Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-12 / 186. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 12. MOZI POZSONY HVIEZDA: Pókember 2 (amerikai) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Minden végzet nehéz (amerikai) 20.45 MLADOSÍ: Choking hazard (cseh) 18 Elveszett jelentés (amerikai-japán) 20 Szégyenfolt (amerikai) 21.45 AUPARK - PALACE: Garfield (amerikai) 15.20, 16.10, 16.50, 17.10, 18, 19, 20.50 Pókember 2 (amerikai) 15.30,16,17.50,18.30,20.40,21 Arthur király (amerikai-ír) 14.50, 16.40, 17.40, 19.30, 20.20 Csak az a szex (amerikai) 16.30,19.10, 21.30 Jószomszédi iszony (amerikai) 17.30,19.40,21.50 Betörő az albérlőm (amerikai) 18.40, 21.10 Shrek 2 (amerikai) 17.20,19.20, 21.20 Pofa be! (francia) 15.40, 20.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 17.30 Choking Hazarad (cseh) 16.20,18.10 Szégyenfolt (amerikai) 20.10 PÓLUS - METROPOLIS: Garfield (amerikai) 15,15.30,16.15,16.45,17.15,18,18.30,19, 20.15,20.50 Jószomszédi iszony (amerikai) 13.35, 15.35, 17.35, 19.35, 21.35 Shrek 2 (amerikai) 13,15,17,19,21 Pókember 2 (amerikai) 13.30, 15.50,18.10, 20.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 15.05, 17.40 Betörő az albérlőm (amerikai) 19.10, 21.10 Pofa be! (francia) 13.20, 17.20, 21.55 Holnapután (amerikai) 19.45 Trója (amerikai) 20.20 Szégyenfolt (amerikai) 15.10, 21.50 KASSA CAPITOL: Arthur király (amerikai-ír) 18,20.30 ÚSMEV: Garfield (amerikai) 16,18 Pasifutam (cseh) 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: Arthur király (amerikai-ír) 21 PATH - KERTMOZI: Pókember 2 (amerikai) 21 VÁGSELLYE - VMK: A főnököm lánya (amerikai) 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Oviapu (amerikai) 18 Horrorra akadva 3 (amerikai) 20 Az utolsó szamuráj (amerikai) 22 LÉVA-JUNIOR: Inkognito (amerikai) 18 KERTMOZI: Maradok! (francia) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Jószomszédi iszony (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Én és a hercegem (amerikai-cseh) 15.45,19.30 Függőség (amerikai-német) 15.45,17.45,19.45 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 14.15, 17 Hirtelen 30 (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 Holnapután (amerikai) 20 Holtak hajnala (amerikai) 18, 20.15 A legelő hősei (amerikai) 12.15,14.15,16.15,18.15 A megtorló (amerikai-német) 14.45,17.15,19.45 Pókember 2 (amerikai) 16.45.18.19.15.20.30 Shrek 2 (amerikai) 16,18,20 Trója (amerikai) 17.30,20.30 Az 50 első randi (amerikai) 13.30,15.30 Nyolcvan éve hunyt el Bródy Sándor író, drámaíró Szenvedélyesen élt és írt TALLÓSI BÉLA 1863. március 15-én Egerben született Bródy Sándor író, drámaíró, publicista. Hegedűs Géza írja róla: „Bródy néhány tucat novellája a műfaj klasszikusai közé számít. Hófehérke című regénye a Jó- kai-típusú romantika végső, maradandó szép alkotása; az Ezüst kecske és A nap lovagja jelentékeny realista regények: a század- forduló polgári világának kritikai képei. A századforduló után pedig új kifejezési formáját találta meg a drámában.” S ahogy az irodalom- történész ugyanebben a tanulmányában értékeli: „a maga sajátos naturalista programjával eljut a jelentékeny realista drámákig ”. A 19. és a 20. század fordulójának talán legnagyobb hatású írójáról elmondhatjuk: mindhárom területen úgy alkotott, hogy divatot diktált. Ám aligha gondolhatta volna, hogy egykor egy negyedik területet is meghódít majd: a filmes és a televíziós műfajokat. Huszonegy évvel halála után nyúltak először úgy Bródy-műhöz, A tanítónőhöz, hogy filmre írják. Az igazáért harcoló fiatal tanítónő, Flóra történetéből rendezett filmet Keleti Márton 1945-ben Szörényi Éva címszereplésével. A drámai tömörségével kitűnő Kaál Samu című elbeszélését Hintsch György és Marton Endre vették elő, s forgattak a férjes asszony szerelmére sóvárgó snájdig katonatiszt történetéből Katonazene címmel filmet, amelynek sikeréhez minden bizonnyal a parádés szereposztás is hozzájárult - Kállai Ferenc, Básti Lajos, Bara Margit, Szirtes Ádám, Őze Lajos, Páger Antal. 1969-ben Ádám Ottó rendezői műhelyéből került ki a szép fiatal feleségében vigasztalódó, kissé megroggyant, betegeskedő erdélyi fejedelemről szóló A fejedelem című tévéjáték, amelyben a csalfa- ság a mozgatóerő. A medikus című színműben pedig az érdek működik katalizátorként: János csak azért lehet medikus, mert egy doktor úr fizeti a tandíját, ám nem akármit kér cserébe. Jánosnak feleségül kell vennie „mecénása” bicegős lányát. A darabból szintén Ádám Ottó rendezett tévéjátékot 1974-ben. Bródy Sándornak gazdag élet- tapasztalata volt az íráshoz. Egyrészt, mert népszerű alakja volt a társasági életnek. Másrészt, mert jól érezte magát a kártyaszobákban, kávéházakban, és a lóverseny is a szenvedélyei közé tartozott. Harmadrészt pedig azért tapasztalt sokat, mert lobogó szenvedéllyel élt - imádta a szerelmet. Ahogy életrajzíróitól ismerjük, főleg az asszonyokét - színésznőket, költőnőket, polgárasszonyokat hódított el férjük mellől. De őt is szerették a nők, mert - ahogy életrajzi adatlapjában is olvashatjuk - szép férfi volt. Amilyen szép az életműve. írott formában és egyes darabjai immár mozgóképes változatban is. (Képarchívum) „Az emberek testbeszédének változatossága számomra nagyon izgalmas, kimeríthetetlen forrás” Konokul lüktető életvonalak Nyilasi Tibor Kanadában élő, magyar származású festőművész. Egyéni, különleges technikával készített akvarelljeit és grafikáit világszerte számos neves galériában állították már ki. Egyik különleges vízfestménye pedig II. Erzsébet angol királynő gyűjteményében, a Királyi Könyvtárban található. Első szlovákiai tárlata egy héttel ezelőtt nyűt meg a párkányi Városi Galériában, s augusztus 22-ig várja a látogatókat. M. CSEPÉCZ SZILVIA Laza és oldott ecsetvonások, vibráló, karcos ceruzarajzok, mozgás- rendszerek, viszonylatok, ritmusok, tükröződések és visszaverődések. Nyilasi Tibor festményem és kisgrafikáin az élet lüktet, a maga teljességében, s annak minden pátoszával és kicsinyességével. Figuráiban - melyek hol a háttér vékonyan lazúros, gomolygó semmijéből tűnnek elő, hol egy esendően konkrét enteriőr szereplői - van valami fénnyé és színné változtatott örökkévaló. Nyilasi Tibor 1936 szeptemberében született, a Komárom-Eszter- gom megyei Kesztölc községben. Az ’56-os forradalom leverése után menekülnie kellett az országból, így került Kanadában élő rokonaihoz. Torontóban végezte el az Ontario of Art képzőművészeti főiskolát, majd az University of Toronto pedagógiai fakultásán is diplomát szerzett. A festészet mellett ipari kiállításokat is tervezett, 1968 óta pedig rajztanárként dolgozik a Hamiltoni Board of Education iskolában. Az első önálló kiállítására 1963-ban került sor. Az akvarellfestők általában tájképeket festenek, az ön képeire ellenben a lendületes mozgás ábrázolása, az emberi alakok hullámzó sokfélesége jellemző. Mindig