s a korzó felújításával szintén létesülné­nek újabb helyek. Ám azért ez sem megy majd simán: egy­részt néhány útszakasz eseté­ben a város és az állami útke- zelőség közt még mindig nem végleges a tulajdoncsere, más­részt pedig a korzó felújítása is csúszik. Sokak tartanak attól is: a Szent István és a Tűzoltó utca még akkor sem fogja bírni a terhelést, ha ezeken a szaka­szokon egyirányúsítanák a for­galmat. Csak nehogy akkor de­rüljön ez majd ki, amikor már felújítják a korzót. Egy biztos: strandidényben duplájára nő Párkány lélekszáma, volt hét­vége, amikor több mint tizen­kétezer ember fordult meg - csak a fürdőben. Mindenki óhaja, hogy kulturált, kellemes környezetben éljen, mozogjon, parkoljon, ne egy idegbajos ká­oszban. Ideje felkötni a gatyát, s megszüntetni a jelenlegi ál-- lapotokat, hosszú távon is. Szöveg nélkül (Elek Tibor rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom