Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-12 / 186. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza) Másutt kell majd keresni a 21. század második felének globális nagyhatalmait Európa szürkülő szerepe TALLÓZÓ ZIUA Újfajta identitást kell keresnie a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, mivel politikai kínálatában egyre halványul az etnikai jelleg. A független román politikai napilap kommentáijában azt boncolgatja, hogy az RMDSZ politikájára egyre kevésbé nyomja rá bélyegét az etnikai jelleg, ma már inkább gazdasági és szociális természetű témákkal, elsősorban az európai integráció kérdéseivel áll a választói elé. Csakhogy a cikkíró szerint a magyarok politikai szervezete ez utóbbi tematikával nehezen találja meg önálló helyét a politikai palettán, hiszen minden más román erő, még a nacionalista Nagy-Románia Párt is ezeket a témákat helyezi előtérbe. A szerző rámutat: a romániai magyar választókat korábban nem zavarta különösebben, hogy szervezetük hol a szociáldemokraták, hol a liberálisok, hol a jobbközép vagy a balközép politikai „élettársa” volt. Akkor ugyanis a magyar kisebbség problémái határozták meg a dolgokat. Csakhogy menet közben fokozatosan javult a magyarok helyzete, sőt Romániát az európai tisztség- viselők egyenesen mintaállamnak nevezték a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása terén. Ilyen körülmények között az RMDSZ már kevésbé átütő, mint korábban volt - állapítja meg a cikkíró. Érdekes paradoxonnak nevezi, hogy az identitáskeresésben éppen a nemrég megalakult Magyar Polgári Szövetség nyújt segítséget az RMDSZ-nek, bírálva az utóbbinak az elmúlt esztendőkben követett, a románokkal való együttműködésen alapuló politikáját. Ezáltal ugyanis az RMDSZ egyensúlyt fenntartó tényezőként, a románokkal való tárgyalópartnerként szerepelhet a színen. OLASZ SAJTÓ Egy valószínűleg meghibásodott fax az olasz sajtó tudomására juttatta Tony Blair brit kormányfő és családja jövő héten kezdődő olaszországi nyaralásának bizalmas részleteit. A sienai rendőrség faxgépe által szétkürtölt dokumentum szerint a Blair család augusztus 12-étől két héten át Girolamo Guicciardini Strozzi herceg toscanai otthonában nyaral San Gimignano közelében. Valójában azonban a brit kormányfő augusztus 14-én érkezik majd Firenzébe, mivel előzőleg Athénban részt vesz az olimpiai játékok megnyitóján. Két nap kivételével, amelyet Silvio Berlusconi olasz kormányfő szardíniái villájában tölt a Blair család augusztus 16-17-én, egészen augusztus 25-ig Strozzi herceg vendégei lesznek a Villa Cusonában, ahol 1998 és 2000 nyarán már pihentek. Egyelőre nem tudni, hogyan kerültek a nyaralás rendőrség számára szánt részletei az olasz szerkesztőségek faxgépeire. Az eredeti dokumentumot a hét végén küldték szét az érintett rendőrségekre. Az illetékesek valószínűsítik, hogy a sienai rendőrség faxgépének memóriájában bennragadt az anyag, ahonnan azután kedden eljutott a rendőrséggel kapcsolatban álló sajtószervekhez. Egy-egy ország vagy entitás befolyása és hatalma a nemzetközi kapcsolatokban viszonylag sok tényező függvénye. Hiba lenne, ha a befolyás elemzésénél csak a katonai erő és képességek nagyságából vagy hatékonyságából indulnánk ki, annak ellenére, hogy - természetesen - a „hard power” hiányában lehetetlen komoly nemzetközi szerepről beszélni. ONDREJCSÁK RÓBERT Az országok, entitások nemzetközi szerepe nagymértékben függ attól is, mennyire képesek „inspirálni” a világ többi részét új, haladó gondolatokkal, megoldásokkal. Érdemes tehát megvizsgálni, hogyan is áll Európa ezen a területen. Ami a múltat illeti, nem kétséges: az összes ország közül éppen az európai államok azok, melyek leginkább rányomták bélyegüket -jó és rossz értelemben egyaránt - a világ jelenlegi állapotára. Még száz éve Európa ellenőrizte a szárazföld kétharmadát éppen úgy, mint a világtengereket és óceánokat. A tudomány központjai is az európai városok voltak, és ha valaki a legjobb felsőoktatási intézményeket szerette volna látogatni, minden bizonnyal Párizs vagy a brit egyetemi városok jelentették vágyai csúcsát. A művészetekben és a kultúrában francia főváros felülmúlhatatlan volt, és a világformáló gondolatok nagy része is Európában született. Vizsgáljuk meg azonban korunk valóságát. Inspirálja-e még napjaink Európája valamivel a világot? Ha pesszimista szemszögből foglalkozunk a kérdéssel, néhány jellemző példán keresztül a válasz a következő is lehetne. Aki a napjaink vezető ágazatának számító informatikában keresi a csúcsminőséget, az a kaliforniai Szilícium-völgyet vagy az általunk oly elmaradottnak tartott Indiát keresi fel. Azok az indiai informatikai szakemberek, akik néhány éve még a világ különböző pontjain keresték a megélhetést és - főleg - a jobb kutatási körülményeket, ma már sorra térnek vissza hazájukba, ahol szinte minden rendelkezésükre áll. Érvényes ez például a nálunk még sokszor példaként emlegetett Németországra is, amely informatikushiánnyal küszködik, de már nem képes elcsábítani az indiai csúcsszakembereket. Persze Németországban ez egy tágabb „problémacsomag” része: az ottani szociális állam már éppúgy az ország gazdasági versenyképességének legfőbb akadálya lett, mint Európa más részén. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a híres és oly gyakran dicsőített „svéd modell” már rég a múlté - mondják maguk a svéd gazdasági szakemberek is. Az informatikán kívül érdemes megvizsgálni más fontos területeket is. A tudomány és kutatás területén már szintén nem a valamikori kivételezett pozícióban találjuk Európát. Aki napjaink csúcsegyetemeire szeretne járni, az már nem Nagy-Britanniába vagy a párizsi Sorbonne-ra küldi jelentkezését, hanem a „Nagy Víz” túlsó partjára, az MIT-ra vagy a Yale-re. Persze ez nem azt jelenti, hogy Oxfordban vagy Cambridge-ben már nincs kiváló egyetem - bárcsak nálunk hasonló vagy legalább megközelítőleg olyan színvonal jellemezné az egyetemeket! Foglalkozzunk például a nálunk is oly aktuális változásokkal, mint például a nyugdíjrendszer vagy a mezőgazdasági szektor reformja. Mivel Európában a legriasztóbb a demográfiai helyzet, azt hinné az ember, hogy ott valósítják meg a legef- fektívebb intézkedéseket. Aki azonban ezen a - kétségkívül logikus - véleményen lenne, ismét téved: a nyugdíjreform terén Chile inspirálja a világot, míg a mezőgazdaság esetében ugyanez a távoli Új-Zélandra érvényes. Amint látjuk, az eddig felsorolt területeken - gazdaság, tudomány, informatika, mezőgazdaság, szociális szektor - már nem- Európa a fő inspiráló tényező a világban. Marad még egy utolsó terület, amelyben már legalább 500 éve az európai országokhoz került a vezető szerep: a nemzetközi kapcsolatok és a biztonságpolitika. Sajnos, már ebben az esetben is csak múlt időben beszélhetünk. Európa nem hogy nem képes saját eraeKeit megveaem a világ Dán, hanem problémákat okoz saját biztonságának garantálása is, pontosabban: a stabilitás fenntartása saját perifériáin (a Balkán, a Földközi-tenger térsége). A vezető szerep e tekintetben az Egyesült Államokra szállt át, és a két fő európai hatalom, Nagy-Britannia és Franciaország már együttesen sem képes olyan befolyást és erőt generálni, mint Washington. Sajnos, mára már olyan helyzetbe kerültünk, hogy egy terrorista csoport képes egy komoly és nagy hagyományokkal bíró európai országban a parlamenti választásokat eldönteni - lásd Spanyolország példáját. Az már csak hab a tortán, hogy ha valakit orvul megtámadnak, akkor arra visszavonulással, kivonulással, meneküléssel válaszol. Ez persze nem azt jelenti, hogy a madridi eseményeket követően Spanyolországnak le kellett volna rohannia valamelyik muzulmán országot, de arra azért kíváncsi lennék, mit szólt volna bármelyik spanyol uralkodó néhány száz éve egy hasonló reakcióra. Mint ahogy a 19. század Nagy-Britan- niájának két kiemelkedő miniszterelnöke, Disraeli és Gladstone sem tudna igazán mit kezdeni a mai Európa állapotaival, attól függetlenül, hogy egyikük liberális, másik pedig konzervatív nézeteket vallott. Természetesen az imént lefestett kép - szándékosan - leegyszerűsített és pesszimista volt. Európa még ma is a világ egyik legfejlettebb területe, számtalan előnnyel és lehetőséggel. Tény azonban az is, hogy a világ többi részéhez viszonyítva szerepe csökken. Azt már senki nem kétli, hogy a 21. század második felének globális nagyhatalmait nem Európában kell majd keresni, hanem India, Kína és az Egyesült Államok tájékán. Ha Európa a jövőben nem lesz képes felhasználni lehetőségeit és kiterjeszteni potenciálját, előfordulhat, hogy száz év múlva leginkább mint csodálatos szabadtéri múzeum lesz érdekes az amerikai és kínai turisták millióinak, hiszen azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy sehol a világon annyi kulturális és művészeti remekmű, csoda nem halmozódott fel az elmúlt évszázadok során, mint az „öreg kontinensen”. Félő viszont, hogy a 21. század világának „hét csodája” már Indiában, Kínában, az USA-ban vagy Brazíliában fog felépülni. Európa már nem képes megvédeni saját érdekeit a világban. KOMMENTÁR Terrortámadási tervek NAGY ANDRÁS Naponta hallani híreket arról, hogy az USA vagy valamelyik nyugat-európai állam területén a titkosszolgálatok készülő terrortámadást hiúsítottak meg, esetleg terroristagyanús személyeket tartóztattak le. Bár a 2001. szeptember 11-i támadás óta - ha csak az európai és az észak-amerikai kontinenst nézzük - csupán Madridban sikerült merényletet elkövetniük terroristáknak, mégis három éve folyamatosan a terrorizmus és az ellene folytatott harc a legfontosabb külpolitikai téma. A terrorizmus elleni harc zászlóvivője, az Egyesült Államok ennek ellenére többször is melléfogott már. Az Oszama bin Laden felkutatására indított pakisztáni akcióról és az iraki háborúról sem mondja már senki, hogy kimondottan jót tett a terrorellenes harcnak, sőt talán fordítva, a szélsőséges terrorista csoportoknak ez csak olaj volt a tűzre. Irakban most hazai területen támadhatnak amerikai és szövetséges katonákra. Sajnos, az ügyben egyelőre még senki sem látja az alagút végén a fényt, így az is elképzelhető, hogy a legrosszabb variációkra kell számítanunk. Ezek közé tartozhat például az, hogy a terroristák kilőnek egy olajszállító tankhajót, és abban a pillanatban elszabadulnak az olajárak. Ez természetesen hatással lesz az egész világ gazdaságára is, s a támadás egyáltalán nem kell, hogy komoly legyen, az azt követő pánik nyilván sátáni mosolyt csal majd a támadást kitervelők arcára. Azt, hogy még nyáron begyűrűzik-e a terrorizmus Európába, egyelőre senki sem tudja megmondani. Az al-Kaidának van egy ultimátuma, mely szerint augusztus 15-éig az európai csapatoknak ki kellene vonulniuk Irakból, különben támadásra számíthatnak. Az ókorban a görög városállamok kulturált vezetői az olimpiák idejére felfüggesztették a háborúkat. A terroristák részéről üyenre nyilván nem számíthatunk, így csak reménykedni lehet, hogy a görögök komolyan végre is hajtják a biztonsági intézkedéseket, melyekre az előzetes becslések alapján kétmilliárd eurót költöttek. JEGYZET Vesszenek a magyarok MOLNÁR IVÁN Köszönettel tartozom mindazoknak, akik részt vesznek a szlovák nemzetiek aláírás- gyűjtési akcióján, amivel a Magyar Koalíció Pártját szeretnék eltüntetni a föld színéről. Köszönettel tartozom, mert segítettek megszabadulnom egy súlyos előítélettől. Nyitrán, a szlovák nemzetiek egyik fellegvárában élve ugyanis az emberben akaratlanul is kialakul egyfajta védekező reflex. A reflex, hogy hol és mikor lehet és mikor nem lehet magyarul beszélni. Ha például az autóbuszon mögöttünk fekete bőrdzsekis, bakancsos, kiborotvált fejű fiatalok ülnek, egy-egy magyar szó akár az életünkbe is kerülhet. Ha ugyanitt szlovák szélsőjobboldali újságot olvasó nyugdíjassal hoz össze a sors, megúszhatjuk egy-két durva rágalommal. Soha nem óvakodtam azonban a jól öltözött, fiatalabb generációtól, abban a tudatban élve, hogy a művelt fiatalok eleve nyitottak a másságra... „Dögöljenek meg azok a fránya magyarok! Lassan mindenütt magyarul fog kelleni beszélni. Géppisztollyal lőném szét az egész piszkos mongol bandát” - zeng Nyitra főtere. Ha valaki azt hinné, hogy Ján Slota, a szlovák nemzetiek vezére tart nagygyűlést a Zoboralján, tévednie kell. Véleményét ezúttal egy szőke, karcsú, fekete nap- szemüveges fiatal lány ordította világgá, az MKP felszámolásáért kiírt aláírás-gyűjtési akció alkalmából felállított asztalnál. Csatlakozik hozzá egy aranyláncokkal terhelt, testes, „vállalkozó” típusú férfi, aki mosolyogva adja a nevét a petícióhoz, amelyről csak annyit tud, hogy a magyarok ellen irányul. Tolókocsis nyugdíjas közeledik az aláírásgyűjtők felé. Messziről elkezdi a kiabálást. Reménykedni kezdek, hogy legalább egy ember nem ért egyet. „Hol voltatok eddig? A magyarokat már rég kiebrudalhattuk volna!” - ordítja a megszeppent fiatalokra, végül azonban ő is aláírja a petíd- ós ívet. A szlovákoknak a magyar a zsidója - írta le több mint ötven évvel ezelőtt Fábry Zoltán. Azóta sok minden megváltozott a két nemzet kapcsolatában, sokakban azonban továbbra is ott van a magyargyűlölet. Sokan csak megszokásból gyűlölik a magyarokat, sokan meggyőződésből. Többségüknek sikerül elnyomniuk magukban a nyüt gyűlöletet, fel kell azonban készülnünk arra, hogy ha a szlovák nemzetiek folytatják a magyarellenes kampánynacionalizmusukat, egy-egy magyar szóért újra pofonok csattanhatnak. Egyedüli reménységünk a „hallgatag többség”, a szlovákok nagy része, akiktől ugyanolyan távol áll az idegengyűlölet, mint a magyarok többségétől. FIGYELŐ OSZTRÁK SAJTÓ Holnap kezdődik Ausztriában a Sankt Pölten-i papnevelde szexuális bűncselekmények elkövetésével vádolt egyik növendékének a pere. A 27 éves lengyel növendéket kiskorúakat ábrázoló pornográf képek birtoklása miatt akár kétévi szabadságvesztéssel is sújthatják. Az első tárgyalás legfeljebb két órán át tart majd - mondta a Sankt Pölten-i Kerületi Bíróság szóvivője. Hozzátette: „A vádlott aligha tagadhatja a birtoklás tényét. Az ügy meglehetősen egyszerűnek tűnik.” A vád mindössze két tanút idézett be: azt a két rendőrt, aki rábukkant a felvételekre.
