Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-02 / 177. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 2. Digitália 13 A hazai szolgáltatók nyári akciói miatt idén nem érdemes SMS-ben üzenni haza, mert az nagyságrendekkel többe kerül, mint a multimédiás üzenet Külföldről ne írj SMS-t! Akár 90 koronát is spórolhatunk, ha ugyanazt az üzenetet SMS helyett MMS-ben küldjük el - és még képet is csatolhatunk hozzá MOBILHÍR Felborították a mobiltarifákat a hazai mobilszolgáltatók. Ugyanis mind az Orange, mind pedig az EuroTel nyári akcióval lepte meg előfizetőit (beleértve a kártyás ügyfeleket is): ha külföldről küldünk multimédiás üzenetet, az ugyanannyiba kerül, mintha Szlovákiából küldtük volna. Sőt, az EuroTel még ennél is tovább ment: aki reggel hat és este hat óra között küld MMS-t hálózaton belül, az csupán egy koronát fizet ezért. Egy multimédiás üzenethez kép, hang és szöveg is csatolható. A szöveg maximum 1000 karakter lehet, ami hatszor több, mint a maximum 160 karakteres SMS. Külföldről egy SMS átlagosan 8- 10 koronáért küldhető, tehát a 160 karakter sok esetben több, mint tízszer többe kerül, mint egy MMS, holott ez utóbbinál a szöveget képpel és hanggal is illusztrálhatjuk. Nézzük a két szolgáltató részletes árajánlatát: Az Orange két árban kínálja a multimédiás üzeneteket: 2 koronáért (ha az MMS nem nagyobb, mint 5 Kb) és 9,90 koronáért (minden olyan MMS, amely nagyobb, mint 5 Kb). Az EuroTel nem korlátozza az üzenet nagyságát, minden üzenet, amelyet reggel hattól este hatig küldtek, egy koronába kerül, míg a nap másik felében egy multimédiás üzenet ára 9,90. Ha pl. Spanyolországban nyaral valaki, akkor ha ugyanazt a szöveget SMS-ben küldi el pl. a MoviStar szolgáltató hálózatából, 97 koronát fizet ezért, míg ugyanez a szöveg MMS-ben (esetleg képpel színesítve) 1 (EuroTel előfizetőknek - hálózaton belül) vagy 2 (Orange előfizetőknek, mindkét hazai hálózatba) koronában kerül. Az MMS-ek csak azokban a országokban működnek, amelyekben van az adott hazai szolgáltatónak GPRS Roaming- partnere. (szí) A játék ugyan nem kisgyermekeknek készült, de még nekik sem jelenthet gondot fél nap alatt végigmenni valamennyi misszión A Pókember visszatér Manapság egy filmhős sem kerülheti el sorsát, hogy a filmvászon mellett feltűnjön a számítógépek monitorain is. A legújabb hérosz, akivel nemcsak a moziban, hanem a gépünk előtt is találkozhatunk, nem más, mint az egyik legkedveltebb képregényfigura, a Pókember. JÁTÉKTESZT A közepes sikerre számító akciófilmekből készült játékok általános vonása, hogy a filmekhez hasonlóan az akcióra helyezi a hangsúlyt, és elég erőteljesen a háttérbe szorítja a történeti elemeket - ez alól a Spider-Man 2 sem kivétel. Jó, bárki mondhatja, hogy a film is egy akcióorientált képregényből készült, de a képregényben végig ott lapult a Pókember. A többi komoly ellenséggel, vagyis Pumával, Rhinoval és Mysterioval találkozhatunk, de a legtöbb pályán szokványos gazfickókat akadályozunk meg olyan tevékenységekben, mint például a bank kirablása. A történet, már amennyi van belőle, átvezető animációkban gördül előre. Ezen animációk két csoportba sorolhatók: az egyik csoportba azok tartoznak, melyeket a konzolos változatokból hoztak át egy az egyben, míg a másik halmaz azokból a videókból tevődnek össze, melyeket kifejezetten a PC-s S-M2-hez készítettek. Logikusan következne, hogy utóbbiak mutatnak jobban, de a helyzet pont ennek ellenkezője, sőt, a PC-s változathoz készített átvezetők kifejezetten csúnyák és darabosak. Az irányítás végtelenül egyszerű, ami a legnagyobb előnye a könnyed hangvételű harmadik személyű akcióprogramoknak. Hősünket a nyilakkal, vagy az általunk szimpatikusnak talált billentyűkkel mozgatjuk, míg az egérrel változtatjuk a nézőpontot. Az egér bal oldali gombja igazán sok funkciót lát el, de hogy éppen mit érünk el megnyomásával, az nem tőlünk, hanem a szituációtól függ. Ha egy ellenséget veszünk célba, akkor vagy rálövünk a nálunk lévő fegyverrel, vagy ha nincs ilyen, hálót vethetünk a gazfickóra. Ha nincs ellenség sem, akkor egy épület sarkát, tetejét kijelölve hálónk segítségével átlendülhetünk az utcák felett, és így tovább. A játék ugyan nem kisgyermekeknek készült, de még nekik sem jelenthet gondot fél nap alatt végigmenni valamennyi misszión. Korábban említettük, hogy találkozhatunk Polip doki csatlósaival, de olyan részletes tájékoztatást kapunk arról, hogy miként győzzük le őket, hogy nagyon ügyetlennek kell lennünk a balsikerhez. A grafikát illetően a játék megérdemel egy erős közepest, de ebbe belejátszanak olyan, nemrég napvilágra került játékok, mint a Far Cry, a Breed, vagy az UT 2004. A főszereplő, vagyis Pókember, valamint a fő gonoszok részletesen kidolgozott modellek, és még mozgásuk is kellően adja vissza a moziban látott akrobatikus figurákat. Úgy tűnik azonban, hogy a fejlesztőknek arra már nem maradt idejük, hogy a mellékszereplőkkel is kellő ideig foglalatoskodjanak, így igen elnagyolt, darabosan mozgó bűnözőket akadályozhatunk meg a bankok kirablásában. Maga a város talán kissé élettelen, de egy urbanizált környezetet mindig nehéz volt ábrázolni a színtelen- sége miatt, úgyhogy a környezet miatt ne vonjunk le pontokat a programtól. A filmekből készülő programok esetében a hanghatások az a terület, melyen elég egyszerű dolga van a játékok készítőinek. A legtöbb esetben elég átkopíroz- ni ^hanghatásokat, és felkérni a színészeket a közreműködésre. Ehhez persze szükséges a filmkiadó engedélye, és a művészek sem adják olcsón a hangjukat, minek eredményeként születnek a Spider-Man 2-hez hasonlító programok. Ugyan Tobey Maguire „szerepel” mind a konzolos, mind a PC-s változatokban, nem hozza azt a formát, amit a filmben tapasztaltunk tőle. A hanghatások időnként kaotikusak, a zene pedig beleveszik a város zsibongásába. Akik nagyon kedvelik a Pókember képregényeket, és még az eddig vetített két pókemberes film után sem jöttek ki a moziból rossz szájízzel, azok próbálják ki a Spider-Man 2-t, de ne fűzzenek hozzá sok reményt. A programot nem sújthatjuk egyértelműen rossz kritikával, de mind játékmenet, mind grafika, mind a hangok területén ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni egy olyan témából, mely képregényfüzetek millióinak adott már alapot. (o) DIGITALIA A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitaIia@ujszo.com , Levélcím: Digitália, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava 1