érdekelt az anatómia és az emberek viselkedése is. Témaként az emberek testbeszédének változatossága számomra nagyon izgalmas, gyakorlatilag kimeríthetetlen forrás. Ha egy váróterem■n&ü (A szerzőfelvétele) ben, vonaton, színházban vagy akár séta közben megragad egy- egy ember váratlan, önkéntelen mozdulata, felskiccelem vázlatfüzetembe. Akár egy „lesifotós”. Csak én fényképezőgép helyett ceruzával „vadászom”. Ezekből a rajzokból születnek a kisgrafikáim, de gyakran megesik, hogy tovább dolgozom a témán, és egy nagyobb, komolyabb kompozíciót készítek belőle. Több grafikájának, festményének is témája a spanyol tánc, a flamenco... Ez ismét csak a mozgás és a társművészetek iránti vonzódásomra vezethető vissza. A képek modelljei nem spanyol táncosnők, hanem az otthonomhoz közeli tánciskolába járó, zömmel középkorú hölgyek, akik számára egyedül a tánc öröme a fontos. Ettől olyan rendkívül felszabadult a mozgásuk. Akvarelljeit sajátos technikával készíti. A lágy tónusokat a festékbe karcolt vonalakkal ütközteti. Igen, az úgynevezett „beáztatott” papíron való festésmódot használom, ezzel nagyon izgalmas színösszhangzatokat lehet teremteni. 1971-ben Japánban tanulmányoztam a szumiét, a hagyományos japán ecsetvonásos festészetet, aminek az alapja lényegében a spontaneitás. Ezeken a vízfestményeken a vonalak préselt, sűrített tustintával vannak meghúzva. Az én munkáimban mindez óhatatlanul is ötvöződik a nyugati gondolkodás- és látásmóddal. Van azonban más is, ami foglalkoztat. Még 1976-ban kértek fel, hogy tervezzek a Hamiltoni Magyar Római Katolikus Egyházközösség kultúrtermének főbejárati falára egy mozaikképet, majd nem sokkal később üvegmozaikból készítettem kápolnaablakokat. Ez egy újfajta látásmódot nyitott meg előttem, s megadatott a lehetőség, hogy a rangos müncheni Franz Mayer & Company műhelyben alaposabban elsajátíthassam a mozaikképek készítésének megannyi módozatát, szakmai titkait. Ezt követően számtalan magán- és középületre terveztem fali és átriumi mozaikot, Ontarió- ban öt városi és egyetemi galéria rendezett kiállítást a mozaikképeimből, négy évvel ezelőtt pedig a szülőfalum, Kesztölc Szent Kelemenről elnevezett római katolikus templomának főoltárára készítettem egy nagyméretű mozaikképet. Párkányi gyűjteményes tárlatán jó néhány műve jelzi kötődését szülőföldjéhez: Alkonyat a Dunán, Tóparti vendégház Bo- dakon, Párkányi járdán, Duna- partiélet... Én ázok közé az emigránsok közé tartozom, akik valójában soha nem hagyták el a hazájukat. ’57 februárjában ki kellett mennem, mert ha Magyarországon maradok, bármi megtörténhetett volna. Legelőször 1966-ban voltam újra itthon, és azóta is rendszeresen visszajárok. Gyakran megfordultam az itteni művésztelepeken, például Szentendrén, és országszerte több önálló kiállításom volt. A családom kanadai, de a feleségem, Donna, aki jelenleg Kuvait- ban tanít angol nyelvet, magyarul is megtanult. Mindkét lányunkat Magyarországon keresztelték meg, és néhány évig itt jártak iskolába is, hogy ők is elsajátítsák a magyar nyelvet. Az idősebbik lányunk, Etelka Ilona huszonkét éves, ő Kanadában, a zeneművészeti főiskolán tanul. A tizenkilenc esztendős Lídiát inkább a nyelvek érdeklik. Nemrég fejezte be tanulmányait egy német nyelvű svájci iskolában. Egyébként most nekem is nyílik Svájcban egy kiállításom, mégpedig Vevey-ben, abban a városban, ahol Charlie Chaplin élt. Huncík Péter: „Ezt a várost megnyomorították! De a ságiak nem élhetnek örökké magukba roskadva!” Holnap megnyílik az Átrium Európa FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. Holnap, a II. Ipoly-nap részeként, 17.10-es kezdettel a Menora Saag Centrum Artis épületét körülvevő udvart Átrium Európa néven avatják fel. A város öt új műalkotással gazdagodik. A zsinagógával szemben Bartusz György Ipolysági Polgár című bronzszobrát helyezik el. A külső és belső udvar közti átjárót Feró Guldan rácsszerű szentképfala díszíti, melynek tetejére Jozef Barta két fa oszlopszentje került. A belső udvarban Feró Guldan műalkotásait lehet majd megtalálni. Az udvar közepén áll a Nyitott sírból kinövő Élet fája című beton- és acélszobor. Az udvart körbevevő kőkerítés szürke alapba festett fehér boltíveiben tizenhét, alumíniumlap és poliuretén festék kombinációjával készült képet helyeztek el. A festmények Európa és a világ szellemi és társadalmi történéseinek Guldan által legfontosabbnak ítélt „stációit” mutatják be, a genezistől napjaink rendre vágyó káoszáig. Az udvarban található, egyelőre kihasználatlan mellék- épület hátához egy fából készült színházi dobogót csatoltak - Feró Guldan az építmény tetején timpanont helyezett el, galamb- és olaj- ágmotívummal. A műtárgyegyüttes ösztönzője és a művészkert szellemi atyja - aki ráadásul mecénása is az ügynek -, Huncík Péter elmondta, szülői háza a zsinagóga mellett áll, így gyerekkorától izgatja ez az épület. „Rengeteget köszönhetek Ipolyságnak, egész életemet meghatározta ez a város, a családi légkör, a tanáraim szellemisége, a hamisítatlan s akkoriban még termékeny kisvárosi hangulat. Mikor eladtam a Nova tv-s részvényeimet, első gondolatom az volt, hogy tennem kell valamit a városért. Először hat hónap alatt az akkori romhalmazból újjáépítettük a zsinagógát. Ezután úgy gondoltam az udvarnak kell sorra kerülnie. Az épülethez és a két részből álló zsinagógakerthez az eszmét az életünket uraló hármas egység adta. A kitűnő Bartusz Gyurka szobra önmagunkat jelképezi, belső énünket, melyről tudnunk kell, minél alaposabban meg kell ismernünk. A zsinagóga az átjárást jelzi az intim világ és a nagyvilág között, ez a helyi kulturális közeg. Jövőre a volt észak-magyarországi területekhez kötődő jelentős magyar egyéniségek arcképcsarnokát szeretnénk megnyitni az emeleten, mint állandó kiállítást. Ez a lokális tudatformálás. A hátsó udvarban az európai kulturális rétegeket jelképező műtárgyak kaptak helyet. Ez a nagyvilág, miben az ember él, és miből táplálkozik, s amivel harmóniában kell lenni. Ezt a feladatot Feró Guldan barátom pontosan megértette, és nagyon érzékenyen jött rá a megformálás módjára. Fontosnak tartom, hogy a képzőművészek nemzetiségén keresztül a szlovák és a magyar kultúra is jelen van, s ezt a harmonikus viszonyt egészíti ki a hely szelleméből áradó zsidó hagyomány.” Huncík Péter minden alkalmat megragad, hogy felrázza a várost. „Ipolyság a 15. századtól határváros, mind etnikailag, mind politikailag, kitéve a változó idők kényé- nek-kedvének, s a szocialista idők is gyengítették öntudatát. De a ságiak nem élhetnek örökké paralizálva, magukba roskadva. Az Ipolysági Polgár szobra mögött lesz felavatva az Ipolysági Emlékfal, melyre minden évben Ság egy-egy igen jelentős szülöttjének emléktáblája kerül. A kutatások alapján biztos vagyok benne, hogy tíz év alatt tele lesz a fal. Ennek a városnak tényleg nincs miért szégyenkeznie!”
